Talajművelés az ökológiai növénytermesztésben

Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés | 2024/11/15

A növények igénye valójában igény egy adott talajréteg lazultságára, aprózottságára, nedvességtartalmára, és az ezzel járó összes kedvező tényezőre. Ha ez nem teljesülhet, a talajállapottal szembeni tűrés kap nagyobb jelentőséget. A művelés célja - újabb felfogásban - a talaj szerkezetének és felszínének védelme, biológiai tevékenységének, nedvesség-, levegő- és hőforgalmának kedvező befolyásolása. A talaj kímélésének, mint művelési célnak a hangsúlyozása nem jelenti a növények igényének teljesítéséről való lemondást. Tapasztalatok és egzakt kutatási eredmények bizonyítják, hogy a megkímélt szerkezetű talajon könnyebben és kisebb energiával érhető el a növény számára kedvező talajállapot. Az ökológiai növénytermesztést alapozó talajművelés célja az előbbinél tágabb: a művelés célja a talajvédelem és a növénytermesztés igényei közti harmónia megteremtése és fenntartása olyan takarékos és kímélő módszerekkel, amelyek hosszabb időszak alatt sem növelik a gazdálkodás kockázatát.

A talajműveléssel szemben támasztott követelmények

Az ökológiai növénytermesztést alapozó művelés és talajállapot legfontosabb jellemzői:

• a talaj mély bolygatása mellőzhető, ha fizikai állapothiba nincs;
• a művelés mélysége igazodjék a talaj állapotához. A környezet védelmét és a növények fejlődését akadályozó talajállapot (tömör réteg a gyökérzónában) esetén javító, mélyebb - lazításos - művelésre lehet szükség;
• a mélyebb, javító műveléssel kialakított kedvező talajállapotot lehetőleg hosszú ideig megőrizzük; 
• kedvező nedvességforgalom fenntartása (a talaj alkalmas legyen csapadékos időszakban és öntözéskor a víztöbblet befogadására, száraz időszakban pedig a mélyebb rétegekből a víz gyökérzónába juttatására);
• kedvező biológiai tevékenység kialakulása és megőrzése (a biológiai szerkezet, a beérés, a művelhetőség érdekében);
• a tarlómaradványok kihasználása a nedvesség vesztés csökkentésére, a felszín védelmére (elhordás, lehordás, kifúvás akadályozása), a gyomkelés korlátozására.

A felsorolt elvárásokból következően a talajszerkezet kímélése és tartós megóvása általában nem valamely mélyebb vagy sekélyebb műveléssel, hanem a körülményekhez leginkább alkalmazkodó, a javulást és a kedvező állapot fenntartását szavatoló gazdálkodási módszerekkel lehetséges. A javító műveléssel kialakult kedvező talajállapot fenntartásához a termesztéstechnológiát (menetszám, öntözés, trágyázás, talajlazító növények) is észszerűsíteni szükséges.

A talajállapot-romlás megelőzése érdekében kerülendő:

• a tarló mélyhántása vagy felszántása nyári és nyár végi betakarításkor;
• a felszín nyitva hagyása, bármely nyári és nyár végi lazító művelést követően (a talajkiszáradás miatt romlik a következő beavatkozások minősége);
• fedetlen felszín hagyása nyári időszakban (mivel fokozza a nedvesség vesztést);
• a gyakori mélyszántás vagy a minden évben való szántás (a felrögösítés lehetősége, valamint a szerves anyag fogyás miatt);
• a talaj indok nélküli mély bolygatása (több menetes visszatömörörítésre kényszerít);
• bármely művelési vagy termesztés technológiai eljárás, amely kiváltja, vagy fokozza a talajok tömörödését, és ennek következtében javító (és általában mélyebb) művelésre kényszerít;
• a sokmenetes, porosító magágykészítés (több menet akkor szükséges, ha rossz minőségű - rögös - az alapművelés és az elmunkálás;
• a kártevők és kórokozók elszaporodása, mivel a drasztikus kémiai beavatkozások mellett mélyforgatásra vagy a tarlómaradványok elégetésére kényszerít;
• az elgyomosodás, mivel a korlátozás mélyebb, és többszöri művelést tesz szükségessé.

Az ökológiai talajművelés előnyei

Az ökológiai növénytermesztést alapozó művelés legfontosabb jellemzője a talaj természetes folyamatainak előmozdítása és fenntartása. Módszereiben és hatásaiban is jelentősen eltér a hagyományos és az intenzív műveléstől.

Az ökológiai talajművelés előnye a növénytermesztés és a környezetvédelem között megteremthető harmónia, amely a termesztés eredményességét is csökkentő környezeti károk megelőzésének biztosítéka lehet. A talaj állapotára vetített kedvező hatások - jó művelhetőség, mérsékelt elhordhatóság és tömöríthetőség, jobb beérési hajlam, tágabb művelhetőségi nedvességtartomány - mindazok, amelyeket a hagyományosan művelt, gyakran bolygatott és taposott talajainkon általában nélkülözünk. A talajállapot-javulás ökonómiai előnyét a takarékos művelés kisebb kockázata adja.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban