A mintagazdaság, ahol az őshonos magyar állatfajokat tartják

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Hajtun György, 2024/07/09

A mintagazdaság központja Apajon található, itt dolgozik a cég adminisztratív vezetése. Az új földtörvények, és támogatáspolitikai előírások miatt több cégre kellett a mintagazdaság tevékenységeit bontani. Az alkalmazkodás azonban már jól ismert a cégvezető számára, hiszen egy Nemzeti Parkban további olyan - tegyük hozzá, hogy a Nemzeti Park tevékenységét védő, így érthető - korlátozások is élnek, amelyek nem segítik elő a hatékony gazdálkodást. A mintagazdaság az Apaj buckavilágában és pusztáin található, amely a nemzeti park legnagyobb és legösszetettebb területe. Területén szikes területek, buckák, szikes tavak, mocsarak váltakoznak. A talajfelszínek értékes növényei a törpe nőszirom, a kosbor orchidea, a gyapjas csüdfű. A rákosi vipera pedig nemzetközileg védett. Az itt tartott magyar szürke szarvasmarha, racka, és mangalica állományok az állattenyésztés szempontjából génbankot jelentenek.

A gyenge talaj is hasznossá tehető

A terület bemutatásával azt is elárultuk, hogy Szomor Dezsőnek is köszönhető, hogy a Nemzeti Parkban szép számú őshonos állatfajok élnek a zömmel szikes talajú legelőkön. Ezek a területek korábban senkinek sem kellettek, mert a 3-5 Aranykoronás területeken nem lehet eredményes mezőgazdasági tevékenységet, pontosabban szántóföldi növénytermesztést végezni. Valójában ezeken a területeken csak a legeltetéssel tartott állatfajokat érdemes tartani, a füvet nem lehet kaszálással letakarítani, mert nincs olyan mennyiség, ami megérné a munkát elvégezni. Ugyanakkor a fű nyírását el kell végezni, amit legeltetéssel lehet megoldani, amire viszont az őshonos állatok a legalkalmasabbak.

SZOMOR DEZSŐ
a Szomor mintagazdaság tulajdonosa

Szomor Dezső magyar szürke szarvasmarha tartásával kezdte a nemzeti parki pályafutását, még az 1990-es években. Az évszázadok alatt vizes lápos, mocsaras terület alakult itt ki, ami a lecsapolások után (két csatornával vezetik le a vizet erről a területről), szikes legelőkké alakultak. Szomor Dezső úgy nőtt fel, hogy a természetnek és annak élővilágának a megóvása belé ivódott a nagyszülői, szülői neveltetés következtében. Ezért is hangsúlyozta, hogy a szikes legelőkön igen speciális élővilággal találkozhatunk, s a legelők karbantartása nem csak az őshonos állatoknak nyújt biztos táplálékot, hanem az élővilág madarainak, bogarainak, gerinces és gerinctelen állatainak is megfelelő élőhelyet biztosítanak. 

Az őshonos állatok tartása ezen a területen azért fontos, mert ezek az állatfajok jól alkalmazkodnak a szabadtéri legeltetéshez, a változékony időjárási viszonyokhoz. Esős időszakban sok helyen keletkeznek kisebb tavak, amelyek mély iszapos területté változtatják a talajt, s a szürke szarvasmarhák térdig süppednek bele. De a szürkének olyan erős a körme, a lábszerkezete, hogy megbirkózik ezzel a körülményekkel is, miközben az intenzíven tartott állatfajok gyorsan megbetegednek. Szomor Dezső saját tapasztalatából mondja mindezt, mert kezdetben vásárolt 15 Charolais szarvasmarha bikát a pedigré nélküli szürke marha tehénállományhoz. A keresztezésből született borjak sokkal jobb húskihozatallal rendelkeztek, mint a szürke marha borjak, hiszen 50 százalékkal több volt rajtuk a hús. A keresztezéssel tehát jó eredmények születtek, de Szomor Dezső tiszta genetikájú gulyát akart kialakítani, és az őshonos fajta mellett kötelezte el magát, ezért a keresztezett borjakat pedigrés szürke borjakra cserélte. Ma már tiszta vérű törzsállománnyal rendelkezik, és mintegy háromezer egyedet tart fenn.

Tudatos környezetvédő

A tiszta vérű szürke szarvasmarha a legeltetés és a téli takarmányozás ellenére lassabban nő, mint az intenzíven tartott fajok, ami a gazdaságosságos tartást negatívan befolyásolja. Ugyanakkor jelentősen hosszabb életet él, hiszen 15 éves korban is még jó kondícióban vannak a tehenek, és ivarképesek. De akár 30 évig is élnek ezek az állatok, bár az egyedeken 15-18 éves korban már megjelennek az öregedés jelei. Szomor Dezső úgy tartja karban a gulyát, hogy a 15 éves korú egyedeket leselejtezi, pontosabb a vágóhídon feldolgozza, és sokféle szürke marha, bivaly és racka juh terméket állít elő, amit saját maga értékesít. Gyakran hallani a mondást: aki őshonos állatfajok tartásával foglalkozik, az nem egészen normális, vagy eléggé gazdag, mert ezt a gazdálkodást nem lehet nyereségesen, a legjobb esetben csak nullára kihozni. Ezért is kérdezem a házigazdát, hogy miért adta a fejét erre a gazdálkodási formára. A válasza kissé meglepett. 

„A példa nem konkrét, de az egyik ember nappal asztaloskodik, éjszaka pedig lakatoskodik, mert az a hobbija. A másik ember nappal lakatoskodik, éjszaka viszont asztaloskodik, mert az a hobbija. Gyerekfejjel azt gondoltam, hogy ha a két boldogtalan megcserélné a munkahelyét, akkor mindenki boldog lenne. Ezért határoztam el már 10 évesen, hogy nem fogok olyan munkát vállalni, amit nem szeretek, s ezért kötöttem ki itt a Nemzeti Parkban” – fogalmazott az igazgató.

De Szomor Dezső pályáján is volt némi kanyar. Az egyetem elvégzése után (kertészmérnöki végzettséggel rendelkezik) a ’70-es években virágtermesztéssel (szegfű, rózsa, orchidea, strelitzia, stb) kezdett foglalkozni. Ez jó üzletnek bizonyult, mert a virágtermesztés senkit nem tesz tönkre, senki nem kényszerül arra, hogy virágot vásároljon, a virágtól nem alakul ki függőség, legfeljebb azon bosszankodik a vevő, hogy a virág drága (tegyük hozzá, akkoriban még nem voltak ilyen magas árak, mint ma). Aki megveszi a virágot, az többnyire örömet okoz annak, akinek átadja a virágcsokrot. A virágtermesztéssel azonban több ezer mázsa barnaszén elégetése is együtt járt, aminek következtében jelentős kénmennyiség szabadult fel, s aminek komoly környezetkárosító hatása van. Az igazgató már ekkor gondolt arra, hogy ezt a kénszennyezést valahogy kompenzálja, mert a tüzelés nem jó a légkörnek, a környezetnek. Szomor Dezső azonban tiltakozik az ellen, hogy tudatos környezetvédőnek nevezzem, olyan embernek, aki már évtizedekkel ezelőtt foglalkozott az ökolábnyom kérdésével. Ő inkább megmarad annál, amit a gyerekkorban megtanult, mert szerinte az ökolábnyom tudományos magyarázata sem nélkülözi a politikai tartalmat, érdekeket.

A gyepesítés kulcskérdés

Miután a barnaszén elégetéséből származó károkkal nem lehetett mit kezdeni, Szomor Dezső az őshonos magyar állatfajok megmentéséről, tulajdonképpen a gyermekkori álmának a megvalósításáról kezdett gondolkodni. A ’80-as években a szürke szarvasmarha hazai állomány kétszáz egyedszám alá csökkent, amit dr. Bodó Imre professzor úr mentett meg, és a nyolcvanas években már 700 db volt az országos állomány. Hortobágyon, még volt tiszta vérű állomány, amelyből 120 borjút megvásárolt, és a Kiskunsági Nemzeti Parktól bérelt területen kezdte el tartani. Az igazgató a vásárlás előtt kiszámolta, hogy ha a tavaszi borjút ősszel levágja, és szalámit készít a húsából, akkor nullára kijön a gazdálkodás eredménye. Több cikket is írt erről a témáról, amit az akkori agrárminisztérium illetékeseihez is eljuttatott. De óriási felháborodást keltett azzal a javaslatával, hogy ha a szürke marha állományt meg akarjuk menteni, akkor vonják meg a tartásához adott támogatást. Ezt azzal indokolta, hogy ha a tenyésztők támogatást kapnak, akkor az az érdekük, hogy az állomány létszámát ne növeljék. Szerinte nem pénzre, hanem területre van szükség a szürke marha tartásához, ezért ingyen területet kért a döntéshozóktól, amit persze, nem kapott meg.

A Nemzeti Parkokban viszont országszerte felismerték, hogy a szürke szarvasmarha tartása igen hasznos, mert a trágyában lévő pillangósok tavasszal kikelnek, és újabb táplálékot nyújtanak az állatoknak. A szürke marha azokat a fűcsomókat, amelyekben például madár, kacsa fészkel, és a tojást kelti, azokat nem bántja, nem eszi meg, és olyan helyeken is elszórja a trágyát, ahol kevés a fű, így a csordák maguk végzik el a parlag területek pillangóssokkal történő „bevetését”. (A biológiai körforgás nélkülözhetetlen eleme a legeltetéses állattartás.)

A mintafarm kialakításának kezdete 1989-re datálódik. Ekkor kezdtek mezőgazdasági tevékenységbe Apaj környékén azzal, hogy a gyenge minőségű szántóterületeket vissza gyepesítették. Lépésről-lépésre haladva, 1992-ben, a volt állami gazdaság területén egy új gazdálkodási tevékenységet kísérleteztek ki, amit a mai napig folytatnak. Ez pedig nem más, mint az általuk kikísérletezett és megtermelt fűmagkeverékkel történő gyepesítés, és a terület, a környezet háborítatlanságának biztosítása, melynek köszönhetően a Kiskunságban a gazdaság hathatós közreműködésével a túzokállomány példányszáma 300-ról 600 példány fölé nőtt 1994 és 2004 között. Mint már említettük, Szomor Dezsőnek különös a kapcsolata az őshonos magyar állatfajokkal. Nem a haszon reményében fogott bele a szürke marha, a bivaly és a mangalica tenyésztésébe, hanem mert úgy gondolta, hogy a tiszta vérvonalú ősi magyar állatfajokat érdemes az utókor számára megmenteni. Neki sikerült ezt az álmát megvalósítania, így ma már 4500 hektáron 3 ezer szürke marha, 700 bivaly és 1600 mangalica mind a négy fajtája éli mondhatni háborítatlan, boldog életét a természetes környezetben. 

A húsfeldolgozás is eredményes 

A 2010-es esztendő is hozott mérföldkövet a gazdaság életébe, mert megnyitották a húsfeldolgozó üzemüket, aminek fő profilja a magyar szürke marha hús feldolgozása. Főleg szalámit készítenek, ami leginkább nemzeti parki védett területeken nevelkedett szürke marhából és bivalyból készül, mégpedig kiváló minőségben. A húsfeldolgozóban készített változatos termékei ma már nem csak idehaza, de a határon túl is kedveltek, keresettek. 
„Egyediségünk titka, hogy kézműves termékeinkben az állatok által legelt első fűszáltól az utolsó szem fűszerig, minden tiszta, egészséges környezetből származik. Így tudjuk garantálni, hogy a kiváló minőségű hús zamatát Ön a kolbászban, a szalámiban és minden más termékünkben is érezhesse”, fogalmazott az ügyvezető.

A vágóhíd, amely Apajon épült, EU-s engedéllyel rendelkezik, amely jelzi, hogy nem csupán egy kis vágópont. Az üzemben szarvasmarha és sertés vágóhíd vonalat tartanak fenn, de itt dolgozzák fel a vadat, és a racka juhot is. Szomor Dezső büszke arra, hogy a vágóhíd megfelelt a szingapúri hatóságoknak is, így Hong Kongba hat évig exportálták a termékeiket. Az üzleti kapcsolatba a covid járvány szólt közbe, mivel bezártak az éttermek, ezért kevesebb termékre volt szükség, s a hong kongi üzleti partner tönkre ment, így megszakadtak az üzleti kapcsolatok. Az igazgató hangsúlyozta, hogy sosem voltak értékesítési problémáik, a termékeiket a kezdetektől keresik, kedvelik annak ellenére, hogy egyetlen multi áruházláncnak sem értékesítenek. 

A kitartó, következetes, hosszú távon végzett munka a legtöbb esetben meghozza gyümölcsét. A mintagazdaság címet Szomor Dezső 2016. december 5-én kapta meg, az elismerő oklevelet Orbán Viktor miniszterelnök látta el a kézjegyével. Szomor Dezső idén, március 15-e alkalmából Nagy István agrárminisztertől vette át az Ujhelyi Imre díjat, amelyre a MATE Élelmiszer-tudományi Kar vezetője, Prof. Dr. Fridrich László javasolta. Ezt a díjat az élelmiszeripar területén a technikai fejlesztésben, a korszerű gyártási eljárások alkalmazásában, új gyártmányok kidolgozásában és bevezetésében elért kimagasló eredmények elismeréseként adják.

Halastavak vizes élőhelyek is

Az őshonos állatfajok közül a hal sem maradhatott ki. Szomor Dezső 1994-ben gyenge termőképességű szántóterületeken fogott bele a halas tavak építésébe, döntően saját forrásból. Tíz év alatt 450 hektár halastavat létesítettek, aminek megint csak nem a profittermelést szánta elsődleges feladatként. A halastavak maguk is jelentős fészkelő és táplálkozó helyek, de a hozzájuk kapcsolódóan kialakított, több mint 500 hektár vizes élőhelyre, a vízi madárvilág az előzetes várakozást messze meghaladó mértékben visszatelepült. Ma már a tavakban kialakult nádasokban nemcsak a nagy kócsag és a vörös gém alkot telepet, de beköltözött oda az ezeknél sokkal ritkább kanalasgém is. Az évente kiengedett több millió köbméter víz, amelyet a gazdaság máig saját pénzén vásárol, megtette hatását. A terület elnyerte a Nemzetközi Jelentőségű Vizes Élőhely (Ramsári Terület) címet. A klímaváltozás idején jelentősen felértékelődött egy tógazdaság mikroklímára ható, biodiverzitást növelő, multifunkcionális szerepe, amely mellett a haltermelés is nagy jelentőséggel bír.

A halastavak vízkormányzását minden évben úgy alakítják, hogy a fészkelésre alkalmas nádasokat magukba foglaló medencéket – az őszi, téli lehalászás után – a költési időszak kezdetére feltöltik.
 Ez egyrészt nagy biztonságot, másrészt zavartalanságot jelent az ott fészkelő madaraknak. Az éves szinten a lápos vidéken térítésmentesen szétterített, illetve elpárolgó, mintegy 3 millió m3 víz pedig a szűkebb-tágabb térség érdekeit szolgálja, mivel az részben csökkenti, ellensúlyozza a klímaváltozás miatti kiszáradás veszélyét. Az ősszel elárasztott területeket, a tavasszal kihajtott állatokkal – vízi bivaly, szürke marha – legeltetik, így biztosítják azt, hogy sem az invazív növények nem tudják a területet elfoglalni, sem a honos fajokból nem tud olyan fűavar képződni, ami miatt a terület leromlana. A beavatkozás nemcsak a természeti értékek megőrzését, sőt gazdagítását szolgálja, hanem a legeltető állattenyésztést is.

Amur és bivaly összedolgoznak

Ami a haltermelést illeti, Szomor Dezső elmondta, hogy a tógazdaság a mintagazdaság gyöngyszeme, s a haltermelést a már elhunyt Tölg István kiváló halász szakember segítségével tudta megvalósítani. Tölg István éppen nyugdíjba vonult a TEHAG-tól, így volt elég ideje arra, hogy a tógazdaság felépítésében, majd a haltelepítésben is kiváló alapokat teremtsen. A ponty alapanyagokat a balatoni Varászló tógazdaságtól vették, s ez a ponty tájfajta ma is kiváló húsminőséget produkál, így gyorsan elkelnek a piacon. Elsősorban halkereskedőkkel alakult ki évtizedes szoros kapcsolat, így nem okoz gondot a piaci, három nyaras ponty, és a kevés ragadozó hal értékesítése. Csak kis mértékben van harcsa és süllő a tavakban, de ami gondot okoz, az a törpe harcsa elszaporodása. 

Szomor Dezső érdekes történetet mesél az amurról. A nádasok betelepítésével igazi tógazdasági környezet jött létre, amit az ügyvezető kifejezetten természetvédelmi okokból hozott létre. Az amur rendkívül izmos, nagy testű, torpedó alakú hal. A méteresre megnövő amur maximális tömege 30 kilogramm, de általában 4-10 kilogrammos példányok kerülnek a halászok hálóiba. Melegkedvelő faj, de alkalmazkodik az alacsonyabb hőmérséklethez is. Növényevő, édesvízi hal, főleg fonalas algákat, lágyszárú hínárféléket, idősebb korában a nádat és különféle vízinövényeket eszik. Vannak kivételek, amiket szinte sohasem eszik, mint például a sás, a sulyom, és a vízitök. Vízi növényből naponta akár testtömege 140 százalékát is képes elfogyasztani (ez az adat a száraz növény nedves/élő állapotában sokkal több), de természetesen minél melegebb a víz, annál gyorsabb az anyagcseréje is.

A nád gyorsan nő, s akkor is fejlődik, amikor az amur még nem táplálkozik. Ha viszont a nád a víz felszíne fölé nő, akkor az amur már nem tudja a zsenge leveleket, szárakat fogyasztani. De itt a nád „karbantartásába” a bivaly is besegít, mert kedveli a frissen növő nádszárat, így amit az amur nem képes megenni, azt a bivaly jó ízűen elfogyasztja. A nád viszont szapora növény, ezért újabb és újabb szárakat növeszt, amit viszont már az amur is szívesen fogyaszt. Szomor Dezső azt hangsúlyozta, hogy az amur és a bivaly kiváló párost alkot a nádasok karbantartásánál. A haltermelés ma már saját szaporítással történik, mivel egy keltetőházat is működtet a cég.

Eredményes a gazdálkodás

Látva a mintagazdaságot, az embernek nem az az érzése támad, hogy itt a gazdálkodási eredmény nulla lenne. Szomor Dezső elárulta, hogy sosem élt adományokból, mások jóságából, mindig a saját tevékenységét alakította úgy, hogy a cég alkalmazottai, és a családja is megéljen. A mintagazdaság, de mondhatjuk ökogazdaságnak is speciális a helyzete abból a szempontból, hogy a gyepterületekre jár az uniós földalapú támogatás, és az őshonos állatok tartásához is van támogatás, amelyek segítségével kiegyensúlyozott gazdálkodást tudnak megvalósítani. Jó érzés egy olyan gazdaságot látni, ahol nem panaszkodnak, hanem csendben, szervezetten teszik a dolgukat.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban