Milyen vetőgépet válasszunk?

Kategória: Gépesítés | Szerző: Dr. Kelemen Zsolt NAIKMGI – Gödöllő, 2014/12/17

A feladat nagyságát – az egyes növényi kultúrák között – az országos termőterület nagysága, illetve megoszlása szemlélteti, ezeket az adatokat a KSH adatai alapján az 1. táblázat tartalmazza.

Szerkezeti megoldások

Látható, hogy a legnagyobb termőterületet a különböző felhasználású kukoricafélék foglalják le országosan, de ez a jellemző különböző nagyságú termőterületen, különböző ökológiai adottságok mellett gazdálkodókra is. Ennek tudható be, hogy a szemenkéntvető gépek legnagyobb csoportját kukoricavető gépeknek is nevezik, holott megfelelő kiegészítő elemmel felszerelve az egyéb növényféleségek (napraforgó, szója, bab stb.) vetésére is alkalmasak. Ezeket a kultúrákat Európában 70–75–76,2 cm sortávolságra vetik, tehát a kukorica szemenkéntvető gépek is – sortávolság tekintetében – ezekhez az értékekhez igazodnak. Hazánkban a 75, illetve a 76,2 cm a leggyakrabban alkalmazott sortávolság.

A hazai gyakorlatban 6–8–12 soros szemekéntvető gépek terjedtek el. A kukoricavető gépek a következő főbb szerkezeti elemekből épülnek fel: a gerendely vagy vázszerkezet, a vetőelemek (v. vetőkocsik), a meghajtószerkezet a járókerekekkel, a hidraulikus rendszer az egyes részegységek működtetésére, a nyomjelzők és az egyéb kapcsolt vagy rászerelt kiegészítő egységek (1. ábra).

A kukoricavető gépek vázszerkezetének főtartóját a gerendely képezi, mely a gép szilárd felépítését szolgálja. A vázkeretre vannak a funkcionális részegységek felszerelve. A zártszelvényű gerendely a kisebb munkaszélességű (6–8 soros) változatoknál merevvázú, de az újabb típusoknál egymás felett/mögött elhelyezett kettősvázú, és egy vagy mindkét oldalon hidraulikusan kitolható – teleszkópos – megoldású lehet (2. ábra). A nagyobb munkaszélességű változatok – kivétel nélkül – összecsukható vázkeret felépítésűek. A gerendely egy része lehet a központi mag- és műtrágyatartály is, amely így teherviselő elemként működik. A nagy munkaszélességű, 8–12 soros összecsukható vázkeretű gépek mag-, illetve műtrágyatartályát a traktorhoz kapcsolt szállítókocsi támasztja alá. A gerendelyre van felerősítve – a traktor-munkagép kapcsolattól, illetve a mag- és műtrágyatartály kapcsoló szerkezetétől függő – hárompontos függesztő- vagy a vonószerkezet is. A szemenkéntvető gépek vázát gumiabroncsozású járókerekek támasztják alá. A vetőszerkezetek meghajtására is – a legtöbb gép esetében – a járókerekeket használják közvetlenül lánchajtáson, vagy dörzskerékhajtáson keresztül (3. ábra). A központi hajtású gépeknél egy elosztó (előtét)tengely adja át a hajtást a vetőszerkezeteknek. Ezeken a gépeken a kivethető magmennyiség beállítására központi áttételváltoztatási megoldást alkalmaznak, amely több fokozatú fogaskerekes hajtóműből (Norton-szekrény) vagy több fokozatú lánckerék-csoportból áll.

A legújabb szemenkénti vetőgépeken a vetőtengely hajtása vagy közvetlenül, vagy egyszerű áttéten keresztül elektromosan történik. A kivetendő vetőmag mennyisége, vagyis a tőszám ez esetben a meghajtó villanymotor fordulatszámától függ. Egyes típusokon a vetőelemek hajtása külön-külön történik elektormotorral. Mindkét esetben van lehetőség a tőszám menet közbeni változtatására, az utóbbi esetben vetőelemenként GPS-vezérléssel, akár az előzőleg elkészített táblatérkép alapján.

A vetőelemek (vetőkocsik) a gép vázához olyan tartóbilincsekkel csatlakoznak, amelyek lehetőséget biztosítanak – a kapásnövények sortávolságának megfelelő – (általában 45–80 cm közötti) átállításukra. Az elemenkénti vetőszerkezetű gépek vetőkocsijainak felfüggesztése paralelogramma – némely gépeknél paralel-tandem megoldású, ezáltal a vetőkocsik jól követik a talajfelszín hossz- és keresztirányú egyenlőtlenségeit (4. ábra). Az elemek egymástól függetlenül is elmozdulhatnak. A vetési mélység elemenkénti beállítására – soronként – egy mechanizmus szolgál, de több gépnél a csoroszlya csap furatos reteszelésével lehet a vetési mélységet változtatni. A különböző szemenként adagoló vetőszerkezetek a magvak egyenkénti megfogására és továbbítására készülnek. Ezek a vetőszerkezetek 10–30 db/s magadagolással (vetési frekvenciával) dolgoznak, és emellett igen nagy pontosságú adagolást biztosítanak.

A széles körben elterjedt pneumatikus, szívólevegős vetőszerkezetekben egy szívott és egy atmoszférikus tér található. A két teret furatokkal ellátott vetőtárcsa választja el. A normál nyomású magtérbe a vetőmagvak – a felül elhelyezett magládából – egy beömlőnyíláson keresztül – gravitációs úton – jutnak. A nyomáskülönbség hatására ezután a magvak feltapadnak a forgó vetőtárcsa furatsorára, és mindaddig ott maradnak, amíg a tárcsa el nem éri a kiejtés helyét. Itt a vákuum megszűnik és a magvak a csoroszlya által nyitott vetőbarázdába hullanak. A kettős és több magvas vetést a különböző lesodró elemek akadályozzák meg.

A nyomó légárammal működő vetőszerkezetű gépek egyedi (elemenkénti) vagy központi szerkezeti megoldásúak lehetnek. Az elemenkénti vetőszerkezetű gépeknél a magtartályból szabályozható beömlőnyíláson keresztül kerül a vetőmag a forgó – kúpos furatokkal ellátott – celláskerékhez. A cellákba kerülő vetőmagvak közül, a folyamatosan nagy sebességű nyomó légáram – a vetőfuratban elhelyezkedő mag kivételével – a fölösleges magvakat „kifújja”, s a forgó vetőcellában – alul – bennmaradt mag a csoroszlya által nyitott vetőbarázdába hullik.

A nyomó légárammal dolgozó központi dobos vetőszerkezetű pneumatikus vetőgépeknél a – központi – magtartályból a vetőmag a tartály alján lévő magbevezető csatornán keresztül jut a vetődobba. A vetőmagvak az üzemeltető erőgépről hidromotorral meghajtott légszállító ventilátor által létesített túlnyomás hatására (a vetődob forgása közben), annak palástján kiképzett furatsoraira tapadnak. A felesleges magvakat lesodró kefe választja le. A vetődob külső felületén a keresztirányban elhelyezett gumihenger-sor a dobfuratok lefedésével megszünteti a vetőfuratokra ható túlnyomást, s így a magvak a gravitáció és a centrifugális erő hatására – a furatokról leválva – a vetődob palástja alatt lévő, tölcsérszerűen kiszélesedő, magvezető csövekbe hullanak.

A különböző konstrukciójú és különböző elven működő szemenkénti vetőgépek furatos vetőtárcsái cserélhetők, a furatok átmérője a magvak méretéhez igazodik, míg a vetőtárcsákon lévő furatok száma – a fordulatszám szabályozás mellett – a tőtávolság változtatásának egyik módja. Az elemenkénti vetőkocsikon elhelyezett magládák a vető alapanyag befogadására szolgálnak. A magládák térfogata – géptípustól függően – általában ~20–50 dm3. A szállítókocsin elhelyezett műtrágya, illetve magládák 1–2 m3 térfogatúak.

A vetőszerkezetek alatt elhelyezett csoroszlyák feladata a vetőmagvak meghatározott mélységbe juttatása. A csoroszlyák a talajfelszínén egy kis vetőbarázdát nyitnak, amely gondoskodik a vetőmag befogadásáról. A gyakorlatban a csoroszlyák csúszó (ékes) vagy tárcsás (ikertárcsás) kivitelűek. A csúszó csoroszlyák elemenként cserélhetők, igazodva így a kivetendő magfajta megkívánt vetési mélységéhez. A tárcsás csoroszlyapárokat (öntisztító gumival borított) talajkövető kerékpárok támasztják alá a megfelelő – egyenlő – vetési mélység biztosítása céljából.

A magtakaró, magnyomó kerekek a vetőanyag és a (nedves) barázdafenék megfelelő kapcsolatáról gondoskodnak. A vetőkocsik végén elhelyezett tömörítő kerekek kialakítása, elrendezése és profilja igen változatos lehet, feladatuk az, hogy a vetést befejezve a magágyat megfelelően visszatömörítsék, elősegítve így a jó szántóföldi kelést és a növények további fejlődését.

A szemenkéntvető gépek egyéb kiegészítő berendezései közé tartoznak – a kapcsolt vagy rászerelt – starter műtrágya kiadagoló, vegyszer (talajfertőtlenítő, herbicid-) kijuttató adapterek, és a vetőszerkezetek működését értékelő, ellenőrző elektronikus készülékek. A vetőgépek egy része nemcsak a hagyományos, szántásos termesztéstechnológiákban, hanem kiegészítő szerelvényekkel a szántás nélküli, csökkentett menetszámú (vagy direktvetéses) technológiákban is alkalmazható (5. ábra).

A rendelkezésre álló választék

A hazai mezőgéppiacon a különböző konstrukciójú szemenkéntvető gépek széles választéka áll rendelkezésre. A gépek kiválasztásánál az adott gazdaság ökológiai adottságait kell figyelembe venni.

A termőterületi adottságok (tagoltság, domborzat), táblaméretek a munkaszélesség tekintetében lehetnek meghatározóak. A kisebb termőterületek tagoltabb, kisebb táblaméretei esetén a 6–8 soros, 4,5–6,0 m munkaszélességű gépek használata jelent előnyt. Nagyobb táblaméretek esetén pedig a 12 vagy ennél több vetőkocsival szerelt 9 m vagy ennél nagyobb munkaszélességű gépet célszerű alkalmazni (6. ábra).

Vetőszerkezet tekintetében szinte valamennyi géptípus többféle vetőtárcsával rendelkezik, fontos, hogy a vetőtárcsa kiválasztásánál a furat mérete igazodjon az adott vetőmag méretéhez. Művelettakarékos talaj-előkészítés, vagy direktvetéses technológia alkalmazásához a szemenkéntvető gépek erősített tárcsás csoroszlyával, sortisztító elemekkel szerelhetők fel. Az erre alkalmas gépek általában magasabb, 300 kg-os csoroszlyaterheléssel is tudnak dolgozni, ami még nehéz, kedvezőtlen talajadottságok mellett is egyenletes vetési mélységtartást biztosít. Az egyenletes vetési mélység pontos beállítása egyébként is fontos a biztonságos és egyenletes kelés szempontjából, ami a későbbiekben a terméshozamot is befolyásolhatja. Szemes kukorica, illetve silókukorica esetében a vetési mélységet 5–7 cm, míg csemegekukorica esetében, mivel a vetőmag mérete kisebb, mint a szemes kukoricáé, 2–3–5 cm mélységre célszerű vetni, hibrid vetőmaghoz való kukoricát pedig 4–6 cm mélységben kell vetni. Az egyenletes vetési mélységtartás miatt nagyon fontos a vetés munkasebességének helyes megválasztása, mert magas munkasebesség esetén a vetőszerkezetre ható dinamikus igénybevételek miatt a kivetett magok különböző mélységre kerülnek, a kelés nem lesz egyenletes, tőhiányok is keletkezhetnek.

Precíziós vetésvezérlés

Az újabb konstrukciójú kukoricavető gépek alkalmasak a GPS-kommunikációra, GPS-vezérlésű üzemeltetésre. Az ISOBUS adatátvitel segítségével pedig biztosítható a traktor+vetőgép kommunikáció. A GPS-vezérlésű, automata kormányzású traktorral üzemeltetett vetőgéppel „RTK” ± 2 cm pontosságú jel alkalmazásával a vetés csatlakozó sorainak távolsági hibája ezen értéken tartható. Ennek fontossága a növényápolási munkák, különösen a kultivátorozás során jelentkezik. Az „RTK” pontosságú vetési nyomvonalat a rendszer a memóriájában rögzíti és a kultivátorozást automata kormányzással ugyanezen nyomvonalon követi ± 5 cm-es védősávval, így minimális növénysérüléssel végezhető a kultivátorozás (7. ábra).

A kukorica, illetve napraforgó esetében a csatlakozó sorok pontos távolsága – GPS vezérlésű, automatakormányzás mellett – a betakarítási veszteségeket is jelentősen csökkentheti, különösen, ha a vetés és a betakarítógép adaptere nem azonos sorszámú, vagyis nem azonos munkaszélességű géppel történik.

A kivethető magmennyiség pontos beállítási és szabályozási lehetőségének a vetőtengely mechanikus, elektronikus vagy a vetőelemek egyedi elektromos hajtása esetén is biztosítható kell legyen széles sávban, akár mechanikus hajtású, akár elektromos hajtású vetőtárcsákról is van szó. Szemes kukorica esetében akár 40 000–70 000 közötti, csemegekukoricában 50 000–70 000, silókukorica esetében ettől magasabb, akár 90 000 tőszám is beállítható. A modern gépeken az ISDOBUS adatátvitel következtében – az alkalmazott szoftvereknek köszönhetően – a monitoron a magkihagyás, kettősvetés mellett a vetés egyenletessége is ellenőrizhető (8. ábra).

A széles sortávolságú kultúrák vetésére, tehát számos géptípus közül lehet kiválasztani a gazdálkodás vagy gazdaság ökológiai adottságaihoz legmegfelelőbb változatot. A vetés munkaműveletének gondos elvégzése a vetőgép pontos beállítása, műszaki paramétereinek az ökológiai adottságokhoz történő hozzáigazításával a terméshozam optimalizálható. A GPS-vezérlési rendszer alkalmazásának többletköltségei a biztonságosabb termesztési eredményekben és a nagyobb hozamban térülhetnek meg.

1. táblázat.
Az egyes kultúrák az országos termőterület-megoszlása (2011–2013)

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai