Elveszett piacok, spórolós gazdák: nehéz most a vetőmagpiac

Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés | Szerző: B.K., 2024/11/04

Takács Géza
 a VSZT elnöke

A sok szempontból képlékeny piaci viszonyok közepette milyen a hazai vetőmagágazat helyzete?

Általában nem rózsás a helyzet, és ez igaz a vetőmag ágazatra is. Problémás területnek tekinthetjük a szabályozókat, a növényvédőszer-betiltások a vetőmag-ágazatot is nagyon komolyan érintették. Elsősorban a magvédelem nehezült meg a betiltott neonikotinoid-tartalmú hatóanyagok miatt, az ezekkel készült csávázószerek ugyanis nagyon hatékonyak voltak. A vetőmagos szakma sokat vitatta a tiltás indokait. Szerintünk a mai napig sem igazolódott be, hogy ezek a neonikotinoid-tartalmú csávázószerek, amelyekből milligrammokat használtunk, bármire is komoly negatív hatással lennének, mire a növény a virágzásig eljut. Ez természetesen a termelői kört is érinti, hiszen a kukorica talajlakó kártevői ellen most kiszórnak húsz kiló mikrogranulátumot, szemben a néhány gramm neonikotinoiddal. Szintén problémát jelent a hatósági rendszer leépítése és nem egészen megfelelő működése. Sajnos látható, hogy a vetőmag-felügyeleti rendszer mind a fajtaelismerés, mind a vetőmag-minősítés során komoly sérüléseket szenvedett.

Mit tud tenni ebben a helyzetben a VSZT?

A vetőmag-felügyelet leépítése miatt a VSZT támogatásával működtetünk egy átruházott jogkörű minősítést, ami azért a problémák nagy részét orvosolta. De - főként az exportban - sok dologban hivatalos állami minősítésre van szükség, ami problémát okoz. Mindezekkel együtt, az ágazat alapvető feladata a növénytermesztők vetőmaggal történő ellátása, mert jó vetőmag nélkül nincs jó termés. A szakma pedig a problémák ellenére mind a mai napig megfelelő szinten kiszolgálja a magyar termelők igényeit, és az exportot is.

Milyen a vetőmag piaci helyzete?

A magyar piac adott, a vetésterület érdemben nem változik. Mindenki sokat beszél arról, hogy változtatni kellene a vetésszerkezeten. Mi úgy látjuk, hogy ez nagyon hosszú távú folyamat, ami a felvevőpiactól indul. Egy termelő bármit hajlandó termelni, csak tudni akarja, hogy mi legyen az, ki fogja megvenni a terményét, és ki fogja azt kifizetni. Ha a termények piaci helyzetét nézzük, az látható, hogy a búzáról és a kukoricáról minden évben elmondják, hogy rossz az ára, de mindig el tudták adni. Akkor mit vessünk? Az olajos növények közül az éghajlatváltozás következtében a repce vetésterülete csökken, mert egyszerűen nem éri meg a termesztése, és a növényvédelme is problémás. Marad a napraforgó, aminek már olyan szintre kúszik föl a vetésterülete, hogy a négyéves vetésforgó is lassan már kezd ködbe veszni: ha fölmegyünk 600-700 ezer hektárra, akkor a négyéves vetésváltást nehéz lesz betartani. De az olajos növények közül a napraforgó még mindig stabil, és az ára mozdul is egy kicsit fölfelé. Cukorrépából volt annak idején 100 ezer hektár vetésterület és burgonyát is csaknem ekkora területen termelték, ám most ezekből 10 ezer hektár körüli vetésterülettel számolhatunk, miközben például a burgonyáról is elhangzott, hogy önellátónak kellene lennünk. Újabb cukorgyártó kapacitás építését is felvetették, de a korábban elvesztegetett lehetőségek, illetve a rossz döntések helyrehozatala most sokkal több időbe, és sokkal több pénzbe kerül. 

Említette az exportot. Arra hogyan hatott a megváltozott piaci helyzet?

Oroszországba és Ukrajnába a legnagyobb mennyiségű vetőmagot Magyarországról szállították, amit felülírt a háború. Ez a krízis alapvetően befolyásolja a magyar vetőmagágazat kibocsátó-képességét, különösen kukoricában és napraforgóban, hiszen ezekből nagyon komoly mennyiség ment ki ebbe a két országba. Az orosz piacon szinte a nullára csökkent az export, úgy számolunk, hogy 2025-ben Oroszországba nem csak Magyarországról, de az EU-ból sem fog kimenni csak minimális mennyiségű vetőmag. Ez egy komoly érvágás a magyar vetőmag szakmának, beleértve az itt lévő multinacionális cégeket is. Ukrajnában pedig a háború következtében kockázatos a pénzügyi helyzet, nagyon nehéz megbízható vevőt találni. Ezeket a piacokat rövid távon lehetetlen helyettesíteni, piacot kell keresni. Érdekes, hogy az uniós piac viszont bővül, de ez a bővülés messze nem tudja kompenzálni a kiesett keleti piacokat.

Hogyan élik meg ezt a helyzetet a Magyarországon működő multinacionális cégek?

Nehezen, mert ez számukra is probléma. Magyarországon a multik létrehozták a saját vetőmag-előállító bázisaikat, és ők vitték ki az export nagy részét is. Ha csak a két legnagyobb mennyiségben kiszállított vetőmagot, a napraforgóét és kukoricáét nézzük, a Corteva (a korábbi Pioneer), a Bayer (a korábbi Decalb-Monsanto) és a Syngenta egyaránt létrehozott Magyarországon egy-egy nagy kapacitású vetőmag-előállító bázist. A magyar nemesítés és a magyar vetőmag-előállító üzemek szép lassan elsorvadtak, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány tradicionális nagy magyar vetőmag-előállító üzem maradt életben. De ezek az üzemek is nagyrészt bedolgoznak a külföldi tulajdonú cégeknek. Ha pedig az ő piacuk is csökken, akkor először az eddig nekik beszállítókat építik le, és nyilvánvalóan a saját kapacitásukat próbálják a legnagyobb mértékben kihasználni. Egyébként a magyar vetőmagágazat teljesítményének nagy részét a multinacionális cégek adják, amelyek idetelepültek, itt nemesítenek, itt szaporítanak, és magyar munkaerőt használva állítják elő a vetőmagot.

Mit tudnak lépni ebben a helyzetben a magyar vetőmag-előállítók?

A legnagyobb probléma, hogy a magyar nemesítések részaránya minden növénynél igen jelentősen lecsökkent. Ennek is sok oka van. Az egyik, hogy az innováció, a fejlesztés és a piacra juttatás is óriási pénzeket igényel, a magyar nemesítés pedig ezt egyik területen sem kapja meg, s ez az alapvető oka a magyar nemesítésű vetőmagok részarány-csökkenésének. A versenytársak éves árbevételük jelentős hányadát kutatásra, nemesítésre fordítják, viszont a magyar cégek hozzájuk képest jóval kevesebbet költhetnek. A fejlődés iránya, hogy minél jobb genetikai anyaggal kell dolgozni, ami megfelel a környezeti feltételeknek, amelyik jobban alkalmazkodik, és többet terem. Ebben a versenyben sajnos komoly hátrányba kerültünk.

Mennyi ideig tart a nemesítés?

Ha egy nemesítő most elhatározza, hogy létre akar hozni egy új genetikai anyagot, akkor 12-15 év telik el, amíg ez a termék a piacra kerülhet. A nemesítés hosszas folyamat, a regisztráció, a különböző kísérletek és vizsgálatok ennyi időbe telnek.

De például hogyan lehet nemesíteni ilyen körülmények között a rezisztenciára? Ennyi idő alatt már új mutációk fejlődnek ki a kórokozóknál.

Azt azért hozzá kell tenni, hogy elég nagyot fejlődött a tudomány, már azonosították a géneket, hogy mi miért felel. Ez most egy lezáratlan vita, még nem dőlt el, hogy az EU-ban a precíziós nemesítést, az NGT-t (amikor föltérképezik a génállományt és azt rendezik át) is GMO-nak tekintik-e (amikor más szervezetből visznek be idegen gént). Amíg ez a vita nem dől el, ezek a kérdések is nyitva maradnak.  

Itt az őszi vetések időszaka. A VSZT mit tanácsol a gazdálkodóknak?

Mi már hosszú ideje azt mondjuk, hogy nem érdemes a vetőmagon spórolni, hiszen a szaporítóanyag az input költségeknek körülbelül 15 százalékát adja, de ha a vetőmaggal lesz probléma, azt nem vagy nagyon nehezen lehet helyrehozni. Tudom, hogy most nehéz a termelők helyzete, de meg kellene érteni, bármilyen financiális körülmények is vannak, hogy érdemes igazolt származású vetőmagot használni, mert akkor a garantált minőségen kívül ott az eredetigazolás is. Ha valamilyen probléma adódik, akkor a termelő vissza tudja követni a vetőmag származását az eladóig, sőt, a nemesítőig, és tudja igazolni a mai élelmiszer-biztonsági körülmények között, hogy az ő eredetigazolása rendben van. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a jelenlegi helyzetben a termelők mindenen spórolni akarnak, így a vetőmagon is. Azért is érdemes fémzárolt csávázott vetőmagot venni, mert a csávázó üzemekben nagyon precíz növényvédőszer-felhasználással dolgoznak, tehát pontosan annyi hatóanyag kerül a magra, amennyi szükséges. Ha a termelő ezt házilag akarja megoldani, az nagyon kockázatos.

Hat-e a jó tanács?

Sajnos nagyon alacsony a felújítási arány: az őszi búzánál 30-35 százalék között van, miközben 60-70 százalékosnak illene lennie. Vannak országok, ahol ennél magasabb, 80-90 százalék, de ezzel sem vagyunk sereghajtók. Mindig azt mondjuk, hogy kiváló minőségű búzánk van, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy normális vetőmagból állítsuk elő a terményt. Az idei év a búzánál megmutatta, hogy érdemes odafigyelni a vetőmagra és az egyéb technológiai körülményekre. Tudjuk, hogy országos átlagban nagyon magas lett a takarmánybúza aránya, ebből következően kevesebb az étkezési minőség, javító búza pedig alig termett. A jó minőséget jóval magasabb áron lehetett eladni a piacon, akik pedig csak gyenge minőséget termeltek, zömében nem tudtak nyereségesen gazdálkodni.

Mivel lehetne ösztönözni a termelőket, hogy fémzárolt vetőmagot vessenek?

A VSZT sokat lobbizott azért, hogy a támogatás valamilyen szinten a fémzárolt vetőmag használatához legyen kötve, de a rendszerváltás óta csak egy olyan év volt, amikor ez megvalósult. Ezzel azóta is küzdünk, tárgyalunk, elmondjuk, hogy ezt kellene segíteni, mert ez az első lépcső a hatékonyabb gazdálkodáshoz, de eddig nem sikerült áttörést elérnünk.

Hogyan jelenik meg a nemesítésben a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás? Milyen előrelépés történt a szárazságtűrő fajták előállításában?  

Érdemes leszögezni, hogy a klímaváltozásra csak komplex választ lehet adni, mégpedig a nemesítéssel, a termesztéstechnológiával, nagy hangsúllyal a környezetvédelemmel, valamint a finanszírozással. A nemesítőknek vannak már olyan fajtái és hibridjei, amelyek jobban tűrik a szárazságot, de azt figyelembe kell venni, hogy víz nélkül a legalkalmazkodóbb genetikai állomány sem képes jó termést hozni. Gondoljunk csak arra, hogy a sivatagban is nagyobb esélye van a túlélésre annak, akinek csak vize van, mint annak, akinek csak tápláléka. A növény az olyan extrém hőségre is reagál, mint amilyet idén át kellett élni. Tehát minden egyéb körülménynek normális szinten kell lennie ahhoz, hogy a nagy produkció, amire a növény genetikailag fel van készítve, ki is jöjjön belőle. Ha pedig ezek az egyéb feltételek nem csak normális, hanem optimális szinten vannak, akkor annak az extra hozam az eredménye. Tehát a komplexitást kell szem előtt tartani, a jó genetika, a jó termesztéstechnológia, tápanyag- és vízellátás mind szükséges ahhoz, hogy a növény genetikai képességei ki is jöjjenek. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy Magyarország rendkívül változatos talajadottságokkal rendelkezik. Fontos tehát, hogy a gazdálkodó ismerje saját talaját, legyen tisztában azzal, mi az, amit abból a talajból ki lehet hozni.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban