A nyári aszály után közepes a termés - Interjú Németh Istvánnal, a MAHAL elnökével

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Hajtun GyörgyForrás: Halászati Lapok, 2024 december, 2024/12/09

Dr. Németh István, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnöke az idei év értékelésekor nem csak a klímaváltozás hatásaira tért ki, hanem az évi termelési eredmények alakulására, a piaci helyzetre, s a támogatáspolitikára is.

• Elnök úr, gyorsan múlik az idő, ismét eltelt egy esztendő. Milyen évet zárunk az idén?
• Az ágazat sok problémával küzdött. Kezdem az időjárással, mivel az ágazatunk erősen kitett az időjárás körülményeinek, elemeinek. Csapadékban viszonylag bő tél után hűvös tavasz következett, ami nem segítette a halállományok gyors és megszokott fejlődését. A nyári időszakban a Dunántúlon komoly aszály alakult ki, és a völgyzárógátas tavakban radikálisan csökkent a víz mennyisége, amit a hőség és az aszályos időszak tovább súlyosbított, hiszen nem csak a víz mennyisége csökkent tovább, hanem a halak oxigénellátása sem volt zavartalan. A gyors párolgás, amely naponta akár 2-3 centiméter vízveszteséget is okozott, jelentős mértékben rontotta a halak életfeltételeit. Az ilyen körülmények miatt néhány helyen kényszerhalászatra volt szükség, és a halak anyagcseréje sem optimális körülmények között zajlott, ami befolyásolta a növekedésüket. A nagy melegben tetőzte a bajt, hogy a magas vízhőmérsékletben nagyon gyors volt a halak anyagcseréje, ennek következtében a testtömeg gyarapodás elmaradt a vártnál.
• Milyen terméseredménnyel számolhatunk?
• Most, hogy folynak a lehalászások, azt tapasztaljuk, hogy közepes terméskilátással számolhatunk. A ragadozó halak közül a csuka nagyon megszenvedte a meleget. A süllő viszont – ahol a gazdák meg tudták védeni a kormorán kártételtől – szépen fejlődött. Pontyból – mint már mondtam – közepes terméseredménnyel zárjuk az évet.
• Minden évben kulcskérdés: milyen volt a piac?
• Sajnos, zsugorodik a hazai piac. A horgász szervezetek az éves szokásos, mintegy 5000-5500 tonna halat vette meg tőlünk, azonban a kiskereskedelmi forgalomban egyre csökken a hal iránti igény. Bízom azonban abban, hogy karácsonykor a tavalyi mennyiséghez hasonlóan fog felpörögni a hazai piac. Ami az árakat illeti, mi, haltermelők a tavalyi áron értékesítjük a termékeinket, s ezzel is ösztönözhetjük a fogyasztókat arra, hogy a hazai, jó minőségű halat, haltermékeket vásárolják. A nyári piac még kielégítő volt, ekkor még el tudtunk adni, igaz olcsóbban, mint tavaly. Azonban az őszi halászatok megkezdésével jelentősen csökkent az érdeklődés, elsősorban a ponty és a busa iránt, míg a horgászoknál jó piaca van a keszegnek, a süllőnek, a csukának. Minden termelőnek, akinek nincs értékesítési kényszere, és tárolni tudja a halát, azt javaslom, hogy a karácsonyi értékesítésig tartson ki, mert ekkor már magasabb áron adhatja a termékét. Azt azonban még meg kell említeni, hogy miközben mi, haltermelők nem emeljük az árainkat, addig a kiskereskedelemben – ezt az árfigyelő rendszerünk is bizonyítja – száz százalékkal magasabban értékesítik a termékeinket. Óriási a szakadék az átadási és az értékesítési ár között. Persze, megértjük a kereskedelmet is, mert nekik is jelentősen nőtt az önköltségi szintjük.
• Immár évek óta megszületnek a MA-HAL-MOHOSZ stratégiai együttműködés keretében az áregyezségek.
• Így igaz, s azt kell mondanom, hogy reális árakban egyeztünk meg mind a ragadozó halak, mind a keszeg és a ponty tekintetében. Mi betartjuk a megállapodásokat, igaz, az árakban gyakran a fuvarköltség is megjelenik, mert a horgász szervezeteknek nincsenek szállító eszközeik.
• Beszéljünk a részletekről: lehet-e az aszály mértékének a csökkentése érdekében tenni valamit?
• Már mindenki tudja, hogy az aszály milyen következményekkel jár. A dunántúli völgyzárógátas tavak sínylették meg a legjobban, hogy a patakokból, vízfolyásokból eltűnt a víz, így a tavakban sem lehetett pótolni a párolgás következtében gyorsan fogyó vizet. A sekély vizű tavak nagyon is megszenvedték a nyári aszályt, s ez, ahogy már elmondtam, a terméseredményekben is megmutatkozott. Nagyon sok energiaráfordítással levegőztettük a tavakat, abbahagytuk az etetést, kényszer halászatot hajtottunk végre, tulajdonképpen mentettük a menthetőt. Ez azt is jelentette, hogy a halakat áthelyeztük a mélyebb vizű tározókba, ahol nagyobb egyedsűrűség alakult ki, ami szintén akadályozta a testtömeg növekedését. A vízhiány elleni védekezés érdekében elengedhetetlen új vízmegtartó és -tisztító technológiák bevezetése. Ez magában foglalhatja az esővíz gyűjtését, a tavak párolgásának csökkentését, valamint a környező vízgyűjtő területek hatékonyabb kezelését. Az intelligens vízhasználat segíthet megelőzni a nyári vízhiányból adódó károkat, miként az is, hogy legalább két-három évente legyen kötelező a tavak teljes leengedése, mert ezzel is vizet spórolhatunk.
• Felmérte a MA-HAL az aszálykárokat?
• Sajnos, teljeskörűen, nem sikerült felmérni a károk nagyságát. Tettünk javaslatot a kormányzatnak az aszálykár enyhítésére, és adatokat gyűjtöttünk a tagszervezetektől, hogy ki milyen kár érte. De azt tapasztaltuk, hogy a tagság részéről nem volt megfelelő az adatszolgáltatás, így nem tudtunk kellő erővel lobbizni az esetleges kompenzációs források eléréséért. Ma már minden tagunknak látnia kell, hogy az adatgyűjtés igen fontossá vált az érdekeink érvényesítésében. Az Agrár Közgazdasági Intézet komoly munkát végez ezen a téren, hiszen segíti az ágazatot abban, hogy a hiteles, kellő mennyiségű adattal pontos képet kapjanak a döntéshozók is az ágazat gazdálkodási tevékenységéről. E nélkül nem lehet a döntéseket előkészíteni, meghozni, ezért is kérem a tagságot, hogy mindenki töltse ki az adatkérő lapokat. Senkinek nem kell tartania attól, hogy az adatai nyilvánosságra kerülnek, mert az adatokat anonim módon használják fel.
• Milyen termeléstechnológiai változtatásokra van szükség a klímaváltozás negatív hatásainak a mérséklésére?
• Nagyon nehéz az egyik évről a másikra változtatni. Hosszabb távon át kell gondolni azt a technológiát, hogy minden évben minden tavat lehalásszunk. Valószínűleg 2-3 éves üzemi tavakat kell kialakítani, ahol csak nagyvízi módszerekkel a nyári időszakban halászunk, és a nagyobb gazdaságoknak egy vetésforgót kell kialakítaniuk arról, hogy melyik évben melyik tavat halásszák le. A dunántúli völgyzárógátas tavak feltöltése ugyanis nem minden évben oldható meg. A 2-3 éves tavakban nagytestű halakat kell előállítani, s a ponty, az amur, és a busa mellett ragadozóhalakkal együtt kell termelni. Ami a termékpalettánk változtatását illeti, az egyetemi kutatókkal összefogva ki kell dolgozni olyan technológiákat, amelyekben alacsonyabb népesítési számmal, kevésbé oxigénfelhasználó halfajokat lehet előállítani, mint például a compót, a szürke harcsát. A hideget kedvelő halfajok (csuka, süllő) kihelyezését vissza kell fogni, mert ezek a halfajok a nagy hőségben elpusztulnak. Mindenképpen indokolt lesz a technológia váltása.
• Milyen támogatási források állnak rendelkezésre a MAPOH Plusz program keretében?
• Az európai uniós támogatások szintje Magyarországon jelentősen elmarad a környező országokban tapasztalttól (a 100 euró/ha szemben például Horvátország 300–700 eurós szintjével). Ez a versenyképességet és a befektetési hajlandóságot is csökkenti. A halastavak gazdaságos működtetése nehéz, mivel alacsony jövedelemtermelő képességük miatt kevésbé vonzók a befektetők számára, s versenyhátrányt szenvednek el a nemzetközi piacon. A MAHOP Plusz keretében már megjelent a „Halastavak természetiérték-fenntartó szerepének támogatása” című pályázati felhívás, amely az extenzív tógazdaságok számára biztosít forrást a halastavak természetiérték-fenntartó szerepének megőrzéséhez. Az önerőt nem igénylő, vissza nem térítendő forrás célja a hagyományos technikákon alapuló extenzív tógazdasági haltermelés, a természet és a biológiai sokféleség megőrzésének és helyreállításának, illetve a tájképi elemek megóvása érdekében nyújtott szolgáltatásának támogatása. Hektáronként 40 ezer forint támogatásról van szó, de ez korántsem kompenzálja a tógazdaságokban keletkezett ökológiai károkat. Az ágazat jövője szempontjából kulcsfontosságú lenne a támogatások növelése, a természeti értékek megőrzése, valamint az innováció ösztönzése, mivel ez nemcsak a halgazdaságok versenyképességét, hanem az ökológiai funkciók megőrzését is biztosítaná.
• Végezetül: Ön szerint lesz-e elegendő önerő a jövő évben beinduló pályázati felhívások igénybevételéhez?
• Nézze, a MAHOP Plusz program elindításában késében vagyunk, két és féléve csúszik a pályázati felhívások megjelenése. Tudjuk, hogy ennek több, úgymond külső, adminisztratív oka is van, ezért is mondhatom, hogy az Irányító Hatósággal jó a kapcsolatunk, és támogatjuk egymás munkáját. Az ágazat szereplői már várják a beruházási pályázati lehetőségeket, ezért úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő időben fel tudja használni az ágazat a rendelkezésre álló mintegy 20 milliárd forint forrást. Szeretném azonban arra is felhívni a figyelmet, hogy az Irányító Hatóság csak azokat a pályázatokat támogassa, amelyeket ténylegesen megvalósítanak. Érdemes volna a pályázatokat egy előszűrőn átengedni, amely értékelésben a szakmaközi szervezet is szívesen részt venne, segítene, így a visszaélésekből nem keletkezne több százmillió forintos kára az ágazatnak. Egyébként a források felhasználásánál nem az új tavak létesítésére kell koncentrálni, mert a jelenlegi termelőkapacitás is elegendő az igények kielégítésére.
• Fontos viszont az új, korszerű szállítóeszközök beszerzése, de oda kell figyelni a feldolgozókapacitás létesítésére, felújítására, a halas tavak műszaki állapotának a karbantartására, s nem utolsó sorban a dolgozók szociális létesítményeinek a korszerűsítésére, építésére. A fejlesztéseknek az Európai Unió céljainak, a környezettudatos, fenntartható gazdálkodás elveinek is meg kell felelni, mert bár a klímaváltozás komoly fenyegetést jelent az extenzív tógazdaságokra, de megfelelő alkalmazkodással fenntarthatóbb, ellenállóbb rendszerek hozhatók létre. Ehhez elengedhetetlen a gazdasági és szabályozási környezet javítása, valamint a gazdálkodók és a természetvédelmi szakemberek közötti együttműködés. Az extenzív tógazdaságok ugyanis ma már nemcsak haltermelő, hanem ökológiai és társadalmi szempontból is kulcsszereplők, hiszen ez az ágazat az, amelyik igen alacsony öko-lábnyommal rendelkezik.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai