2024. 10. 04., péntek
Ferenc
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

Két évtized tanulságai

Kategória: Európai Unió | Szerző: H. Gy., 2024/07/03

Húsz éve, hogy beléptünk az Európai Unióba. Napjainkban sok vita zajlik arról, hogy mit adott Magyarországnak a tagság, milyen eredményeket értünk el, és milyen problémákkal szembesültünk? Font Sándorral, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának az elnökével végeztünk el egy időutazást.


FONT SÁNDOR
az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottság elnöke

Elnök úr, Ön országgyűlési képviselőként közelről, beavatottként figyelhette a csatlakozási folyamatokat. Milyen volt a várakozás?

Hirtelen az jutott eszembe, hogy mit adtak nekünk a rómaiak? Abban az időszakban óriási várakozás volt a hazai és az egész közép-keleti országok agrárágazataiban. A felkészítési folyamat hosszú ideig tartott, s a megnyitott húszegynéhány fejezet egyes szakaszainak a lezárásával közelebb kerültünk a várható tagfelvételhez, ami végül 2004. május elsejével bekövetkezett.

Milyen feltételeknek kellett megfelelnünk?

A hosszú tárgyalási folyamat során rendkívül nagy kihívásokkal kellett megküzdenünk, mert az Európai Unió csatlakozási követelményeit igen nehéz volt teljesíteni. Csak a mezőgazdaságról szólva elmondhatom, hogy a csatlakozás egyik feltétele a földhivatali nyilvántartás megléte volt. Szerencsénkre van egy korrekt mezőgazdasági földhivatali nyilvántartásunk, ami például Romániának, Bulgáriának nem állt rendelkezésére, és végül e nélkül léphettek be az EU-ba. Hogy mennyire odafigyeltek minden apróságra, azt jelzi, hogy az egyik kedvenc részterületemmel, a pálinkafőzés engedélyezésének a rendszerével is igen aprólékosan, hosszasan foglalkoztak. Nehéz volt megértetni, hogy a gazdák a saját termett gyümölcsüket lefőzethették a vámhatóság által ellenőrzött, mérőedénnyel ellátott bérfőzdében, amiért a gazdának csak 50 százalékos jövedéki adót kellett fizetni a kereskedelmi forgalmú pálinka adójához képest. Az EU szakértői persze, jövedéki adócsalást sejtettek e mögött. Említhetem a Tokaji Aszú névhasználatát is, amely szintén marginális kérdésnek tűnt. Mindezzel csak azt hangsúlyozom, hogy mennyire aprólékos, mindenre kiterjedő tárgyalásokon kellett bizonyítanunk a felkészültségünket. Persze, számos új törvényt hoztunk az uniós elvárásokhoz igazodóan, komoly kihívásokat teljesítettünk, míg végül zöld utat kaptunk.

Ön szerint, változott-e az EU követelményrendszere a most csatlakozni kívánó országokkal szemben?

Vannak olyan országok, amelyek már egy évtizede állnak sorba az Unióba való csatlakozáshoz, főleg a nyugat-balkáni, tőlünk délre fekvő országok. Most van egy ország, a háború sújtotta Ukrajna, amelyiknek úgy akarják megadni az uniós tagságot, hogy egyelőre még nincsenek stabil országhatárok, nem tudjuk a lakosok pontos számát, vagyis nem állnak rendelkezésre az alapadatok. Azt gondolom, hogy ez kettős mérce.

Térjünk vissza a mi témánkhoz. Bár minden csatlakozási feltételt teljesítettünk, mégis voltak olyan területek, amelyekben még nem fogadtak be.
Pontosan. A mezőgazdasági előírásokat teljesítettük, ugyanakkor a munkaerő szabad áramlása rendszerébe nem léphettünk be teljeskörűen. Igen erős küzdelmek voltak ezen a téren, és csak fokozatosan engedélyezték azt, hogy a magyar munkaerő bármelyik uniós tagországban kereshet munkát. Az EU viszont azonnal megkövetelte tőlünk az áru és a tőke szabad áramlásának érvényesítését, ami azt jelentette, hogy a multi áruházláncok korlátlanul letelepedhettek. Ez a lépés a hazai mezőgazdaságra rendkívül negatív hatással volt, amit csak később érzékeltünk. Ebben az időszakban MSZP-SZDSZ kormány volt hatalmon, amely kellő hanyagsággal kezelte ezt a területet. S ami a legsúlyosabb pofon volt, hogy az újonnan csatlakozott országok a régi tagállamokhoz képest a mezőgazdasági támogatásoknak csak a 25 százalékát kapták meg induláskor azzal, hogy további tíz év kellett még a száz százalék eléréséhez. Amikor 2014-re elértük a száz százalékos támogatást, akkor viszont elméletileg meg kellett nyitni az EU-s állampolgárok előtt a magyar termőföld vásárlási lehetőséget. Ekkor viszont bevezettük az új termőföldvédelmi törvényt, amelynek segítségével azóta is döntő többségében sikerült a magyar gazdáknál megtartani a termőföldet. Az első tíz évünkben tehát úgy versenyeztünk az uniós piacon, hogy lényegesen kevesebb támogatást kaptunk.

Kétségtelen tény, hogy az uniós piac nehezen nyílt meg előttünk. És a már megváltoztatott támogatáspolitika sem nekünk kedvezett…

Az unió Közös Agrár Politikája lényegesen megváltozott a mi csatlakozásunk idejére. Korábban sok támogatást kaptak az uniós gazdák a piacra jutásért, jelentős támogatásokat fizettek ki exporttámogatásra, intervencióra, és sorolhatnám, de ezeket megszüntették. Az uniós gazdákat védték a világpiaci mozgásoktól, a magas élelmiszerárakat az uniós polgárok fizették meg. Mi még egy olyan szakaszt csíptünk el ebből az időszakból, hogy pénzt adtak azért, hogy kivágjuk a szőlőültetvényeket, e mellett újratelepítési támogatást is el lehetett nyerni. A legnagyobb fájdalmunk viszont a már említett multi áruházláncok magyarországi megjelenése volt, mert ezzel a kiskereskedelmi hálózatunk gyakorlatilag eltűnt. Az akkori MSZP-SZDSZ kormány ezt nagy eredménynek könyvelte el, mert a közhangulat javítását kívánták elérni ezekkel a fényes külföldi áruházláncok beengedésével. A politikai szempontok előtérbe helyezésével a külföldi áruházláncok a saját bejáratott nyugat-európai termelői rendszerüket szolgálták ki azzal, hogy csak azokat az élelmiszeripari termékeket árulták, és gyakorlatilag elfoglalták a magyar piacot. A magyar termékek kiszorultak a multi áruházláncok polcairól. A kormány agrárpolitikusai egy-két év után észlelték a problémát, belátták, hogy hibáztak, így 2008 környékén született meg a magyar beszállítókat védő törvény. De így sem tudtuk teljesen megállítani a külföldi áruk beözönlését, az Orbán kormány idején hoztuk meg a pláza törvényt, amellyel korlátoztuk a plázák növekedését, és követeltük a magyar termékek reklámozását, promotálását.

Szóljunk arról, hogy milyen forrásokat kaptunk az agrárágazat fejlesztéséhez?

A kívülállók számára érdemes tisztázni, hogy a mezőgazdaság az unión belül egyedüli terület, amely kizárólag központi tervezéssel, saját Közös Agrár Politikával működik. Ezzel az volt az eredeti cél, hogy az élelmiszerárak ne szabaduljanak el, és a legszegényebb réteg is meg tudja fizetni. A mostani támogatáspolitikának két nagy lába van, amit I.-es és II.-es pillérnek nevezünk. Az I. pillér a közvetlen, termeléshez kötött támogatásokat tartalmazza, míg a II. pillér a Vidékfejlesztési Program pályázatain keresztül valósul meg. A II. pillér jelenti az igazi fejlesztési lehetőségeket, ugyanakkor a pályázatok megvalósításához jelentős önerőkre is szükség van, ami kockázatokat is rejt. A II. pillérhez a nemzeti kormány tehet saját forrást, ami korábban 17,5 százalék volt, az új, 2023-2027 ciklusban pedig 80 százalékot jelent. Így jelentős összegek állnak a gazdálkodók rendelkezésére a fejlesztéseik megvalósításához.
Ami az uniós forrásokat illeti, ezeket is zömmel hatékonyan használtuk fel, amit az EU ellenőrzései igazoltak. És az ágazat jelenlegi állapotán is láthatjuk, hogy versenyképessé vált a magyar mezőgazdaság. A gépesítés, és a technológiai fejlesztés területén például utolértük a nyugat-európai versenytársakat, de az alapanyag termelésben is jó helyen állunk. Ami veszteség, hogy az uniós belépésünk óta azonnal lecsökkent a hazai állatállomány, mert erre nem volt támogatás. A korábbi 50-50 százalékos növénytermesztési, állattenyésztési arányunk ma már csak 70-30 arányra csökkent. Azt azonban látni kell, hogy az uniós bővítésnél a piacszerzés volt az elsődleges cél, s azt az országot, amelyik ennek ellenállt, azt a szőnyeg szélére állították. Lásd Lengyelország és Magyarország, amelyek nem szolgáltatták ki az országot a nyugat-európai tőkének, az áruházláncoknak, a bank-, a média-, és az energiaellátó rendszereknek.

A bank, a média, az energiaellátó rendszerek ma már magyar kézben vannak. De nem így az élelmiszeripar, amelyet a ’90-es évek elején eladtunk a külföldieknek.

Ez igaz. Nem véletlen, hogy a mostani II. pillérben stratégiai ágazatként kezeljük az élelmiszeripar fejlesztését. Az élelmiszeripar fejlesztésére durván 1500 milliárd forint áll rendelkezésre, amihez szükséges 50 százalékos önerő, így összességében csaknem 3000 milliárd forintot tudnak a feldolgozók a fejlesztéseikre fordítani. Hozzáteszem, hogy valójában nincs felső korlátja a pénzösszegnek, ha értelmes, reálisan megalapozott tervek születnek, és az alapanyag forrása is biztosított a termék előállításához, akkor a keretösszeg növelhető. Ukrajna csatlakozásával – ezt már most is tapasztalhattuk – komoly problémák adódnak a szántóföldi növények értékesítése során, ezért érdemes a termények feldolgozására koncentrálni. És érdemes az állattenyésztés fejlesztésére is koncentrálni, mert a húsipar fejlesztése is fontos számunkra.

Végezetül, milyen kitörési pontokat fogalmazhatunk meg?

Az összegfogás területén van még pótolnivalónk. A hagyományos szövetkezésnek a múltból eredendően ma már nincs létjogosultsága. Az új generációnak azonban érdemes ismét nagyban gondolkodni, mert az integráció, a TÉSZ-ek szervezése pénzügyi-gazdasági alapon meghozzák gyümölcsüket. Ezekkel ugyanis egy termékpálya teljes vertikuma integrálható, és jelentős piaci szegmenseket is elérhetünk. Összegzésül azt mondhatom, hogy 2004 óta óriási támogatási összegek érkeztek a magyar gazdákhoz, aminek a döntő többségét jól, hatékonyan használták fel. Jót tett az uniós tagság abból a szempontból, hogy a magyar agrárium fejlődését jó útra „terelte”, a következő időszak feladata a feldolgozóipar erősítése lesz.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktorai
Dr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatósága
Dr. Bai Attila (szerk.):
A biogáz
Bai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban

Hírlevél feliratkozás

Legfrisebb cikkekből ajánljuk

Eredmények és kudarcok az uniós csatlakozástól napjainkig
„Húsz év az Európai Unióban és a jövő” címmel január elején szervezett online szakmai kerekasztal beszélgetést a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) mezőgazdasági és élelmiszeripari szakosztálya. Az EU-csatlakozás várakozásairól, a magyar agrárium reményeiről és csalódásairól Kapronczai Istvánt, az Agrárgazdasági Kutatóintézet nyugalmazott főigazgatóját, az MKT mezőgazdasági és élelmiszeripari szakosztályának elnökségi tagját kérdeztük.
Állandóan igazolnia kell a létét az Európai Uniónak
Idén május elsejével töltjük be az Európai Unióban a húszéves tagságunkat. A belépéssel új perspektívát, lehetőséget kapott Magyarország arra, hogy a gazdaság, benne az agrárágazat felzárkózzon a nyugati színvonalhoz. Persze, már a kezdeti időszak sem volt zökkenőmentes, de az elmúlt két évtized jelentős fejlődésről tanúskodik. Dr. Mezei Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletág, agrár- és uniós kapcsolati központ vezetője az uniós csatlakozást követő években aktívan vett részt az Európai Parlament mezőgazdasági bizottságának a munkájában, és a FAO római központjában is képviselte Magyarországot. Vele beszélgettünk.
Zöld keresztet minden magyar szántóra!
Az Agrárium7 – a kamarai választásokra készülve - a következő hetekben a megyei kamarai elnökök szakmai véleményét igyekszik közvetíteni a gazdálkodók számára. Elsőként Hubai Imre Csaba, a NAK a Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnöke, Sabján Krisztián, a NAK Zala megyei elnöke, Dr. Pusztavámi Márton a NAK Vas megyei elnöke és Berek Gábor, a NAK Somogy megyei elnöke válaszoltak a kérdésekre.
Mi várható az új KAP stratégiától?
Kapronczai István agrárszakértő igen jártas az agrárstratégiák készítésében, ezért is kérdeztük az új Közös Agrárpolitikához készített, és benyújtott magyar stratégiai tervről.
A KAP zöld programja
A Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége (MTBSzSz) online konferenciát rendezett „Tápanyag-utánpótlási lehetőségek mikrobiológiai termékekkel és azok gazdaságossági előnyei” címmel. A tartalmas előadásokból Dr. Juhász Anikónak, az Agrárminisztérium agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkárának az előadását idézzük fel.
A gazdálkodók és a magyar vidék számára kedvezőbben alakul az uniós Közös Agrárpolitika
Megállapodás született az Európai Parlament és – a tagországok agrárminisztereinek álláspontját képviselő – Európai Unió Tanácsa között a Közös Agrárpolitika (KAP) reformjának kulcskérdéseiről. Sikerült elérni, hogy ne növekedjenek irreális mértékben a gazdákkal szembeni környezeti elvárások, illetve, hogy észszerű feltételek teljesítésével legyenek hozzáférhetőek a gazdálkodók számára létfontosságú támogatások.

Találja meg az Önnek való tartalmat

2014-2024 © Agrárium7   –   Minden jog fenntartva.

Tanulmány letöltése X

A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.

Tanulmány letöltése » feliratkozás X

« vissza

Tanulmány letöltése » ellenőrzés X

Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.

A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra

Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.

« vissza