Többre mennénk termelői összefogással

Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés | Szerző: Hajtun György, 2024/11/17

Wilhelm József
vezérigazgató

Vezérigazgató úr, Ön több, mint negyven éve dolgozik a cégnél, így jól ismeri a cég tevékenységét. Milyen örökségek maradtak meg a szövetkezeti múltból?

A jogelőd cég a “Közös Út“ Mgtsz Belvárdgyula volt, mely 1961-ben alakult meg hat, községi termelőszövetkezet akkori egyesüléséből. A hat község: Belvárdgyula, Birján, Lothárd, Olasz, Hásságy, Magyarsarlós. A cég mindig is jól gazdálkodott, ami annak is köszönhető, hogy több lábon állt, s ezt az örökséget ma is tovább visszük: így a növénytermesztés, a mezőgazdasági szolgáltatás, a tejhasznú szarvasmarha tartás, a sertéstenyésztés, a szőlőművelés és bor készítés, valamint ezen termékek értékesítése szerepel a tevékenységi palettánkon. További örökségünk is a szövetkezeti múltunkból ered, hiszen az országban egyedülállóan itt működött a tagi kölcsön intézményére alapozott gazdálkodás. Ennek lényege, hogy a múlt század ’80-as évekig az itt dolgozók csak előleget, és nem havi jövedelmet vettek fel. A szövetkezet a tagjainak szolgáltatott, értékesített, és mindenkinek egyszámlát vezettek, amelyen a munkabér, a szolgáltatás ára, és az előleg szerepelt. Év végére tisztességes adózott nyereség gyűlt össze, amelyből a tagok is részesültek. A szövetkezet szinte hitel nélkül tudott gazdálkodni, mivel a szövetkezetnél maradt pénzből nem csak a termelést finanszírozták, hanem vissza tudták forgatni az ágazatok fejlesztésére.

Ma sem hagyjuk magukra a 130 dolgozónkat és családtagjaikat, különböző szociális juttatások, szolgáltatások biztosításával segítjük őket. Ugyancsak örökség, hogy aktívan támogatjuk a hat település társadalmi, közéleti, kulturális, sporttevékenységeit is, ami manapság csak az átalakult szövetkezeti cégekre jellemző. A múlt ugyan a szövetkezethez köti a céget, de 2000 novemberében a törvényi körülmények miatt átalakultunk Zárt körű Részvénytársasággá.

Ugyanakkor nem éppen ideálisak a termelési körülmények …

A szántóföldi növénytermesztést nem a legjobb minőségű földterületeken végezzük, hiszen van, amelyik dombon, van, amelyik völgyben, és van, amelyik sík területen fekszik. Ötezer hektár területet ellenőrzünk, ebből 1200 hektár a sajátunk. Az átlagos Aranykorona érték 17, ami jelzi, hogy nem éppen a legjobb minőségű talajokon termesztjük a búzát, a kukoricát, a napraforgót, és más, a zöldítésben engedélyezett pillangós és egyéb kapásnövényeket. A területünk csaknem 20 százaléka dombos, 12 százaléknál nagyobb lejtős területen fekszik, s egy nagy eső lemossa a humuszt a domboldalakról, de jelentős a szél eróziója is. 

Milyen nehézségeket okoz a klímaváltozás? 

Éppen a termőföldek földrajzi elhelyezkedéséből adódóan – a hegy és dombvidék jobban védett a klímaváltozás hatásaitól – nem panaszkodom. Igaz, az aszály minket is elért a nyári nagy melegekben, de a szeptemberi csapadékkal majdhogy nem egyenesbe jöttünk. Augusztus végéig a mi gazdálkodási területünkön a tavalyi évhez viszonyítottan 200 milliméterrel kevesebb csapadék hullott. Éves szinten már nagyon örülünk 600 milliméter csapadéknak. A szeptemberi csapadékkal gyakorlatilag 85 milliméter esőt kaptunk, amit a föld az utolsó cseppig beszívott. Az a néhány patak, vízfolyás, ami a területünkön keresztül folyik, azokban most sincs vízbőség, mert olyan szinten kiszáradtak a korábban vízutánpótlást hozó, csapadékos árkok, hogy a most lehullott eső nem is látszik a vízfolyásokban. Ami az aszályt illeti, augusztus 20.-át megelőzően el voltam keseredve a kukoricatermés láttán. Ekkor már bőven silóztuk az új termést, mert minden növényre érvényes, hogy 2-3-4 héttel korábban kell elkezdeni a betakarítást, mint a normál, megszokott években.

Soha nem volt példa az elmúlt 42 évben arra, hogy augusztus 22.-én már megkezdtük a kukorica betakarítását, s az első benyomások láttán hektáronként 7 tonna körüli termésre számítottam, míg a napraforgónál a 3 tonnás terméshozamnak is örültem volna. Érdekes módon, a napraforgó termése meghaladta a 3 tonnát hektáronként, míg a kukorica a 8 tonnát meghaladóan hozott eredményt.

Minek köszönhető ez a szép eredmény?

Igaz, hogy a csapadék kevés volt, de nem mindegy, hogy az a kevés is mikor esik. A kukoricánál a virágzás, és a csövesedés idején kaptunk elég esőt, így a csövek szépen kifejlődtek, s a nagy légköri aszály már a kifejlett szemből szívta ki a vizet. Ezzel párhuzamosan a szárítással is spórolni tudunk, mert 15 százalékos víztartalommal takarítottuk be a termést. Ilyen kevés gázt még nem használtunk el a szárításhoz, mint az idén.

Ezek szerint az idén jó évzárásra számítanak?

Akár jó évet is zárhatunk, ha a költségek nem emelkedtek volna olyan mértékben, hogy az átvételi árak csökkenési szintjét is jelentősen meghaladta. Önmagában a hozam nem árul el sokat a gazdálkodási eredményről, mert az egy hektárra vetített önköltségeket kell alapvetően figyelembe venni. Nálunk már 550-650 ezer forintra rúg az egy hektárra vetített önköltség, könnyű kiszámolni, hogy a hatvan forint/kilogramm terményárnál tíz tonnánál van a fedezeti pont, ami nagyon nehezen jön össze. Nyilván, mindent elkövetünk a hozam növeléséért, a precíziós gazdálkodással, ahol lehet, spórolunk, de a műtrágyánál, más növényvédő-szernél nem lehet a 17 AK-s földeken mennyiséget megtakarítani, mert ekkor még ennyi hozam sincs. Ilyen termelési feltételek mellett nem lehetne támogatások nélkül eredményesen gazdálkodni.

Mitől ilyen drága az önköltség?

Igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a költségeket csökkentsük. Az egyik legnagyobb költségteher az energiaellátásé. Minden telepünkön működik már napelempark, de ez csak szépségtapasz, mert a nagy költséget nem a villamosenergia felhasználás jelenti. Tevékenységtől függően, az állattenyésztésben a sertéstartás az, ami a villamosenergia fogyasztását megnöveli, s évente a céges 1 gigaWattnyi fogyasztás egyharmadát ez a telep használja fel. Az ember nem gondolná, hogy nyáron több energiát visz el az istállók hűtése, mint a téli fűtés. Sajnos, a sertéságazat még nem hozott annyi eredményt, hogy olyan épületeket építsünk, amelyeket nyáron hűteni tudjunk. A sertésállomány ugyanis a legérzékenyebb a melegre, 40 Celsius fok fölötti hőmérsékleten – különösen a vemhes kocák – hőgutát kapnak, és elpusztulnak. Az energia fajták közül a gázolaj az, ami jelentős költségeket visz el. A fosszilis energiát pedig csak úgy tudom csökkenteni, ha kevesebb alkalommal végzek a földeken a munkálatokat vagy olyan technikát alkalmazok, amelynek kevesebb a fogyasztása.

A gépgyártókon is a zöld szabályzásokon keresztül erős a nyomás, és bár egyre korszerűbbek a motorok, és egyre kisebb az üveggáz kibocsátás, de a fogyasztást, a gázolaj felhasználást nem tudták csökkenteni. A termelési költségeket a különféle adók, a magas Áfa, a bérköltségek is növelik, nem beszélve az input anyagok áremelkedéséről. Ami a sertéságazatunk eredményét illeti, tavaly igen jó eredményt értünk el, mert jól alakultak a felvásárlási árak, aminek számos oka volt. A nagy sertésállományokkal rendelkező országokban (Dánia, Hollandia) támogatást adtak a sertéskoca kivágáshoz, ezért az unió zöld programja miatt uniós szinten csökkent a sertéshús termelés. Mi egy összefogásban értékesítjük a sertést, tavaly a Magyar Sertés Kft.-n keresztül két eurót fizettek egy kilogramm vágósertésért.

Ha már a sertéseket szóba hoztuk, szóljunk a tejelő szarvasmarha ágazatukról is. Évekkel ezelőtt adták át az új istállókat, de mennyire felelnek meg a klímaváltozás kihívásainak?

A szarvasmarha állományunk ötszáz Holsten-Fríz fajtából áll, ami évente 1200-ra duzzad a született borjúknak köszönhetően. A tejet nem közvetlenül tejfeldolgozónak értékesítjük, hanem a Magyar Tej Kft. cégen keresztül adjuk el a tejet. A tehenek is nehezen bírják a meleget, akár 10-20 százalékkal is csökken a tejhozam. Az állatnak arra van szüksége, hogy egyen, pihenjen és tejet adjon, de a melegben sokkal több energiát használ fel a meleg elleni védekezésre, mint normál körülmények között. A korszerű istállónkban, amelyben mélyalmos módon tartjuk az állományt a lábbetegségek megelőzése miatt, már nem elegendő a ventilátoros hűtés, a nagy melegben kizárólag ott pihentek, ahol valamilyen légmozgás volt, illetve a légköri párásítást érzékelték. Egyébként az állomány 11 ezer liter feletti tejhozamot biztosít, ami kiváló eredménynek mondható. 

Magyar Tej Kft.: mikor és miért alakult meg?

Szívesen beszélek a Kft.-ről, ami tulajdonképpen egy szövetkezés. Azt gondolom, hogy 35 évvel a rendszerváltás után kikristályosodik, hogy mi az, amit leginkább elrontottunk. Ez nem más, mint a termelői összefogás, aminek ezer oka van. A szövetkezés szitokszónak számított, s az új gazdák már a hátuk közepére sem kívántak szövetkezni. Ma eljutottunk oda, hogy bizonyos méret fölött már megtanultunk termelni, de nem tanultunk meg értékesíteni. A termelő piacon történő érdekérvényesítő képessége a feldolgozókkal, a kereskedelemmel szemben – ha egyedül akar értékesíteni – csaknem nulla. Csak a saját kárunkon, bőrünkön tanuljuk meg, hogy beszerezni és értékesíteni, költséghatékonyan, eredményesen gazdálkodni csak összefogással lehetséges. Ezt nyugaton is tudják, mert az értékesítési láncok igen erősek, akikkel szemben az egyéni termelő nem tud hatékonyan fellépni. Szerintem még mindig túl gazdagok vagyunk ahhoz, hogy azt a luxust megengedhetjük magunknak, hogy mindenki külön értékesíti a termékét, és szerzi be az input anyagokat.

Ha az élet fog rákényszeríteni minket az összefogásra, akkor már sok kis, atomizált termelőnek késő lesz. A globalizáció is arról szól, hogy talpon maradni csak mérethatékony termeléssel lehetséges úgy, hogy a piac is biztosít elfogadható átvételi árakat. A Magyar Tej Kft.-t húsz éve alakítottuk meg úgy, hogy a kormányzat támogatta a termelői csoportok létrehozatalát. Ezt ma hiányolom, sőt tovább kellene lépni, mert az ország érdeke sem azt kívánja, hogy ezen a szinten megrekedjünk. A termelői érdek valójában az lenne, hogy az országban egy tej, és egy sertésértékesítő szervezet működjön. Nyugaton ez szerves fejlődéssel jött létre, nálunk ez a folyamat nem tudott kialakulni. Csak felhívom a figyelmet arra, hogy ha Ukrajnában véget ér a háború, és Ukrajna belép az unióba, akkor hogyan fogunk a piacon érvényesülni az ukrán termékekkel szemben? Ne legyenek illúzióink, mert ha az ukrán határon kiütik a vagonok alól az éket, akkor az itt, a mi piacunkon fog landolni.

Önök terménytárolással is foglalkoznak, miként gépek szolgáltatásával is.

Jelentős gabona kereskedelmi tevékenységet folytatunk, melyet az általunk termelt, valamint a tőlünk szolgáltatást igénylő gazdálkodóktól felvásárolt terményekre alapozunk. A tevékenység elengedhetetlen feltétele a gabonák megfelelő minőségvizsgálata, melyhez felszerelt laboratóriumi háttérrel rendelkezünk. Két telephelyen mintegy 55 ezer tonna tárolókapacitással rendelkezünk, ahol a megtermelt és felvásárolt termények tárolását végezzük.

Társaságunk olaszi, központi gépműhelyében végezzük a növénytermesztés gépjeinek a javítását, karbantartását. Ez a bázis biztosítja a műszaki hátteret a többi telephelyünkön folyó termelőtevékenység hatékony és üzembiztos működéséhez, valamint a többi telephelyen folyó termelőtevékenység hatékony és naprakész működéséhez. Az 1200 m2 alapterületű műhelycsarnok és szervizállás jól felszerelt, ahol a jelenlegi korszerű mezőgazdasági gépek és eszközök javítását, szervizelését és az időszaki műszaki vizsgákra történő felkészítését végezzük. A szervizsor korszerű felszereltségének köszönhetően a téli időszakban a közlekedési felügyelettel együttműködve a kihelyezett műszaki vizsgáztatás is megoldható. Ezen a területen is nagyon fontos a támogatáspolitika, mert az évente 500 millió forintos amortizációs költség jelzi, hogy igen nagy és értékes a gépparkunk. A folyamatos fejlesztést, korszerűsítést csak pályázatokkal tudjuk végrehajtani, ami létkérdés, mert a technika, a precíziós gazdálkodás eszközei folyamatosan fejlődnek, amivel nekünk lépést kell tartanunk.

A végére hagytuk a borászatot, a Belward Pincészetet. Milyen évjáratra számítanak?

Hásságy községben találhatóak társaságunk szőlő területei, valamint a pincészet. A tárolótereink között megtalálható a tradicionális ászokhordó ugyanúgy, mint a mai kor követelményeit kielégítő koracél tároló tartály is. Az előállított borainkat elsődlegesen palackos kivitelben értékesítjük, de a pince területén található borboltban a vevőinket igény esetén folyóborral is kiszolgáljuk. Boraink minőségét a piac szereplői számos díjjal és oklevelekkel ismerték el. Nem nagy, összesen 33 hektár szőlőterületünk van a Hásságy községben, többségében fehér szőlőt termesztünk, a kékszőlő területe csupán három hektár. A feldolgozó és a csomagoló technológiánkat pályázatok segítségével korszerűsítettük, így a termésünk csaknem felét már palackban értékesítjük.

Szeretnénk a palackozási arányt tovább növelni, mert a folyó bor értékesítése csak ráfizetéses, veszteséges. Ma már ott tartunk, hogy olcsóbb szőlőt vásárolni, mint a szőlőültetvényeket megtartani. A magyar borágazat sincs jó helyzetben, egyértelműen csökken a hazai borfogyasztás, mert a fiatalok sem szívesen fogyasztják a bort. A borversenyeken is nyertes borainkat nehéz értékesíteni, miként nehéz eljuttatni a termékeinket az áruházláncok polcaira is. S itt megint csak megemlítem a termelői összefogás hiányát, mert ha nagyobb mennyiségben tudnánk a bort értékesíteni, akkor a nagy kereskedelmi láncokkal szemben az alku pozíciónk is javulna. A magyar fogyasztó még nem tart ott, ahol az osztrák, aki csak az osztrák élelmiszert vásárolja, ezzel is támogatva a hazai agrárium szereplőit. Pedig, erre volna szükség idehaza is.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban