Tapasztalatok a 2023-24-es rozs tömegtakarmány (szilázs) termesztésről

Kategória: Agrárgazdaság, Állattenyésztés, Növénytermesztés | Szerző: Iván Ferenc takarmánygazdálkodási szakmérnök, szaktanácsadó, 2024/09/12

Az év közepén általában számot vet az ember, hogy milyen volt a rozstermés.  Erre az időre már megjöttek a laborvizsgálati eredmények, s vallanak a leghitelesebb kritikusok, a tehenek is. Beköszönt a forróság, s ilyenkor az étvágy, a tejtermelés megmentője a jól emészthető NDF. Ez a fő oka annak, hogy az elmúlt években  ilyen léptékben elterjedt hazánkban a takarmányozási célra termesztett rozs. 

Tíz évvel ezelőtt még sok bizonytalanság övezte a kiváló minőség, és kedvező mennyiség elérésének lehetőségeit, szóba került a fajta, a tápanyagellátás, az egyes munkálatok optimális időpontjai. 

A napokban kezembe került egy könyv, mely 1942-ben látta meg a háborús napvilágot, címe: Beszélgetések a növénytermesztés gyakorlati teendőiről. Összeállította Páll Béla nyugalmazott gazdasági tanár. Elképedve olvastam, hogy mennyire útmutató elveket tartalmaz. A témához kapcsolódó idézeteit  jellel (a telitalálat szimbólumaként) emeltem ki.

Az idő során színvonalas cégek igényes szakembereivel sikerült finomra hangolni a rozs termesztését. Mára azt gondolhatnánk, hogy ezek kiforrottak, fütyörészve megy minden, mint a karikacsapás.  Az idei évben is azt tapasztaltam, hogy a szakemberek jó része nagy odafigyeléssel, profi módon termesztette a rozsot.  Jó páran viszont – bár az előző években már kitűnő eredménnyel honorálta a növény az odafigyelést, mégis „lazítottak”, és más szintén fontos kultúrák munkafolyamatait részesítették előnyben. Pedig amit takarmányként megtermelünk, azt a tehén egész évben eszi, és gyengébb hozammal bünteti a „lazaságot”. Megnyugodtam, hogy ez nem újkeletű dolog, mikor olvastam a 82 éves könyvben: „Általában tudott, hogy a magyar egyike a legélesebb eszű népnek. Mindent gyorsan megért, gyorsan felfog, azonban a jót sem követi mindig, mert a szokás rabja.”

A sikeres rozstermesztésnél öt alapvető dolgot kell betartanunk, ami összességében nem sok, de maghatározó.  Ha „ötöst adunk” a rozsnak, ő is ötössel jutalmazza igyekezetünket!  

1. ábra. 2024 januári felvétel egy szépen előkészített magágyú, kedvező időben vetett,
így jól bokrosodott, kellően fejlett Ryefood rozs tábláról

Melyek ezek:

1. A fajta megválasztása: meggyőző a magyar röghöz szokott, az itthoni klímát kedvelő Ryefood fajta, mely a levélbetegségekkel szemben ellenálló, szemet gyönyörködtetően széles levelei (17-19 mm!) garantálják a jó emészthetőséget, a magas nyersfehérje-tartalmat.  Nem véletlen, hogy a legtöbb minőségi verseny győztese e fajtából kerül ki!

2. Tápanyagellátás: a vetést megelőző alapműtrágya – hatóanyagban: 40 kg körüli P, 60 kg körüli K, természetesen ez a talajellátottságtól, az előveteménytől függően módosulhat.  S ami rendkívül fontos, és gyakran „feledésbe merül”, az az őszi N kijuttatás. Az ilyenkor ajánlott 70 kg hatóanyag, amely alapvetően maghatározza a növény sejtjeinek, szöveteinek osztódását, fejlődését, mely a kizárólagos őszi bokrosodás (és későbbiekben a hozam) alapvető feltétele! A mostanában gyakori enyhe teleknél a gyors indulást is segíti év elején, hiszen csak ezt követően: február 1- (N érzékeny területen 15-től) és március eleje között adhatjuk ki a N másik részét (40 kg hatóanyag N) tavaszi fejtrágyaként egy menetben. Fontos, hogy a kijuttatás a valószínűsíthető kaszálást  - mely általában április eleje, közepe – legalább egy hónappal előzze meg, mert idő kell a N beépüléséhez, mely által nő a nyersfehérje-tartalom.   Ellenkező esetben a megkésett N adásával még kárt is tehetünk, hiszen a majdani takarmány nitrát-nitrit tartalmát növeljük.

3. Talajelőkészítés: a robbanásszerű kelést segíti a kellően ülepedett jó magágy elkészítése. Idő hiányában valamelyest tudunk segíteni ezen hengerezéssel. A jó minőségű szenázs készítéséhez fontos a szármaradványok gondos aláforgatása, hiszen a kaszálást követő rendképzésnél az előző évi korhadó, gyakran aflatoxinnal terhelt elhalt növénymaradványok aggályossá teszik a minőséget.

1. táblázat. 2 termelő fontosabb (példaértékű) Ryefood rozs szilázs minőségi paraméterei

4. Vetés: kedvező időpontja szeptember közepe. Ez lehetővé teszi, hogy a kikelt növénynek az intenzív bokrosodásra kellő ideje legyen az első fagyok beálltáig, hiszen ezt követően már nem bokrosodik a rozs! Ez a tényező felel leginkább a termés mennyiségéért, mint ahogy az idézett könyvben is olvashatjuk : ”A termés sikerülte a vetéstől függ. Áll ez mindenféle növényre, de különösen a rozsra. Általában a rozs vetésénél azt a hibát követik el,  hogy a rozsot későn, és nem jól megmunkált talajba vetik. A rozsról tudnunk kell, hogy ősszel nemcsak erős gyökeret fejleszt, hanem bokrosodik, tehát megerősödik. Erre azért van szüksége, mivel tavasszal korán szárba szökik. Hogy a rozs ősszel jól ki tudjon fejlődni, és szépen meg tudjon bokrosodni, korán kell vetni. Inkább szeptember legelején, mint októberben.” Vetésnorma: kedvező az 5 millió csíra/ha, ez 170-180 kg vetőmagmennyiséget jelent hektáronként.

5. Betakarítás: a minőség másik alapvető befolyásolója a kaszálás ideje. Jól emészthető takarmányt csak akkor kapunk, ha a kalászkezdemény még hasban van, és 6-10 cm hosszú.  A legnagyobb figyelmet pont ez az időpont igényli, hiszen ha késünk akár csak 4-5 napot, azonnal kidobja kalászát a növény, s ami a fájó: rohamosan romlik az emészthetősége! Ha a betakarítás tervezett optimális idejére a meteorológia nagyobb csapadékot jelez előre, inkább azt megelőzően takarítsuk be a rozsot!  Higgyük el: ilyenkor, amikor a növény intenzíven a generatív szakaszba lép, már minimális plusz tömeget ad, és maximális minőségromlással bünteti a várakozásunkat! És ez már 82 éve ismert : Mivel a rozs nagyon hamar elvénül, ezért belőle csak annyit szabad vetni, amit korán, még kalászhányás előtt fel tudunk takarmányozni, mivel az elvénült szárú rozs kemény, nehezen rágható és ezért az állat nem szívesen eszi.” Kaszálását „…jóval a kalászhányás előtt…”  tartották optimálisnak már akkor!

Úgy tapasztaltam, hogy 2023-24-es évben többen a vetésidővel, az őszi N ellátással, valamint a betakarítás kellően korai idejével csúsztak el, itt gyengécske lett a minőség, valamint a mennyiség is. 

Látható viszont, hogy nem ördöngösség a rozs termesztése kiváló minőségben és mennyiségben,  hiszen csak néhány dolgot kell betartanunk, de azt kőkeményen. Nem véletlen, hogy pont a legigényesebb gazdák érik el vele a legjobb eredményt. Szeretni kell a rozsot, és az nagyon meghálálja a törődést.  

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai