A tavalyinál jobb a helyzet, van kereslet a gabonára

Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés | Szerző: B. K., 2024/09/02

Milyen változásokat tapasztalhatunk ebben a szezonban a gabona világpiacán?

Azt kell látni, hogy ugyanolyan nagy kilengéseket tapasztalhatunk az árakban, mint eddig. A világpiaci árak tavasszal elindultak fölfelé, július elejétől pedig visszaestek. Az árak alakulásában nagy szerepet játszottak a termés-előrejelzések. Tavasszal szembesültek azzal a gabonapiacon, hogy búzából sokkal kevesebb termés lesz a világon, mint az elmúlt időszakban volt, hiszen 800 ezer hektár kifagyott Oroszországban, emellett nagyon komoly ukrán terméscsökkenés is tapasztalható. Azt kell látni, hogy a világpiaci ármozgások főként a háború következményei, másrészt pedig a nemzetközi energiaárak, különösen az olajár is nagyban befolyásolja a terményárakat. Harmadikként említeném a közelgő amerikai választásokat, és szerintem csak ezek után, negyedik tényezőként jön a gabonatermés, a logisztika, és a készletek kérdése.

PETŐHÁZI TAMÁS
a GOSZ elnöke

Ön is első számú piacbefolyásoló tényezőként említette a háborút, amely 2022. februári kitörése óta nagy hatással van a piacra. A következő időszakban milyen befolyása lesz ennek?

Most már egyértelműen látszik, hogy a 2022-ben erőltetett földi szállítás nem fog működni, az ugyanis annyira megdrágítja az ukrán gabonát, hogy ezt senki nem fogja felvállalni. Elsődleges érdek tehát a tengeri folyosó működtetése, amiért sokan sok mindent meg is tesznek, és ami valamilyen szinten Oroszország érdeke is. Az ukránok a háború előtt a tengeren keresztül havi 5 millió tonna gabonát tudtak kiszállítani, ugyanakkor szárazföldön a maximum kiszállítható mennyiség a havi 2 millió tonnát sem érheti el, vagyis a tengeri mennyiség felét sem tudják kijuttatni az országból. Így nem véletlen, hogy mindent megtesznek a tengeri kiszállítások lehetővé tétele érdekében. De azt is látni kell, hogy ezt a havi 5 millió tonnát, azaz évi 60 millió tonnát, amit a háború előtti időszakban exportálni tudtak az ukránok, semmi esetre sem fogják már elérni, mert ennyi termény egyszerűen nincs náluk. A 21-23 millió tonnás előrejelzések helyett a valóságban inkább 18-19 millió tonna ukrán búzaterméssel lehet számolni. Ugyanakkor a meteorológiai jelentések alapján már 20-30 százalékos kukorica-terméskiesés is valószínűsíthető – ebben hasonló a helyzet, mint nálunk. Arra kell számítanunk, hogy a szállítókapacitás nem lesz szűk keresztmetszete az exportra tartó gabonáknak. Annyiban más a helyzet Oroszországban, hogy az ottani gabonatermesztésnek nagyon kedvez a klímaváltozás. Ennek köszönhetően gyakorlatilag majdnem minden évben el lehet mondani, hogy több búzát tudnak termelni, mint az előző évben. Tehát nem a technológiai fejlesztések, nem a jó input, hanem a kedvező klíma miatt növekedett meg a búzatermelési potenciáljuk. Az idei év viszont ebből a szempontból kivétel, a már említett hatalmas területű fagyás miatt. Amíg az be nem következett, közel 90 millió tonna búzatermést vártak, ez esett vissza a 70 millió tonnát valamennyivel meghaladó szintre. Ennek egy részét a Fekete-tengeri kikötőkből fogják kiszállítani, mégpedig Európába. Itt meg kell jegyezni, hogy az Európai Unió agrárpolitikájának a legszégyenteljesebb része az volt, hogy 2023-ban az orosz gabonát beengedték az európai uniós piacra azért, hogy az árak ne emelkedjenek föl az unióban. Ennek következménye az, hogy az orosz gabona is megjelent az Európai Uniós piacon.

Mekkora az exportárualapja Oroszországnak?

Ez többéves vita tárgya. Nagyon sok elemző 50-60 millió, vagy akár 80 millió tonna exportálható készletet, beszorult árut emleget. Az én véleményem ettől teljesen eltér, szerintem az oroszoknak nincsen jelentősebb árualapjuk, átmenő készletük, ami nyomná a piacot. Az idei búzatermés meghaladja a 70 millió tonnát, de azt is látni kell, hogy az oroszok valószínűleg Kínának és Észak-Koreának hatalmas mennyiségű búzát adtak el hadianyagért cserébe, ezért azt gondolom, hogy az oroszoknak nincsen nagy készletük.

Vagyis a mi piacainkat az orosz termény kevésbé fogja nyomni?

Az azért most is kérdés, hogy mennyi búzát engednek be az Európai Unióba. Az orosz búzának az észak-afrikai térségben és Szaúd-Arábiában megvoltak a vevői. Egyébként pedig azt is hozzáteszem, hogy ezek a vevők ki is tartottak az orosz áru mellett, aminek oka, hogy az ukrán búza egyszerűen gyengébb minőségű. Az oroszok jó búzát tudnak termeszteni, és ha szerződésben jó búzára szerződnek, akkor jó búzát is szállítanak. Egyértelmű, hogy az oroszok piaci megítélése a búza viszonylatában jobb volt az afrikai térségben, mint az ukránoké.

Az elmúlt kétévinél jobb helyzetben vághattak bele a gazdák nyáron az aratásba, hiszen a tavalyi év második felében beindult az export, ami jól húzott az első negyedévben is, így kiürültek a raktárak. Minek köszönhető, hogy újra lett piaca a magyar gabonának?

Idén tavasszal a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a MAGOSZ és GOSZ felmérte a raktárkapacitásokat, ami nagyon jó képet mutatott, így Magyarországon nagy átmenő készletek nélkül indult az aratás. Nagyon pozitív az a statisztika is, hogy a gabona exportunk 40 százalékban gyakorlatilag újra Olaszország irányába megy, az olaszok visszatértek a magyar piacra, ami már látszott tavaly is, amikor a kiszállított gabona közel ekkora hányada Olaszországba került. Ennek az a fő oka, hogy az olaszok nem igazán raktároznak, ők néhány napos, legfeljebb egy-két hetes, nagyon ritkán háromhetes készlettel működtetik az üzemeiket. Vagyis az olaszok a folyamatos beszállítás hívei, aminek az ukrán áru logisztikája ellentmond, hiszen onnan az áru 30-40-50-60 ezer, vagy akár 70 ezer tonnás tengeri uszályokkal érkezik. Ennek a kipakolása, szállítása nem illik az olaszok felfogásához: júliusban például, gyakorlatilag eltűnnek a dolgozó emberek, így nincs, aki lepakolja és célba juttassa a hatalmas uszályok szállítmányait. Sokkal kezelhetőbb és kényelmesebb, ha elindul egy magyar kamion, egy nap alatt ott van a kezelhető mennyiségű terménnyel, így sokkal jobban lehet ütemezni a szállításokat.

Látszik-e az árakban, hogy a termelők üres raktárakkal indultak a szezonnak?

Az járt jól, aki májusban, amikor az árak felmenő ágban voltak, 80 ezer forint környéki telephelyi áron kötött üzletet. Az aratás előtt az ár leesett, júliusban 65 ezer forint körüli árak alakultak ki. Úgy érzékelem, hogy a minőségi búzára újra van kereslet, ami abból adódik, hogy a szokásosnál kevesebb, mintegy 30 százaléknyi a malmi búza.

Mi ennek az oka?

Ez növény-élettanilag teljesen magyarázható. Áprilisban jött egy csapadékosabb időszak, a szemek kiteltek, és az addig beépült tápanyag kisebb koncentrációban oszlott el a búzában, így ezek a búzák takarmány- vagy euró búza minőségek lettek. Ezt pedig megelőzte, hogy szerintem nem volt ideális a tél, emiatt nem erősödtek meg a növények, és a bokrosodással is probléma volt.

Várható-e, hogy hosszabb távon is nagy különbség lesz a takarmány- és az étkezési minőség között?

Én azt gondolom, hogy még inkább elválik egymástól a takarmány- és az étkezési búza ára. Mivel kevesebb a malmi búza, és több az euró és takarmány búza, mint amire számítottunk, a malmi minőségű búzára egy erősebb keresleti piac alakul ki, ennek az ára jobban fog emelkedni. De az aszály és a kukoricát július közepén ért hő-sokk miatt várható terméskiesés miatt arra is számítok, hogy a takarmánygabonák ára is emelkedni fog. Nagyon sok helyen már látszik ugyanis, hogy problémás lesz a kukorica.

Egyébként milyen eredménnyel zárult az aratás?

Őszi búzából a 864,5 ezer hektáros területen az országos termésátlag hektáronként 5,7 tonna körül alakult, ami kismértékben meghaladja a tavalyi és az elmúlt öt év termésátlagait is. Idén így összesen 4,9 millió tonna a búzatermés, ami bőven fedezi a 2,2-2,5 millió tonna körüli éves hazai felhasználást. Egyébként tavaly végül beigazolódott, amitől tartottunk, és amit jeleztünk is: nem érte el a 900 ezer tonnát a búza malomipari felhasználása, ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy tele volt a magyar piac ukrán liszttel. Most viszont nem éri meg Ukrajnából ide szállítani, így ebben a szezonban ez nem lesz zavaró. Őszi árpából a korábbi évekhez képest alacsonyabb, 260 ezer hektáros területen országosan szintén 5,7 tonnás hozammal arattak, ami 3,7 százalékkal magasabb a tavalyi értéknél és lényegében megegyezik az elmúlt öt év átlagával. A rozsnál hektáronkénti 2,9, a tavaszi árpánál 4,7, a tritikálénál 4,3, a zabnál pedig 3 tonnás a termésátlag, amelyek nagyrészt megfelelnek az elmúlt évek átlagos értékeinek. Az őszi káposztarepce termésátlaga pedig 2,5 tonna/hektár körül van, az őszi vetésű kultúrák közül az idei év időjárása a repcét viselte meg leginkább. A korábbi évekhez képest alacsonyabb, 174 ezer hektáros terület, és a korábbi években megszokottnál ugyancsak kisebb hektáronkénti hozamok mellett az összes termés 432 ezer tonna körül alakul.

Lesz-e a magyar búzának exportpiaca?

Az elmúlt évihez képest jobb a helyzet, van kereslet a gabonára, folyamatosan vannak kint a piacon árajánlatok, lehet kötni. Az, hogy az aratásra visszaestek az árak, persze nem jó hír, de ahogyan már mondtam, aki időben kötött, jól járt. Szerintem továbbra is jellemző lesz, hogy lesznek ajánlatok, vagyis az nem fog előfordulni, mint tavaly, hogy a kereskedő cégek nem adnak árajánlatot a termelőknek. Az ukrán gabona viszont jönni fog, de egyértelműen nem szárazföldön fogják kapacitálni az Európai Unióba való beszállítást, hanem tengeren keresztül. Így a fő célpontok a déli országok lesznek, s ahogy már tavaly is látszott, Spanyolország az ukrán gabona fő vevője.

Mit kell tenni ahhoz, hogy tényleg a minőséggel tudjunk versenyezni? Hogyan lehet ösztönözni erre a termelőket?

Ami ebben az évben történt a búza minőségével, az egy évjárati sajátosság, ami kivédhetetlen volt. A kamarával közös fajtakísérleteink kiértékelése után újabb tapasztalatot szerezhetnek a termelők arról, hogy mely fajták, illetve nemesítő cégek azok, amelyek vetőmagjai ilyen körülmények között is jól szerepeltek, tudták hozni a minőséget. Nagyon sokan panaszkodnak arra, hogy malmi búza minőségű búzát vetettek, de a termés mégis gyengébb lett. A búza megkapta a megfelelő tápanyagot, ennek ellenére történt az, hogy nem jött a malmi minőség – ezért is mondom, hogy az idén egy évjárat-specifikus dolog volt, ilyen volt az időjárás. Az is látszik, hogy erre kell készülnünk, a szántóföldi növénytermesztők legfontosabb feladata, hogy felismerjék: abba a fázisba jutottunk, hogy már minél gyorsabban érő, minél strapabíróbb fajtákat kell használniuk, amelyek ellenállóbbak az abiotikus stressznek. A nagy termőképességű, hosszú termesztési idejű fajták kora szerintem most kicsit leáldozóban van az időjárási szélsőségek miatt. Ezek a klimatikus hatások még az elmúlt 8-10 évben nemesített fajtáknak is újak.

Elképzelhető-e, hogy az élelmiszeripari beruházási pályázatok nyertesei olyan beruházásokat hajtanak végre, amelyek eredményeként a gabonatermés jelenleginél nagyobb hányadát dolgozhatják majd fel itthon?

Azt gondolom, hogy a magyar agrárium legnagyobb problémája a munkaerőhiány, a digitalizáció, a precíziós gazdálkodás és gyakorlatilag minden egyéb arról szól, hogyan lehet munkaerőt megtakarítani, és kevesebb munkaerővel ugyanazt a produktumot előállítani. Korábban ezt a gépesítés szolgálta, amiben most már jól állunk, most digitalizálni kell. A beruházások tehát inkább erről szólnak. Ha megépítünk egy feldolgozóüzemet, mondjuk egy takarmánykeverőt, akkor a kérdés az, hogy állattenyésztési telepet ki épít hozzá, ki fogja megvenni a takarmányt? Lesznek fejlesztések, a meglévő kapacitásainkat technológiailag korszerűsítjük, de az, hogy egyik napról a másikra új malomipari nagyhatalom legyünk, azt nehéz elképzelni. A meglévőek mellé új élelmiszeripari brandeket kellene építeni, ez pedig nagyon nem megy egyik napról a másikra. Hosszú távon kell építkezni. Ez látszik a szántóföldi növénytermesztésben is, amire példa lehet a cirok. Az elmúlt években már többször is felvetődött, mint olyan takarmánynövény, amivel kiváltható a kukorica. Idén is sok helyről jön olyan információ, hogy ez az év is olyan lesz, amikor a cirok jobban fog teljesíteni a kukoricánál, és ez úgy tűnik, az ideihez hasonló években igaz. De az, hogy a cirok termőterülete hosszútávon is folyamatosan növekedjen, arra is szükség lenne, hogy a magyar takarmányipar is kezdjen átállni a cirok-alapanyagú takarmányra.

Mi az oka a szója-vetésterület idei felfutásának? Ez folytatódhat jövőre is?

A szója vetésterülete közel 112 ezer hektár lett, ami majdnem a duplája a tavalyinak.  Ennek több oka van, amelyek közül az egyik fő ok, hogy nemzeti kiegészítő támogatást lehet igénybe venni a szója után. Kérdés azonban, hogy ez pontosan mennyi lesz, mert a nagyobb terület miatti túligénylés szerint itt visszaosztás lesz, vagy a nemzeti borítékhoz kell hozzányúlni, hogy meglegyen az elmúlt évek hektáronkénti támogatása. Azt látni kell, hogy Magyarország klímája a szójatermesztésre nem kifejezetten kedvező, a szója a reggeli harmatokat szereti, ez nálunk főleg folyómedrek mellett, dombvidékes helyeken van meg, így inkább helyenként, mikro-körzetekben vannak jó adottságok a szójatermesztésre. Azt is látjuk, hogy elsősorban a nyugati megyékben növekedett a szója vetésterülete, ami valószínűleg a nálunk földet művelő külföldi, elsősorban osztrák termelők döntése. Vetőmagoldalról ugyanis nem érzékeltük, hogy az előző évekéhez képest jobban keresték volna a szója vetőmagot. Így pedig az itthon pluszban megtermelt GMO-mentes szója nagy része vélhetően külföldre kerül.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban