A szabolcsi hal jól ismert és keresett a piacokon

Kategória: Agrárgazdaság, Állattenyésztés, Élelmiszeripar | Szerző: Hajtun György, 2024/09/08

Radóczi János szakmai életútja azért is elismerésre méltó, mert a múlt rendszerben sem volt könnyű felemelkedni, kitörni egy kis szabolcsi városból. Tény, hogy Radóczi János 1951. április 19.-én Mándokon született. Mándok egy 3800 fős kisváros Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, amely a Nyírség észak-keleti részén, a Tisza bal-parti oldalán, a Záhonyi járásban fekszik. János szülei, rokonai itt vidéken éltek, többnyire a mezőgazdasághoz fűződő tevékenységből tartották el magukat, így a föld, és a természet szeretete már egészen kis gyermekkorában beléívódott. A nagykállói Budai Nagy Antal Szakközépiskolát elvégezve növényvédő gépész lett, majd az egy éves kötelező sorkatonai szolgálatot követően, 1970-ben kezdte el az egyetemi tanulmányait a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, ahol 1975-ben agrármérnöki diplomát szerzett.

RADÓCZI JÁNOS
ügyvezető

Szövetkezetből Kft.

Pályakezdő agrármérnökként a Nyírmadai Állami Gazdaságban helyezkedett el, ahol először a Tiszaszalka-Barabás kerület vezetésével bízták meg, és az elsődleges feladata a legelők művelése volt. 1978-tól, Nyíregyházán termelőszövetkezeti főagronómusként, majd a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közigazgatásban állattenyésztési főelőadóként dolgozott. A Debreceni Agrártudományi Egyetem halászati szakmérnöki képzésén 1984-ben kezdte el tanulmányait, amelyen 1986-ban szerzett diplomát. Ugyancsak 1984-ben, számára váratlanul, az akkortájt nehéz gazdasági helyzetben lévő Alkotmány Halászati Szövetkezet elnökévé választották. A HSz a Tiszán, a Bodrogon, és számos holtágon, víztározón és tógazdasági területen gazdálkodott. Radóczi János úgy idézi fel ezt a megbízatását, hogy ekkor érezte először, hogy a végzettségének megfelelő, szeretett és tisztelt szakmájában dolgozhat, s itt, a HSz-nél vált igazi halásszá, ahol életre szólóan dolgozott.

„Magyarországon a XIX. század közepétől került sor a haltenyésztő létesítmények (halastavak) létesítésére, és mint annak elválaszthatatlan része, a természetes-vízi halgazdálkodás szervezeti formájának kiépítése is e körül datálódik. A szűkebb környezetünk történelmi emlékei az 1949-54-es évekből maradtak fenn, amikor is kis halászati szövetkezetek a nyugati tengeri halászathoz hasonlítható mintára jöttek létre. Ezekben a szövetkezetekben az alapeszközök kötődnek az egyes halászhoz, míg maga a vízterület használhatósága, illetve a hal forgalmazásának az integrálása a szövetkezet feladataként jelentkezett. Térségünkben Tiszadobon, Tiszalökön, Tiszanagyfaluban, Rakamazon és Dombrádon voltak ilyen úgynevezett halász szövetkezetek, amelyekből létrejött az Alkotmány Halászati Szövetkezet”, idézte fel a múltat az ügyvezető.

Belépve az Alkotmány Halászati Szövetkezetbe, Radóczi János azonnal a mélyvízbe ugrott, mert a szövetkezet csődeljárás alatt állt. A népgazdaságban két módszer volt ismert a csődeljárás megszüntetéséhez. Az egyik volt a felszámolás, a másik a szanálás. A szanálás azt jelentette, hogy a cég hitelt kapott az adósságainak a rendezéséhez, de ezt a hitelt ki kellett gazdálkodni. A felszámolás esetében a cég vagyonát piacra dobták, de lehetőség nyílt arra is, hogy egy másik, új céget alapítsanak a régiből. Ez utóbbihoz nyújtott az akkori halászati szövetség, érdekképviselet segítséget azzal, hogy négy tagja pénzügyi támogatást, tőkét adott az újrainduláshoz, így megalakulhatott a Szabolcsi Halászati Közös Vállalat, amelynek Radóczi János lett az igazgatója. 

A közös vállalati formát 1992-ben törvényi előírás alapján Szabolcsi Halászati Kft.-re változtatták, amelynek Radóczi János a mai napig az ügyvezetői teendőit látja el. A betéteket üzletrésszé alakították, s volt, aki bennmaradt a cég részvényeseként, volt, aki eladta az üzletrészét, mivel ebben az időszakban zajlott az országban a privatizáció. A lényeg azonban az, hogy a Szabolcsi Halászati Kft. magángazdaságként működött tovább, amelynek ma már 80 százalékban Radóczi János a tulajdonosa. A cég alkalmazásában álló munkatárs tulajdonában van a további 20 százalékos üzletrész. Ez azonban nem okoz gondot, mert kiváló a két tulajdonos közötti együttműködés.

Teljes vertikumban termelik a halat

Jövőre lesz 40 éve, hogy az ügyvezető a rábízott gazdaságot vezeti, irányítja, fejleszti, és termeli a kül-, és belpiacon egyaránt keresett, kiváló minőségű halat. A fejlesztés mindig is központi kérdés volt a cégnél, mert e nélkül nem lehet talpon maradni. Az sem véletlen, hogy a cég nyereségét nem vették ki osztalékként, hanem az aktuális beruházásokat, fejlesztéseket – pályázatok segítségével - valósították meg. A tőkeerős cég ereje éppen abban rejlik, hogy a fejlesztések mellett kiváló szakemberek (a dolgozói létszám meghaladja a 30 főt) dolgoznak a tavaknál, a keltetőben, ahol a halszaporítással évről évre maguk biztosítják a gazdaság tenyész halát, így nincsenek kiszolgáltatott helyzetben. 

A szabolcsi tógazdaság 600 hektáron fekszik, s ennek következtében jó körülményeket tudnak biztosítani a halállomány mindegyik korosztályának. A tógazdaság saját tulajdonú, illetve bérelt területen található. A tóegységek önállóan is működhetnének, hiszen a hal, mint 3 éves előállítású termék, elhelyezhető a részegységekben, így az ivadéknevelés, a „nyújtás”, valamint a piaci hal előállításhoz is rendelkezésre állnak a megfelelő vízfelületek. Ezen tóegységek azonban – különösen az ivadék előállítás, de nem kevésbé az értékesítés okán – szorosan kapcsolódnak egy úgynevezett telelő-ivadéknevelő telephez, melynek részét képezi egy keltető ház, valamint egy elsődleges halfeldolgozó, melyet csak a piaci igények függvényében üzemeltetnek. A gazdaság saját ponty fajtával, a Szabolcsi Nyurga, és a Szabolcsi Tükrös hallal jelenik meg a piacon, így a hazai – elsősorban horgász – valamint a külföldi piacok számára jól ismert a pontyfajta megnevezése.

„Magyarországon a haltenyésztés és halgazdálkodás egy kis volumenű ágazat. Ennek oka, hogy a különleges igényeket támasztó szakmai eszközrendszer csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre, s az ezzel kapcsolatos alap-, közép, illetve felsőfokú képzés is ehhez igazodott. Ma már azonban alap-, és középfokú halászképzésről nem beszélhetünk, az ágazatban jelentős a szakmunkás- és  munkaerőhiány. A tógazdasági haltermelés jelentősége azonban egyre nő, mert a tengeri halászat világszerte zsákmányhiányban szenved. A gazdálkodásból származó hal, mint árukészlet értékesíthetősége szoros összefüggésben van a folyamatos ellátás igényével, így az év nagy részében ki tudjuk szolgálni a vevőinket. A tógazdaság – ha eltekintünk a vízellátottságtól – változatlan mértékben állít elő tenyészthető halfajokat, döntő részben pontyot, kisebb részben növényevő halat, valamint az e szerkezetbe illő ragadozó halféleségeket”, hangsúlyozta az ügyvezető.

A horgászat is fontos

Ma is keserű a szájíze a tógazdasági haltermelőknek azért, mert a természetes-vízi területek kezelésétől törvényi szabályozás folytán estek el. Radóczi János azért költözött Balsára, mert ez a kistelepülés a cég által korábban kezelt 140 kilométeres Tisza szakaszának a felénél fekszik. Itt közel van a Bodrog, de a többi gazdálkodásba vont víz sem volt messze. Az ügyvezető vágyai között mindig is szerepelt, hogy minél többet tudjon meg a Tiszáról, minél több időt tölthessen rajta, és minél többet tehessen a szakterületén azért, hogy a rábízott vizek halgazdálkodási szempontból jó állapotban maradjanak, és a természetes vizekhez vonzódó emberek érezzék, érzékeljék szakmai tevékenységét, gondoskodását. Bár a természetes-vizet elvették a cégtől, és a Tiszáról le kellett mondania, ugyanakkor nem szakadt el a Bodrogtól, mert 1997-től a Tisza-Rétköz Horgászegyesület elnöke is. Ez a horgászegyesület napjainkban jelentős tagságot fog össze, és a Bodrog folyó mellett, több természetes vízterület horgászati-halászati gazdálkodásáért felelős. 

„A horgászegyesületet 1997-ben azért alapítottuk, hogy minél alacsonyabb költség mellett biztosítsuk a horgászok számára a szórakozási lehetőséget. A célunkat gyorsan elértük, mert három év alatt ötezer főre duzzadt a taglétszám. Tevékenységünk a horgászattal kapcsolatos dokumentumok forgalmazására, és a horgászmozgalom aktuális híreinek továbbítására fókuszál. Célunk a kezelésünkben lévő vízterületek szakszerű kezelése, melynek során non-profit jelleggel a bevételeket e vízterületek fejlesztésére fordítjuk. Kiemelt figyelmet fordítunk a horgászok igényeinek szem előtt tartására, a horgászturizmus fejlesztésére a magunk, illetve a vizek környezetében lévő szervezetek, és a lakosság boldogulásának elősegítése érdekében. A Tisza-Rétköz Horgászegyesület által kezelt vízterületek: Bodrog folyó torkolattól az országhatárig, Bodroghalászi (Svábszögi és Hosszúréti) holtág, Bodroghalászi (Szőlőskei) holtág, Vajdácskai holtág, Tiszakarádi főcsatorna és a Lónyai csatorna. A vízterületek felsorolásából is látszik, hogy a Tisza folyóról kiszorultunk, ezt ma is nehezen élem meg. Persze, a Bodroggal sem vagyunk elégedetlenek, mert sokkal tisztább, melegebb a Tiszánál, és bőven van benne hal a telepítéseknek köszönhetően. A Bodrog partján sokkal sűrűbben lakott a terület, aminek van jó és rossz oldala is. Jó, hogy népszerű a folyó, nagyobb a látogatottsága, mint a Tiszáé, és az információáramlás is erőteljesebb a vízállást, a fogási eredményeket, az illetéktelen halfogókat illetően. Jómagam hagyományos módon kezelem a vízterületeinket, ami azt jelenti, hogy amit adott a víz, azt vissza is kell tenni belé, mert így lehet csak a halállomány egyensúlyát fenntartani”, fogalmazott az ügyvezető. 

Túl a generációváltáson

Az ügyvezető idősebbik fia, Ifj. Radóczi János személyében (ő is halászati szakmérnök) kinevelte az utódját, ami persze, nem egyik napról a másikra történt. Az ifjabb János lassan két és fél évtizede dolgozik mellette, így a generációváltás is fokozatosan ment végbe. 

„Büszke vagyok arra, hogy egy halászat iránt mélyen elkötelezett szakembert tudhatok a cég élén, aki ma is igénybe veszi a segítségemet, és kikéri a véleményemet. Ma már szélesebb kapcsolati tőkéje van, mint nekem, de ez így van rendjén. A cég életében a keltető ház megépítése, üzembe helyezése mérföldkövet jelentett az ezredforduló évében, mert János fiam ekkor indította be a halszaporítást, amit ma is igen hatékonyan, jól végez. A Tisza ciánszennyezése következtében ugyanis az akkori agrárkormány pénzügyi támogatást adott a keltető házak megépítéséhez, így a természetes vizek halellátása saját kivitelezésben történhetett meg. Jelenleg 600 hektár tógazdaságban termeljük a halat, amelyből egy százhektáros tározót vízhiány miatt nem tudunk hasznosítani. Ez a tó persze nagyon hiányzik, mert itt állítottuk elő a nyújtást, azaz a kétnyaras pontyállományt, most viszont nem tudunk annyit termelni, amennyire szükségünk van a cég piaci igényeinek a kielégítéséhez. Látom ezt a kereskedelmi eredményeinkből, ugyanis ’hál Istennek, több halunkra van szükség, mint amennyit most a száz hektár kiesésével tudunk termelni”, jelentette ki Radóczi János.

Az ügyvezető szerint a hazai haltermelés jövője két tényezőtől függ: a vízellátástól és a piactól. Ha ugyanis van víz, s a tógazdaságokban fel tudják tölteni a tavakat, akkor a haltermelés is eredményesen művelhető. A pontytermelés olyan magas színvonalon folyik idehaza, hogy minden akadály, probléma ellenére eredményesen végezhető ez a gazdasági tevékenység. A piac már más kérdés, mert folyamatosan változik. 

„A hazai piaci szerződéses viszony nem működik, mert vagy nem termelődik meg a szerződött mennyiség, vagy nem veszik át a piacon. Izraelben láttam a haltőzsde működését, ahová a haltermelők beszállítják a megtermelt halukat. Itt a hal vagy gazdára talál vagy, ha nem, akkor a feldolgozóba kerül, ahol elszámoló áron megvásárolják és feldolgozzák. A termelő tehát mindenképpen pénzt kap az árujáért. Idehaza is próbálkoztunk a haltőzsde létrehozásával. Egészen jó csapatot szedtünk össze, már túl voltunk az első tárgyalásokon, de személyes okok miatt kudarcba fulladt a kezdeményezésünk. Tudom, hogy nem szimpatikus, de elmondom, hogy nem volt ördögtől való az a gondolat, hogy az alföldi tógazdaságok, ahol a tényleges haltermelés folyik, önálló szövetséget hozzanak létre, éppen a koncentrált halértékesítés megvalósítása érdekében. Ma már nem foglalkozom ezzel, mert nem volt, és ma sincs olyan év, hogy ne tudtuk volna eladni a halunkat, mégpedig nyereséggel”, mondta az ügyvezető.

Alcím: A víz közelsége 
Radóczi János jelenleg Balsán él, itt élnek a barátai is, akikkel együtt hódol másik szenvedélyének, a vadászatnak. Balsán van lehetősége arra, hogy tevékenységével hasznára legyen a közösségnek, hiszen a település negyedik ciklusban megválasztott alpolgármestere. Mind a szakmában, mind a szűkebb hazájában olyan embernek ismerik a kollégái, és a barátai, aki szókimondó stílusával és nagy szakmai tudásával fejti ki véleményét, ha erre kérik, vagy ha ennek szükségét látja. Egyébként számos szakmai kitüntetést őriz a vitrinjében, amire azért büszke, mert mindegyiket a végzett munkája alapján ítélték oda, és adták át. 

„Áprilisban töltöttem be a 73. életévet. A Bodrog még folyik, a tavakat is le-le kell csapolni, halászlét is főzni kell. Az életem során termeltem birkát, káposztát, dinnyét, gabonát, halat, halat és halat. Ott szeretnék lenni mellette, gyönyörködni a folyó partban, hallani, hogy nem csak szidnak, hanem, hogy visszasírnak. De a vadászat is örök szerelmem marad. Újra már nem vágyom, de amíg élek, életem lényege a víz közelsége lesz”, zárta beszélgetésünket Radóczi János.

Radóczi János a társadalmi felelősségvállalásról

„Valamikor még a ’90-es évek közepén, szövetségi szinten nem került sor olyan promóciós eseményekre, melyek javítottak volna az emberek halhoz fűződő gasztronómiai hozzáállásán. Teljesen véletlenül egy település megkeresett minket, hogy megtennénk-e, hogy a falunapjukon főzünk egy halászlevet. Elvállaltuk, kialakítottuk az eszközrendszert, felvonultunk és bátran állíthatom, hogy nagy sikert arattunk a halászlevünkkel, melyet akkor még több 50 literes rézbográcsban főztünk. Aztán 1 év múlva másik faluban, meg megint másik faluban, mígnem aztán Balsa községben, ahol volt a Kft-nek érdekeltsége, hiszen a Tisza folyó 557 fkm-e és a Bodrog folyóhoz Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye felől vezető út révátkelője megfelelő bázist biztosított, így megvetettük a lábunkat. Akkor már az arzenálunk részét képezte 2 db 130 literes és 3 db 90 literes halfőző üst, a hozzá illeszkedő gázkészülékekkel és a hagyományos, valamint a korhelyhalászlé évről évre kínálta magát a környező települések odainvitált lakosainak. 

Azt, hogy a halfogyasztás növeléséhez ez mennyiben járult hozzá nem mértük, de azt bizton állíthatjuk, ha többet nem főznénk, nagyon hiányolnák. Azzal kapcsolatban sem alakult ki megalapozott ismeretünk, hogy ha nem ingyen lehetett volna hozzájutni egy-egy adag léhez, lett volna-e ugyanilyen lelkesedés iránta. Amikor eldőlt, hogy halandó ember nem juthat tiszai halhoz, csak ha magának fogja meg, azt gondoltuk, ez a tógazdaságok felvirágoztatását is fogja szolgálni. Sajnos ilyen tapasztalatunk nincs, azonban 17. éve fő a halunk a Tisza partján és minden egyes rendezvény – legyen az szárnyas-, hal fesztivál, hal- és vadfesztivál, vagy Csűrpiknik – ahogy a balsai rendezvényeket aktuálisan elnevezték, a rendezvény végére volt, akinek nem jutott halétel. 

Ebből sajnos nem tudunk már kilépni anélkül, hogy ne okozzunk csalódást sok mindenkinek, de ameddig a Szabolcsi Halászati Kft. gazdálkodása ezt lehetővé teszi, Balsán vagy bárhol máshol évente egyszer bepirosítjuk a vizet a bográcsainkban. Szinte teljes mértékben szálkamentes az a halászlé, mely ennyi év alatt a Radóczi-féle halászlé nevet viseli, de ugyanígy szálkamentes az a lé is, melyet Mercs Ágnes főz, mely készítménnyel a halászati ágazat halfőző versenyein nem egyszer állt a dobogó legfelső fokán. Nem utolsó sorban az ebből eredő büszkeségünk is kapacitál bennünket arra, hogy megmutassuk: még nem felejtettük el e Hungarikum ízét évről évre megőrizni.”


Radóczi János ma is figyel a korhely halászlé főzősére

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban