Ársatuban a pálinkaágazat

Kategória: Növénytermesztés | Forrás: Agrárium-info, 2015/01/28

A lepárlás jó évben akár a termés 15–20 százalékát is felveheti, ráadásul a termék külföldön jól eladható, megbecsült hungarikum.

Január 15-én járt le az a határidő, ameddig minden hazai házi pálinkafőző-tulajdonosnak regisztráltatnia kellett berendezését a helyi önkormányzatok adóügyi illetékeseinél. Jövő ilyenkor, ha a szerkezettel párlatot is előállított, már adófizetési kötelezettsége is lesz, bár pillanatnyilag csak jelképes: évi 1000 forint. További szigorítás a házi pálinkakészítéssel kapcsolatban, hogy ezentúl lefőzni csak saját gyümölcsöt lehet – e szempontból 2010 ősze, a párlatkészítés magyar rendszerének szinte teljes liberalizációja óta nem volt semmiféle korlátozás. Az érvénybe lépő új szabály szerint viszont „magánfőzőnek az a 18. életévét betöltött gyümölcstermesztő személy minősül, aki saját tulajdonú gyümölccsel, gyümölcsből származó alapanyaggal és párlat készítésére alkalmas, saját tulajdonú desztillálóberendezéssel rendelkezik”. Ha valakinek kevés gyümölcse van, de szeretné azt bérfőzésben pálinkává nemesíteni, annak hektoliter-fokonként a teljes jövedéki adótétel (3337,82 forint) felét kell kifizetnie – az eddigi nulla forintos adóösszeg helyett.

Visszalépés

A meghozott intézkedések lényege, hogy Magyarország a közösségi adószabályozással vívott pálinkaháborút elveszítette. Hogy így lesz, az igazából sejthető volt, csakhogy időközben a meghirdetett megengedőbb szabályozásra egy új vállalkozói réteg települt. Szinte minden kisebb-nagyobb településen létesült bérfőző üzem, s a műszaki áruk között szép forgalmat hoztak az immár korlátozás nélkül árusítható lepárlók. „Akciósan” akár már 40-50 ezer forintért is lehetett venni műbizonylattal rendelkező berendezést.

Sokan a mai napig nem értik, igazából mi baja is volt az Európai Uniónak a magyar pálinkaliberalizációval. Pedig egyszerű: mi – évszázados hagyományainkra hivatkozva – már 2004-ben kedvezményt (a magánfőzetés jövedéki adójának 50 százalékon tartását) kértünk és kaptunk a közösségtől. Ezen az egyezségen lépett túl 2010 nyarán a frissen felállt második Orbán-kabinet, amikor lényegében eltörölte a legszigorúbb jövedéki szabályozás alá eső ágazat nagy részének regisztrációs és adófizetési kötelezettségét. A lépés nyomán 2012-ben hivatalosan is megindult Magyarország ellen a kötelezettségszegési eljárás, ami most ősszel ért véget. Ennek következményeként most lényegében visszaáll a korábbi rend.

Magánfőzésnek továbbra is „a párlatnak a magánfőző lakóhelyén vagy gyümölcsöse helyén használható, legfeljebb 100 liter űrtartalmú, párlat-előállítás céljára kialakított desztillálóberendezésen a magánfőző által végzett előállítása” minősül, de évente legfeljebb 50 liter mennyiségig (ez eddig főzőhelyenként 200 liter volt). Ez 86 alkohol térfogat-százalékos párlatra vonatkozik, vagyis – desztillált vizes hígítás után – összesen továbbra is 86 liter saját főzésű, jövedéki adóteher nélküli pálinkánk lehet otthon, már ha igazolni tudjuk, hogy saját gyümölcsből készült és a berendezésünket is regisztráltattuk. Ezt továbbra is kínálhatjuk barátoknak, ismerősöknek, esetleg „falusi vendégasztal szolgáltatásként”, de kereskedelmi forgalomba hozni szigorúan tilos. Érdekes rendelkezés vonatkozik arra az esetre, ha több lett a nedű, mint amennyit a jogszabály megenged. A törvény szerint ugyanis „a magánfőző az évente előállítható párlatmennyiség túllépése esetén a többletmennyiséget haladéktalanul köteles bejelenteni a vámhatóságnak és a vámhatósággal egyeztetett módon gondoskodni a többletmennyiség megsemmisítéséről”.

 Újabb adó

A gazdák elsősorban amiatt aggódnak, hogy a kormány az önkormányzatokhoz utalta az ügyet („itt mindenki ismer mindenkit, tudják, hol van főző, mekkora, ad-e el pálinkát a tulaj, vagy sem”), és úgy általában is bajuk van az adófizetéssel: ami ma évi ezer forint, jövőre könnyen lehet százezer is. Az adótétel ugyanis bármikor egy egyszerű jogszabály-módosítással megemelhető. Éppen úgy, mint a már említett bérfőzés esetén: a magánszemélyek részére engedélyezett 50 liter lefőzött párlat nulla forintos tétele után kissé durvának tűnik a januárba életbe lépett 167 ezer forintos befizetési kötelezettség. Az emelés után – Birkás István, a Kisüsti Pálinkafőzők Országos Egyesületének elnöke szerint – egy liter pálinka lefőzése adókkal együtt 1500–2000 forintba kerül majd a főzetőnek. Ez eddig általában nem volt több ezer forintnál, bár – tette hozzá az elnök – országosan erős az árak szórása.

A szakma aggódva tekint az idei évre. Az adóemelések elsősorban azokat fogják sújtani, akik a kedvező szabályok miatt az elmúlt években ruháztak be a bérfőző üzemekbe és még nem rendelkeznek elég nagy megrendelői körrel ahhoz, hogy túlélhessék a jelenlegi sokkot. Egy komolyabb üzem kialakítása a szigorú előírások miatt még a legegyszerűbb kivitelben is több tízmilliós befektetés, amihez nagyon sok hektoliterfokot kell lefőzni, hogy visszajöjjön.

Az alkoholpiacon egyébként más szigorítások is életbe lépnek – ezek elsősorban a gabonából párolt kommersz italokat érintik. Egyrészt erre a szektorra is kiterjesztették az úgynevezett „chipszadót”, vagyis a népegészségügyi termékadót, mégpedig sávosan. Ennek nyomán például a sör és a bor literenként száz forinttal drágulhat az idén, míg a kommersz szeszek és gyengébb pálinkák (35–45 térfogat-százalékos alkoholok) literjének ára 700 forinttal nőhet. Ez szinte biztosan a legális forgalom szűkülésével jár majd, de a kereskedőket más rendelkezés is nyomasztja: változatlanul „lebeg” ugyanis az ital nagykereskedések által fizetendő jövedéki letét drasztikus emelésének ügye.

Telített piac

Ugyanakkor a lepárlás piacát a szigorodó szabályozáson túl belső feszültségek is terhelik. A szakma általános megítélése szerint ma Magyarországon pálinkatúltermelés van. Glédában állnak az eladhatatlan palackok a nagyobb kereskedelmi főzdék raktáraiban, a míves italok előállítói pedig multinacionális áruházláncok „saját márkás” termékeit gyártják szakmányban, hogy talpon tudjanak maradni. Az orosz embargó miatt szinte szó szerint ott rohadt ősszel a szabolcsi termelők nyakán a rengeteg alma, s hiába lett volna logikus lépés, hogy ennek nagy részéből pálinkát készítsenek ezer literszámra, a piac túltelítettsége miatt nem kellett a gyümölcs a főzdéseknek.

Ugyanakkor ez a legális piac, mivel a szigorodó szabályok kijátszása is lehetséges maradt. A jövedékiadó-fizetést számos kiskapun lehet kikerülni. A törvény ugyan tiltja, hogy az egy háztartásban élők „fejkvótáit” összeadva nagyobb tételt fizethessen egy-egy család, ám azt már semmi nem gátolja, hogy a másik utcában lakó nagymama, a fővárosban lévő gyerek vagy épp az elvált feleség nevére kerüljön a tehermentes, 86 literes tétel. Ha valakinek jóval több saját pálinkája van, mint amennyit a rokonaira papíron eloszthat, akkor sincs baj: a szomszédok, a faluban lakók, a közeli és távoli barátok egy-egy liter ajándék pálinkáért szíves örömest vállalják a csekélyke adminisztrációs terhet, s „nevükre veszik” az adott tételt. A piac felszabadítása, illetve a szabályok „visszaszigorítása” óta az ötödik szezon indult az idén, így elvileg ennyi esztendőre visszamenőleg tárolhatunk otthon négyszáz liter pálinkát. Elvégre a törvény senkit nem kötelez arra, hogy egy évben megigyon vagy megitasson 86 liter pálinkát. S finánc legyen a talpán –mondják a hozzáértők –, aki egy mintából megállapítja annak pontos korát, összetételét.

 Szorító árak

Ám a piac mindezekkel együtt is kétarcú. Megnőtt a kereslet a valódi, gyümölcsből készült párlatok iránt, s emiatt elindult felfelé a kínálati piac is. Amíg korábban húsz kereskedelmi főzde volt Magyarországon, addig számuk mára jócskán meghaladja a százat. Sokan reméltek jó üzletet a pálinkából, s az is segítette a vállalkozásokat, hogy egy időben az állam is támogatta a főzdék létesítését. Csakhogy a kereslet jó ideje stagnál, s egyre nehezebb eladni az időközben hungarikummá is kinevezett italt.

Adódhat a kérdés: ha ilyen sok pálinka van a piacon, miért nem lesz egyre olcsóbb annak palackja a boltokban. Ám a drága pálinkának drága az előállítása is – ez is feszíti a piacot.

Málnapálinkát például majdhogynem aranyáron lehet előállítani – írta a nol.hu. Már maga a gyümölcs sem olcsó: négy-ötszáz forintot kérnek kilójáért, miközben ugyanennyi szilvát akár már ötven forintért is meg lehet venni. Az árkülönbség ekkor nyolcszoros. Csakhogy: míg egy mázsa szilva kiad akár 14 liter pálinkát is, a málna legfeljebb három-négy litert produkál. Vagyis itt újabb négyszeres a különbség a szilva javára: összeszámolva tehát minden gyártási tényezőt, 32-szer drágább a málnapálinka előállítása a szilváénál. Ha ezt az árban is érvényesíteni akarnák, akkor egy üveg négyezer forintos szilvapálinkával szemben ott állna a polcon a 130 ezer forintos málnapálinka: ekkora különbséget vélhetőn egyetlen épeszű fogyasztó sem fizetne meg.

Reményt az adhat, hogy Magyarországon sok és jó minőségű gyümölcsöt hoz a szezonok többsége. Márpedig ez fontos gazdasági tényező. A nagyobb pálinkafőzdék akár több száz ember megélhetését is biztosíthatják egy-egy térségben: munkát adnak és a környékbeli termelőktől is felvásárolják a gyümölcsöt. A „bizalom köre” hosszú évekig alakul, s nem rettenti meg a piaci felvásárlási árak ingadozása, illetve a szabályozások változása

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai