Zöld nyomás alatt az európai baromfihús-termelés

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: B. K., 2024/07/14

Magyarországon a hazai állattenyésztésen belül a baromfiágazat termeli a legtöbb húst: az idei első negyedévben például vágott, tisztított súlyban mérve 134,2 ezer tonna, a második helyezett sertésnél pedig hasított súlyban 111 ezer tonna volt a vágóhidakon levágott állatok összsúlya. Nem véletlen tehát, hogy a Baromfi Világnapot magyar kezdeményezésre ünneplik minden évben május 10-én, azzal a céllal, hogy ráirányítsák a figyelmet a baromfiágazat szereplőire. 

Növekvő igények

A baromfiágazat büszke lehet sikereire, hiszen a legversenyképesebb és a legmagasabb szinten integrált állattenyésztő ágazat Magyarországon – jellemezte a hazai baromfi termékpályát Nagy István, agrárminiszter a Baromfi Termék Tanács és Szakmaközi Szervezet által a Baromfi Világnap alkalmából szervezett szakmai konferencián. A baromfi dominanciája nem csak a vágásban, hanem az exportpiacokon is látszik, hiszen a baromfihús adja a húsfélék exportárbevételének több mint felét. Az ágazatban azonban további fejlesztésekre van szükség, hogy megőrizze erős pozícióját a világpiaci versenyben – mondta a miniszter. 

A baromfihús a világon a legnagyobb mennyiségben termelt és fogyasztott húsféleség, és ahogy növekszik a Föld népessége, ez tovább erősödik, hiszen a baromfihúst hatékonyan, alacsony környezeti lábnyommal és vallási tilalmak nélkül lehet megtermelni, ráadásul a többi húsfajtához viszonyított alacsonyabb áron juthat el a fogyasztókhoz.

Magyarországon is kihívást jelent a fenntartható termelés követelményeinek való megfelelés, az állategészségügyi és állatjóléti követelmények szigorodása, a madárinfluenza, és a húsfogyasztási szokások változása, de az ágazat kiemelkedő teljesítményét jól mutatja, hogy az egy főre jutó magyarországi baromfihús-fogyasztás hosszabb ideje meghaladja a több mint 30 kilogrammot, ez pedig közel 10 kilóval több, mint az uniós átlag.

Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke a pozitívumok mellett arról is beszélt, hogy ugyan az Európai Unió bőven önellátó, de e termékek importja drasztikusan növekedtek az elmúlt időszakban. Különösen az ukrán áruk előretörése feltűnő: a vám- és kvótamentes behozatal következményeként a csirkehús negyede Ukrajnából érkezik, de a kínai import is zavart okoz. A NAK-elnök ennek élelmiszer-biztonsági vonatkozásaira is felhívta a figyelmet, ugyanis ezekről a termékekről nem tudható, hogy milyen állategészségügyi követelményrendszer keretein belül termelték meg őket, aminek veszélyeire példa, hogy nemrégiben halált okozott az Ukrajnából származó szalmonellás csirke. A NAK-elnök szerint az uniós termelőkre vonatkozó előírásokat be kellene tartatni az importtermékek előállítóival is.

Félelmekre ható kampány

Az AVEC sok szervezetet fog össze, amelyek együtt az európai baromfihús-előállítás 95 százalékát képviselik – mutatta be előadásában a szövetséget Birthe Steenberg, az AVEC (Európa Baromfi-feldolgozók és -kereskedők Szövetsége) főtitkára. Ez pedig jelentős súly, hiszen ha a világtermelést nézzük, az EU (együtt az Nagy-Britanniával) a világ harmadik legnagyobb termelője, csak az USA és Kína előzi meg. Az AVEC főtitkára szerint ez a tény az Európai Bizottságban még nem tudatosult, aminek az az oka, hogy a baromfitermelők nem panaszkodnak, így nem is láthatóak. 

Európa az exportpiacon még meghatározóbb, és a termelésének nagy részét a világpiacon értékesítő Brazília boldog lenne, ha csökkenne az unió baromfihús-előállítása. A legnagyobb európai termelő egyébként Lengyelország, amelyet Nagy-Britannia és Németország követ, Magyarország pedig a nyolcadik helyével szintén jelentős tényező. 

Az emberek a vegyes táplálkozásra predesztináltak, de a zöld szervezetek az érzelmekre, sokszor a félelmekre hatva kampányolnak az állati termékek, elsősorban a hús fogyasztása ellen. Annak ellenére nagy a hatásuk, hogy ezek a szervezetek csak a népesség legfeljebb 5 százalékát képviselik. A főtitkár szerint meg kell találni azt az egyensúlyt, amely biztosítja, hogy az előállított élelmiszerek egészségesek, maga a termelés pedig harmóniában van a természettel.

A zöld szervezetek hatása alatt álló politikusok nagy része előtt az a tény is ismeretlen, hogy a világon a legtöbben baromfihúst fogyasztanak, és ez így van az elmúlt évtized közepe óta, amikor is a baromfi megelőzte a sertéshúst. A növekedés azóta is dinamikus, a baromfihúsban hatalmas a növekedési potenciál, mert a fiatalok más húsfélékhez képest azt egészségesebbnek tartják. Az AVEC-főtitkár ezt a helyzetet értékelve külön kiemelte, hogy Európában úgy történt meg a felfutás, hogy az unió „világbajnok” abban, hogy kevesebb erőforrás felhasználásával állítson elő több baromfihúst – ezt pedig a jövőben is meg kellene őrizni. 

Jó növekedési kilátások

Az ágazat perspektivikusságát az előrejelzések is alátámasztják: 2035-re az unióban az összes húsfogyasztás 24,9 százalékát adja a baromfi, miközben ez az arány 2013-ban 20,1, 2023-ban pedig 23,7 százalék volt. Eközben a sertéshúsé a 2013-as 33,6-ról a 29,7 százalékra csúszik vissza, de mérséklődik a marhahúsfogyasztás aránya is, a juhhúsé pedig stagnál. Szerinte ebben a helyzeten ahelyett, hogy Európa csökkenti a termelését, inkább meg kellene győzni a világ többi részét, hogy ők is kövessék Európát a környezetbarátabb baromfihús-előállításban. Ellenkező esetben a kevésbé klímabarát módon termelők még inkább növelnék kibocsátásukat, globálisan pedig ez még károsabb lenne – Európára is, tekintve, hogy a klímaváltozás nem áll meg a határoknál.  Az sem lényegtelen, hogy az uniós fogyasztóknak mi a fontos, márpedig nekik az elsődleges szempont a termék ára és az íze, és kevésbé az állatjólét szempontok. 

A főtitkár beszélt a Mercosur-megállapodás veszélyeiről is, amely 180 ezer tonna extra kvótát biztosít az uniós piacra az Argentínát, Brazíliát, Paraguayt és Uruguayt tömörítő országcsoportnak. Ezt tetézi az Ukrajnából vámmentesen érkező baromfihús. Kifogásolta ő is, hogy a nagy baromfiexportőr Brazíliában lényegesen enyhébb követelményeket támasztanak a baromfitermelőkkel szemben, mint az EU-ban. Ha pedig az unióba érkező baromfihúsnál sem várja el Brüsszel, hogy azt az uniós előírásoknak megfelelően termeljék, akkor az európai termelők elvesztik versenyképességüket. 
Némi reményt ad, hogy tavaly szeptemberben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke már párbeszédet hirdetett az EU mezőgazdaságának jövőjéről a mezőgazdaság és a természetvédelem érdekeinek összehangolásáról. Sőt, köszönetet mondott a mezőgazdasági termelőknek azért, hogy egészséges élelmiszerekkel látják el a polgárokat. Ez a főtitkár szerint azt jelenti, hogy az Európai Bizottságban is felismerték a mezőgazdaság fontosságát, és ez a felismerés az európai parlamenti választások után tovább is erősödhet. 

Szelekciós szempont az állatjólét

A tenyésztő cégek egészséges, fenntartható módon hizlalható és jó állatjóléti állapotú csirkék előállításában játszott szerepét ecsetelte előadásában Magnus Swalander, a tenyészállatokat előállító Aviagen k+f igazgatója. Mint mondta, a politikusok azt hiszik, hogy a tenyésztők kizárólag a napi súlygyarapodásra szelektálnak, valójában azonban sokkal fontosabbak a takarmányhasznosítási, és az egészségi mutatók. Cél, hogy 2020-hoz képest 2030-ra a baromfihizlalás karbonlábnyoma 15 százalékkal csökkenjen. 

Magnus Swalander beszélt arról is, hogy az állatvédő civil szervezetek Hollandiában már két szupermarketláncot arra kényszerítettek, hogy teljesen álljanak át a lassú növekedésű csirke húsának kínálatára – tehát ott a fogyasztók már választani sem tudnak. Kiszámolták, mi lenne a hatása, ha az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) jelentésben szereplő ajánlásoknál elfogadhatóbb határok közé szorítanák a baromfitermelést. Mint ismert, a jelenlegi 60-65 grammos napi súlygyarapodást 50 grammra korlátoznák, az négyzetméterre jutó 38-42 kilogrammos termelést pedig 11 kilogrammra vágnák vissza. Mivel szerinte ez a jelentés az alapvető tévedései miatt tudományos szempontból értékelhetetlen, ők egy elvi kompromisszumot jelentő 50 grammos napi súlygyarapodás-maximumra, és négyzetméterenkénti 30 kilogrammos termelésre számolták ki, mi történne ebben az esetben. Az eredmény így is lesújtó: ekkor 28 százalékkal növekedne a szén-dioxid-kibocsátás, 15,7 százalékkal nőne a takarmány- és a víz-felhasználás is, valamint közel 24 százalékkal nagyobb baromfinevelő területre lenne szükség. 

A baromfihús-igény kielégítéséhez így is nagyobb import kellene, a baromfihús előállítási költségei pedig a nevelési módtól függően 20, 45, illetve 200 százalékkal növekednének, a fogyasztóknak pedig 45, 87, illetve 298 százalékkal kellene többet fizetniük a baromfihúsért.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai