Pozitív „mellékhatások” kísérik a talajkímélő gazdálkodást

Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés | Szerző: B. K., 2025/03/11

A termőtalaj a mezőgazdaság és az élelmiszeripar első számú termelőeszköze, de a beruházások a termőtalajt illetően elmaradnak, ami meglátszik a talajok állapotán, amelyre a folyamatos degradáció a jellemző – nem csak nálunk, hanem világszinten is. A termőterületek nagysága is folyamatosan csökken: az Európai Unióban óránként 11 hektár kerül ki a művelésből – aminek csak mintegy a felét okozza a városiasodás, illetve az útépítések és a különböző egyéb beruházások. A többi a mezőgazdasági túlművelés következménye, a talajok minősége folyamatosan romlik, és szaporodnak azok a területek, amelyeket már nem éri meg művelni – érzékeltette a talajkímélő, illetve -megújító gazdálkodás jelentőségét az Agráriumnak Daoda Zoltán, az AGRO.bio Hungary Kft. szakmai igazgatója, a Kukorica Kör Egyesület ügyvezető igazgatója.

Mint mondta, ezek a folyamatok egyrészt lassíthatók, megállíthatók, a talajok állapota stabilizálható, és utána el lehet kezdeni visszafordítani, de ez egy három-ötéves folyamat. Ezen belül is van olyan, amit meg lehet oldani táblaszinten, de vannak területek, amelyek regenerációját regionálisan érdemes kezelni, például a vízgazdálkodási szempontok miatt. De ha valaki csak a saját táblájára tud összepontosítani, mert mondjuk a szomszédok nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, akkor is nagyon sok olyan lehetőség kínálkozik, amivel a romlást lehet lassítani, stabilizálni, illetve visszafordítani.

Daoda Zoltán
Az AGRO.bio Hungary Kft. szakmai igazgatója

Adottak a feltételek 

A változtatáshoz már nagyon régóta minden technológia, inputanyag, a művelési móddal kapcsolatos tudás rendelkezésre áll Magyarországon, hiszen már az 1930-as, 1940-es években kimondták, hogy a mezőgazdasági termelés alapja a „beéredett” talaj. Ezzel a jelzővel illették a talaj szerkezetében és tápanyag-készletében a növényzetre legkedvezőbb állapotot. Az intenzív, forgatásos talajműveléssel, illetve a kemikáliák nagyarányú használatával jellemezhető ipari növénytermesztés elterjedésével azonban ez a fajta gondolkodás háttérbe szorult. Ennek a következménye az a nagy fokú talajdegradáció, ami az elmúlt néhány évtizedben folyamatosan gyorsult. „Ez ellen küzdünk sokféle platformon és módon, és bár igyekszünk hangosnak lenni, még kevés az értő fül, és ez a negatív folyamat most is zajlik” – mondta Daoda Zoltán.

Persze vannak pozitív jelek Magyarországon is, de ha azt nézzük, hogy a termesztéstechnológiában a regeneratív talajművelés tekinthető a legjobbnak, akkor az, hogy az összes szántóterületen belül ezt 50 ezer és 100 ezer hektár közötti területen alkalmazzák, akkor ez elenyészőnek mondható. Ez a fajta gondolkodás terjed, mert nagyon sokan látják, hogy amit eddig csináltak, annak az a következménye, hogy romlik a termőtalajuk állapota, ezen keresztül pedig a gazdálkodásuk eredménye. A gazdálkodók tapasztalhatják, hogy egyre nehezebb és költségesebb a talaj művelése, egyre nő a kitettségük, és a termelés kockázata, miközben csökken a jövedelemtermelő-képesség. Az is igaz, hogy a forgatásos gazdálkodásról nem egyszerű az átállás, mert tudatos gondolkodást, tervezést, tanulást és anyagi erőforrást – például gép- és eszközbeszerzéseket – is igényel, és persze időt is. A lényeg, hogy meg kell hozni a döntést és el kell kezdeni az átállást, ami a kiinduló állapottól függően 3-5 év lehet. A nagy gépgyártók mindenesetre készülnek, és már nagyon sok olyan eszközzel rendelkeznek, amelyek segítik az átállást.

Az adat a kiindulópont

Az átállás első lépése, hogy összegyűjtsük az információkat, ismerjük meg a talajt, amelyen gazdálkodunk, tudjuk meg, hogy milyen állapotban van, és mekkora például a szervesanyag-tartalma. Ezen információk alapján láthatjuk, hogy mekkora szintet kell megugornunk ahhoz, hogy elérjük a célul kitűzött talajállapotot.

Ha valaki nagyobb területen gazdálkodik, annak Daoda Zoltán szerint is kockázatos a teljes termőterületen elkezdeni az átállást – érdemes itt a legrosszabb, leginkább kitett táblákkal kezdeni a változtatást. De ha eredendően egy szikes területről van szó, ott nem érdemes az átállításra energiát és pénzt fordítani, sőt, egy előrehaladott szikesedési állapotú területen nem is feltétlenül kell termelni. Szerencsére azonban a termőterületeink javán nem ez az állapot a jellemző, és még a Duna–Tisza közi futóhomok is átalakítható úgy, hogy megtartsa a nedvességet.

Az AGRO.bio szakmai igazgatója úgy véli, hogy a pH-n kívül a talaj kation-cserélő képességét jelző mérőszám a legfontosabb információ egy talajvizsgálati eredményben. Ha ugyanis ez a mutató javult, az egyenesen arányos a szervesanyag-tartalom javulásával, ha csökkent, vagy nem változik, akkor ott valami nem úgy működik. Ez adat alapján ugyanígy következtethetünk a tápanyag-hasznosulásra is.

A szerves anyag nagy kincs

Vannak példák arra, hogy aki már hosszabb ideje alkalmazza a mikrobiológiai készítményeket is, az sokkal kevesebb műtrágya kijuttatásával tudja ugyanazt a hozamot, vagy akár jobbat is elérni, mint a hasonló területen gazdálkodó szomszédja – mondta Daoda Zoltán. Mindezt azért, mert javult a talaja szervesanyag-tartalma, és a tápanyaghasznosító-képessége. Az például egy fontos eredmény – egyben cél is – ha minden pillanatban van élő gyökér a termőtalajban. A gyökerek kapcsolatban vannak a talaj mikrobiológiai szervezeteivel, és ebből az interakcióból nagyon sok olyan melléktermék keletkezik, ami építi a talajt. Az elpusztult gyökér szerves anyagként elbomolva később maga is emeli ezt a szintet. De például a kukorica sorközben is lehet vetni, amikor még nincs letörve a kukorica, az is a szervesanyag-tartalom dúsulását eredményezi.

Fontos eleme a talajkímélő gazdálkodásnak a menetszám csökkentése, amely fontos velejárója, hogy az erő- illetve munkagépek kevesebbszer tapossák, tömörítik a talajt. Aki már hosszabb ideje ebben gondolkodik, évről-évre javítja talajállapotát, ezzel ellenállóbbá válik a mindenféle klimatikus problémákkal szemben, ami pedig növeli a gazdálkodás biztonsági szintjét.

De ahhoz, hogy különböző munkaműveleteket egy menetben végezhessünk, meg kell teremteni az eszközparkot, például a kombájnra szárzúzó-adaptert szerelve, nem kell külön kimenni a táblára a betakarítás és a fennmaradt szárak zúzása miatt. Így pedig elmaradhat a bálázás is, és azt csak abban a mennyiségben kellene végezni, amekkorában az állattenyésztésnek két évre szüksége van. Ma viszont több évre valót bebáláznak, de a szakmai igazgató szerint látszik, hogy a harmadik-negyedik éves szalma tönkremegy.

Közös érdek a termésbiztonság megteremtése

Daoda Zoltán szerint öt év távlatában el lehet jutni akár a no-till művelési módig, illetve, hogy csak maximum a felső 3-5 centiméteres réteget műveljük. A forgatás nélküli gazdálkodás esetén kimarad az eke és a tárcsa munkamenete, a gazdálkodás energiaszükségletét – egyben a gázolaj költségét – jelentősen csökkentve. Utóbbiról azt érdemes tudni, hogy minden egyes centiméter művelési mélység hektáronként 0,8 literrel növeli a gázolaj-fogyasztást, ami igaz fordítva is, vagyis ahány centivel sekélyebben művelünk, a hektáronkénti gázolaj-felhasználás annyiszor 0,8 literrel lesz kevesebb. A költségcsökkenés pedig megjelenik a nyereségben is, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora ráfordítással termelünk – tette hozzá.

Amikor felmértük a talajállapotot, akkor az eredmények figyelembevételével meg kell tudnunk tervezni, hogy hova szeretnénk eljutni és mennyi idő alatt, ehhez milyen erőforrásaink állnak rendelkezésre most, és mit tudunk bevonni. „Úgy tapasztaljuk, a pénzintézetek is nyitottak arra, hogy a talaj hosszú távú fejlesztéséhez forrást biztosítsanak, ezzel ugyanis a termésbiztonságot jócskán meg lehet növelni” – hangsúlyozta. A jövedelem pedig aztán alapot ad a további fejlesztéseknek.

A számok tehát a regeneratív gazdálkodás hívei szerint fényesen igazolják, hogy érdemes átállítani a termelést az említett módszerek alkalmazásával, viszont ma még igaz, hogy sokan megszokás alapján gazdálkodnak, és művelik a földjeiket. Amíg ezt a gondolkodást nem tudjuk megváltoztatni, addig hiába vannak kiváló technológiák, hiába vannak jó inputanyagok, hiába vannak nagyon jó gépek erre. Pedig van olyan gazdálkodó is, aki ezeknek a módszereknek köszönhetően 2022-ben érte el a legjobb eredményeket, vagyis a legnagyobb nyereséget. Akkor, amikor történelmi aszály pusztított és nagy területen kiégett a kukorica, amikor sok kukoricatermelő nem tudott bevételt realizálni.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai