Tegyük az akvakultúrát az európai élelmiszerrendszer nélkülözhetetlen elemévé - Nemzetközi konferenciát szervezett Brüsszelben a HUNATiP az EU Magyar Elnökség részeként

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Halasi-Kovács Béla, Váradi LászlóForrás: Halászati Lapok, 2024/12/08

Az akvakultúra fejlesztése több szempontból is kiemelt fontosságú igényként jelenik meg az Európai Unióban, így különösen örömteli tény, hogy Magyarország Kormánya az akvakultúra fejlesztését a soros elnöksége prioritásai közé emelte. Ennek előkészítésében és végrehajtásában egyaránt kiemelkedő szerepet játszanak a hazai akvakultúra szakigazgatásában tevékenykedő munkatársak.

 A leggyorsabban növekvő ágazat

 Az akvakultúra különleges szerepet játszik a globális élelmiszerrendszerben, és jelentősége fokozatosan nő, köszönhetően az ágazat komparatív előnyeinek más élelmiszeripari ágazatokhoz képest. Köztudott, hogy az akvakultúra termelési volumen tekintetében az egyik leggyorsabban növekvő ágazat globális szinten, amelyben az édesvízi akvakultúra domináns, 64 százalékos részesedéssel. Az uniós akvakultúra azonban a globális termelésnek csupán 2,7 százalékát teszi ki, miközben az európai unió lakosságának akvatikus eredetű élelmiszerigényét mintegy 70 százalékban a harmadik országokból importált termékek biztosítják. A globális akvakultúra-termelés évenkénti 6,5 százalékos növekedésével szemben az EU akvakultúra-termelése jelenleg alig 2 százalékkal nő.

Az EU akvakultúra termelésében mutatkozó problémák jól visszatükröződnek a döntéshozás szintjén is. Jelenleg az Európai Unió politikái közül hiányzik az önálló akvakultúra politika, amely alapvető fontosságú volna az akvakultúra stratégiai fejlesztése érdekében. Márpedig a jelenleginél lényegesen erőteljesebb fejlődést nemcsak az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a környezetszennyezés okozta hármas globális krízis, hanem a belső termelés iránti növekvő igény is szükségessé teszi gazdasági, élelmiszer- és élelmezésbiztonsági szempontból egyaránt.

Magyarország elkötelezett az akvakultúra fejlesztése érdekében. Ennek megfelelően az elnökség során fontos célként jelenik meg, hogy felhívja a figyelmet az akvakultúra növekvő szerepére az európai unió lakosságának egészséges élelmiszerrel történő ellátásában, az élelmezésbiztonságban, az élelmiszer-szuverenitásban, a vidékfejlesztés területén és a zöld átmenet során. A magyar elnökség célja, hogy javaslatot tegyen egy integrált akvakultúra-politika létrehozására, amelynek megvalósulása esetén központi szerepe lehet a fejlődés erősítésében.

 Tényfeltárás, javaslatok

 A magyar elnökség akvakultúrával kapcsolatos céljainak megvalósítása érdekében tett egyik fontos lépésként értékelhető a HUNATiP által a brüsszeli Magyar Állandó Képviselet munkatársai együttműködésével 2024. október 14-én Brüsszelben megrendezett workshop. A szakmai találkozó célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az európai akvakultúra előtt álló nehézségekre, és meghatározza azok jellemzőit, de egyúttal javaslatokat is megfogalmazzon az előrelépés érdekében, összhangban a magyar prioritással. A workshopon ennek megfelelően a résztvevők között voltak a Bizottság munkatársai, az európai szakmai és tanácsadó szervezetek képviselői, az innovációért felelős szakemberek, az európai zöld szervezetek képviselői, valamint a tagországok Brüsszelbe delegált politikusai. A találkozó két részből állt: az elsőben előadások hangzottak el az akvakultúra európai kulcsszereplői részéről míg a második részben kerekasztal beszélgetést folytattak a meghívott szakemberek, amibe a közönség is aktívan bekapcsolódott.

Az eseményt Réczey Gábor, Magyarország halászati igazgatója nyitotta meg. Beszédében bemutatta a magyar elnökség prioritásait az európai akvakultúra-fejlesztés területén, valamint vázolta a találkozó legfontosabb céljait. Rövid videóüzenetben köszöntötte a rendezvény résztvevőit Váradi László, a HUNATiP elnöke is.

 Növelni az akvakultúra-termékek előállítását

 Az első előadásban Lorella de la Cruz Iglesias, a DG MARE munkatársaként foglalta össze a Bizottság munkáját és azok eredményeit az akvakultúra-fejlesztés területén az elmúlt időszakra vonatkozóan. Beszélt a 2013-ban elfogadott Közös Halászati Politika keretei között végrehajtott intézkedésekről, így különös tekintettel a 2021-ben megjelent Stratégiai Útmutatóról és a végrehajtást támogató Iránymutatásokról (Guidance Documents), a 2022-es Alga kezdeményezéről, és a fejlesztések támogatási hátterét biztosító ETHA, ERFA és HORIZON alapokról. Előadásában bemutatta az új Bizottság politikai útmutatójának egyes elemeit, amelyben az élelmezésbiztonság kiemelt szerepet kap. A jelenlegi gazdasági periódus fontos mérföldkövéhez érkeztünk, a hét éves ciklus félidős felülvizsgálata október végén megkezdődik. Ez alkalmat ad arra, hogy az eddig elvégzett munka eredményei meghatározhatók legyenek.

Raschad Al-Khafaji, a FAO brüsszeli irodájának igazgatója előadásában az akvakultúra globális élelmiszerrendszerében betöltött kiemelt szerepéről és a FAO Kék Átalakulás Tervének (Blue Transformation Roadmap) eredményeiről számolt be. Az előadásban kiemelte, hogy jelenleg még mindig magas az éhezők aránya, amely a 2019-es 7,5 százalékról 2023-ban 9,1 százalékra nőtt, és mintegy 757 millió embert érint globális szinten. Az egészséges akvakultúra-termékek előállításának a jelenleginél erőteljesebb növelése éppen emiatt stratégiai cél. Az ehhez vezető út alapjait a Kék Átmenet útmutató foglalja össze.

Brian Thomsen, az Akvakultúra Tanácsadó Testület (AAC) elnöke történeti áttekintésében bemutatta, hogy bár az önálló akvakultúra politika igénye már az EGK 1957-es megalakulásakor felvetődött, azonban ez azóta sem valósult meg. Az akvakultúra az európai politikákban csak a halászati politika egyik fejezeteként jelenik meg. Az adatok azt jelzik, hogy a legutóbb elfogadott Közös Halászati Politika és a Stratégiai Útmutató sem eredményezett fejlődést az európai akvakultúrában, hiszen az stagnál, míg a fejlesztések jelentős adminisztratív akadályokba ütköznek. Így véleménye szerint jogosan merül fel a kérdés, hogy az Útmutató megfelelően definiálja-e az elérendő célokat. Emellett hangsúlyozta, hogy a nem megfelelően meghatározott célok mellett a stratégia további gyenge pontját maga a végrehajtás elégtelensége adja. Ezek miatt szükséges annak felülvizsgálata és a célok újbóli meghatározása. A célok meghatározása során kiemelt szempont, hogy a környezeti fenntarthatóság mellett azzal egyenrangúan jelenjen meg az akvakultúra gazdasági-társadalmi szempontok alapján meghatározott életképessége is.

 A FAO stratégiája sokkal jobb az EU-énál

 Javier Ojeda, az Európai Haltermelők Szövetségének (FEAP) főtitkára kritikus előadásában összevetette az EU és a FAO akvakultúra stratégiái között fellelhető különbségeket, adatokkal és tényekkel bizonyította, hogy az Európai akvakultúra stratégiái nem szolgálják megfelelően az elvárt ütemű fejlődést. Kiemelte, hogy az EU jelentős hangsúlyt fektet a környezeti tényezőkre és fenntarthatóságra, miközben az életképesség kérdése nem jelenik meg ugyanezen a szinten és a fenntarthatóság sem definiált megfelelően. A prioritást az újszerű termelési rendszerek jelentik, miközben a hagyományos akvakultúra-szegmensek ma is jelentős(ebb) potenciállal rendelkeznek. Ezzel együtt a Bizottság a piacorientált helyett a termelésorientált kezdeményezéseket támogatja. Az élelmezésbiztonság, élelmiszer-szuverenitás alig jelenik meg az európai politikákban. Javier Ojeda hangsúlyozta, hogy éppen ezért a FAO stratégiája sokkal jobban illeszkedik a reális célokhoz, így a FEAP sokkal inkább osztja az abban foglaltakat, miközben a Bizottság stratégiáját rövidlátónak értékeli. Az európai akvakultúra fejlődésének egyik kulcsaként értékelte az EU-ban termelt halfajok importtilalmának bevezetését. Emellett szintén hangsúlyozta, hogy az akvakultúrában rejlő meglévő lehetőségek csak akkor szabadíthatók fel, ha az élelmiszertermelés – ideértve a mennyiségi célok meghatározását is – a környezetvédelemmel egyenrangú célkitűzéssé válik az EU-ban.

David Basset, az Európai Akvakultúra-technológiai és Innovációs Platform (EATiP) főtitkára előadásában az EU innovációs prioritásait és lehetőségeit elemezte. Megállapította, hogy miközben az EU akvakultúra-termelés jelentősen elmarad a globális szinttől, az innováció területén az EU vezető szerepet tölt be. Külön említést tett a hazai szempontból kiemelt jelentőségű édesvízi akvakultúra innovációs céljairól, az elmúlt években ezen a területen elért eredményekről. Így bemutatta a 2020-ban az AM és a HAKI által vezetett konzorcium munkájaként elkészített stratégiai dokumentumot (Evaluation of the freshwater aquaculture research needs in Europe), valamint a 2023-ban megfogalmazott Szarvasi deklarációt. Ezzel kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy a kék gazdaság keretei között a specializáció helyett egyre inkább a diverzifikáció jelentheti a fenntartható, de egyben életképes akvakultúra jövőjét.

 Kiemelt lehetőség a multifunkcionális akvakultúra fejlesztése

 Thibault Pivetta, az Európai Puhatestűeket Termelők Szövetsége (EMPA) az európai unió legnagyobb volumenű szegmenséről, a puhatestű-termelésről, illetve a szövetség céljairól adott elő. Hangsúlyozta, hogy a puhatestű-termelés nem csak a legnagyobb volument jelenti az európai termelési rendszerek között, hanem jelentősen hozzájárul az EU környezeti célkitűzéseihez, hiszen az extenzív, takarmány felhasználása nélkül megvalósuló termelésnek alacsony a környezeti lábnyoma, emellett segíti a klímaadaptációt és a klímaváltozás hatásainak mérséklését.

Az utolsó előadás során a lengyel Thomas Kulikowski, az édesvízi akvakultúra-rendszerek fenntartható fejlesztésének egyik kiemelt lehetőségéről: a multifunkcionális akvakultúráról beszélt. Előadásában egyrészt bemutatta a különböző fejlődési irányokat, a már meglévő, illetve potenciálisan létrehozható multifunkcionális rendszereket, másrészt értékelte azokat fenntarthatósági, életképességi szempontok alapján egyaránt.

Az előadásokat követően a meghívott előadók további szakemberekkel kiegészülve kerekasztal-beszélgetést folytattak – gyakran eltérő nézetek mentén – az EU akvakultúrájának jövőjéről. A beszélgetés moderátora irányított, többször provokatív kérdésekkel tette érdekesebbé és tartalmasabbá a beszélgetést, amihez a jelenlévő és az online bekapcsolódó résztvevők is aktívan közreműködtek. A beszélgetés során a különböző nézőpontot megjelenítő szervezetek képviselői konstruktív vitát folytattak, szembesítették a DG MARE képviselőit és az eseményen résztvevő döntéshozókat az európai akvakultúra problémáival, illetve javaslatokat fogalmaztak meg ezek kezelésére. Hasonlóan az előadásokhoz figyelemre méltó elképzelések hangzottak el, amelyek lendületet adhatnak ahhoz a folyamathoz, amelynek eredményeként az akvakultúra az európai fenntartható élelmiszerrendszer alapvető elemévé válhat.

 Eredményes és hasznos volt a workshop

 A szakmai találkozó a szervezők és a résztvevők egybehangzó véleménye szerint is rendkívül jól sikerült, eredményes és hasznos lépésként értékelhető azon az úton, amely a magyar elnökség akvakultúra-fejlesztéssel kapcsolatos céljainak megvalósulásához vezet. Egyúttal a workshopon olyan új, összefogott és tényszerű megállapítások hangzottak el, amelyek alapján megkezdődhet a jelenlegi stratégiák revíziója, illetve a későbbiekben egy új, önálló akvakultúra politika fontos pillérjeit biztosíthatják.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai