Lehetséges-e a fenntartható élelmiszer-biztonság?

Kategória: Élelmiszeripar | 2024/05/06

Európában az utóbbi években több irányelv és előírás is született a téma kapcsán, így lassan, de biztosan terjednek a különböző gazdasági szabályozások és rendeletek. Ilyen az ESG-jelentési kötelezettség, az EPR-díjak, a „műanyag adó”, vagy a közösségi közlekedés fejlesztése és állami támogatása – csak hogy a legelterjedtebb megoldásokat említsük. Az ipari szereplők is egyre több kötelezettséggel találják szembe magukat, hamarosan az újrahasznosított anyagok kötelező tartalma is számszerűsített előírássá válik. De lehetséges-e az újrahasznosított alapanyag használata minden iparágban? Egyelőre főleg az építőiparban és az autóiparban találkozhatunk újrahasznosított műanyaggal, de csomagolóanyag formájában is szembe jöhet velünk a mindennapokban – főleg vegyszerek, kozmetikumok csomagolásaiban találkozhatunk velük, valamint a nem élelmiszer jellegű termékek csomagolásaként.

A műanyag újrahasznosítás egyszerű feladatnak tűnhet első pillantásra, azonban minél inkább beleássuk magunkat, annál több olyan részlettel találkozhatunk, ami ennek ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Először is az anyagminőséget illetően érdemes megjegyezni, hogy minél többször hasznosítunk újra egy polimert (azaz műanyag molekulát), annál kevésbé lesz tartós a benne lévő atomok közti kötés. A műanyagok életciklusainak száma sok tényezőtől függ, főleg a konkrét fajtájától (például polietilén, polipropilén, vinil-klorid, stb), valamint az újrahasznosítás módjától (fizikai vagy kémiai).

Az újrahasznosított alapanyag alapvetően két forrásból  származhat: ipari és felhasználói. Az ipari forrás azt jelenti, hogy műanyag termékek gyártása közben visszamaradt anyagokból (pl selejtes termék, sorjázás során keletkező forgács, levágott szélek) készül, míg a felhasználói forrás a háztartásokból begyűjtött (tisztított) műanyag hulladékból készül. Nem kérdés, hogy a kettő közül az első áll jóval közelebb a szűz alapanyag tisztaságához, de ha az élelmiszeriparban tervezzük felhasználni csomagolóanyagként, még így is szigorú előírások és ellenőrzések hosszú során kell átmennie az engedélyezés előtt. Ezen felül további nehézséget jelent, hogy a gyártók egyre jelentősebb hányada iktatja ki a selejtet – vagyis alkalmazza a LEAN-optimalizációt – ezáltal egyre kevesebb ipari eredetű újrahasznosított alapanyag áll rendelkezésre. Marad tehát a felhasználói eredetű nyersanyag, ami, bár jóval nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre, a tisztítási eljárások és a befektetett munka mennyisége okán találjuk szembe magunkat magas árakkal.

Mindezek fényében nyilvánvaló, hogy a fenntartható megoldás egyelőre a drágább választás, ugyanakkor az ESG-jelentések szempontjából jóval kívánatosabb, így biztosak lehetünk benne, hogy hosszú távon biztosan megtérül ez a befektetés. A szabályozott és jutalmazott környezettudatosság még gyerekcipőben jár, és tudjuk azt is, hogy minden kezdet nehéz. A gyártók és beszállítók egyaránt azon dolgoznak, hogy kitapossák a járatlan ösvényt, hogy a jövőben egyszerűbb és a mostaninál is kifizetődőbb legyen járni rajta.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai