Csoma Gábor halász és horgász egy személyben

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Hajtun György, 2024/07/13

CSOMA GÁBOR
ügyvezető

Mielőtt a céggel kapcsolatos témakörökben elmerülnénk, muszáj bemutatni a Csoma családot már csak azért is, mert a magyar halászat történelemkönyvében több aranyoldalt is megtöltene a történetük. Gábor édesapja, Csoma Antal halász dinasztiába született, a saját elmondása szerint csónakban látta meg a napvilágot. Amíg a szülők természetes-vízi halászként dolgoztak a Körösök és a Tisza folyókon, addig Csoma Antal kitűnő tanulóként végezte el az iskoláit, beleértve a gödöllői agráregyetemet is, ahol Summa Cum Laude szerezte meg a halászmérnöki diplomáját, a doktori címét. És persze, a halász szakmérnöki végzettséget is kiváló eredménnyel abszolválta. Nála nem volt kérdés a szakmai gyakorlat megszerzése, ebben a szülők voltak a legjobb tanárai, így minden szempontból felvértezte magát a halász szakmában. 

A ma 82 éves szakember – bár már évtizedek óta Gábornak adta át a cégvezetés stafétabotját – ma is szakmai tanácsokkal segíti a fiát a halszaporítás, és a tógazdasági haltermelés magas szintű végzésében. Szajol és a Milléri halastavak megvásárlása még Csoma Antal előrelátásának köszönhető, aki a szajoli kezdetleges keltetőházat egy nagyberuházással teljesen átépítette, korszerűvé tette, a kapacitását kibővítette, s a munkásságának köszönhetően a tógazdaság folyamatosan fejlődött az elmúlt évtizedekben, így jól működő céget hagyott a fiára. 

Nem szakad meg a dinasztia vonal

Gábor büszke arra, hogy a hetedik halász dinasztiát képviselheti a családban. Ahogy az édesapja, úgy Gábor is együtt nőtt fel a halakkal, ugyancsak Gödöllőn végezte el az egyetemet, ahol csukaszaporításból írta a diplomamunkáját. Gyorsan hozzáteszi, hogy már a nyolcadik dinasztia tag is felnőtt, mert ugyan 52 évesen még nem akar a cég vezetéséről lemondani, de Marcell fia, aki a gödöllői Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) halgazdálkodási tanszékére felvételizett, és a halászati szakmában képzeli el a jövőjét, sikeresen és eredményesen folytathatja a családi hagyományt. A nagyapa is büszke az unokájára, mert látja, hogy Marcell a fizikai munkától sem riad vissza, s ha kell, időjárástól függetlenül, a cég munkatársaival együtt húzza a hálót lehalászáskor úgy, ahogy Gábor, az édesapa is tette egészen fiatal korában. Hiába, a vér nem válik vízzé, de mondhatjuk úgy is, hogy ez a vér, és nemcsak a vadon, a természet szava.

A FISH COOP Kft. szajoli központjában csupán hét hektáros ivadéknevelő tavak állnak rendelkezésre. De a cégnek vannak termelő tavaik Kunhegyesen, Bánhalmán (Kolbaszéken), és Gyulán, így összesen 269 hektáron állítanak elő főként ivadékot, s emellett tenyész-, és áruhalat. Az áruhal csaknem száz százalékban a horgászpiacon kel el, mondhatni a horgászok kiszolgálására esküdt fel a cég. A pontytermelésben a saját pikkelyes fajtával dolgoznak, amely hal kiválóan teljesít a horgászoknál, hiszen a megnyújtott testű, Szajoli Pikkelyes ponty a vad nyurga és a klasszikus P34 pontyfajták kereszteződéséből, hibridizációjából származik. A Szajoli Pikkelyes jóval eredményesebben állítható elő, mint a vad nyurga ponty, amit a takarmány együttható mutatója is igazol. A klasszikus, Tisza-Körösi vad ponty tenyésztésével is foglalkoznak, de ennek a halnak éppen azért nem tudják növelni a termelő területét, mert a hektáronkénti hozama nem éri el a Szajoli Pikkelyes terméseredményét.

Első a horgászpiac

A FISH-COOP Kft. ezer szállal kötődik a horgászpiachoz. Gábor hangsúlyozta, hogy a horgászokat szeretnék minden körülmények között jó minőségű hallal kiszolgálni, amit az tesz lehetővé, hogy a termelési technológiájukat is ehhez az igényhez igazították. A termelésük 95 százalékát a horgászpiacon értékesítik, ami azt is megköveteli, hogy egész évben rendelkezésre állnak a vevőik kiszolgálására. A termelt halmennyiség negyven százalékát például a nyári időszakban értékesítik, amikor a horgászegyesületek a természetes vizek telepítését végzik. A folyamatos lehalászás azonban hatalmas plusz költségekkel is jár, mert biztosítani kell a humán erőforrást, a szállító eszközöket, az üzemanyagot. Gábor kapcsolati tőkéjének az erejét jelzi, hogy nem kell írásos szerződéseket kötnie, elég kézfogással megpecsételni a megbeszélteket, mert az adott szó mindennél többet ér.

A termelésről szólva az ügyvezető elmondta, hogy az elmúlt évek nehézségei után az idén jól alakultak a szaporítások. Igaz, jelentősen megváltoztak a horgászok igényei is, már ami a halfajokat illeti. Szükség van a pontyra, a vad pontyokra, a keszeg félékre, és a ragadozókra is, mint a csuka, a harcsa, a süllő. Mivel Hortobágy és a Tisza sincs túl messze a halastavaiktól, így a halevő kártevők a tavak halállományát is állandóan fogyasztják, zaklatják. Mindkét kormorán, a kis és a nagy olyan költő és fészkelő helyeket alakítottak ki, ahol nagy létszámú madárkolóniák alakultak ki, s ennek következtében a folyamatos madártámadás okozta stressz is rontja a halállomány állapotát. A madártámadások okozta stressz miatt a hal nem a megszokott mértékben veszi fel a táplálékot, és nem növekszik a kívánt módon. Ehhez pedig a kormorán jó étvágya is párosul, mivel egy-egy madár naponta fogyaszt el 40-60 dekagramm halhúst. Tegyük hozzá, hogy a morfológia miatt elsősorban a kisebb ragadozóhalak (harcsa, csuka, süllő) esnek áldozatul, de ha más nincs, akkor a kormoránnak a ponty is kiváló táplálék. 

Télen sincs nyugalom 

A madárkár már nagyobb összeget tesz ki, mint a klímaváltozásból eredő károk összessége, hiszen a károkozók a halállománynak mintegy 15-20 százalékát eszik ki a cég tavaiból. Az igazgató szerint ugyanakkor az időjáráshoz is nehezen vagy inkább sehogy nem lehet alkalmazkodni. Amikor a tavasz annyira volt hideg, mint az idén, akkor a ponty nem tudja behozni az egy hónapos hátrányát a növekedésben, mert hiába meleg a szeptember, kisebb súllyal kell a halnak a következő fél évet tavaszig kihúznia. És mivel télen nem fagynak be a tavak, így a madarak az enyhébb téli napokon is lakmároznak az elvermelt, majd a madár által felzavart halállományból. A hal tehát télen sincs nyugalomban a madártámadások ellen, így a stressz is közrejátszik az állomány egészségi romlásához, súlyvesztéséhez. 

A madárkár ellen igen nehéz védekezni. Amíg vannak nagy számú kivételezett madarak, mint a kis kormorán, a gémfélék, a kócsagfélék, valamint az igen elszaporodott vidra, és hód, addig a haltermelőnek szinte lehetetlen a károkat mérsékelnie, a károkozást megállítania. Az ügyvezető hangsúlyozta, hogy a védett madarak közül egyedül a nagy kormorán riasztható, de ez csepp a tengerben, mert hatékonyan csak a nagy méretű II. nyaras (1 kg/db felett), és III. nyaras állományt tudják megvédeni e madár ellen. A kis kormorán viszont az ivadékos tavakon pusztítja az állományt, s mivel védett, ezért ellene semmit nem tehetnek. Igaz, hálóval lefedhetik a tavat, de 40-50 hektár esetében ez is igen sokba kerülne. 

A kis kormorán, ha nem lépnek fel ellene, jelenti a hazai ivadéktermelés halálát. Az ügyvezető szerint nem kell megkérdőjelezni a védettségi státuszt, a védettséget csak lokális szinten kellene feloldani. A halastavaknál sokkal több engedményt kellene adni a kis kormorán elleni védekezésben, különösen az ivadékot termelő tavak esetében, mert itt keletkeznek a legnagyobb olyan károk, amelyek a következő termelési évet is megalapozzák. Az áruhal esetében sokkal kisebb a veszély, a veszteség, mert a nagyobb testű halakat csak a nagy kormorán tudja megenni. Persze, a madár jelenléte – ahogy ezt már jeleztük - stresszt is okoz a halállománynak, ami a testsúly gyengébb gyarapodásában is mérhető. Némi enyhítést jelent a haltermelőknek, hogy a MAHOP Plusz program keretében lesz kompenzáció az ökológiai károk enyhítésére. 

Egekben az önköltségek

A termelés másik sarkalatos pontja a takarmányozás. Közismert, hogy tavaly ősszel a jelenlegi ár háromszorosáért lehetett a takarmányt megvásárolni. Ez a magas költség pedig az idei termelési önköltséget terheli. Tovább növeli az önköltséget a bérek kötelező emelése, amit a haltermelők meg is tesznek, ha találnak megfelelő embert a ma sem könnyű halászati munka elvégzéséhez. Bizonyos mértékig géppel kiváltható a kézi munkaerő, de egy nagy tó lehalászásánál az ember nehezen pótolható. Tény, hogy a halászatban a gépesítés csak egy bizonyos határig valósítható meg, ugyanis a kézi munkaerőre igen nagy szükség van. Nem kell mondani, hogy a bérek terhei igen magasak, mert aki a halászatban fizikai munkát végez, az már nem a minimálbért viszi haza, s a szellemi munkát végzőket is jól kell megfizetni. Az ügyvezető a jelenlegi munkatársaival elégedett, de kijelentette, hogy annyira nagy az ágazatban a munkaerő hiány, hogy a magas fizetésekért sem találni megfelelő munkaerőt. Az ő esetükben a gépkocsivezető jelenti a nagy hiányt, amit azzal kívánnak pótolni, hogy az ügyvezető és két fia kamionvezetői tanfolyamra jár. 

Az önköltségek alakulását elemezve Csoma Gábor elmondta, hogy idén januártól az áram díja 300 százalékkal lesz magasabb, ami éves szinten 45-50 millió forint plusz kiadást jelent. Az önköltség drasztikus növekedését az ivadékneveléssel kompenzálhatnák, de itt megint közbeszól a madárkár, ami meghaladja az ivadék esetében is a 30 százalékot. Az idén ősszel azonban nem lesz probléma a vevők kiszolgálásával, mert a lekötött és eladott hal mennyisége rendelkezésre áll. A tenyészhalban az eladás mellett a saját szükségletet is sikerült előállítaniuk, így a fennmaradt területen a horgászok számára termelik a halat.

Az Alcsi holtágat sokoldalúan hasznosítják

A Tisza Horgászegyesület a Tisza Alcsi-sziget holtágán Szolnok vármegye legnagyobb létszámú horgászszervezete. Évente négyezer tag váltja ki az éves engedélyét, de több tízezer látogató napi jeggyel faggatja a vizet. A horgászok azok, akik a FISH-COOP Kft. munkáját minősítik. Persze, elégedetlen horgász mindig akad, olyanok, akik nem tudnak kellő mennyiségű halat fogni. Ennek azonban az is oka, hogy a horgász nem ismeri kellően az adott víztestet, és a megszokott rutin alapján horgászik. A horgászat időigényes hobbi, s az a valódi értéke, ha a napi mókuskerékből kiszabadulva, átadva magunkat a természeti környezet hatásainak, kellő türelemmel ülünk le a már jól ismert víz partjára. De ez is hosszas tanulási folyamatot igényel, mert a klímaváltozással is változik a hal mozgása, a horgász szerencséje. 

Az Alcsi-Holt-Tisza az „élő” Tisza mellett, Szolnok város legfontosabb állóvíz felülete. A holtág mentén helyezkedik el a város egyik üdülőövezete, és a város kertvárosi része. Szintén itt található a vármegyeközpont néhány gazdasági egysége is. A holtág ad helyet két nemzetközi sportpályának (horgász, kajak-kenu), ugyanakkor a nyári- és részben a téli szezonban a horgászat mellett számos rekreációs tevékenység folyik a vízfelületen. Környezetvédelmi szempontból mindez részben terhelést jelent, ugyanakkor megfogalmazódik az az igény, hogy megőrizzék a természet értékeit, és a holtág élhető környezetet, megfelelő körülményeket biztosítson a társadalmi elvárások kielégítéséhez. Mindezek mellett a város a polgári védelmi célú vízbázisát is a holtágra építette ki, mely megköveteli, hogy a holtágban folyamatosan megfelelő minőségű és mennyiségű víz álljon rendelkezésre. A fentiek kielégítése érdekében a társadalom, illetve a vízfelületet igénybe vevők részéről elvárások fogalmazódnak meg, melyek részben jogszabályokba vannak foglalva, részben íratlan szabályokban élnek, amelyeket a teljesség igénye nélkül egy kódexben foglaltak össze. A kódexben rögzítették, hogy az Alcsi-Holt-Tisza vízfelületét és a közösségi használatban lévő vízpartokat milyen célra és milyen feltételekkel lehet használni, hasznosítani. 

Az érdekképviselet sem állt messze a családtól

Csoma Antalt – miután ebben nőtt fel – a halászszövetkezetek sorsának alakulása is nagyon érdekelte. Az 1950-es évek elején a halászati szövetkezetek vezetői úgy érezték, hogy közös érdekérvényesítésük érdekében össze kellene fogni, ezért az egyes tájegységekben működő halászati szövetkezetek együttműködési megállapodást kötöttek. Így jöttek létre például a közép-tiszai és dél-dunai szövetkezetek társulásai az 1953-54-es években. Az országos koordináció megvalósítása érdekében 1956-ban megalakult a Halászati Szövetkezetek Intéző Bizottsága (HSZ-IB), majd 1957. február 19-én a Halászati Termelőszövetkezetek Szövetsége (HTSZ), amely mint önálló szakmai érdekképviselet működött tovább. A Szövetség vezetése 1972-től lehetőséget teremtett a halászati ágazattal rendelkező mezőgazdasági szövetkezetek belépésére is, így 1978 végére 16 halászati termelőszövetkezet élt a lehetőséggel. 

A Halászati Termelőszövetkezetek Szövetsége az 1989. december 20-ai közgyűlésén megalakította a Haltermelők Országos Szövetségét (HALTERMOSZ). Lényeges szempont volt, hogy Magyarország területén bármely gazdasági társaság, vagy bármely természetes személy, aki halászattal, haltermeléssel, halfeldolgozással foglalkozott, önkéntes alapon tagja lehetett az új Szövetségnek. Csoma Antal és öccse, János (aki sajnálatosan elég korán elhunyt) meghatározó szerepet töltöttek be az érdek-képviseleti szervezet vezetésében. János a HTSZ igazgatója volt, míg Csoma Antalt a HALTERMOSZ elnöki posztjára több cikluson keresztül választotta meg a tagság.

Nemzetközi szinten is jelen volt a Csoma-család

Csoma Antalt a Szövetkezetek Nemzetköz Szövetség Halászati Bizottságának alelnöki posztjára is megválasztották. A ’90-es évek második felében Gábor tolmácsként kísérte el édesapját a bizottság üléseire, így nem volt nagy meglepetés, hogy amikor Csoma Antal lemondott az alelnöki posztról, akkor Gábor léphetett a helyébe. De ez már a múlt, mert az SzNSz halászati politikája 2014-től jelentősen megváltozott azzal, hogy a japán vezetést a koreaiak váltották. Szato, a bizottság japán elnöke még valódi szövetkezésben gondolkodott, míg a koreaiak már üzleti alapokra helyezték a Halászati Bizottság tevékenységét. Komoly gazdasági érdekek feszültek, feszülnek egymásnak a tengeri halászatot végző országok között, különösen azóta, hogy Kína is belépett az SzNSz Halászati Bizottságába, és jelentősen lecsökkent a tengeri halállomány. 

Gábor felidézve a tíz évvel ezelőtti bizottsági ülések hangulatát elmondta, hogy egyre feszültebb légkörben folytak a napirendi pontok tárgyalásai, és egyre kisebb volt a konszenzus a megegyezésre. Nem véletlen, hogy több tagország, köztük Magyarország is, lemondott a tagságáról, ami azért sajnálatos, mert korábban sok új információt kapott a magyar halászati ágazat is a bolygó halászati eseményeiről. Az, hogy idehaza is fontossá vált a halfogyasztás növelése, a marketing tevékenység, abban az SzNSz-nek is szerepe volt, mivel egy olyan országból, Japánból, jött a bizottság vezetője, ahol az egy főre jutó éves halfogyasztás meghaladja a 85 kilogrammot, s az átlagéletkor is legalább tíz évvel több a bolygó életkor átlagánál. Gábor hangsúlyozta, hogy az emberi fogyasztásban a halhús és a tenger gyümölcsei a baromfi után a második helyet foglalja el a bolygó fehérjeforrás palettáján. Idehaza nem büszkélkedhetünk a halfogyasztás eredményével, hiszen az egy főre jutó éves halfogyasztásunk nem éri el a hét kilogrammot. 

Sokoldalúan gazdálkodni

Az igazgató pénzügyi filozófiája az, hogy a sok apró forintból lehet stabil gazdálkodást megvalósítani. Az árbevétel nagy része az ivadék és a nyújtás értékesítéséből származik. Kevés haltermelő cég mondhatja el magáról, hogy a covid járvány kezdete óta ugyanannyi halat tudott előállítani, értékesíteni, mint a megszokott években. A FISH COOP Kft. ezek közé tartozik, mivel a tavakban a történelmi aszály idején is biztosítani tudták a termeléshez elegendő vízmennyiséget. A tavak ugyan sekélyek, ezért is nagyobb a madárkár, de a termelést folyamatosan tudták végezni, igaz sokkal nagyobb fizikai jelenléttel, mint egy másik tógazdaságban. A tóparton folyamatos emberi jelenlét szükséges.

Gábor végül arról is szót ejtett, hogy várja már a MAHOP Plusz felhívások megjelenését, mert a fejlesztési elképzelésekhez már összegyűjtötte az önrészt. A humán erőforrás igényeinek csökkentése érdekében a takarmány kihordásának a gépesítésére törekszik, ami önürítős csónakok, korszerű traktorok beszerzését igényli. A tavak, az iszap eltávolítása miatt, folyamatos kotrást igényelnek. Ezzel összefüggésben a Walise okos jelzőbóják beszerzését is érdemes megfontolni, persze, csak akkor, ha támogatással lehetne megvásárolni. Hosszú távon csak sokoldalú gazdálkodással lehet a jövőt megalapozni, a sokoldalúságot azonban sok apró lépéssel lehet megvalósítani. Az emberekkel való bánásmód a jövő egyik kulcskérdése, ugyanis kellő gépesítettség mellett az állandóság jelenti a stabil gazdálkodás alapját, mondta végezetül az igazgató. 

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban