Milliókat spórolhatunk a silózáson

Kategória: Állattenyésztés | Forrás: KITE Zrt., 2014/12/17

A kukoricaszilázs a hazánkban legnagyobb mennyiségben előállított tömegtakarmány, így az őszi betakarítási időszakban fontos áttekinteni a silózást az önjáró szecskázók felől megközelítve is. A „Korszerű szálastakarmány bázis kialakítása maximális területkihasználással” című rendezvényen Kiss Sándor, a KITE gépkereskedelmi üzletágának marketingmenedzsere mutatta be, hogy a John Deere önjáró szecskázói milyen hatással bírnak a tömegtakarmány, ez esetben a kukoricaszilázs minőségére.

Szecskahossz és gazdaságosság

Egy szecskázógép működése mindenki számára ismert. A gép szerkezetének a bemutatása helyett ezért érdemesebb az egyedi technikai megoldásokra kitérni, amelyeket a John Deere kínál ahhoz, hogy valóban kiváló minőségű kukoricaszilázst kaphassunk.

A tömörítő hengerpár feladata, hogy a kukoricát egyenletesen továbbítsa a szecskázódobhoz, illetve minél jobban tömörítse azt. A hengerek egy ív mentén mozdulnak el, így abban az esetben, ha heterogén növényállománnyal dolgozunk, és a befelé áramló anyagvastagság változik, a John Deere megoldásával a hengerpár mindig a legközelebb helyezkedik el a szecskázódobhoz. Így, ha a szecskázón beállítunk egy szecskahosszt, akkor biztos, hogy homogén állományt kapunk, ami jobban tömöríthető a silótérben.

Egyedi megoldás a szecskázódobon – bár közvetlenül nem hat a szilázs minőségére – a szecskázókések bevágása, hosszfurata, ami azt a célt szolgálja, hogy amennyiben idegen anyag kerülne a dobhoz, akkor a kések hátrafelé el tudjanak mozdulni, így elkerülhető legyen a gép károsodása, ezzel pedig az is, hogy javítás miatt hosszabb ideig állnia kelljen épp az optimális betakarítási időben.

Kutatások igazolták, hogy a szecskahossznak közvetlenül az emészthetőségre, illetve a tejtermelésre minimális hatása van, mégis fontos a John Deere automata szecskahosszállító rendszere. Ez a silózó tornyára szerelhető Harvest Lab szenzor adataira támaszkodva állítja be a szecskahosszt a mért nedvességtartalom függvényében. Például 70 százalékos nedvességtartalomnál 18 mm-t, 60 százalékos nedvességtartalomnál 22 mm-t állít be automatikusan. Ennek azért is nagyon nagy a jelentősége, mert a mezőgazdaságban a legnagyobb energiaigényű munkafolyamat az önjáró szecskázóval történő betakarítás. Nem véletlenül találkozhatunk ezeknél a gépeknél a legnagyobb motorteljesítménnyel is. Mérések azt bizonyították, hogy 9,2 mm-es szecskahosszról 11,5 mm-es szecskahosszra változtatva a méretet, tehát 2,5 mm-res növeléssel az önjáró szecskázó fogyasztása harmadával csökken! Ennek közvetlenül a költséghatékony gazdálkodásra, közvetve pedig az állattartó telep gazdaságosságára is hatása van. Mivel a silózást általában a „félelmeink” vezérlik, azaz hogy minél apróbb szecskát készítsünk a jó tömöríthetőség érdekében, ezzel a rendszerrel ezt elkerülhetjük.

Ahogy már volt róla szó, nagyon fontos az optimális betakarítási időpont megválasztása. 40 százalék szárazanyag-tartalom felett szignifikánsan csökken az emészthetőség, 30 százalék alatt viszont a silótérben elindulhat az ecetes vagy az alkoholos erjedés, ami a szilázs megromlásához vezet. A szakirodalom szerint a 34–35 százaléknyi szárazanyag-tartalom melletti betakarítás a legoptimálisabb, azonban ezt mérni nem egyszerű feladat. A John Deere silózó Harvest Lab szenzora az optimális idő kiválasztásához is segítséget nyújt.

A szemroppantás szerepe

A kukoricaszilázs nettó energiatartalmát alapvetően két tényező határozza meg. Az egyik tényező a táplálóanyag-tartalom, amely adott a növényben, a másik pedig az emészthetőség. Utóbbit a szecskázó beállításával, illetve a szemroppantási minőséggel lehet befolyásolni. A John Deere fejlesztése a Kernel Star szemroppantó. Hagyományos esetben ma már minden silózó fel van szerelve szemroppantóval, de ezek alapesetben egy hengerpárból állnak; az ezen áthaladó szemet roppantjuk meg. A Kernel Star esetében V alakú tárcsák vannak egy tengelyre felfűzve. Ha ezt a V alakú tárcsasort kiterítenénk, azt láthatnánk, hogy a hengerhez képest 2,7-szeres az áteresztő felülete. Sok esetben az önjáró szecskázóknál a szemroppantás magát az áteresztőképességet korlátozza. Ezzel a John Deere által kifejlesztett megoldással azonban jelentősen növelhető ez az adat amellett, hogy optimálisabb szemroppantási értéket lehet elérni.

Amerikai kutatások igazolták, hogy ha 40 százalékos szemroppantottsági értékről 70 százalékra megyünk fel, akkor a tejtermelés szignifikánsan növekszik. A kutatás eredménye szerint a jó roppantottságot 40-ről 70 százalékra emelve, a tehenenkénti tejtermelés naponta 1,2–1,3 kg-mal növekedett. Egy 500 egyedet számláló tehenészetben ez akár 10 millió forint tejár többletbevételt jelenthet évente – vagy ugyanennyi mínuszt, ha nem így csináljuk. A bevételnövekedés mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az emésztetlen keményítő, amely a kukoricaszemekkel távozik a szarvasmarhából, gyakorlatilag a trágyadombra kerül, nem hasznosul. Sőt, ezt valamilyen módon pótolni is kell: abraktakarmánnyal, takarmánykiegészítőkkel, amelyek mind-mind többletkiadást jelentenek, és étrendi hatásuk is rosszabb.

Rögzíthető adatok

Az emészthetőség kapcsán érdemes szót ejteni a tarlómagasságról is, hiszen nem mindegy, hogy a vágóasztal milyen magasságra van szerelve. A kukoricaszár alsó része ugyanis nem vagy nem teljesen emészthető a szarvasmarha számára. A magasságot emiatt fontos jól beprogramozni.

A Harvest Lab szenzor a nedvességtartalom mellett keményítőtartalmat, nyersrost-tartalmat, illetve fehérjetartalmat tud mérni. A szenzor működése rendkívül precíz, másodpercenként 17-szer vesz mintát.

A Harvest Lab segítségével hozam- és szemnedvesség-, illetve beltartalmi térképet készíthetünk. Így az adott fajtákhoz lehet az adott beltartalmi értékeket rendelni, ami segíthet a következő évi fajtaválasztásnál, így azt objektív alapokra helyezhetjük.

Érdemes megemlíteni a JD Linket is, bár ennek közvetlen hatása a tömegtakarmány minőségére már nincs. Ez nem egyszerűen egy távfelügyeleti rendszer, hiszen nagyon sok értéket szolgáltat a gazdálkodó számára. Például azt, hogy adott táblán, adott körülmények között milyen volt az üzemanyag-felhasználás, illetve információt kaphatunk a logisztikai kiszolgálásról, arról, hogy mennyit állt a gép, mennyit dolgozott fél terheléssel, így optimalizálni lehet a szállítást. Másrészt évek távlatában is visszakereshető az, hogy milyen beállítási értékeket használt a gazda az adott táblákon, például az elméleti szecskahossz és a szemroppantó beállítását.

Kiváló járóképesség minden talajon

Ha az optimális időben történő betakarításról beszélünk, akkor fontos szempont lehet a szecskázó járóképessége is, különösen az olyan őszökön, amikor felázott talajon kell dolgozni. Ilyen esetekben segít a John Deere Prodrive hajtásrendszere. Normál esetben egy silózóban hidrosztatikus hajtás van kombinálva mechanikus hajtással. Ha 2-es fokozatban dolgozunk a szántóföldön és sáros körülmények vannak, akkor vissza kell kapcsolni, mert a hidromotor nem tud kellő nyomatékot szolgáltatni a kerekeknek. A Prodrive hajtás egy terhelés alatt kapcsolható mechanikus váltó és egy hidrosztatikus váltó ötvözete. A fenti körülmények a között a silózó megállás nélkül visszakapcsol egyes fokozatba, és elegendő nyomaték áll rendelkezésre mindenféle körülmények között. Ahhoz, hogy a többletnyomatékot a gép át tudja vinni a kerekekre, a Prodrive differenciálzárat is tartalmaz, illetve összkerékhajtással is kombinálható.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai