A magyar halász és a tenger - avagy egy sikeres elnökség mérlege

Kategória: Agrárgazdaság, Állattenyésztés | Szerző: Réczey Gábor, Lengyel Péter Magyarország Európai Unió melletti Állandó Képviselete, 2025/03/18

Az Európai Unió Tanácsa feladatainak ellátásában több mint 150 különböző területre létrehozott munkacsoport és bizottság, úgynevezett tanácsi előkészítő szerv vesz részt. Ezek közül a mi szempontunkból kiemelkedően fontos a Halászatpolitikai Munkacsoport munkája, amely – többek között – minden ősszel meghatározó szerepet játszik a halászati kvóták elosztásában. 

Az előkészületek

Az, hogy Magyarország elvállalta e munkacsoport elnöklését, egyáltalán nem magától értetődő. Gyakori eset, hogy az elnökséget ellátó tagállam más tagállamot kér fel az olyan munkacsoportok vezetésére, amelyek számára kevésbé fontosak, vagy amelyek vezetéséhez nincs meg a kellő szakértelme. Ezt tette 2016-ban Szlovákia, amely halászati elnökségi feladatait teljes körűen átadta az utána soron következő Máltának, cserébe más terület átvételéért. Arra is van példa, hogy egy tagállam csak egyes területek elnöklésére kér fel egy másik tagállamot, mint pl. Csehország, amely a halászati kvótatárgyalásokat maga vezette, de a halászati ellenőrzési rendelet módosításának tárgyalását átengedte Franciaországnak. A magyar elnökség során egyes munkacsoportok esetében Magyarország is élt az elnöklés átadásának lehetőségével, így pl. az integrált tengerpolitikával foglalkozó munkacsoport vezetésére Spanyolországot kérte fel.

Ennek ellenére 2022-ben az Agrárminisztérium (AM) és Magyarország Európai Unió melletti Állandó Képviselete (ÁK) a lehetőségeket mérlegelve úgy határozott, hogy a Halászatpolitikai Munkacsoport üléseinek levezetését, és az ezzel járó munkát nem engedi ki a kezéből, és nem adja át másik tagállamnak. Mi volt ennek az oka? Miért döntött úgy egy tenger nélküli ország, hogy belenyúl a kvótatárgyalások darázsfészkébe, és megpróbál igazságot tenni egy olyan területen, ahol egyrészről az uniós állományvédelmi jogszabályok követelményei, másrészről a halászok megélhetését biztosítani kívánó tagállami elvárások eleve rendkívül szűkre szabják az elnökség mozgásterét, és szinte lehetetlen olyan eredményt elérni, amelyet mind a Bizottság, mind az összes érintett tagállam, mind a civil szervezetek támogatnak?

A válasz kétrétű. Európai szemszögből az AM-nek meggyőződése volt, hogy a minisztérium szakembereinek megvan mind a szükséges szakértelme, mind a diplomáciai képessége arra, hogy kiegyensúlyozott megállapodást érjenek el. Ebben a tengeri halászat hiánya nem annyira hátrányként, mint inkább előnyként jelentkezett, hiszen így Magyarország saját érdekektől nem befolyásolt „tisztességes közvetítőként” (honest broker) léphetett fel a tárgyalások során. Hazai szempontból pedig az elnökség kitűnő lehetőséget biztosított arra, hogy Magyarország ráirányítsa a figyelmet az uniós szakpolitikákban sajnos még mindig meglehetősen marginális szerepet játszó akvakultúra fejlesztésének fontosságára az uniós halászati ágazat versenyképességének és fenntarthatóságának javításában. 

A fenti szempontokat mérlegelve az AM úgy döntött, hogy belevág a feladatba, azonban ehhez – az elnökségi feladatokkal kapcsolatos megnövekedett munkateher miatt – az elnökségi csapat megerősítésére volt szükség, mind a minisztériumban, mind Brüsszelben.

2023 szeptemberében Lengyel Péter minisztériumi osztályvezető halászati szakdiplomataként történő brüsszeli kirendelésével megerősítésre került az Állandó Képviselet (ÁK) csapata, amelyhez 2024 áprilisában Réczey Gábor halászati igazgató is csatlakozott. Magyarország hivatalosan felkérte Spanyolországot, hogy egy szakértő (Carlos Aldereguía) delegálásával segítse az elnökségi munkát, továbbá megkereste az Európai Bizottság Halászati Főigazgatóságát (DG MARE) is, amely hat hónapra átengedte a magyar elnökségnek egyik kiváló szakemberüket, Janakakisz Mártát. Így 2024 májusára összeállt a végleges brüsszeli elnökségi csapat. A munkacsoporti elnöki és alelnöki feladatokat Réczey Gábor és Lengyel Péter látták el, akiknek munkáját Carlos Aldereguía és Janakakisz Márta szakértőként segítette. 

A brüsszeli munka hazai hátterének biztosításához azonban nélkülözhetetlen volt az AM Halgazdálkodási Főosztály állományának növelése is. Lengyel Péter osztályvezetői feladatait ideiglenesen Szabóné Béres Beatrix vette át, majd Szentes Katalin és Kovács Bence Dániel személyében további két kiváló kolléga is csatlakozott Csörgits Gábor főosztályához, így már biztosítva volt, hogy az elnökségi feladatok ne vonjanak el túl sok energiát a normál ügymenetben folyó ügyektől.

Megjegyzendő, hogy mindennek ellenére is voltak olyan feladatok, amelyekben a spanyol-belga-magyar elnökségi trió másik két tagjának segítségéhez kellett folyamodnunk. Az elnökséggel ugyanis számos olyan feladat jár (pl. harmadik országokkal folytatott tárgyalások, nemzetközi szervezetek ülésein való részvétel, az ezek margóján zajló uniós koordinációs megbeszélések vezetése), amelyeknek ellátását, a velük járó nagyszámú nemzetközi utazást az elnökséggel járó folyamatos munkateher nem tette volna lehetővé. E feladatokat a magyar elnökség nevében azon országok (Spanyolország, illetve Belgium) látták el, amelyek ezeken az üléseken egyébként is részt vettek volna.

Mindezt azért tartjuk fontosnak leírni, mert szeretnénk érzékeltetni, hogy milyen előkészületek vezettek el a konkrét elnökségi munkákhoz. Az egyik legfontosabb tanulsága ugyanis a mögöttünk álló hat hónapnak, hogy a megfelelő felkészülés és előkészítés tette lehetővé, hogy sikerrel zárjuk a magyar elnökséget.

A magyar elnökség eredményei

Az elvégzett feladatok öt nagy csoportba sorolhatók: 

• Fenntartható halászati partnerségi megállapodások (SFPA) lejáró jegyzőkönyveinek megújítása.
• Közös uniós álláspont kialakítása a regionális halászati gazdálkodási szervezetek (RFMO) és egyéb nemzetközi szervezetek (pl. FAO Halászati Bizottság, COFI Halászati Bizottság) üléseire.
• Az ún. „északi megállapodások” időben történő megkötése (két- és háromoldalú megállapodások az Egyesült Királysággal és Norvégiával, valamint megállapodások Izlanddal, Grönlanddal és a Feröer-szigetekkel), hogy ezek eredményei beépíthetők legyenek a halászati lehetőségekről szóló rendeletekbe.
• Halászati lehetőségek és tagállami halászati kvóták meghatározása 2025-re a Balti-tengerre, a Földközi- és Fekete-tengerre, az Északi-tengerre és az Atlanti-óceánra.
• Egyéb jogi aktusok.

A magyar elnökségi félév alatt a Bizottság 10 országgal tartott SFPA vegyes bizottsági ülést, illetve a lejáró végrehajtási jegyzőkönyvek megújítását célzó tárgyalásokat (ezek egy része több körben zajlott). Emellett 16 RFMO-ülésre került sor, hosszú tárgyalások folytak az Északi-tenger parti államaival, valamint az EU öt tengeri medencéjére kellett meghatározni a halászati lehetőségeket és tagállami kvótákat. Ahhoz, hogy ezeket a tárgyalásokat a Tanács megfelelően előkészítse, a magyar elnökség 17 munkacsoportülést, 5 Coreper, és 4 halászati miniszteri ülést tartott a félév során. Ezenkívül mintegy 50-60-ra tehető azon koordinációs üléseknek a száma, amelyeket Magyarország, vagy Magyarország nevében Belgium és Spanyolország elnökölt.

E munka eredményeképpen a magyar elnökség alatt sikerült megújítani a Zöldfoki-szigetekkel, Bissau-Guineával és Grönlanddal kötött SFPA-k végrehajtási jegyzőkönyveit. 

Elefántcsontparttal, a Cook-szigetekkel, valamint Sao Tomé és Príncipével még folytatódnak a tárgyalások, ezek lezárása a lengyel elnökségre marad.

Az RFMO-k állományvédelmi intézkedéseinek uniós jogba való átültetése terén a magyar elnökség sikeresen lezárta az Észak-kelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) rendelkezéseinek átültetését, amelyet még a belga elnökség kezdett meg. A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) rendelkezéseinek átültetése terén a Tanács kialakította saját álláspontját az Európai Parlamenttel (EP) való tárgyalások megkezdéséhez, de a továbblépéshez meg kell várni, hogy az EP is elfogadja saját álláspontját a rendeletjavaslatról. Szintén sikerült tanácsi álláspontot (brüsszeliül: általános megközelítést) elérni a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok esetében alkalmazandó egyes intézkedésekről szóló rendeletmódosításról. A továbblépés ebben az esetben is az EP-álláspont elfogadásának időpontjától függ.

A magyar elnökség legnagyobb sikere a balti-tengeri halászati lehetőségekről szóló tanácsi rendelet elfogadása októberben, majd pedig a földközi- és fekete-tengeri, illetve az északi-tengeri és atlanti-óceáni halászati lehetőségekről szóló két tanácsi rendelet elfogadása decemberben. Mindhárom rendeletet egyhangúlag fogadták el a tagállamok, ami a kvótatárgyalások történetében példátlannak számít. A decemberi kvótatárgyalások különös kihívást jelentettek, mivel az eredeti bizottsági javaslat gyakorlatilag a halászat leállítását jelentette volna a Földközi-tenger nyugati medencéjében, évi 27 nap halászatot engedélyezett volna a halászoknak. A magyar elnökség erőfeszítései eredményeképpen rekordidő, mindössze két nap alatt elfogadott politikai megállapodás garantálta a halállományok jogszabályok által előírt fenntartható hasznosítását, ugyanakkor olyan rendelkezéseket épített be a rendeletbe, amelyek – egy sor fenntarthatósági, állományvédelmi intézkedés teljesítése fejében – lehetővé teszik a halászat fenntartását.

A kvótamegállapodások egyhangúsággal történt elfogadása azért is tekinthető kiemelkedő eredménynek, mert az európai halászat nagyon nehéz időszakon megy keresztül: számos halfaj állománynagysága csökken, ugyanakkor folyamatosan nő a kereslet a haltermékek iránt. A gazdasági-társadalmi fenntarthatóság és az ökológiai fenntarthatóság egyensúlyának biztosítása évről évre egyre nagyobb kihívást jelent, amelyet nehezít az is, hogy kiöregedőben van a halásztársadalom. Magyarország álláspontja szerint a probléma egyik megoldását az akvakultúra fejlesztése jelentheti, ami ugyan tagállami hatáskörbe tartozik, szemben a közös halászatpolitikával, de az együttműködés, a kompromisszum kialakítása ott is elengedhetetlen. Ezért is tűzte a magyar elnökség – elsőként az elnökségek történetében – zászlójára az akvakultúra-fejlesztés fontosságára való figyelemfelhívást. 

Az akvakultúra témájában az elnökségi félév alatt két nagy sikerű rendezvény megtartására került sor. Szakmailag kiemelkedő mérföldkő volt a 2024. július 8-10. között Balatonfüreden megrendezésre került halászati főigazgatói és attaséi ülés. Az akvakultúra jövőjéről megtartott háromnapos rendezvény eredménye az a 27 tagállam által támogatott kompromisszumos javaslat, amely megfogalmazza a legfontosabb célkitűzéseket az akvakultúra területén. A dokumentumot a magyar elnökség megküldte a december 1-én felállt új Európai Bizottság részére, bízva abban, hogy a Közös Halászati Politika (KHP) küszöbön álló felülvizsgálata során minél több elemét figyelembe veszik majd. A másik fontos rendezvény pedig a 2024. október 14-én Brüsszelben megtartott „Tegyük az akvakultúrát az európai fenntartható élelmiszerrendszer alapvető elemévé” című ágazati workshop volt, amelynek során az ágazati szervezetek és a Bizottság folytattak vitát az uniós akvakultúra jövőjéről. Mindkét rendezvény résztvevői egyetértettek abban, hogy az akvakultúra megerősítése kulcsfontosságú az európai halellátás fenntarthatósága szempontjából, ehhez azonban elengedhetetlen a jelenlegi európai szakpolitika prioritásainak megváltoztatása.

A magyar elnökség akvakultúrát illető kezdeményezése abból a szempontból is sikernek tekinthető, hogy a január 1-jén Magyarországtól az elnökségi stafétabotot átvevő Lengyelország szintén az akvakultúrát nevezte meg egyik prioritásának a halászat területén. Így számíthatunk arra, hogy az akvakultúra-fejlesztés kérdése a továbbiakban is napirenden marad az EU-ban.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai