Fejlesztés az állattenyésztésben: tojástermelés

Kategória: Állattenyésztés, Élelmiszeripar | 2025/01/30

Az évek közötti ingadozás is oka lehet annak, hogy negyedszázad alatt felére csökkent a hazai tojástermelés. A fogyasztás évente 2.2-2.3 milliárd darab, fejenként 240 tojást „ütünk le”, ami kicsit meghaladja az uniós átlagot. Ennek felét az 550 gazdaságban állítják elő, a másik fele a háztájiból és az importból származik. A behozatal az egész Európai Unióra jellemző, tavaly például 23 százalékkal nőtt az import mennyisége, aminek nagy része Ukrajnából és az Egyesült Királyságból származik.

A változó adatok és tapasztalatok ellenére is óvatosan tervezhetik jövőjüket a tojástermelők: a zöldmezős fejlesztéseknél a telepi beruházások költsége – a támogatásokkal is számolva – 3 év alatt megtérül. A beruházási döntésekhez a Versenyképes tojástermelés című szakkönyvben találhatnak szakmai információkat a gazdálkodók.

Tojóállományok felnevelése

A megvásárolt napos jércék felnevelése és tartása történhet egyfázisú vagy kétfázisú rendszerben. Az előbbiről akkor beszélünk, ha a napos jérce állományt ugyanabban az istállóban nevelik fel, ahol az állomány a teljes tojástermelési időszak végéig maradni fog. Ilyen egyfázisú tartás esetén a fűtés, a légcsere és a világítás tervezésekor a nevelési idő alatti maximális igényt kell minden esetben figyelembe venni, továbbá az istálló technikai berendezéseit is (etető- és itatórendszert) ennek megfelelően kell megválasztani és méretezni. Ezt a megoldást ritkán alkalmazzák.

A tojóhibrideket tartó üzemek túlnyomó többségében a kétfázisos tartási rendszer terjedt el. Ez azt jelend, hogy napos kortól 17(-18) hetes korig a növendékeket a nevelőházban tartják, majd ezt követően a tojóházba telepítik át az állományt. A kétfázisú megoldás kétségtelenül munkaigényesebb, de számos előnye van, mert az állatok mozgatását, áttelepítését egybekötik a növendékek szelekciójával, vakcinázásával, vérvételével, továbbá az új, tiszta és fertőtlenített környezet kedvező hatású az állomány állategészségügyi státuszára.

Maga a nevelés két szakaszra bontható. Az első szakasz az előnevelés, ami 5-6 hetes korig tart, míg az utónevelés napjainkban 17(-18) hetes korban fejeződik be. A tojástermelő állományok genetikai tulajdonságainak változását jól tükrözi, hogy alig néhány évtizeddel ezelőtt még 20 hetes korig tartott a nevelés, és ekkor telepítették át a jércéket a tojóházba. Ez napjainkban majdnem egy hónappal rövidebb ideig tart.

A nevelési módszerek közül alapvetően két változat terjedt el: a mélyalmos és a ketreces, de a későbbi tojatás rendszerétől függően az utónevelés történhet olyan rácspadlós istállóban is, ami részben mélyalommal, illetve részben rácspadlóval fedett. A ketreces (battériás) jércenevelésnek számos előnye van a mélyalmos rendszerrel szemben, de a két tartásmód elterjedtségét erőteljesen befolyásolják az ágazat közgazdasági viszonyai. A mélyalmos tojóhibrid nevelőházak technológiai berendezése megegyezik a tojótipusú szülőpárok és növendékek nevelésére használatos épületekével.

Az eltérő típusú tojóhibridek tartásával kapcsolatos tudnivalókat az 1. és 2. táblázatban foglaltuk össze. Az ajánlott telepítési sűrűség a nevelés alatt eltér kissé az almos és a rácspadlóval ellátott nevelőházakban.

1. táblázat. Az ajánlott telepítési sűrűség a jércék típusától, korától és a tartási módtól függően

2. táblázat. Barnahéjú tojást termelő hibridek itató- és etetőszükséglete

A nevelés alatt a kellő nagyságú etető- és itatótér alapfeltétele annak, hogy minden egyed kellő mennyiségű takarmányhoz és ivóvízhez jusson, az állomány növekedése optimális legyen, és a testtömegbeli egyedi szóródást a biológiailag normális tartományban tartsuk.

A naposállatok etetésére speciális műanyag naposcsibe etetőtálcákat vagy a szállító kartonokat használjuk. A fogadáskor többlet etetőteret célszerű biztosítani úgy, hogy egy csibekartont számítunk 100 csibére. Az első napokban kúpos itatókból itatjuk a csibéket, függetlenül a felszerelt többi itatótói úgy, hogy 1 m2-en belül a csibék feltétlenül itatót találjanak. A naposcsibe etetőbe a takarmányt vékony rétegben szórjuk, hogy a mindjárt enni kezdő egy-két csibe csőrének kopogása a többi csibét is odahívja. Jó, ha néhány csibének a csőrét az itatóba dugjuk, hogy az állomány inni is minél előbb megtanuljon. A második héten célszerű megkezdeni a fokozatos áttérést a végleges etető- és itató berendezésekre. Amikor az állomány már megtanulta az új berendezések használatát, akkor szabad a naposkori etetőket és Hatókat az istállóból eltávolítani.

Az etetőkkel szemben fontos követelmény, hogy belőlük a takarmányt a csirkék ne tudják kiszórni. A kiszórt takarmány egyrészt takarmánypocsékolás, másrészt az állatok az alomból esetleg később elfogyasztják, és az könnyen bélgyulladást okozhat. A csibéket csészés vagy súlyszelepes köritatóból itathatjuk. Igen fontos, hogy az ivóvíz ne csöpögjön az alomra, mert a nedves, vagy letapadt, páncélos almon a nevelés nem lehet sikeres.

Alom

Az alommal szemben támasztott követelményeknél fontos kívánalom, hogy jó nedvszívó, hőszigetelő, száraz, rugalmas és pormentes legyen, továbbá ne tartalmazzon penészgombákat, növényvédőszer-maradványokat és idegen anyagokat. Méretét tekintve olyan legyen, hogy a naposállatok mozgását ne akadályozza, ugyanakkor táplálék gyanánt ne tudják megenni és idősebb korban kellőképpen forgatni tudják. Ezeknek az elvárásoknak leginkább a fűrészpormentes, világos színű puhafa forgács felel meg, de a krónikus alomhiány miatt számos helyen rizshéjt, a napraforgó kaszat termésének héját és szecskázott szalmát is használnak. Még kényszerhelyzetben is kerüljük a magas tannin- vagy gyantatartalmú alomanyagok használatát.

Csibegyűrű

A csibegyú'rű alacsony, általában hullámpapírból készített kör alakú kerítés, amellyel a naposcsibéket kisebb csoportokra osztva megfelelő hőmérsékletű területen, illetve az etetők és itatok közelében tartjuk (1. ábra). A 4-5. naptól célszerű bővíteni a csibék rendelkezésére álló területet úgy, hogy két-három szomszédos csibegyűrú't egybekerítéssel összekapcsolunk. A csibegyűrűk legkésőbb a 9-10. napon eltávolítandók, addigra a csibéknek rá kell szokniuk a végleges etetőkre és itatókra.

1. ábra. A naposcsibék fogadására előkészített csibegyűrű sematikus vázlata felülnézetből

Hőmérséklet-igény

A tojóhibridek nevelése során legjobb a műanyás vagy sugárzó fűtési rendszereket használni. A csibék optimális hőmérsékleti igényét (a csibe magasságban) a 3. táblázat adatsora mutatja. Napos kortól a felnevelés végéig az istálló hőmérsékletét 32-33°C-ról 18-20°C-ra kell csökkenteni.

3. táblázat -Tojóhibrid csibék hőmérsékleti igénye

Világítás a nevelés alatt

Ahogy azt korábban már említettük a világos órák száma, a fény intenzitása, sőt hullámhosszúsága is, erősen hat a tyúkfaj reprodukciós folyamataira. Ebből következik, hogy világítási programokkal befolyásolható az ivarérés ideje, a tojástermelés intenzitása, a tojások tömege, sőt a tojástermelési időszak hossza is. Ivarérettnek akkor tekintjük a tojót, ha a tojástermelés intenzitása elérte az 50%-ot. A jércét innentől kezdve tekintjük tyúknak.

A naposkori betelepítésnél minimálisan 20 lux legyen a fényintenzitás, hogy a csibék gyorsan megtalálják az itatókat és az etetőket. Tojóhibridek mesterséges világítási programjára mutat példát a 4. táblázat. Növendékkorban alapvető szabály, hogy a világos órák száma nem növekedhet. A csökkenő tendenciát tartva, amikor elértük a megkívánt minimális szintet (a példánkban ez 8 óra) akkor azt a szintet tartjuk és csak az ivarérést közvetlenül megelőző időszakban növeljük a megvilágított órák számát és a fény erősségét. A fény stimuláló hatásából következik, hogy a nevelés során a világos órák számának változtatásával jelentősen befolyásolható az ivarérés ideje, ugyanis azt akár gyorsíthatjuk, vagy akár késleltetni is tudjuk. Hatékony világítási program csak ablaktalan istállóban, mesterséges világítással valósítható meg. Ablakos istállóban külön e célra kidolgozott világítási programok vannak, amelyekkel a csibe kelésének pontos idejét figyelembe véve lehet az adott esetben legkedvezőbb megoldást választani.

4. táblázat. Tojóhibridek mesterséges világítási programja (h, W/m², lux)

Istállóklíma

Tojóhibridek nevelése során kissé könnyebb a megfelelő istállóklímát biztosítani, mint a brojlerek hizlalásánál, mert lényegesen kisebb a saját hőtermelésük, továbbá sokkal kevesebb a pára- és trágyatermelésük is. Az istállón belüli klímaviszonyokkal szorosan összefügg az alom állapota. A megfelelően száraz (20-30% nedvességtartalmú) almot az állatok jól tudják mozgatni, forgatni, amit - különösen télen - szemes takarmánynak az alomba szórásával még fokozni is lehet. A 5. táblázat egy középnehéz testű tojóhibrid számára biztosítandó minimális és maximális légcsere-igényről tájékoztat, melynek megvalósításakor szem előtt kell tartani, hogy 0,7-1,4 m2 légbeejtő felületet kell számolni 1 m3 ventillátor kapacitásra, továbbá a maximális légsebesség nem haladhatja meg a 0,2-0,3 m/sec-ot.

(Folytatás Pupos Tibor - Sütő Zoltán - Szöllősi László Versenyképes tojástermelés című kötetében)

Ajánlott kiadványokDr. Tóth László:
Állattartó épületek klímája (Légcsere, szellőztetés, fűtés, hűtés)Dr. Babinszky László:
A gazdasági haszonállatok vízigényeNovotniné Dr. Dankó Gabriella - Kiss Andrea:
Antibiotikum-felhasználás csökkentése a sertés- és baromfitenyésztésbenPupos Tibor - Sütő Zoltán - Szöllősi László (szerkesztők):
Versenyképes tojástermelésDr. Böő István:
Baromfifélék betegségei - A gazdaságok gyakoribb állatbetegségei III.Dr. Babinszky László:
Precíziós takarmányozás: tények és tévhitek

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai