Tavaszi munkák: fő szempont a talajkímélés

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: B. K., 2025/05/04

Ma már egyre több gazdálkodó elfogadja, hogy nem szabad „megszokásból” gazdálkodni, ami az idei tavaszi munkákra is igaz. A csapadékszegény télből kijőve kiemelt fontosságúvá vált, hogy a gazdálkodók váltsanak, és ne a hagyományos módon készítsék elő a tavaszi magágyat, mert a régi módszerekkel csak tovább szárad a föld, és elveszi a frissen vetett tavaszi kultúrák esélyét a megfelelő növekedéstől. Van olyan tévhit is, hogy a vetés után érkező csapadék meg is szünteti a problémát, de a szakértők szerint a kiszáradt talaj az esővíztől csak kérgesedni fog, ami még nagyobb akadályt jelent a csírázás előtt.

A vízmegőrzés a kulcs

Fontos tehát, hogy ne bolygassuk a talajt, a nedvességet pedig próbáljuk megőrizni, akár takarónövényekkel is. Utóbbiak, – amelyekkel kapcsolatban tévhit, hogy „elviszik” a vizet a talajból – illetve a szintén a nedvesség megtartása érdekében használt mulcs ugyan lassítja a talajok felmelegedését, ezáltal a vetett növények kelését, de ennél a hátránynál jóval nagyobb a talajban megőrzött víztartalom haszna. A takarónövény legyen gyorsan fejlődő fajok például herefélék keveréke, illetve a talajélet élénkítésében is szerepet játszó, mélyebben gyökerező növények. Általános, mindenki számára beváló recept nincs a takarónövény-keverékekre, és hogy az adott talajon éppen melyik válik be a legjobban, azt a szakemberek szerint mindenkinek magának kell kikísérleteznie.

A talajművelésben szükséges szemléletváltozás szükségszerűségét a klímaváltozás mindenkinek a saját bőrén tapasztalható jelei is alátámasztják. A tapasztalatok szerint lassan ugyan, de egyre inkább terjednek a talajállapot romlását megelőző módszerek, de a nagy egészet tekintve egyre rosszabb állapotban vannak a hazai termőföldek, ami a különböző, talajszelvényeket elemző bemutatókon már mindenki számára jól látszik. Sokan egy-egy ilyen gyakorlati prezentáción döbbennek rá, hogy a felszín alatt mekkora problémák vannak, és hogy ezzel van tennivaló.
Már vannak gazdálkodók, akik a talajélet regenerálásának köszönhetően eredményeket is tudnak felmutatni, és talán a szemléletváltás terjedését jelzi az is, hogy népszerűek az ezzel kapcsolatos támogatások. A hazai gazdálkodók az Agro-ökológiai Programhoz (AÖP) például 2023-ban 4 millió, 2024-ben már 4,2 millió hektárnyi területtel csatlakoztak.

A támogatás helyett a talaj regenerációja legyen fontos

A programban való részvétel azonban csak a kezdet. Daoda Zoltán, a Kukorica Kör Egyesület (KKE) ügyvezető igazgatója, az AGRO.bio Hungary Kft. szakmai igazgatója arra figyelmeztet, hogy még mindig sokan gondolkodnak úgy, hogy az AÖP elsődleges haszna az a pénz, amit a programban használható termékek a támogatáson keresztül hoznak, és a talaj regenerálása, termőképességének javítása csupán másodlagos, vagy nincs is jelentősége. Ez nem jó hozzáállás, ehelyett az AÖP-termékek választásánál megalapozott szakmai döntésre van szükség ahhoz, hogy a program elérje a célját: vagyis, hogy a termőtalaj, amely a gazdálkodó első számú termelőeszköze, segítséghez jusson.

A szakember szerint a mezőgazdaságban a termőtalaj a legfontosabb, csak utána következik minden más: a traktor, az eszközök, az épületek vagy az új autó, ugyanis, ha a termőtalaj elfogy, akkor nem lesz min és hol gazdálkodni, így a felsoroltakat sem lehet használni. Ezért szükséges a szemléletváltás, az, hogy a gazdálkodók az AÖP-termékek talajjavító hatására koncentráljanak. Maga a támogatási rendszer is azt a célt szolgálja ezen a programon keresztül, hogy magas minőségű, bizonyítottan hatásos termékek alkalmazásával a talaj állapota kerüljön a fókuszba.

A rövid távú gondolkodás, az egyszeri nagyobb haszon helyett a hosszú távú nyereség legyen a cél, amihez a hatékony termékek használatával, a termőtalaj állapotának javításával juthatunk, ugyanis a javuló talajállapot egészségesebb növényeket, nagyobb hozamot és jobb terményminőséget, összességében tartós bevételnövekedést is jelent.

Járulékos hasznok

A talajélet gazdagításával nem csupán a talajok tápanyag-ellátottságát, azok feltárásának képességét és a vízgazdálkodását javíthatjuk, hanem egyfajta védekezőképességet is kifejleszthetünk, ugyanis a talajok mikrobiális rendszere egy idő után képes a kórokozókat eltávolítani és mérsékelni a növényeket érő külső stresszhatásokat. Ezzel például a felhasznált növényvédő szerek mennyisége is csökkenthető, aminek pedig pozitív gazdasági hatásai is vannak, és a megtermelt élelmiszer is egészségesebb lesz.

A szemléletváltás mellett persze sok esetben a gépparkot is át kell alakítani, aminek az elmúlt évek gazdasági környezete nem kedvezett. Idén azonban ebben fordulat következhet be, a tervek szerint legalábbis a harmadik negyedévben meghirdetik a várva várt „Mezőgazdasági üzemek digitális átállásának támogatása című pályázatot”, ami sok új beruházást indukálhat. Ezeknek a gépvásárlóknak pedig a gépforgalmazók szerint is az egyik mozgatórugója az energiatakarékos talajművelés. Ennek már az egyébként visszaesett agrárgép-forgalomban is megvannak a jelei, ugyanis míg a teljes mezőgéppiac 32 százalékkal esett vissza tavaly, addig a talajművelő gépek értékesítése csak 4 százalékkal maradt el az egy évvel korábbihoz képest. Megfigyelhető, hogy a talajművelés gépeiben is egyre inkább a digitális eszközök nyernek teret.

Az is trend, hogy az elmúlt években az erőgépek teljesítménye évenként 2-3 lóerővel magasabb lett. Ennek az a magyarázata, hogy a gazdálkodók arra törekednek, hogy kevesebb menetben oldjanak meg minél több feladatot. Elérhetőek már a nagyon sekély mélységben dolgozó talajművelőgépek, és a nagyobb traktorokhoz is megvannak azok a munkaeszközök, amelyekkel megoldható, hogy egy menetben több műveletet végezzenek el. Ez lehetővé teszi, hogy kevesebbszer menjenek rá a gépekkel a földekre, és kevésbé bolygassák meg a talajt. Ennek persze a talajkímélés mellett az energiával való takarékoskodás is az oka.

Vizet a tájba! – korszakváltás a vízgazdálkodásban

Lezárult egy nagy korszak, a vízműveink kiépítésének időszaka, most pedig egy újnak kell következni, amelynek a fő feladata a felelős vízgazdálkodás, vízkészleteink megóvása – indokolta meg a tavaly év végén létrehozott vízgazdálkodási tárcaközi bizottság létjogosultságát V. Németh Zsolt, az Energiaügyi Minisztérium vízgazdálkodásért felelős államtitkára, a tárcaközi bizottság elnöke.  A bizottság operatív, döntéshozó testületként működik, az energiaügyi, az agrár-, valamint a területfejlesztési tárca, illetve az agrár-érdekképviseletek, az agrárkamara és az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának képviselőivel.

Az államtitkár az egyik legfontosabb feladatuknak a vízvisszatartás megoldását nevezte, amely egyébként jelenleg is a vízgazdálkodás része, de most nagyobb hangsúlyt kap. A program meghirdetése előtt is végeztek vízvisszatartást a kezelésükben levő csatornákban, holtágakban, tározókban vagy a belvíz visszatartásra alkalmas halastavakban. Február végén 314 millió köbméter volt az állami víztározókban visszatartott vízmennyiség. A bizottság célja ugyanakkor a vízvisszatartás általánossá tétele és kiterjesztése, amihez át kellett szabni a szabályozókat, és az ökológiai célú vízpótlás, mint fogalom jogszabályi elismerése is megtörtént.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság létrehozott egy online felületet, amelyen keresztül helyrajzi szám, és néhány adat megadásával egyszerűen ajánlhatják fel a gazdák a területüket vízgyűjtési célra. A mezőgazdasági területen történő víztározással nagymértékben növelhető az ország területén visszatartható víz mennyisége. Ez az agrártermelés számára komoly előnyökkel jár, hiszen az elárasztott területen lévő víz táplálja a talajvízkészleteket, párolgással pedig hozzájárul a mikroklíma javításához, ami a légköri aszály veszélyét is enyhíti.

A program felkeltette a gazdálkodók érdeklődését, amit az is mutat, hogy az energiaügyi tárca adatai szerint a február 19-én elindult online bejelentési felületen egy hónap alatt több mint háromszázan jelentkeztek az önkéntes vízvisszatartásra.

A felajánlott területeket meg kell vizsgálni, hogy lehetséges-e oda eljuttatni a vizet, s ha igen, elkészítik a terveket, és egyeztetnek a természetvédelemmel is. A jogszabályi feltételek megteremtésén felül a támogatási rendszert is hozzáigazítják ehhez a programhoz. Néhány éve ezekre a területekre még nem járt földalapú támogatás, most viszont már lehetőség van az elárasztáshoz kapcsolódó tevékenységre is pályázaton támogatást nyerni.

A „Vizet a tájba!” program keretében az első, magántulajdonú terület árasztása Tiszakóródon történt meg, ahol a Tiszából egy legelőt árasztottak el. Figyeltek arra, hogy az őszi vetésekre ne jusson ki a víz, amit nyúlgátakkal oldottak meg. Adorján László gazdálkodó szerint a családi tulajdonú földterületen az elárasztásnak köszönhetően majd júliusban, amikor máskor szokásosan kiégett területeken keresgélnek legelni valót az állatai, idén zöld, jó hozamú legelőt találnak majd, ami számára az állattartás eredményességében is érzékelhető lesz. 

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai