Talajmegújító mezőgazdaság

Kategória: Agrárgazdaság, Fenntartható gazdálkodás, Növénytermesztés | Szerző: Lukács Gergely Sándor, 2024/11/11

A talajmegújítási folyamat során javuló ökológiai változatosság és tápanyag körforgás lehetővé teszi a műtrágya, szerves trágya, növényvédő szerek használatának jelentős csökkentését. 

A talajmegújító mezőgazdaság (TMMG) alapelvei 

1. A talajbolygatás minimalizálása 
2. Növényi változatosság 
3. Takart talajfelszín 
4. Élő gyökerek 
5. Állatok integrálása 

1. A TMMG-ben a szántás kizárt és talajvizsgálatra alapozott, okszerűen végzett forgatás nélküli, minimális talajművelés a cél, ugyanis a termőtalaj minél inkább bolygatott, annál gyorsabban veszti el a szerkezetét és humusz tartalmát. Direktvetés vagy szántás nélküli művelés (notill) alkalmazható. A gyakori szántás, forgatás miatt szerkezetét és humusztartalmát vesztett talaj gyorsan tömörödik, csapadéktól eliszapolódik, kiszáradáskor cserepesedik, vízbefogadó képessége, tápanyag és nedvességtartó kapacitása lecsökken, a gyökerek optimális fejlődését akadályozza. 

2. A TMMG a termesztett növények változatosságára alapozott széles vetésforgót alkalmaz, az együtt termesztett növényekkel és a sok növényfajból álló másodvetésű keverékekkel, takarónövényekkel. A vetésforgó és a takarónövények segítenek a fertőzések, kártevők és gyomok kontrolljában. A TMMG változatos ökoszisztémát alakít ki és tart fenn, a talajban és a felszín felett is, javítja a talajszerkezetet és a megfelelő mikrobiális életközösséggel a folyékony szén útvonalon keresztül segítik a talajban kötött szerves szén mennyiségének emelését. 

3. A TMMG-ben a talajtakarás elsődleges szerepe, hogy a talaj ott maradjon, ahol van, hiszen a takaratlan talajfelszín szabad prédája a csapadéknak és a szélnek. Az eróziós kockázat leghatékonyabban az egész éven át takart talajfelszínnel valósítható meg, amelyet a főnövények és takarónövények, két növényi kultúra között pedig a talaj felszínén hagyott szármaradványok, a mulcs biztosítják. A takart talajfelszínnek kiegyenlített a hőháztartása, a takarás csökkenti a csapó eső erejét, javítja a beszivárgást és a nedvesség tárolását. 

4. Az egész évben élő gyökerek állandó táplálékkal látják el a gyökérzónában élő mikrobák milliárdjait, amik a biokémiai folyamatok során jelentős szerepet játszanak a tápanyagok feltárásában, körforgásban tartásában. A mikrobák anyagcseretermékei táplálják a növényeket és stabilizálják a talajt tartós morzsák képzésével. A gyökerekkel együtt élő mikrobák, elsősorban a mikorrhiza és sötét endofita gombák jelentős szerepet játszanak a talajban tartósan tárolt szerves szén megkötésében. Az élő gyökerek lehetnek a főnövényeké - szója, kukorica, búza, napraforgó, repce- termesztési időszakon kívül pedig a takarónövényeké. A fajokban gazdag takarónövény keverékek és legelők a leghatékonyabban javítják a talajokat. 

5. A haszonállatok integrálása emeli a TMMG-t magasabb szintre, ugyanis a termőföldeken, kontrollált időszakban és térben, legeltetéssel tartott állatok a talaj egészségére és az ökoszisztéma szolgáltatások javítására is nagy hatással vannak. A leggyorsabban javuló talajok világszerte a holisztikus legeltetéssel is rendelkező gazdaságokban találhatóak meg. 

A talaj-megújító mezőgazdaságban rejlő lehetőségek hasznosításához a gazdának hat szabályt kell betartania: 

1. hagyd abba a talajművelést; 
2. tartsd a talaj takarót a talaj felszínén, hogy felfogjon minden csepp esőt; 
3. legyenek folyamatosan élő gyökerek a talajban az év minden napján, hogy azok váladékával táplálkozhassanak a mikroorganizmusok; 
4. adj szerves anyagokat a talaj felszínéhez; 
5. hasznosítsd a napfényt a lehető legtöbb napon keresztül; 
6. használj mikorrhiza gomba tartalmú oltóanyagokat. 

A mikorrhiza gombák lebontják és a növények számára felvehetővé teszik a talaj tápanyagokat, de az agyon művelt szántókon csaknem az összes mikróba halálra van ítélve. 

Amíg a művelt terület óránként 51 mm eső beszivárgását teszi lehetővé, addig a nem művelt terület 153 mm-t óránként. A nem művelt, talajtakaróval fedett területeken a szén fokozatosan tárolódik fel. A feltáródás 5-6-szor lassúbb, mint a művelt területeken. Ennek pedig a klímaváltozás szempontjából rendkívüli a jelentősége. 

A nem művelt területeken nagyobb méretűek a talaj szemcsék, amelyek közepén oxigénmentes körülmények alakulnak ki, optimális feltételeket biztosítva az Azospirillum brasilense nitrogénmegkötő baktériumoknak. Ezek a baktériumok minden növény kultúra talajában képesek nitrogént megkötni, ha a talajt nem bolygatják meg. Így jelentősen bővíthető a növények rendelkezésére álló egyik legfontosabb tápanyag, a nitrogén; kiváltva a túlnyomórészt fosszilis energia hordozókkal előállított nitrogén műtrágyát. 

A talajmegújító mezőgazdaság javítja a talaj felső rétegének szerkezetét és termőképességét, rengeteg üvegházhatású szenet köt meg, lehetővé teszi, hogy a gyökérzet mélyre nyúljon le, és az intenzív esők vize gyorsabban szivárogjon be a talajba. Végsősoron több víz marad helyben, amit a növény a szárazabb időszakokban felhasználhat, márpedig ez az egyre kiszámíthatatlanabb csapadékjárás, a növekvő hőség miatt létfontosságú.

A folytatás Lukács Gergely Sándor Talaj- és vízgazdálkodás a fenntartható mezőgazdaságban című kiadványában olvasható.

A regeneratív mezőgazdaság célja a talaj és az ökoszisztémák egészségének helyreállítása és fenntartása. A hagyományos mezőgazdasági módszerekkel szemben, amelyek kimeríthetik a talajt és szennyezhetik a környezetet, ez a megközelítés fokozza a talaj szervesanyag-tartalmát, javítja a vízvisszatartást és csökkenti az eróziót. Ezzel nemcsak a terméshozamok fenntarthatóságát biztosítja, hanem hozzájárul a szén-dioxid megkötéséhez is, ami kulcsfontosságú a klímaváltozás elleni küzdelemben. Lukács Gergely Sándor Talaj- és vízgazdálkodás a fenntartható mezőgazdaságban című kiadványa ennek a módszernek az alapelveit tárgyalja.

A kiadvány megrendelhető a Szaktudás Kiadó oldalán az alábbi linkre kattintva.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban