A gazda keze: létfenntartás állati és növényi termékekből

Kategória: Agrárgazdaság, Élelmiszeripar | 2025/06/12

Még nem általános vélekedés, de egyre gyakrabban olvasható, baráti beszélgetéseken hallható, hogy az állattartás, különösen az ipari méretű, intenzív tartás jelentős hatással van a környezetre. A FAO adata szerint az üvegházhatású gázok kibocsájtásának 14.5 százalékáért az állattartás a felelős. Szokás emlegetni, hogy a kérődző állatok emésztése során keletkező metánnak nyolcvan-hatszor erősebb a hatása az éghajlatra, mint a széndioxidnak. Az állattartást piszkálók nem felejtik el azt sem, hogy az állati húsok előállításához nagy mennyiségű vízre van szükség, hiszen az állatok, csakúgy, mint az emberek naponta isznak vizet.

De vizsgáljunk meg egy naponta szemmel látható környezetkárosító tapasztalatot, a repülést. A repülő kerozint éget el, s közben széndioxidot bocsájt ki. Egy Budapest New York útvonalon személyenként 1 tonna széndioxid kerül a levegőbe, és egy tengerentúli járaton több százan ülnek. Ha tovább boncolgatjuk a statisztikákat, kiderül, hogy egy kilogramm marhahús elfogyasztásakor 27 kilogramm széndioxid-egyenérték keletkezik, egy kilogramm csirkehúsnál csak 6-7 kilogramm; de egy Budapest London 1500 kilométernyi útvonalon már 300-400 kilogramm. Legyünk őszinték: marha-és csirkehúst gyakrabban fogyasztunk, mint ahányszor repülőre ülünk. A szakértők azt állítják, hogy a húsfogyasztási szokások hosszú távon nagyobb környezeti hatással járhatnak, mint az alkalomszerű repülés.

Az ember mindenevő, már őseink is jóízűen lakmároztak az elejtett vadállatok húsából, ahelyett, hogy az akkor még nem létező statisztikákat tanulmányozták volna. Ezt a jószokást máig tartjuk. Popp József akadémikus könyvében olvashatjuk, hogy a világon a húsfogyasztás kétszer olyan gyorsan nő, mint a népesség száma. Egyre több ember engedheti meg magának, hogy magas hozzáadott-értékű élelmiszert – húst, tejet – fogyasszon. Az emberek nagy része nem a könyvekből, hanem tapasztalatból tudja, hogy az állati eredetű élelmiszerek – hal, tojás, tej, hús – szükségesek a napi munkához, a létfenntartáshoz. Ezek az élelmiszerek magas biológiai értékű fehérjéket, létfontosságú vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak. A B12 vitamin, a vas, a cink, a foszfor, a kalcium, az omega-3 zsírsavak szinte csak állati eredetű élelmiszerekből szerezhetők be a szervezet számára, kivéve persze a mesterségesen előállított termékeket.

Mint a világon szinte mindenre, a húsfogyasztásra is érvényes a mértékletesség szabálya. A zsíros húsok, a sajtok mértéktelen fogyasztása hozzájárulhat a túlsúlyhoz, a cukorbetegség kialakulásához. A feldolgozott termékek fogyasztása összefüggésbe hozható a vastagbélrák megnövekedett kockázatával. A kolbász, a szalámi sok telített zsírsavat, nátriumot tartalmaz, amelyek növelik a koleszterinszintet, a vérnyomást, s ezekkel együtt a szívbetegségek kockázatát.

Az óvatosak, a kicsattanó egészségre törekvők, az állati termékeket elvből elutasítók sem halnak éhen, ők a növényi termékekben – bab, lencse, szója, csicseri borsó, dió, mandula, napraforgó, tofu – is megtalálják a létfenntartáshoz szükséges fehérjéket.

A mértékletesség, a kiegyensúlyozott étrend évezredek óta része az emberi életnek.  

Ajánlott kiadványokOláh Judit - Popp József:
Körforgásos gazdaság - Üzleti modellekDr. Csapó János:
Funkcionális élelmiszerekDr. Oláh Judit:
A körforgásos bioökonómia hatása az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság alakulására a 2050-ig szóló EU Stratégia tükrében Oláh Judit és Popp József:
A fenntartható fejlődés záloga a körforgásos bioökonómiaDr. Csapó János - Dr. Albert Csilla:
Táplálkozás, túlsúly, elhízásDr. Csapó János - Dr. Szabari Miklós Gábor:
A tejtermékek szerepe a táplálkozásban - A tej és tejtermékek szerepe a táplálkozásban III.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai