A madárinfluenza befolyásolja az idei baromfitermelés eredményeit

Kategória: Agrárgazdaság, Állattenyésztés | Szerző: (Hajtungy), 2024/12/19

DR. CSORBAI ATTILA
a BTT elnöke

Elnök úr, az idén jó és kevésbé jó események zajlottak az ágazatban. Hogyan látja az I-XI hónap eseményeit?

Mielőtt konkrét ágazati kérdésekről beszélnénk, meg kell említenünk, hogy az idei év – a szakmai dolgokon túl - sajnos vagy nem sajnos a nemzetközi politikáról szól. Muszáj felidézni, hogy nyáron lezajlottak az Európai Unió parlamenti választások, s bár elmozdulás, változás is történt az egyes politikai pártok erőviszonyaiban, azt is láthatjuk, hogy egy erősen polarizálódott parlament jött létre. Sajnos az agráriumot fenyegető ideológiai elemek közül több programszinten is megjelenik az új Bizottsági elképzelésekben, mely befolyással lehet az agrárium, így a baromfiágazat jövőjére is. Új Bizottság, új Parlament, talán új politikai és szakmai célkitűzések - kihívásokkal teli öt évet jósolhatunk. Az Európai Parlament képviselőinek fele „teljesen új”, vélhetőleg szerény szakbizottsági, szakmai tapasztalatokkal. Pozitív esetben ez azt is jelenti, hogy felértékelődhetnek a szakmailag hiteles, valós adatokkal és szakmai szempontokat figyelembe vevő szervezetek szerepe. Ehhez azonban mihamarabb meg kell, hogy találjuk a kapcsolódási pontokat és informálási lehetőségeket az új képviselőkkel, illetve tisztségviselőkkel. Ahhoz, hogy tartalmilag, szakmailag és gazdaságilag is működőképes szabályozók születhessenek rendkívül fontos időszak előtt állnak a szervezeteink. 

A választásokat követő első félévben talán ez az egyik legfontosabb feladat, s a baromifiágazat különböző nemzetközi szervezeteinek (s nyilván a hazai ágazat képviseletében is) megbízásából több alaklommal utaztam, utaztunk sokat az elmúlt hónapokban Strasbourgba, Brüsszelbe, megítélésem szerint sikerrel. Szakmai együttműködést ajánlottam mindenkinek, s kértem minden képviselőt, asszisztenst, hogy szakmai/szakágazati kérdésekben keressenek bizalommal. Mindemellett e kicsit még rendezetlen időszakban hazánk látta, látja el az EU soros elnökségi tisztségét, mely rendkívül komoly szakmai, szervezési és adminisztratív terhet ró a hazai szakpolitikára.

Ön szerint, folytatódik-e a zöld mozgalmak előretörése?

Politikai szinten csökkent a „zöld” pártok támogatása és szerepe az Európai Parlamentben, így az volna logikus, ha irányvonalaiban és sebességében is józanabb döntések születhetnének a Parlamentben, s mindezt erősíthetik az amerikai választások eredményei is.  Így azt várhatnánk, hogy előtérbe kerülhetnek a versenyképesség az azonos versenyfeltételek fogalomköre a fenntarthatósági kritériumoknál, s felelős, szakmailag megalapozott hatástanulmányok előzik majd meg a döntéseket. Ugyanakkor nagyon komoly figyelmet kell szentelnünk azon „nyitó dokumentumoknak”, mely az új Bizottság irányvonalait kijelölik, s az abban található extrémitások ellen azonnal, határozottan, szakmailag korrekten fel kell lépni. Mert sajnos nem lehet azt állítani, hogy eltűnnének az ideológia alapon írt, hatástanulmány nélküli „művek” az európai politikából…

Egy ilyen extrém példa az Európai Bizottság elnökének megbízásából született Stratégiai párbeszéd elnevezésű dokumentum vagy állásfoglalás, amely összefoglalja a legfontosabb terveket, melyeket szeretnének majd jogszabályba önteni, ha feláll az új Bizottság. A probléma csak az, hogy a párbeszédbe nem vonták be a nemzetközi szakmai szervezeteket, az érdekvédelmi szervezeteket, az agrárium szereplőit. Azaz ismét úgy szeretne az Európai Bizottság döntéseket hozni, hogy azokat nem vitatja meg az érdemi szereplőkkel, sem a következményeket elszenvedő európai fogyasztókkal. Így teljesen jogosnak gondolom e kérdésben az agrárium szereplőinek a felháborodását, valamint az ezzel kapcsolatos petíció megindítását (NAK-MAGOSZ), reményeim szerint nemzetközivé tételét.

Bár sokat kell még ezzel a kérdéskörrel foglalkozni, de talán egy-két árnyalattal kedvezőbb politikai légkörben, mint öt éve, s az elmúlt öt év tapasztalatai alapján egyre nagyobb hangsúlyt kaphat a versenyképesség megtartása, növelése, vagyis árnyaltabbá vált a zöldítési folyamat megítélése. Persze, a klímavédelem továbbra is fontos, de azt is fontos belátni, hogy ennek végrehajtásával nem tehetjük tönkre az unió mezőgazdaságát. Egyfajta adulapként – és erre a Bizottság még nem talált jó választ – folyamatosan előhúzhatjuk a „korrekt kereskedelempolitika” kártyát, amely a harmadik országból érkező termékektől ellenőrzött módon azonos standardokat vár el (termék-előállítási-, élelmiszerbiztonsági vagy környezetvédelmi szempontból). 
Véleményem szerint ugyanis az EU belső jogrendjét be nem tartó, ellenőrizetlen import termékek jelentik a legnagyobb veszélyt az EU belső termelésének versenyképességére. Jelenleg nincs olyan szerv és nincs olyan szervezet vagy apparátus, amely ezt hatékonyan vizsgálni tudná. Amíg ez a kérdés megoldásra nem talál, értelmetlen és versenyképességet rontó minden belső szabályozó szigorítása, hiszen azt csak magunkon tudjuk alkalmazni. Ha azt akarjuk, hogy itt Európában magasabb állatjóléti standard legyen, kérdés, tudjuk-e ezeket a feltételeket megkövetelni minden harmadik országból származó importtermékekkel szemben? Mert ha nem, akkor komoly versenyképességi hátrányt szenved az uniós termelő. A jövőben ez lesz az egyik sarkalatos kérdés az Európai Parlamentben is.

Szerintem a szakmailag megalapozott hatástanulmányok elkészítése nélkül nem lehet igazi áttörést elérni…

Ebben egyetértünk, de az elmúlt néhány évben a tudomány fogalma (és a szakma megítélése is) relativizálódott az Európai Unióban. Az EFSA tanulmány jó példa erre. Az etológiai tudományok szakemberei állapították meg, hogy 11 kilogramm/nm biztosít „jólétet” a csirkének. Ha ugyanezt a kérdést gazdasági, környezetvédelmi, fogyasztói (ár) oldaláról is megvizsgálnánk - értelemszerűen - más eredményt kapnánk. Hogy ki fogja a valós adatokon nyugvó hatástanulmányokat megírni, azt nem tudom, de vannak kétségeim. Szakterületünkön született egy viszonylag új, átfogó, több dimenziót érintő elemzés az úgynevezett ECC (European Chiken Commitments) standard alkalmazásának következményeiről (ADAS tanulmány). Az ECC EU szintű alkalmazása esetén 37,5 százalékkal nőnének a baromfihús termékelőállításának költségei, 44 százalékkal csökkenne a termelés és 24,4 százalékkal nőne az üvegházhatású gázok kibocsátása.

Kicsit közérthetőbben megfogalmazva, az ECC standard EU szintű bevezetésével jelentősen drágulna a termelés, komoly termeléscsökkenést és ezzel párhuzamosan élelmezésbiztonsági kockázatot jelentene, mindezt jelentős környezeti terhelés mellett. Sajnos az egyoldalú ideológia törekvések esetében rendre hiányzik a rendszer szintű gondolkodás, a gazdasági, környezetvédelmi és szociális hatások elemzése, s az összesített következmények súlyosságának értékelése. Ez nem egy felelősségteljes gondolkodás….

Térjünk át a hazai helyzetre. Hamarosan megnyílnak a vidékfejlesztési program pályázati lehetőségei. Felkészült-e erre az ágazat?

Az előzőekben említett szélsőséges állatvédő ideológiák Észak- és Nyugat- Európában komoly károkat okoztak. Csökkent a sertéshús és marhahús fogyasztás, a fogyasztáscsökkenéssel párhuzamosan visszaesett a termelés is. A baromfihús-fogyasztás viszont úgy nőtt, hogy a termelési kapacitások bővítésére nincs lehetőség, számos uniós tagország nemzeti jogszabályaiba szigorító/termeléskorlátozó elemeket épített be. A Nyugat-Európából egyre inkább kiszoruló állati termékelőállítás komoly piaci lehetőségeket jelent a Közép-Kelet Európai régiónak, így hazánknak is. Talán nem véletlen, hogy az elmúlt öt évben Lengyelország az EU legnagyobb baromfitermelő országa lett, s hazánkban is dinamikusan nőtt a csirkehús előállítás. 

A meghirdetett támogatások – élelmiszeripari fejlesztések, állattartó telepek fejlesztései – ágazatunkat tekintve a legjobbkor jelentek meg, hiszen valós piaci igény lesz a termékeinkre, amelyeket - a fejlesztések nyomán – versenyképesen és hatékonyan fogunk tudni kiszolgálni. Ha a termelő és vágó-feldolgozó kapacitások egyidejű fejlesztése meg tud valósulni ágazatunkban, akkor kis túlzással a jövő „kincsesbányája” lehet az ágazatunk. Beszédes történet: a Rabobank egyik vezető elemzőjével jó kapcsolatot ápolok, s több alkalommal értekezünk a „jövőről” és a tendenciákról. Ő az elkövetkező 5 évben 100.000 tonna növekedéssel számol hazánkban a baromfihús termelést illetően, szerintem ez akár 200.000 tonna is lehet. Bizakodó vagyok a támogatásokkal kapcsolatosan, de ehhez az államigazgatásnak reálisan kell tudni megkülönböztetni a vágyakat és a realitásokat, ehhez jó támpontot adhat egy-egy pályázat banki finanszírozhatósága, megvalósíthatósága. 

Mennyire befolyásolta a termelési eredményeket a madárinfluenza járvány?

Sajnos azt kell mondanom, hogy ez egy gyenge pont a rendszerünkben. Nyilván nem szerencsés, hogy hazánk sajnos beleesik a nagy madárvonulások fő útvonalaiba, így hatványozott veszélynek vagyunk kitéve az őszi és tavaszi madárvonuláskor. Az is tény, hogy a jelenlegi kártalanítási/kárenyhítési jogszabály korszerűsítésre, frissítésre, szigorításra szorul. Sokan csak arra koncentrálnak, hogy mennyi a kártalanítás százalékos aránya a tényleges forgalmi értékhez képest. Ez hibás gondolkodás. Nem arra kell figyelni, hogy a lengőtrapézon milyen magasan van a védőháló, hanem arra, hogy sikerüljön az ugrás és ne legyen szükség a védőhálóra…Azonban nem csak a jogszabály, hanem annak végrehajtási elemeiben is meg kell újulnia. Be kell építeni a veszélyes időszakok kötelező zárt tartási időszakát a rendszerbe és speciális járványvédelmi szabályokat kell alkalmazni ezen időszakokban (állatmozgatás, kezelés, tesztelés). 

Ha az elmúlt időszakot kell értékelnem, akkor az első kilenc hónapot külön választanám az év utolsó negyedétől. A kilenc hónapban nőtt a termelés és az értékesítés, a csirkehús iránt tartós a kereslet. Ezt segítette az is, hogy az ukrán termékekre kvótát szabtak ki, de tény, hogy nőtt a csirkehús iránti uniós kereslet. Sőt a pulykahús iránt is - ez régóta nem fordult elő - kialakult egy keresleti piac, vélhetőleg, mert csökkent a lengyel, valamint a hazai termelés is. A víziszárnyas ágazatnál ennél lényegesen árnyaltabb a kép. A hízott májtermékek iránti keresletet leginkább az befolyásolja, hogy Franciaországban tavalytól vakcinázzák az állományokat, aminek az a következménye, hogy a korábban a termelésből kiesett állományokat (6-8 millió hízott kacsa) lassan pótolják, így ezt szűkülő piacnak kell tekintenünk.  Új piaci lehetőségeink pedig nincsenek, mert a tavaszi és az őszi madárinfluenza miatt az ázsiai piacra nem szállíthatunk. Véleményem szerint az új piaci realitásokhoz kell igazítanunk a termelésünket, azaz csökkenteni kell a termelést. A szektorral közösen találnunk kell olyan megoldást, ami a túlélést biztosíthatja. Fontos a járvány elleni védekezés kérdése is, itt a korábban említett végrehajtási elemek fontosságát hangsúlyoznám (veszélyes időszakokban - a tavaszi és az őszi madárvonuláskor - kötelező zárt tartás, állatmozgatások szabályozása, korlátozása, hatékony járványvédelmi intézkedésekkel a vírusfertőzés kockázatának csökkentése). 

Mi a helyzet a pecsenye kacsa, húsliba ágazattal?

A húsliba egyre inkább csökkenő szegmense a baromfihúsnak, mert szezonális termék, hiszen Márton napon nő meg iránta kereslet. A pecsenye kacsa mára mindennapos fogyasztási cikké vált. Itt az egyik legnagyobb probléma, hogy Kínából az EU piac számára elviselhetetlen nagy import mennyiségben jön be az elősütött kacsa, (ami évi 10-15 ezer tonna), s ez lefedi a kínai éttermek és egyéb HOREKA szektor igényét. Ez a teljes uniós pecsenyeszektort tönkre teheti, mert nyomott áron kell a terméket az kiskereskedelem számára eladni. Mivel ez uniós szintű probléma, ezért a legutóbbi AVEC küldöttgyűlésen alakult is egy munkacsoport a probléma kezelésére. Felhívtuk a tagországok figyelmét arra, hogy az ő nemzeti hatóságuk jogosult intézkedéseket meghozni, és eljárni az import visszaszorításában, mert nagyon komoly mennyiségről van szó.

Mit mondhatunk a tojástermelésről?

Az étkezési tojás a baromfihústól elkülönült termékpálya, a saját örömeivel, problémáival. Jó hír a termékpálya életében, hogy sikerült egy nemzetközi promóciós programban nyerni, melyben kommunikálni tudunk a tojás, mint élelmiszer kiváló tulajdonságairól. Mindenki tudja, hogy a marketing források mennyire szűkösek, ezért ez a pályázat talán biztosít egy olyan összeget, hogy a tojás megítélése, népszerűsége idehaza növekedjen, s a táplálkozásbiológiai értékét is erőteljesebben tudják közvetíteni a fogyasztóknak. 

A ketreces, nem ketreces tartás körüli kérdésről – mint állatjóléti kérdésekről - hasonló a véleményem, mint az egyéb termékpályákon. A fenntarthatóság egyéb dimenziót is meg kell vizsgálni. Ez alapján pedig kijelenthető, hogy az EU konform technológiák használata környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és gazdasági (ezáltal szociális) előnyökkel jár, így a fenntarthatóság szempontjából kedvezőbb. Ennek jogi szabályozása (tiltása) ésszerűtlen döntés lenne, amely nemcsak élelmezésbiztonsági, de versenyképességi, környezetvédelmi, állategészségügyi következményekkel is jár, mindamellett, hogy megfosztaná a fogyasztót a szabad termékválasztási jogától. Hosszútávon nem tartom kizártnak, hogy egy folyamatos lépésről-lépésre haladó átállás eredményeként egyszer megvalósul ez, de jelenleg az európai tyúktartás csaknem fele még mindig a hagyományos ketrecekben termel, ezért egyik napról a másikra beszüntetni nem lehetséges.

Bár tudjuk, hogy a baromfitartás zárt körülmények között történik, de hatással van-e a klímaváltozás a termelésre?

Egy volt évfolyamtársam Svédországba hívott egyetemi előadást tartani éppen ebben a témakörben. Megörültem a felkérésnek, de már a felkéréskor elmondtam, hogy az intenzív baromfitermelés a világ minden táján hasonlóan történik, mint nálunk, Brazíliában, Szaud-Arábiában és Svédországban is. Ennek oka, hogy időjárási körülményektől, függetlenül bármely ország számára elérhető módon megvalósítható legyen a termelés. A klímaváltozás hatásait az első hőhullámot követően – ez nyolc évvel ezelőtt volt – minden termelő azon gondolkodott, hogyan tudná a hőstressz hatásait kiküszöbölni.

Mára már megvalósultak azon fejlesztések, amelyek a hőstressz kezelésére alkalmasak. Persze, a mezőgazdaság többi ága már nem tudja magát függetleníteni a klíma változásától, s ez kihatással lehet a mi ágazatunkra is. Egyébként biztos vagyok abban, hogy a baromfitartók a mostani pályázati ciklusban, az ÁTK pályázat keretében száz százalékban megvalósulnak az intenzív hizlaló telepeken azok a beruházások, amelyek a klímaváltozás negatív hatásait korrigálják, lásd zöldenergia telepítések.

Végezetül, hogyan zárul az év, és hogyan állnak fel a jövő évi startvonalhoz?

A termelési eredményeket az utolsó negyedév teljesítménye fogja befolyásolni, kérdés, mekkora kárt okoz a járvány. Eddig úgy tűnik, hogy a kitörések száma és területi megoszlása miatt az elmúlt évek egyik legsúlyosabb járványával állunk szemben. A jelenlegi járvány sajnos már több vármegyét és régiót érint, ennek következményeként rendkívül szigorú hatósági intézkedés szükségesek… Ha sikerül is a járványt megfékezni, akkor sem tudjuk a tavalyi eredményeket elérni, hiszen a hatósági korlátozó intézkedések (betelepítések elmaradása) még egy ideig sötét árnyként kísérik a termelést. Javaslom, hogy február közepén (amikor rendelkezünk konkrét összesített adatokkal) térjünk vissza a kérdésre. 

Ajánlott kiadványokPupos Tibor - Sütő Zoltán - Szöllősi László (szerkesztők):
Versenyképes tojástermelésDr. Babinszky László:
A gazdasági haszonállatok vízigényeDr. Böő István:
Baromfifélék betegségei - A gazdaságok gyakoribb állatbetegségei III.Dr. Tóth László:
Állattartó épületek klímája (Légcsere, szellőztetés, fűtés, hűtés)Bárány lászló - Pupos Tibor - Szöllősi László (szerkesztők):
Versenyképes brojlerhizlalásNovotniné Dr. Dankó Gabriella - Kiss Andrea:
Antibiotikum-felhasználás csökkentése a sertés- és baromfitenyésztésben

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Juhok elhelyezése - hagyományos és precíziós megoldásokFejlesztés előtt: Sertéstelep technológiája - Vemhesítő épület és kocaszállás Fejlesztés előtt: Brojleristállók építése