Almaültetvényeink alaptrágyázása

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: A témában részletesen olvashatnak Gonda István – Apáti Ferenc: Versenyképes almatermesztés c. kötetében. A fejezet szerzője: Gonda István és Fülep Imre., 2014/12/17

A dél-tiroli termőtáj közel azonos szélességi körön helyezkedik el, mint Magyarország, ezért számos vonatkozásban (napfénytartam, tavaszi fagyok gyakorisága) hasonló jellegű problémákkal küzdenek, mint a hazai termelők. A németországi Rajna-Pfalz tartomány 10 °C körüli átlaghőmérséklete, 550 mm körüli éves csapadékmennyisége, továbbá változatos talajminősége a hazaiakhoz szintén hasonlónak tekinthető.

Az állomány ellenőrzése

A tápanyagszükséglet meghatározására a talajvizsgálatok, a levélanalízis és a vizuális szemrevételezés módszerei állnak rendelkezésre. A három módszer csak együtt lehet kerek egész, de a legfontosabb a talajvizsgálat és a szemrevételezéssel történő ellenőrzés. Utóbbi vonatkozásában az alábbiakban mutatunk be néhány fontos, a fák kondíciójával, illetve erőnlétével, valamint tápláltságával összefüggő növényi tulajdonságot:

A nyugalmi állapotban végzendő megfigyelések:

• a termőrészek, a rügyek száma és mérete;
• a vesszők száma, hosszúsága és vastagsága;
• az elágazódás mértéke (gyér vagy gazdag);
• a vessző, a gallyak és az ágak egymáshoz viszonyított aránya (az aktív és a passzív részek viszonya);
• a gallyak, ágak vastagodásának mértéke, dinamikája.

A vegetációs időszakban végzendő megfigyelések:

• a lomb színe (halvány, világos, sötétzöld stb.);
• a levél mérete;
• a hajtások hosszúsága, vastagsága és darabszáma;
• a másodrendű növekedés gyakorisága;
• a korona szerkezete (szellős vagy sűrű);
• a hajtásnövekedés dinamikája, a csúcsrügyzáródás ideje (gyors vagy elhúzódó);
• a kéreg színe.

Alaptrágyázás

A telepítést megelőzően nagy fontossága van az alap- vagy feltöltő trágyázásnak. Kizárólag ilyenkor van lehetőség a teljes gyökérzóna tápanyagtartalmának optimális értékekre való feltöltésére, illetve kiegészítésére. A talajvizsgálatok eredményei alapján határozhatók meg azok a tápanyag dózisok, amelyek pótlása hosszú időn át tartalékokat jelent, azaz biztosítja a telepítést követő években almafáink folyamatos ellátását. A továbbiakban a hazai gyakorlatban alkalmazott, talajerőtől függően 50–100 tonna/ha istállótrágyázást kiegészítő műtrágyázás hazai és külföldi tapasztalatait részletezzük.

A németországi gyakorlatban a talajtípusokat a talajvizsgálatok eredményei alapján különböző ellátottsági (’A’, ’B’, ’C’, ’D’, ’E’) szintekbe osztják be a tápanyag-utánpótlás meghatározásához.

Az ellátottság szempontjából a ’C’ jelenti az optimumot, az ’A’ a túlzottan alultáplált, az ’E’ kategória pedig a túltápláltságot. Célunk a tápanyag-gazdálkodás során mindig a ’C’, azaz az optimális ellátottsági szint beállítása, illetve fenntartása. Ezért a tápanyag-gazdálkodás elve az, hogy amennyiben a talaj tápanyagtartalma az optimális ’C’ kategóriában van, akkor évente csak a terméssel és a vegetatív növekedéssel a talajból kivont mennyiséget kell visszapótolnunk.

Az 1. táblázatban a P, K, Mg, illetve B tartományait láthatjuk a különböző ellátottsági szinteknek mg/1000 g értékeknek megfelelően. A tápanyag-utánpótlás, illetve -gazdálkodás célja a „C”, azaz az optimális ellátottság biztosítása, beállítása.

1. táblázat.
Eltérő minőségű talajok természetes tápelemtartalma
Forrás: P. Hilsendegen (2008). DLR Rheinpfalz-Oppenheim

Foszfor

A 1. táblázat alapján látható, hogy a P esetében Németországban az optimumérték 110–150 mg/1000 g talaj, nálunk ez talajtípustól függően 60–120 mg/1000 g talajérték között változik. Ez nyilvánvalóan a talajok minősége közötti jelentős különbségeknek tulajdonítható, azaz a hazai almaültetvények gyengébb minőségű talajainak nagyobb gyakoriságával hozható összefüggésbe. Erősíti ezt az, hogy Németországban a 70–100 közötti P-ellátottság a gyenge ellátottságú kategóriába tartozik.

A talaj foszfortartalmának megítéléséhez Szűcs (2008) alapján fontos a talaj kötöttségének (KA), kémhatásának (pH), valamint mésztartalmának (CaCO3) a figyelembe vétele (2. táblázat).

A meszezéssel foszforhatást lehet elérni, tehát fölösleges meszezett, savanyú talajon a foszforból sokat kijuttatni. Meszes talajon viszont kénytelenek vagyunk több foszfort adni, mert az olyan módon kötődik le, hogy a növény nem tudja kielégíteni az igényét. A savanyú talajon is a nehezen felvehető foszforformák alakulnak ki, de meszezéssel elégséges szintre lehet azt emelni. Hiányzó mg/kg-onként 9,3–10,0 kg /ha (55 kg 18%-os szuperfoszfát) foszfor hatóanyagot, illetve műtrágyát (P2O5) kell kijuttatnunk.

2. táblázat.
A gyümölcsösök talajának kedvező foszfortartalma
Forrás: Szűcs, 2008.
* Megjegyzés: Ammonlaktát kivonatból

Kálium

Túlzottan magas káliumkínálat (magas természetes káliumtartalom, túlzott kálium-műtrágyázás) kedvezőtlenül befolyásolja a gyümölcsminőséget (ionantagonizmus, tárolási problémák). Az optimális arányok betartásának tehát igen nagy a jelentősége. A káliumtartalom minősítéséhez hazai viszonyok között elegendő csak a talaj kötöttségét (KA) figyelembe venni (3. táblázat).

Az adatok a talaj felső 60 cm-es rétegének átlagára vonatkoznak. A hiányzó mg/kg-onként 9,3–10,0 kg/ha (25 kg 40%-os kálisó) kálium hatóanyagot, illetve műtrágyát (K2O) kell kijuttatnunk.

Igen fontos tényező a növények klórérzékenysége, amit elsősorban K-műtrágyákkal idézhetünk elő. A klórtartalmú K-műtrágyákat célszerű legkésőbb január végéig kijuttatni, mivel klórtartalmát a téli-, tél végi bemosódó csapadék közömbösíti, így nem károsítja a gyökereket. Későbbi K-trágyázási időpont esetén a kálium-szulfát jöhet számításba.

Magnézium

Magnéziumhiány a savas talajokon lép fel gyakrabban. Talajtrágyaként a legalkalmasabb ennek elhárítására a magnéziumszulfát. Jó oldékonysággal rendelkezik, és kijuttatás után közvetlenül rendelkezésére áll a gyökérzetnek. Ezért az alkalmas időpontja a tavaszi időszak. A magnézium-karbonát szintén alkalmas a gyors ellátottság megteremtésére, amely könnyű, homokos talajokon a kimosódás szempontjából előnyösebb. A magnézium-karbonát a talajok egyidejű kalciumigényének kielégítését is biztosítja. A Patent káli (kálium-szulfát 30% és magnézium-szulfát 10%) alkalmas jól oldhatóságánál fogva a kálium- és a magnéziumhiány egyidejű ellensúlyozására.

Hiányzó mg/kg-onként (50 kg) magnézium-szulfát (keserűsó) kiadagolása szükséges. A hazai almaültetvények talajainak kedvező magnéziumtartalmának meghatározásához csak a talaj kötöttségét kell figyelembe vennünk (4. táblázat). Az adatok alapján látható, hogy a nehéz agyagtalajok esetén a káliumhoz hasonlóan dupla mennyiségű magnéziumra van szükség a fák megfelelő ellátása érdekében, mint a laza talajoknál.

A magnézium esetében az optimális értékek (150 mg/1000 g talaj) hasonlóak a németországihoz. Ezen túlmenően ezek az optimális értékek összefüggenek a hazai almaültetvények optimálisnak tekinthető szerkezetével, illetve kötöttségével (36–43 KA) is.

Kalcium

A gyümölcs kalciumtartalmának (ami a tárolhatóság egyik igen fontos tényezője) megfelelő kialakulásához a talaj jó kalciumellátottsága mellett az optimális vízellátottság és az egészséges gyökérfunkciót elősegítő talajszerkezet szükséges. A meszezés, azaz a pótlólagos kalciumellátottság kialakításának dózisai jelentős mértékben függenek az ültetvény talajának kémhatásától. Ezt láthatjuk a 5. táblázatban.

A különböző mészadagok nagyon egyszerűen történő kiszámításához a 6. táblázat nyújthat segítséget.

A talaj kötöttségének megfelelően tehát bizonyos szorzófaktorral kell szorozni az y1 értéket, és megkapjuk, hogy a 60 cm talajréteg mészellátottságának helyreállításához mennyi mészre van szükség.

A kalcium esetében kedvező, ha a talajunk semleges pH-val rendelkezik, a mésztartalma kisebb, mint 3%, továbbá arányos a kritikus ionokkal, és egyenletes a vízellátottság. A talajoldatból történő tápelemfelvételkor a kevésbé aktív Ca2+ ion hátrányos helyzetben van a K+ és NH4–+ ionokkal szemben. Ez a helyzet tovább romlik túlsúlyos nitrogén- vagy káliumtrágyázással. A kalciumhiány savanyú talajokon gyakori, ahol fokozott érzékenységgel kell számolnunk a tápelem-aránytalanságokra. Megoldásnak ebben az esetben is a meszezés tekinthető. A kalciumbőség a gyökérzónában szintén káros hatású. Az ilyen fák sokkal kényesebbek a stresszhatásokra, valamint a szárazságra. A kálium adagolásával fokozható a stressztűrés öntözött körülmények között.

Bór

Hiányos bórellátottság mindenek előtt száraz időjárási periódusokban a homokos és az erősen agyagos talajokon egyaránt megfigyelhető. Közepes ellátottságú talajok esetében a megelőzést ebben az időszakban célzott bórtrágyázás és istállótrágyázás szolgálhatja. Előbbinek leghatásosabb időszaka a virágzás kezdetétől a virágzás végéig tartó időszak.

Mangán

A mangán felvétele elsősorban a talaj pH-jától függ. Minél alacsonyabb a pH-érték, annál nagyobb az oldhatósága, így a növény rendelkezésére álló mennyiség. Ezért növelhetik az oldható mangán koncentrációját a redukált talajkörülmények, amit például a talajtömörödés és a talaj túlzott víztartalma segíthet elő. Oxidatív feltételek között (pl. szárazság) a rendelkezésre álló mangán mennyisége erősen csökken. Az időjárási tényezőktől függően tehát jelentősen változhat a talaj mangánfelvehetősége, ezért fontos figyelembe venni a talajanalízis eredményeit.

Cink

A cink talajból történő felvétele kevésbé függ annak pH-jától, mint a mangán esetében. A 6-os pH fölötti talajkémhatás esetén a kicserélhető cinkkapacitás csekély. Különösen a könnyebb, homokosabb talajokon növekszik az oldhatósága a rendelkezésre álló cinknek, a 6-os pH fölötti állapotnál. A cinkhiány kisebb leveleket eredményez a fiatal hajtásokon, míg az idősebb leveleken klorotikus foltok lehetnek.

Nitrogén

A nitrogén esetében nem elégséges a klasszikus talajvizsgálat elvégzése. Egy ún. N-min (minimális nitrogén) módszerrel is szükséges a nitrogénszintet, amely a növény rendelkezésére áll, a gyökérzónában mérni. Ez azt mutatja meg, hogy mennyi a mineralizálható, azaz a fák számára felvehető nitrogén mennyisége a talajban. A vizsgálat optimális időpontja 2–3 héttel a virágzás előtt határozható meg.

Az N-min módszerrel megállapított nitrogéntartalom mellett fontos a vegetatív növekedés nyomon követése, valamint a tervezett, illetve a várható termésmennyiség ismerete is. A nitrogén ugyanis igen jelentős szerepet játszik a vegetatív és a generatív folyamatok szabályozásában. Az évente kijuttatandó N mennyisége 0–100 kg között változhat az ellátottságtól függően. Abban az esetben nem kell kijuttatnunk nitrogént, ha a N-min módszerrel megállapított szint magas, valamint erős a növekedés. Ellenkező esetben, azaz ha a talaj N-szintje alacsony, valamint gyenge a hajtásnövekedés, több N kijuttatása szükséges.

Az alábbiakban néhány fajta esetében bemutatjuk a termésmennyiségtől és a N-min analízis alapján ajánlott évenkénti nitrogénszükségletet (7. táblázat).

7. táblázat.
Almafajták évenkénti nitrogénadag-szükséglete a N-min analízis irányértékei szerint
Forrás: Leitfaden Obstbau 2011. (Südtiroler Beratungsring für Obst-, und Weinbau)

Németországi viszonyok között szükséglettől függően akár május-június hónapokig is elhúzódhat a nitrogén adagolásának az időszaka. A legnagyobb nitrogénigénye ugyanis az almafáknak április, május és június hónapokban van, a gyümölcsérés időszakában viszont már lényegesen kevesebb nitrogénre van szükségük.

Száraz tavasz esetén nem kerül elég csapadék a talajba, így felvehető N sincs, azaz kisebb a talaj N-szolgáltató képessége, mint a növény igénye. Az ilyen években csak a nyár végén vagy az őszi csapadékkal válik nagyobb mennyiségben felvehetővé a nitrogén. Ez (azaz a késői) a túlzott N-felvétel viszont megindítja a késői hajtásnövekedést, ami fokozottabb fagyérzékenységet, illetve a gyümölcsök nem megfelelő színeződését vonja maga után.

Eltérő N-tartalmú talajokra javasolt nitrogéndózisok és azok időzítése
Forrás: P. Hilsendegen (2008) DLR Rheinpfalz-Oppenheim

Egy csapadékos tavasz esetén a talaj N-szolgáltató képessége már ekkor is magas, és fokozódik a fák N-igénye is. Ezt követően tehát április-május hónapoktól ügyelnünk kell arra, hogy elegendő N álljon rendelkezésre.

Száraz termőhelyen az első N-trágyázás időpontja február-március hónapban történjen, hogy a virágzásra már elegendő nitrogén álljon rendelkezésre, hiszen ekkor még az évek többségében elegendő nedvesség van a talajban. Ez a nitrogénadag alma esetében maximum 40 kg/ha.

A második nitrogén-utánpótlás az áprilisban elvégzett N-min vizsgálat eredményei alapján történik. Ha az eredmények nem érik el az optimális szintet, akkor május-június hónapban lombtrágyázással egészítjük ki azt. A trágyázási módszereknél az alábbi legfontosabb szempontokat kell figyelembe venni:

• a megfelelő műtrágya kiválasztása,
• a trágyázás időpontjának megválasztása,
• a műtrágya hatása a talaj kémhatására, valamint
• a túlérzékenység és a humusztartalom befolyásoló hatása.

A N-trágyák igen hatékonyan használhatók a talaj pH-értékének szabályozására, azaz savanyú talajokon annak emelésére. A 8. táblázatban közöljük a nitrogéntartalmú trágyáknak a talaj kémhatására gyakorolt hatását és az azzal egyenértékű, a közömbösítést szolgáló kalcium mennyiségét.

8. táblázat.
Különböző nitrogéntartalmú mű­trágyák kémhatását befolyásoló és az azt ellensúlyozó mész­trágyák dózisai
Forrás: P. Hilsendegen (2008) DLR Rheinpfalz-Oppenheim

A 8. táblázatban szereplő első öt műtrágyatípus az, amely erősen savanyúan hat, és a jobb oldali oszlopban látható mennyiségű kalciumot közömbösíti vagy leköti. Az első hat műtrágyánál nagyon fontos, hogy azokat korán, már február-márciusban juttassuk ki. A mészammon-salétrom semleges hatású, nem befolyásolja a talaj kémhatását.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai