Lesz elegendő hal az őszi-téli piacon

Kategória: Agrárgazdaság, Állattenyésztés | Szerző: hajtungy, 2023/12/12

DR. NÉMETH ISTVÁN
a MA-HAL elnöke

Elnök úr, hogyan alakultak a gazdálkodási feltételek az idei év indulásától az őszi időszak beköszöntéig?

Engedje meg, hogy először a tavalyi évről mondjak néhány szót. Tavaly a háborús infláció, az évszázad aszálya, az irreálisan magas takarmányárak nagyon nehéz helyzetbe hozták az ágazatot. Innen következett az a csapadékos tél, aminek mögötte vagyunk, s a tavaszi időszakban is jelentős mennyiségű csapadék hullott az ország területén. Nem várt módon az ukrán gabonabehozatal miatt jelentősen csökkentek a takarmány gabona árak, így ez a tavalyi évhez képest jobb helyzetbe hozza az ágazatot. Hozzáteszem, hogy július közepéig még a tavalyi drága takarmányt etettük a hallal. Tovább emelkedtek a munkabérek, hiszen a minimálbér emelés hatása nálunk is megjelent. S a gázolaj ára is legalább 30 százalékkal több, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Nem csak árcsökkentő, hanem önköltség növekvő tényezők is vannak a tavalyi és az idei halászati gazdálkodásban. Akinek van tartaléka, az idén betárolhat az olcsóbb takarmányból, így az idei őszi, jövő évi takarmányköltsége is jelentősen csökkenhet. Ám szabad pénzeszközökben nem bővelkednek az ágazat szereplői, mivel az elmúlt évben nagyon sok gazdaság veszteséggel, nulla, illetve igen alacsony nyereséggel zárta az évet. A nyári hal árbevételéből lehet az olcsóbb búzát, kukoricát, tritikálét bevásárolni.

Tavaly jobb áron értékesítették a pontyot, a kenyérhalat. Még sincs nagyobb jövedelem?

Ahogy már említettem, 2022-ben igen nehéz évet éltünk túl. A halár emeléssel viszont jelentősen csökkent a fogyasztás, ezért most azzal kell szembenéznünk, hogy meg kell erősítenünk a reklám kampányainkat, fokozni kell a promóciós tevékenységet. Az idei évben komoly mennyiségű haltermés várható, s elsősorban a hazai piacot kell erősítenünk. Ezen dolgozunk közösen az Agrármarketing Centrummal, és azokkal a multinacionális cégekkel, amelyek még forgalmazzák a magyar halat. Régóta célunk a hazai halfogyasztás növelése, és azt szeretnénk, ha a jelenleg felesleges halmennyiséget ne a külpiacon kelljen értékesítenünk. Az export csak végső mentsvár lehet, de ha a hazai piac nem fejlődik, akkor az exportra is rákényszerülünk. A jelenlegi magas gázolaj árakon a távoli célpontokra nem lehet jövedelmezően eljuttatni a magyar halat. Visszatérve az idei termelési eredményhez, mintegy 20-25 százalékkal több étkezési hal lesz az országban, ami hasonló mennyiséget jelent a pandémia előtti évekéhez. A termelők érdeke, hogy a megtermelt halat karácsonyig értékesítsék, mert az elmúlt évek tapasztalatai alapján mondom, hogy a téli hónapokban enyhe telek vannak Magyarországon. Meleg van, a hal nem vermel, hanem mozog, így nagyon magas az apadó súlyveszteség, ami eléri a 20 százalékot is. A hal ára pedig nem fog 20 százalékkal emelkedni, ami azt jelenti, hogy nulla közeli eredményt ér el a haltermelő, ha a téli hónapokban kell még a piacos halat tartania.

Itt meg kell említeni, hogy a madárkár is jelentősen megnőtt a klímaváltozás miatt…

Egyre nagyobb a probléma mind a természetes vizeken, mind a tógazdaságokban a madárkárnak nevezett probléma miatt. Nem csak a védett madarak – kis és nagy kormorán, kócsagfélék stb. - dézsmálják a tavak halállományait, hanem a vidra, a hód is jelentős pusztítást végez. Más uniós akvakulturában érdekelt országok érdekképviseleti szervezeteivel összefogva tudunk csak eredményt elérni a védett állatok ügyében. Mi nem a védett státuszt akarjuk megváltoztatni, hanem azt szeretnénk, hogy például az ivadéknevelő tavak nagyobb védelemben részesülhetnének a kis kormoránnal szemben, mert itt a legnagyobb a pusztítás, ami veszélyezteti a magyar haltermelők ivadék ellátását is. Márpedig, ha nincs vetőmag, étkezési hal sem lesz. A piacos méretű hal sincs biztonságban, mert a madarak ugyan nem tudják a vízből kiemelni őket, de megsebzik, és a sebben a baktériumok gyorsan elszaporodnak. Ezeket a halakat pedig már nem lehet értékesíteni. A halevő védett állatok egyébként előszeretettel fogyasztják a drágább, nemes halakat (csuka, süllő), mert ezek könnyebben fogyaszthatók. Fontos tehát fellépni azért, hogy a kártételek csökkenjenek.

Van-e elegendő víz a tavakban?

A tavalyi aszály történelmi méretű volt, a víz pótlása a csapadékos időszaknak köszönhetően megtörtént. Mind a dunántúli, mind az alföldi tógazdaságokban elegendő víz állt rendelkezésre a tavak feltöltéséhez. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy a termelőknek együtt kell dolgozniuk a feldolgozókkal, mert az élő hallal szemben a feldolgozott hal iránt egyre nő a fogyasztói igény. A multinacionális cégeknél, halboltoknál nagyon fontos, hogy ne csak élő állatot, hanem feldolgozott haltermékeket is kínáljanak a fogyasztónak. Ha nem tudjuk a növekvő fogyasztói igényeket kielégíteni, akkor a halfogyasztást sem tudjuk növelni. A mai fiatal korosztály ugyanis nem szívesen viszi haza az élő pontyot, és dolgozza fel a konyhájában. Kiadványokkal szeretnénk segíteni a vásárlókat, így nem csak feldolgozási tanácsokkal látjuk el a fogyasztót, hanem különböző recepteket is ajánlunk a változatos halételek elkészítéséhez. 

Túl vannak a MOHOSZ-MA-HAL ártárgyaláson. Elégedett-e az elért eredménnyel?

Az őszi halárak mindig befolyásolják az eredményességet is. A MOHOSZ egyesületei, szövetségei a legnagyobb egységes hazai vásárlóink, így mindig törekszünk a megállapodási tárgyalásokon arra, hogy jó kompromisszummal megkötött egyezség szülessen. Így volt ez a mostani tárgyaláson is, az előző évi árakhoz képest 10-11 százalékkal visszább léptünk. Ettől az árcsökkenéstől azt is várjuk, hogy a horgászok a tavalyinál nagyobb mennyiségben vegyék meg a halat, amit a természetes vizekben helyeznek ki a horgászok örömére. A két szervezet stratégiai együttműködést kötött, kiváló az együttműködésünk, és minden helyzetben közösen keressük a jó megoldásokat. A MOHOSZ szorgalmazza, hogy a haltermelők új halfajok termelésével is kezdjenek foglalkozni. A MOHOSZ-nak vannak speciális jogállású haltermelő tagjai, akik a természetes vizeken begyűjthetnek olyan anya állományokat, amelyekkel ez a faj diverzifikáció végre hajtható. Több gazdaság már átállt, így több száz tonna keszeget, ragadozó halakat, compót, menyhalat állítanak elő kifejezetten horgász megrendelésre. De több halfaj szaporítására, termelésére még nincs kidolgozott technológia, ezért az előállításuk jelentősen költségesebb a domesztifikált pontyénál. 

Említette, hogy a marketing tevékenységet erősíteniük kell. Az AMC „Kapj rá!” programja véget ért. Dolgoznak már az új programon?

Még le kell ülnünk az AMC vezetésével tárgyalni arról, hogyan lehetne némi forrást szerezni ahhoz, hogy a MA-HAL és a MOHOSZ által közösen létrehozott Halmarketing Kft. folytathassa a HalPéntek programot. Persze, az új stratégiát is ki kell dolgozni, amely munkába az AMC a MOHOSZ és a MA-HAL szakembereit is bevonja. Ez még hátravan, hiszen most született döntés arról, hogy a MAHOP Plusz forrásaiból mekkora összeg jut marketing célok megvalósítására.

Ön köszöntötte megnyitó beszédében a VI. Carp Konferencia résztvevői. Mit tapasztalt, mennyire fontos a pontytermelés Európában?

Örömmel mondom, hogy a ponty hosszú távon az egyik legfontosabb halfaja az európai édesvízi akvakultúra szereplőinek. Ezt a halat termelik Európában a legnagyobb mennyiségben, megelőzi a pisztrángtermelés mennyiségét, míg a lazachoz képest a ponty igazából biotermék. A pontyot a tradicionális technológiákon kívül intenzív termeléssel is elő tudjuk állítani. A konferencia rezüméje az, hogy szükség van erre a halfajra, mivel Európában keresett termék. A témakörök egyébként szinte minden területet érintettek, így bőségesen voltak új információk a 17 országból érkezett, több mint száz résztvevő számára. A halegészségügyi kérdésekben is hasznos információkat kaptunk, és továbbra is arra ösztönöztek minket, pontytermelőket, hogy folytassuk a tevékenységünket. De az Európában elterjedt ponty betegségeket csak uniós szintű összefogással tudjuk leküzdeni, lásd koi herpeszvírus, álomkór stb. A Nébih-nek a szerepe is meghatározó abban, hogy az import, és a hazai állományok egészségi állapotát folyamatosan ellenőrizze.

Hol helyezkedik el a magyar ponty termelés az Európai Unióban?

Nagyon jó helyen állunk mind a termelés, mind a kutatási, innovációs területen. A pontytermelésünk Európában a dobogó harmadik fokán áll, a legtöbbet a lengyelek, majd a csehek, és azt követően mi termeljük ebből a halfajból. A ponty tudományos kutatása, technológia fejlesztésében is élen járunk, részint a gödöllői MATE intézményeinek köszönhetően, de más egyetemeken is folynak kutatások, képzések. Idehaza kitűnő az egyetemi végzettségű szakember ellátottság, de amiben nagy a hiányosságunk, és előbbre kell lépnünk, az a szakmunkás és a technikus végzettségű szakember számának a növelése, amelyhez a képzéseket idehaza újra kell indítani. A gazdaságokból jelenleg hiányoznak a képzett szakmunkások, technikusok, a szakma elöregedett. A MA-HAL már felvette a kapcsolatot az Agrárminisztériummal abban a kérdésben is, hogy a képzést újra beindítsák Magyarországon, mert 8-10 év múlva nem lesz olyan szakember, aki a hálót meg tudja foltozni, vagy ismerje a szaporítás folyamatait. A ponty konferencián a generációváltás problémájáról is volt szó, ösztönözték a gazdaságokat a generációváltás megszervezésére, végrehajtására.

Nőhet-e az ágazat jövedelmezőségi szintje?

Azt mindenképpen látni kell, hogy Brüsszelben a FEAP szorgalmazza a támogatáspolitika megváltoztatását, s ennek vannak már látható eredményei is. Annyi változás már mutatkozik az új MAHOP Plusz programban, hogy a támogatásintenzitás 50-ről 60 százalékra emelkedett a beruházási, gépvásárlási, technológia fejlesztési pályázatoknál, és kapunk a természeti értékmegőrzésre is forrásokat. Ez utóbbi összege a harmadát sem éri el a szántóföldi növénytermesztési támogatásoknak, azonban ez is több a semminél. De ahhoz, hogy a támogatási forrásokat fel tudjuk használni, a gazdaságoknak pénzügyileg meg kell erősödniük, hiszen ezek utólagosan finanszírozott támogatások. A projekt megvalósításához tehát száz százalékos forrásra van szükség, mert a termelők a befejezett projektek teljes lezárását követően jutnak a pénzükhöz. Ha piacot találunk az idei, 25 százalékkal több termésnek, bízom abban, hogy a termelőknek lesz annyi önereje, hogy 2024-2025-ben ezeket a forrásokat igénybe veszik, és maradék nélkül felhasználjuk az uniós forrásokat, amit a kormány hazai forrásokkal egészített ki. Nehéz kérdés a jövedelmezőségi szint növelése. Jelenleg 4-5 százalékos az ágazat jövedelmezőségi szintje, mert a fogyasztói társadalom nem hajlandó a drágább halat, haltermékeket bővülő mértékben megvásárolni. Mondhatom azt is, hogy a hal igen árérzékeny termék, a piac gyorsan, negatív módon reagál akár az 5-10 százalékos áremelkedésre, és nem hajlandók elismerni a mi önköltség növekedésünkből adódó plusz költségeket. A 4-5 százalékos jövedelemszinttel pedig a kisebb gazdaságok nem tudnak elegendő fejlesztési forrást képezni a 20 százalékos infláció mellett.

Végezetül azt kérdezem, hogy összhangban kell-e fejlődniük a tógazdasági haltermelésnek és az intenzív termelésnek?

Fontos kérdés. Szerintem jól megfér egymás mellett a két technológiai termelés, mert támogatják egymást. Az intenzív termelésünk 85-90 százalékában afrikai harcsát termelünk, amely halfajból első helyen állunk Európában. Ez a hal kiváló fehérjeforrás, szálkamentes, a feldolgozottsági foka jóval meghaladja a pontyét, és kiváló új halételeket lehet belőlük készíteni. Az intenzív telepek számára is van fejlesztési forrás az új támogatási programban. S ha már erről kérdezett, elmondanám, hogy a ponty feldolgozottsági szintjét, s a termelés mennyiségét is mindenképpen növelni kell. Ha ugyanis növelni szeretnénk a hazai egy főre jutó éves fogyasztást, akkor a magyar halból, haltermékekből, és nem az importból származó termékekből kell több halat venni, fogyasztani. A magyar termékek élelmiszer-biztonsága nyomon követhető, s a fogyasztókkal meg kell ismertetni azokat az előnyöket, amelyek a hazai haltermelést jellemzik. Remélem, hogy az elkövetkező tíz évben a 6,7 kilogramm/fő/év fogyasztási szintet 10 kilogrammra tudjuk emelni, s ha ez bekövetkezik, akkor a hazai haltermelés teljes mértékben ki tudja elégíteni a fogyasztói igényeket, így jóval kisebb mértékben kell az export piacokkal foglalkoznunk.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai