Fenntartható újraiparosítás

Kategória: Vidékfejlesztés | Szerző: Dr. Gergely Sándor CsC, c. egyetemi tanár, 2014/12/17

Az ipar feltárja a természeti javakat és feldolgozza azokat. Az ipar dolgozza fel a mezőgazdasági termékeket is. Az ipar gyártja a fogyasztási cikkeket a lakosságnak, gépeket és vegyszereket a mezőgazdaságnak, eszközöket „önmagának” stb.

Az ipar fejlődését a következő szakaszokkal lehet jellemezni: háziipar, kézműipar, gyáripar.

A gyáripar fejlődési szakaszai:

1.1. klasszikus ipari forradalom (1780–1860).
1.2. második ipari forradalom (1860–1945).
1.3. tudományos-technikai forradalom (1945–2000).
1.4. második gépkorszak (21. század): robotizáció, informatikai és biotechnológiai forradalom.

Az első és a második gépkorszak jellemzői

Amíg a fejlett gazdaságú országok a 20. század elején beléptek az első gépkorszakba, addig a 21. század elején ugyanezek az országok beléptek a második gépkorszakba. A két gépkorszak legfontosabb jellemzőit mutatjuk be az 1. ábrán.

Az első gépkorszakot a fizikai munka kiváltása és megkönnyítése jellemezte, amelynek következtében munkaerő szabadult fel a mezőgazdaságban majd az iparban, kialakult a szolgáltató szektor.

A második gépkorszak fő jellemzője a szellemi munka megkönnyítése és kiváltása, amelynek következtében munkaerő szabadult fel a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltatásban.

A második gépkorszak által jelentett kihívásra a megfelelő válasz a helyi zöld gazdaság fejlesztése, amelyben az eddiginél is nagyobb jelentősége lesz a kutatás-fejlesztésnek és innovációnak, a fosszilis energiahordozókat kiváltó és a környezetet kímélő megújuló energiahordozóknak, a munkaidő további csökkenésének, a kreatív emberi tevékenységek és az élethosszig való tanulás szerepe minden eddigi mértéket meghaladó jelentőségű növekedésének. Mindezeket a változásokat a szellemi globalizáció kiterjedése és általánossá válása is segíti majd.

Az ipartelepítés tényezői

Az ipari üzemeket mindig oda telepítik, ahol azok a legnagyobb profitot tudják termelni. Ez szorosan összefügg a telepítő tényezőkkel.

Természeti telepítő tényezők: például az ásványkincsek és egyéb nyersanyagok, a domborzat, a geológiai stabilitás, a víz bősége, az éghajlat. Ezekre települ a kitermelőipar, a sok anyagot igénylő vaskohászat vagy az energiatermelés.

Társadalmi telepítő tényezők: például a munkaerő, a közlekedési útvonalak, a fogyasztópiac, a már meglévő ipar, a kooperációs lehetőségek más vállalatokkal, infra­struktúra, tőke.

A globalizáció térnyerése némileg módosította az ipartelepítő tényezőket. A globális fogyasztópiacért folytatott versenyben az a vállalat marad fenn, amelyik gyorsan képes reagálni. Mivel a termelés egyes fázisait különböző országokba telepítik, a termelési folyamat egyes részei más és más telepítő tényezőt igényelnek. A nyersanyag-kitermelés a lelőhelyek közelében marad, de az alapanyaggyártás tetemes részét – menekülve a drága munkaerő és a magas környezetvédelmi követelmények elől – a fejlődő országokba telepítették. A kutatás-fejlesztés az egyetemi városokba vagy technológiai parkokba kerül, ahol bőséggel áll rendelkezésre a drága, de jól képzett munkaerő.

A multinacionális vállalatok elvárásai: álljon rendelkezésre szinte korlátlan számban olcsó, nem szakképzett, de iskolázott, könnyen betanítható és mozgatható munkaerő. A terület legyen elérhető a világ információs hálózatai számára, legyen megfelelő infrastruktúra, hogy a terület fizikailag is könnyen megközelíthető legyen. Legyenek a közelben modern üzleti szolgáltatások (bankok, biztosítók, logisztikai cégek). Az állam és a települési önkormányzatok adjanak kereskedelmi és adózási kedvezményeket, hozzanak létre ipari parkokat.

Az ipartelepítés tényezőivel kapcsolatban más megközelítést alkalmaz a Váti Kht., amikor kemény és puha telepítési tényezőket fogalmaz meg.

A kutatások szerint a potenciális befektetők legelőször a kemény telepítési tényezőket veszik számba, miközben telephely-választási döntést hoznak. Ha ezek a tényezők megfelelőek, akkor a letelepedés alapfeltétele rendelkezésre áll. Napjainkban a kemény telepítési tényezők területén tapasztalható térségi különbségek a fokozódó és globalizálódó verseny hatására eltűnőben vannak vagy jelentősen mérséklődnek, a meghozandó döntést egyre inkább a puha telepítési tényezők fogják motiválni.

A kemény telepítési tényezők a hagyományos üzemgazdaságtani gondolatmenettel szemlélik a telephelyválasztást, így viszonylag könnyen mérhetőek. A puha telepítési tényezők azonban – természetükből következően – nem vagy csak nehezen mérhetőek. Ezen a csoporton belül két típust választhatunk el:

Puha vállalati tényezők: ezek a cégek versenyképességének szempontjából fontos telepítési tényezők, viszont nehezen mérhetők, így a kemény tényezőkhöz nem rendelhetőek.

Puha személyi tényezők: A foglalkoztatottak életminősége szempontjából fontos tényezők, amelyek a régió vonzerejét jelentik az odatelepedő munkaerő számára. A puha személyi tényezők romlása esetén a munkaerő elvándorlásával kell számolni.

A cégek telephelyválasztásának során fontosnak tartott tényezők térben és időben is változnak. Ezt az időtényezőt a gazdasági ágra jellemző életciklushoz kapcsolódó innovációk, újítások befolyásolják, illetve az, hogy a húzóágazat szerep mennyire jellemző az adott tevékenységre.

Hazánkban különösen a vidéki térségekben van égető szükség arra, hogy a második gépkorszaknak megfelelő, modern újra iparosítás mielőbb bekövetkezzék.

1. ábra.
A társadalmi erőforrások/telepítő tényezők rendszere az új gazdaság rendszerében
Forrás: A gazdasági térszerkezet vizsgálatát elősegítő új dimenziók, illetve az ezzel kapcsolatos módszerek kutatása. Kutatási zárójelentés. – Váti Kht.

A vidék (újra)iparosításának céljai

A vidék (újra)iparosításának céljait foglaltuk össze a 2. ábrán.

A vidéki iparosítás vezérhajója – ahogyan ezt előző tanulmányunkban bemutattuk – az élelmiszeripar. Mégpedig az is, amely kizárólag helyi igényeket elégít ki, de az is, amely ellátja a megyét vagy akár egy régiót is. És persze az is, amely az ország ellátásában úgy vesz részt, hogy jelentős exportot is megvalósít. Annak az élelmiszeriparnak kellene betöltenie ezt a vezérhajó szerepet, amely e tanulmány írásakor nincs jó kondícióban, hiszen legexportképesebb egységei – a pánikszerű, meggondolatlan és minden stratégiát nélkülöző privatizáció során messze áron alul – túlnyomórészt külhoni konkurens vállalatok tulajdonába került és helyzetére egyre inkább a vergődés jellemző. Az élelmiszer-ipari cégeknél a hosszútávon fenntartható megoldást újbóli állami többségi tulajdonba való kerülésük jelentheti csak, amelyeket később a termelők vásárolhatnak majd ki az államtól, de úgy, hogy az államnak megmarad a stratégiai részvényhányada, amellyel biztosítja azt, hogy később se lehessen megismételni a tönkretételüket.

A másik fontos vidéki ipar a turizmus, benne a termál- és gyógyturizmus, amelynek arra kell törekednie, hogy minél több belföldi és külföldi vendég élvezhesse a magyar táj, az étkek és borok gyönyörűségeit.

A jövő ipara a megújulóenergia-ipar és a környezetipar, de csak abban az esetben, ha mindkettőnél összefog a kutatás, a fejlesztés, az innováció, a marketing a termeléssel, és komplett rendszereket gyárt, valósít meg itthon és exportál egyre nagyobb arányban és mennyiségben, egyre jobb minőségben. Magyarországnak ugyanis páratlan adottságai vannak napenergiában, zöldenergiában és földenergiában, de a vízenergia lehetőségeit sem aknázza ki még felerészben sem. Ez a kiaknázatlan vízenergia is okot ad(hatna) kollektív lelkiismeret-furdalásra és persze bátor tettekre is. A környezetiparban mind a szennyezések kezelésében, mind pedig az erőforrások kezelésében és környezetbarát technikák kialakításában kiválóak a lehetőségeink.

2. ábra.
A vidék (újra)iparosításának céljai

A magyar gazdaság duális szerkezete

Közismert tény, hogy a magyar gazdaság duális szerkezete mekkora hátrányokat okoz. A 3. ábrán mutatjuk be a nemzetközi óriásvállalatok betelepítésének hatásait.

Amennyire indokolt egy nemzeti stratégia alapján „becsábítani” a nemzetközi óriásvállalatokat, éppolyan indokolatlan a hazai kis- és középvállalkozások hátrányára előnyhöz juttatni őket. A legfontosabb teendő a kialakítandó nemzeti stratégia alapján történő betelepítésük és a hazai bedolgozói, beszállítói hálózat, valamint a közös kutatás, fejlesztés, innováció hosszú távú kiépítése és megtartása.

3. ábra.
Nemzetközi óriásvállalatok betelepítése – hatásuk

Újraiparosítás és hálózati gazdaság

A modern ipar valójában hálózati gazdaságként működik, amelynek a legfontosabb elemei:

• mérnöki tanácsadás,
• gazdasági tanácsadás,
• K+F vállalkozás,
• klaszter
• logisztikai központ,
• innovációs központ,
• vállalkozói inkubátorház,
• technológiai transzferközpont,
• ipari park.

1990 után ezek a hálózati gazdasági elemek hazánkban is egyre nagyobb jelentőségre tettek szert; különösen az ipari parkok, a logisztikai központok, a vállalkozói inkubátorházak, a K+F vállalkozások, a technológiai transzferközpontok, valamint a klaszterek játszhatnak egyre fontosabb szerepet az újraiparosításban.

Újraiparosítás és zöld gazdaság

A zöld gazdaság fogalomkör alatt a gazdaság egészének zöldítését, vagyis a fenntarthatósági szempontok mindennapjainkban történő érvényesítését kell érteni, nem pedig hagyományos értelemben vett környezetvédelmi ipart.

Olajos Péter szerint a zöld gazdaság egy új gazdaságszervezési és gazdaságfejlesztési modell (2010). Egy „váltómodell” a jelenlegi „feketegazdasággal” szemben, amely az első és a második ipari forradalom vívmányait kihasználva, szinte teljes egészében a fosszilis energiahordozók felhasználására épült.

4. ábra.
A zöld gazdaság ágazatai

Figyelembe véve a klímaváltozás elleni cselekvés köve­telményeit is, a zöld gazdaság nevezhető alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságnak is, mivel célja a megbomlott környezeti egyensúly helyreállítása, valamint egy új, fenntartható fejlődési modell hosszú távú felépítése. A „zöld gazdaság” fogalma és tartalma tehát megújulást is jelent. A 4. ábrán mutatjuk be a zöld gazdaság ágazatait.

Az újraiparosítás jelentőségét foglaljuk össze az 5. ábrán. Ez azt jelenti, hogy az újraiparosításnak/a zöld gazdaságnak szolgálnia kell a versenyképességet, de korántsem elegendő, ha teljesíti a versenyképesség követelményét, mert meg kell felelnie a fenntarthatóság kritériumrendszerének is.

5. ábra.
Az újraiparosítás jelentősége

A magyar újraiparosítás várható legfontosabb eredményei:

• önfoglalkoztatás és önellátás;
• a hazai tulajdonú vállalkozások által előállított minőségi áru és szolgáltatás értéke a mainak kétszerese legyen;
• a vidéki foglalkoztatás hosszútávon fenntartható növelése fél millió fővel;
• minőségi export árualap előállítás a mainak kétszerese értékben;
• az ipari ágazatok hazai és/vagy helyi hozzáadott érték előállításának kétszeresére való növelése;
• a magyar lakossági életszínvonal és életminőség fenntartható módon való javítása.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai