Öntözés: fölzárkózunk Európához?

Kategória: Fenntartható gazdálkodás, Növénytermesztés, Növényvédelem | 2025/05/14

Ma már senki nem vitatja, hogy a klímaváltozás elérte a Közép-Európai térséget, így hazánkat is. A Láng István akadémikus által vezetett kutatócsoport már 2003-ban is jelezte a mai valóságot, de másfél évtizedig a szokások rabjai maradtunk, és vajmi keveset foglalkoztunk a tudományos előrejelzésekkel. Pedig már akkor megfogalmazták, hogy földünk egyértelműen vészjeleket küld. Emelkedik az üvegházhatású gázok aránya, melegednek a tengerek, olvadnak a gleccserek, gyakoribbak az erdőtüzek, korábbiak a tavaszok, későbbiek az őszök, tartós aszályok, más helyeken árvizek pusztítanak.

Egy évtizedes késéssel reagáltak a mezőgazdaságot irányító apparátusok, megértették a klímaváltozás mezőgazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatását, és meghirdették az öntözés fejlesztését. Még 2014-ben létrejött az Öntözési és Vízgazdálkodási Kutató Intézet, amelynek deklarált célja volt a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítása, a termelői együttműködések támogatása.  Öt évvel később a Nemzeti Földügyi Központban megalakult az öntözésfejlesztési főosztály, amely az öntözéses gazdálkodás népszerűsítését, az öntözési közösségek támogatását tűzte ki célul. A földügyi központ azóta megszűnt, az öntözési közösségek neve megváltozott. Időközben megjelentek és jelenleg is érvényben vannak az öntözési támogatásokat elérhető pályázatok. De ami tény maradt: a 2022-es rendkívül aszályos évben, amikor a gazdák 500 milliárd forint kár szenvedtek, csak 111 ezer hektáron öntöztek. Az ismert mondással szólva, a hengerek helyett a sípokon volt a gőz.

Negyven évvel ezelőtt sikeresebb volt az öntözés, akkor 300 ezer hektáron működtek a berendezések. A rendszerváltást követő években az állami gazdasági, termelőszövetkezeti egybefüggő területeket földarabolták, a kisebb gazdálkodók maguk kezdték művelni a földjeiket. Az öntözés a területi adottságok és a szaktudás hiánya miatt háttérben maradt. Használat nélkül elgazosodtak a csatornák, elrozsdásodtak, elrothadtak az öntözést kiszolgáló berendezések. Felújításuk, fejlesztésük kihívást jelent a gazdáknak, hiszen egy hektár berendezése 2-4 millió forint beruházást feltételez, ráadásul a bérelt földeken a megtérülése is bizonytalan.

A mostani ambiciózus célok szerint a harmincas évekre 350-400 ezer hektáron öntözhetnek a gazdálkodók, jórészt állami támogatásokkal. Ha ez megvalósul, akkor ott tartunk, ahol negyven évvel ezelőtt voltunk, és elérjük a jelenlegi európai átlagot.

Ajánlott kiadványokDr. Nagy János:
A kukorica vízigénye, vízforgalma és öntözése - Kukorica. A nemzet aranya III.Tóth Péter:
A rizstermesztés gyakorlata MagyarországonDr. Pepó Péter (szerk.):
Alternatív hüvelyes növények - Integrált növénytermesztés 13.Dr. Pepó Péter (szerk.):
Alternatív ipari növények - Integrált növénytermesztés 15.Dr. Pepó Péter (szerk.):
Alternatív gyökér- és gumósnövények - Integrált növénytermesztés 16.Dr. Pepó Péter (szerk.):
A növénytermesztés agrotechnikai elemei- Integrált növénytermesztés 5.Tóth Árpád:
Az öntözés praktikumaLukács Gergely Sándor:
Talaj- és vízgazdálkodás a fenntartható mezőgazdaságban

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai