Idén Bock József kapta az MBA Életmű Díját

Kategória: Agrárgazdaság, Élelmiszeripar, Növénytermesztés | Szerző: H. Gy., 2024/09/15

A Magyar Bor Akadémia (MBA) életműdíjával kitüntetett Bock József villányi borász (b3), valamint Koch Csaba, az MBA elnöke (b), Jakab István, az Országgyűlés alelnöke (b2) és Nagy István agrárminiszter (j) az elismerés átadásán az Országház Vadásztermében 2024. június 18-án.

Érdemes felidézni az Országházban elhangzott méltatásokat. „Hazánk történelme, adottságai, borkultúrája, termékkülönlegességei és kitűnő szakemberei erős alapot teremtenek. Ehhez azonban nagy egyéniségek, karakterek kellenek, akik formálják, törik az utat és felvállalják az ezzel járó nehézségeket. Bock József neve fogalommá vált az elmúlt évtizedek alatt a magyar borásztársadalomban”- méltatta a díjazottat Jakab István, az Országgyűlés alelnöke. Hozzátette, hogy a villányi borász élete és munkássága jó példa arra, hogy szívós, kitartó munkával, töretlen hittel egy életen át, milyen kimagasló eredményeket lehet elérni.

Koch Csaba, az MBA elnöke a díjazottról szólva kiemelte, Bock József több mint ötven éve készít bort, ezen felül sokat vállal a közösségért, többek között az MBA elnökségi tagjaként is.

Gere Andrea villányi borász méltatásában elhangzott, hogy Bock József egyike azoknak, akik úttörő szerepet játszottak a Villányi borvidék újjá születésében, és akik az egész magyar borágazatot új alapokra helyezték. Munkáját számos kitüntetés mellett 1997-ben az Év bortermelője díjjal ismerték el, 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, és elnyerte az Év pincészete díjat, majd 2014-ben a Magyarország legszebb szőlőbirtoka kitüntető címet is. 

Nagy István agrárminiszter azt hangsúlyozta, hogy „a jó borász is Isten áldotta tehetség, akiben ötvöződik az anyag, a lélek és a szellem. Többet tesz annál, minthogy a szőlőből bort készít. Kopár dűlőből termő vidéket teremt, tanít, fejleszt, inspirál. Munkát, kenyeret biztosít családoknak, lendületet ad szűkebb és tágabb közösségének. A lét teljességét képes megjeleníteni a borban.”

Lakatosból borász

Egy életműdíj mögött mindig egyedi, sok tanulságot hordozó életút húzódik meg. Bock József sem kerülhette el az eddigi életútja során azokat az akadályokat, amelyeket a sors állított elé. De mindig is a realitás talaján állt, álmokat sosem kergetett, s az akadályokat sikeresen „átugrotta”. Amit egyszer elhatározott, azt mindig maximális erővel, tegyük hozzá eredményesen valósított meg. A Bock család gyökerei másfél évszázadra nyúlnak vissza, az óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel, borkészítéssel. A jammertáli pincében, ami a II. világháború előtt az apai nagyszülőké volt, már 1850 óta érlelik a Bock borokat. 

A bor, a borkészítés mindig is jelen volt a családban, de a pályakezdő fiatal 1962-ben először iparos szakmát választott. Kitanulta a lakatos szakmát, s a gépjavító állomáson technikusi végzettséggel dolgozott középvezetőként, mű- és üzemvezetőként. Az állomáson 1992-ig dolgozott, mert a harmincévi iparosi munkavégzés után a családi borászat fejlesztésében látta meg a jövőt. Saját szavaival élve, a váltással haza érkezett, és a családi hagyományokra alapozva építette, bővítette, fejlesztette a családi borászatát. Persze, a borkészítéssel és a szőlőműveléssel egészen fiatalon megismerkedett, mert az édesapja, Bock Antal gyerekként korán magával vitte a szőlőjükbe, ahol igen sok munka várt a gazdára. S amikor már felnőtté vált, akkor minden munkába besegített az édesapjának, annak ellenére, hogy gyerekkorban nem nagyon kedvelte a szőlőművelést. „Nyáron meleg volt, télen pedig hideg, minden munkát kézzel kellett végezni, mert nem voltak gépek a munka könnyítéséhez. Abban az időben bakhátas (karós) műveléssel gondoztuk az ültetvényt, akkoriban egy hektáron 12 ezer tőkét ültettek, nekünk pedig fél hektár szőlőnk volt. Minden egyes tőkével külön-külön kellett foglalkozni, tehát nagyon sok munka várt mindig ránk, amit gyerekként nem szerettem”, fogalmazott a borász.

Az első díjak

Felnőtt fejjel azonban megváltozott a szemlélete, különösen akkor, amikor 1973-ban feleségül vette Valériát, aki tanítónőként dolgozott a helyi általános iskolában. Ahogy megszülettek a lányaik és a fiuk, az iparosi munka mellett egyre fontosabbá vált a családi pincészet is. A gépállomási munkaidő lejárta után, délután már a szőlőben találkozhattak a fiatal szakemberrel. A hetvenes években év végén azonban jóleső érzéssel zárták a gazdasági mérleget, mert a borból egy Zsiguli ára (80 ezer forint) bevétel származott, amiből fedezni tudták a szőlőművelés költségeit. 

A jammertáli pince, és a szőlőbirtok gondozása az édesapa 1981-ben váratlanul bekövetkezett halála miatt a fiára maradt. Bock Antal kiváló borokat készített, elismert borász volt, így a fiúnak gyorsan fel kellett nőnie a feladatokhoz. Ez azonban nem volt könnyű, mert Bock Antal a boraival nagyon sikeres volt. Bock József mindenben meg akart felelni a környezet elvárásainak, ezért mindent megpróbált úgy csinálni, ahogy az édesapjától látta, tanulta. Ez sikerült, hiszen első borával a helyi, majd a megyei, végül az országos versenyen is aranyérmet nyert. 

„Az első díj hatalmas lökést adott, tulajdonképpen ez vitt rá, hogy még komolyabban foglalkozzak a borral. Édesapámnak sok ismerőse, barátja volt, akik vásárolták a borait, de kapcsolatban állt szállodai vezetőkkel is. Ők kezdeményezték, hogy palackozzam a borokat, hogy a szállodába már palackosan értékesíthessék. Megépítettem egy palackozó üzemet, ahol 1987-ben kezdtem el a boraimat palackba tölteni, így 1992-ben már többek között az akkor újranyitó Gundel étterem hivatalos beszállítói voltunk. Amint lehetségessé vált, igyekeztünk minél előbb részt venni a francia és az olasz nemzetközi borversenyeken, valamint kiállításokon, s az itt elért eredményeknek köszönhetően hamar ismertté vált a nevünk”, fogalmazott a kitüntetett.

Új borfogyasztási igények

Az Országházban elhangzott méltatásokban egyáltalán nem túloztak a kitüntetett munkásságát illetően. Bock Józsefnek óriási érdemei vannak abban, hogy a Villányi borvidéket és a magyar borászatot bolygó-szerte elismertté tegye. Mondhatjuk, hogy a kitartó munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét különösen úgy, hogy a kitüntetett számára fontos a hagyományok tisztelete, ugyanakkor mindig nyitott volt az innovációra, és az új borászati technológiák alkalmazására. Nem véletlen, hogy Bock József borai számos (szinte felsorolhatatlan a díjak listája) hazai és nemzetközi díjat nyertek, és ő maga is több szakmai elismerést kapott a borászatban elért tiszteletreméltó eredményeiért. A gyerekkori érzések mára már ködbe vesztek, hiszen a borászatban kiteljesedett az élete. Idősebb korára, közel a nyolcvanadik életévhez – amelyből nyugodtan letagadhat éveket – olyan borászatot fejlesztett, ahol a borturizmust is magas szinten művelik.

Éppen a borturizmus tapasztalatai mondatják a borásszal, hogy változik a világ, változnak a borfogyasztási szokások is. Sajnálatos, hogy a múlt század 70-es, 80-as éveiben az egy főre jutó éves borfogyasztás idehaza meghaladta a 30 litert is, míg napjainkban a 20 liter alatt mozog ez az adat. A borfogyasztás csökkenésének okai sokrétűek Magyarországon. A felmérések szerint a gazdasági helyzet, a változó társadalmi és kulturális szokások, a demográfiai változások, az alternatív italok növekvő népszerűsége, a marketing hiányosságai mind-mind hozzájárulnak ehhez a csökkenéshez. Ugyancsak gátolja a fogyasztás növekedését az alkoholos italokra vonatkozó szigorúbb szabályozások, mint például a reklámkorlátozások és a magas adók, a közlekedésben a nulla tolerancia. A hazai borászoknak, és a magyar boriparnak alkalmazkodniuk kell ezekhez a változásokhoz annak érdekében, hogy fenntartsák, és növeljék a borfogyasztást a jövőben, hangsúlyozta Bock József. Tegyük hozzá, hogy a Bock borok ma már az új fogyasztási igényekhez igazodóan készülnek.  

A Bock Pince családi vállalkozás. A családban a szőlőtermesztés és borkészítés hagyománya több évtizedre, sőt évszázadra nyúlik vissza. Az elődök Németországból települtek Magyarországra a 18. században. A család 1850 óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borászattal a Villányi borvidéken. A bor szeretete és elkészítésének fortélyai azóta szállnak apáról fiúra, ebből nőtte ki magát mára ez a családi vállalkozás.

Túl a generációváltáson

A Bock birtokon napjainkban 120 hektáron művelik a szőlőt, s az itt megtermett szőlőfajtákból készítik a gazdag és változatos termékpalettájukon szereplő, díjnyertes, kiváló borokat. Villány a vörös borok hazája, de egyre nő az igény a fehér és a rozé borok iránt, ezért is telepítenek a Bock szőlőbirtokon világfajta fehér szőlőket. A borászat sikerei mögött a Bock-család áll, hiszen a családi vállalkozásban már az unokák is megtalálhatják a helyeiket. Ahogy nőtt és fejlődött a borászat, úgy kapcsolódott be Valéria, a feleség is a birtok munkájába. Már régen felhagyott a hivatásával, és természetes volt, hogy a gyerekeknek is itt biztosítják a jövőt. A lányuk a turisztikai ágazatot viszi, a fiúk pedig a borászatot, mégpedig a kitüntetett borász segítségével. A Bock pincészetben tehát már megvalósult a generációváltás.

Az életmű-díj Bock József személyében méltó helyre került, és bízunk abban, hogy még sokáig tovább íródnak az életút arany oldalai.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban