Kategória: Agrárgazdaság, Élelmiszeripar | Szerző: B. K., 2025/07/14
Nagy kérdés, hogyan reagálnak a sertéspiaci szereplők a ragadós száj- és körömfájás okozta nehézségekre, mindenesetre az állomány tavaly nőtt, és a beruházási pályázatok is sokat lendíthetnek az állattenyésztők és a feldolgozók lehetőségein – derül ki az Agráriumnak nyilatkozó Éder Tamásnak, a Magyar Húsiparosok Szövetsége elnökének a szavaiból.
Éder Tamás
a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke
Az élelmiszeripar általános helyzetét a piaci környezet adta nehézségeken túl jelentős állami terhek is nehezítik, amelyeket figyelembe véve az ágazatot ért kritikák is más megvilágításba kerülnek.
Hogyan jellemezzük a húsipar elmúlt évét?
A tavalyi év megítélésében a sertéságazatot külön kell választani a tenyésztőkre és a feldolgozókra. A sertéstartók helyzetét az határozta meg, hogy bár tavaly a korábbi szintnél kicsit alacsonyabb ár volt jellemző, a 2022-t megelőző évekhez képest érdemben javult az ágazat jövedelmezőségi helyzete. Utóbbit mutatja az is, hogy jelentős sertés-létszám növekedés volt: az elmúlt év decemberében 7 százalékkal volt magasabb a létszám, mint egy évvel korábban. Ilyen mértékű állománybővülés az EU-ban egyébként csak néhány országban volt, de azok többsége a magyarországinál lényegesen kisebb állománnyal rendelkező országok. Fontos tényező, hogy a kocalétszám is nőtt, a KSH-adatok szerint 12 százalékkal, ami ugye magában hordozta annak a lehetőségét, hogy idén hízóállat-kibocsátásban is érdemi növekedés legyen.
Csak hordozta?
Azt még pontosan nem látjuk, hogy ezt az optimizmust, amit a kocalétszám-növekedés is mutatott, mennyire törte le, illetve letörte-e a ragadós száj- és körömfájás? Az azonban borítékolható, hogy negatívan befolyásolta az állomány létszámának alakulását. A korlátozások miatt több fontos vármegyében nem tudtak rendesen telepíteni, a termelésből is kiestek telepek, így bizonyos, hogy annak a pozitív tendenciának, amit tapasztaltunk, ideiglenesen gátat szabott.
Akiket nem korlátoztak hatósági intézkedések, azok hogyan reagáltak?
Én nem tudok olyan gazdáról, hogy a piaci kockázat miatt ne búgatta volna a kocákat. Ne felejtsük el, az érintett vármegyéken kívül még a ragadós száj- és körömfájás idején is nőtt az élő sertés ára, követve a német folyamatokat. Ilyen szempontból is különleges volt ez a betegség, mert gyakorlatilag kettévált a magyar sertéspiac. Visszatérve az elmúlt évre, a második félévben elkezdett csökkenni az élő sertés ára, és a 2023-as szinthez képest alacsonyabban mozgott, ami a sertéstenyésztők tavalyi eredményességének már nem tett jót, de egyébként így is messze felette volt az öt éves átlagárnak, és talán egy átlagos évet tudtak zárni a tenyésztők. Egyébként az idén, az év elején megint elkezdett emelkedni az élő sertés ára.
Hogyan élték meg ezt az időszakot a feldolgozók?
Ott már egészen más a szituáció. A kibocsátás növekedett a húsfeldolgozás és tartósítás, valamint a húskészítmény gyártás alágazatokban. Emelkedett a vágásszám is, mégpedig érdemben, 6 százalékkal, ami az uniós stagnáláshoz képest kifejezetten pozitív. Ez a vágásszám-növekedés most a KSH számain is lekövethető, hiszen azok szerint a húsfeldolgozás és tartósítás ágazat termelési volumenindexe 6 százalékos, a vágásé pedig 6,5 százalékos növekedést mutatott, a készítménygyártás pedig még ehhez képest is intenzívebben, több mint 13 százalékkal bővült tavaly. Az érem másik oldala pedig az, hogy még ez sem kompenzálja azt a visszaesést, amit ezek az alágazatok 2023-ban szenvedtek el. Sajnos a húsiparra is igaz, ami az élelmiszeripar egészére, hogy nem jutottunk vissza a 2022-es szintre. Ha megnézzük a két alágazat belföldi és külpiaci értékesítését, jól kiviláglik, hogy ez miért van így. A húsfeldolgozás és tartósítás, a vágóhidak belpiaci értékesítései tavaly is visszaesést mutattak. Az ágazat úgy zárt pozitív eredménnyel, hogy az export jelentősen, 17 százalékkal növekedett, miközben a belpiaci értékesítése tavaly is több mint 2 százalékot esett vissza. Vagyis a belföldi értékesítés két egymást követő évben csökkenő tendenciát mutatott a friss húsoknál, miközben a készítményeknél növekedés volt az exportnál is, és a belföldi értékesítésnél is.
Ez mire vezethető vissza?
Óvatosabbak a vásárlók. A húsiparban az okozta a problémát, hogy – ellentétben az élelmiszeripar egészével – a sertéshús-ágazatban az elmúlt évek során nem sikerült a költségnövekedéseket beépíteni az átadási és a fogyasztói árakba. Ha megnézzük az elmúlt év végi és a 2023 év végi árakat, akkor egy sor, a KSH által megfigyelt termék esetében, tehát hivatalos adatokkal alátámasztva láthatjuk azt, hogy alig volt áremelkedés, vagy konkrétan árcsökkenés volt. Például a száraz kolbász, mint megfigyelt kategória, 2024 decemberében 100 forinttal olcsóbb volt kilónként, mint 2023 decemberében.
De ugyanúgy igaz ez a virslire is, ami az év végén olcsóbb volt, mint az év elején. A megfigyelt tőkehúsoknál pedig – ugyanígy 2023 decemberét és 2024 decemberét összevetve – gyakorlatilag stagnálás volt az árakban. Egyetlenegy húsrész ment keresztül érdemi áremelkedésen, ez pedig a sertéscomb. De ez nem véletlen, mert a sertéscomb korábban az ársapkás, illetve a kötelező akciózás kategóriában volt, így utóbbi kivezetése után volt arra mód, hogy szép lassan lekövesse a megelőző években elmaradt áremelkedést.
Ha már hatósági intézkedések, milyen hatásuk volt, illetve van ezeknek?
A comb nagyon szépen mutatja azokat a negatív hatásokat, amiket az árstop váltott ki. A kiskereskedőknek ez veszteséget okozott, logikus, hogy annak kompenzálása céljából keresték az olcsó import lehetőségét, jöjjön az bárhonnan. A Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége részéről jeleztük ezt. Érdekes ugyanakkor, hogy azok a termékek, amelyek az ársapka alá tartoztak, azok döntő része olyan volt, amiben érdemi importunk nem nagyon van, mert bőven önellátók vagyunk, sőt még exportálunk is. A cukorpiacon és részben a tojáséban már jelen van érdemi import, de például a liszt, a növényolaj, a csirkemell és a dobozos tej nem olyan, ahol az import jellemző. De a sertéshús olyan, ahol a külkereskedelmi mérlegünk évek óta egyfajta egyensúlyi állapotban van, plusz-mínusz 10-20-30 ezer tonnás elmozdulás látható az export vagy az import irányába, benne vagyunk egy nagy európai mozgó piacban, így évente 140-170 ezer tonna hús jön-megy.
Tavaly a hús-külkereskedelmi mérlegünk érdemben nem változott, mert az importunk 150 ezer tonna, az exportunk pedig 166 ezer tonna volt – ebben nem történt semmi különleges. Ezen belül viszont az árstop bevezetésétől kezdve a sertéscomb forgalmában óriási volt az elmozdulás. Számszerűsítve: 2021-hez képest 2023-ra 80 százalékos volt a sertéscomb importunk növekedése. A kötelező akciózás 2024 első félévének végéig tartott, és ha azt a félévet, mint az utolsó állami beavatkozásos fél évet hasonlítom az utolsó állami beavatkozás nélküli fél évhez, ami 2021-ben volt, akkor háromszoros az import növekedése, 3700 tonnáról 10.900 tonnára. Erre csak az a magyarázat van, hogy a kiskereskedők bárhonnan megpróbálták felhajtani az olcsó combot, hogy csökkentsék a veszteségeiket.
A sertéscomb hirtelen áremelkedése nem a húsipar átadási árainak emelkedését jelentette. Ilyen helyzetben milyen évet zárt az iparág?
Az árakra visszatérve, az említett sertéscombén kívül egyéb esetekben nem volt érdemi áremelkedés az év során. Éven belül nyilván volt hullámzás, amikor még magasabb volt a disznó ára, akkor magasabb volt a hús és a készítmény ára is, de ha az év végi árakat hasonlítjuk össze, akkor stagnálás vagy egyes esetekben még visszaesés is tapasztalható volt. Így kijelenthető, hogy a sertéshúsok és húskészítmények tavaly nem játszottak érdemi szerepet az élelmiszer-infláció növekedésében. A húsipar 2024-ben nem tudta az önköltség-növekedését áthárítani, sem a belpiacon, sem az exportértékesítésben, ami viszont azt is jelzi, hogy a tavalyi nem volt egy jövedelmező év a húsiparnak. Ezt jelzik az éves eredménykimutatások, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a vágással foglalkozó cégek többsége lényegesen rosszabb eredményt tudott elérni, mint a megelőző évben, sőt, jó néhányuk gazdálkodása egyenesen veszteségbe fordult.
A vágásszám-növekedéshez mennyiben járult hozzá az import?
Nyilván van benne valamennyi import, de azért azt is látni kell, hogy Magyarország jelentős élősertés-exportőr is. Olyan országokkal vagyunk határosak, elsősorban délen, ahol nagy sertéshús - illetve élősertés - deficit van, és alacsony az önellátottság. Itt elsősorban Romániára és Horvátországra kell gondolni, mind a két ország olyan, amelyik különböző okok miatt, de nagyon nagy negatív külkereskedelmi mérleggel bír, és nem csak húsban, hanem élősertésben is. A délkelet-magyarországi piac jelentős részben a román piaci folyamatok által befolyásolt. Ott tehát kifelé megy az élősertés, Szlovákiából pedig hozunk be – nem jelentős mennyiségben – disznót, de azt is látnunk kell, hogy az élősertés-behozatalunk jelentős része még ma is malac, miközben döntően hízót exportálunk.
Hogy indult az idei év a húsiparban, milyen helyzetben ütött be a ragadós száj- és körömfájás?
Az év elején emelkedett a német jegyzés, és mivel a hazai élősertésárak is ezt követik, drágult az alapanyag. Közben a várt belföldi fogyasztásnövekedés, ahogyan az élelmiszeripar egészében, úgy a húsiparban sem következett be, a húsvét például egy gyenge átlagot hozott. Az első negyedév adatai még nem tükrözik a ragadós száj- és körömfájás összes hatását, így sajnos a második negyedév számai még rosszabb helyzetet mutatnak majd. A húságazat egészéről vannak pontos adatok, amiben benne van a baromfi-feldolgozás is, ahol pedig a madárinfluenza okoz gondot. A készítménygyártás az első negyedében még vissza is esett, a stagnálás az export enyhe növekedésének tudható be. Érdekes módon a húsnál fordított a szituáció, ott némileg a belföldi fogyasztás emelkedett, és az export csökkent, de ebben már benne vannak a ragadós száj- és körömfájás március 7-ei magyarországi megjelenését követő korlátozások is. Összességében a tavalyihoz képest nem indult volna rosszul az év a húsiparnak, csak közbeszólt a ragadós száj- és körömfájás.
A gyenge átlagos húsvét mit jelent pontosan?
Sajnos egy-két évvel ezelőtt megállt az a tendencia, amit korábban nagyon üdvözöltünk, vagyis, hogy a gyenge minőségű főtt vagy hőkezelt termékek súlya csökkent. A kosárban ez a csökkenés megállt, sőt egyes üzletekben némileg nőtt is ezeknek a termékeknek a forgalma. Ezek a gyengébb minőségű termékek pedig egyébként jelentős részben importból származnak. Ez jól mutatja, hogy az emberek jobban figyeltek a pénztárcájukra idén húsvétkor, mint két-három évvel ezelőtt.
Eközben hogyan alakultak a teljes élelmiszeripar számai?
Menjünk vissza 2023-ig, mert sajnos az élelmiszeripari ágazat 12,1 százalékos visszaesése példátlan ebben az évszázadban. Ezt a mértéket még a válsággal sújtott 2008-as évben sem közelítette meg az ágazat teljesítményromlása, hiszen akkor is csak 6,7 százalékos volt a termelési volumenindex csökkenése. Tavaly némileg javult a helyzet, sőt, az első félév kifejezetten biztató volt a maga 7,1 százalékos növekedésével, de az év második felének 1,2 százalékos növekedése lehúzta az átlagot. A 2023-as drámai visszaesésben az is benne van, hogy a korábbiakkal ellentétben az ágazat teljesítményét az export sem tudta segíteni. Tavaly pedig sem a belföldi értékesítés, sem az export növekedése nem kompenzálta a 2023-as csökkenést. Az is eltérés a két év között, hogy 2023-ban az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom visszaesését jelentősen meghaladta az élelmiszeripar belföldi értékesítésének csökkenése, vagyis piacot vesztettünk itthon, míg tavaly fordult a kocka, és az iparág belföldi értékesítésének növekedése meghaladta az élelmiszer-kiskereskedelem növekedését.
A húsiparnál láttuk a hatósági beavatkozások hatását. Mi látszik ez ügyben a teljes élelmiszeripart nézve?
A hatósági beavatkozás egyes alágazatoknál is az import növekedését hozta, de igazából a beszállító és a kereskedő közötti bizalmi kapcsolatrendszerbe trafált bele, ami egyébként korábban hosszú évekig épült. Az árrésstop pedig aztán végképp belerondított ebbe, főleg azzal, hogy teljesen transzparenssé vált, hogy melyik partnerrel milyen ármegállapodást kötött a beszállító az adott termékre vonatkozóan. És akkor jön a nyomásgyakorlás, hogy neki is adja annyiért, amennyiért a másik kereskedőnek: ilyenkor persze egy-egy termék átadási ára csak egy információ, de mögötte más megállapodások is lehetnek – például, hogy egy sor másik terméket is megvásárol a kereskedő az adott gyártótól. Az árrésstopnak hatása volt arra, hogy ismét nőtt a különbség az átadásiár-index és a fogyasztóiár-index között. Arról sokat beszéltünk, hogy 2021-ben és 2022-ben a kiskereskedelem tompította a mezőgazdasági árak és az élelmiszeripari átadási árak növekedéséből adódó nyomást.
A fogyasztói árak alacsonyabb mértékben növekedtek ebben a két évben, mint az élelmiszeripari átadási árak. Ez kilógott az általános trendből, amire pedig az a jellemző, hogy a fogyasztói ár növekedése meghaladja az átadási ár növekedésének az ütemét. Emlékezhetünk, hogy ez volt az a két év, amikor brutális volt az ár növekedés. Az ársapkák, azok meghosszabbítása pedig arra kényszerítette a kereskedőket, hogy ezt az ár csillapítást föladják, mert veszteséggel adnak sok terméket, méghozzá nagyon jelentős veszteséggel, így aztán 2023 januárjától minden egyes hónapban az előző hónaphoz képest a fogyasztói ár növekedés nagyobb, mint az élelmiszeripari átadási ár növekedése, sőt, még olyan is előfordul, hogy ez év áprilistól év végig csökkent, de a fogyasztók ebből semmit sem érzékeltek. Vagyis a kereskedők marzs növeléssel válaszoltak arra, hogy bizonyos termékkörökben nem tudtak árat emelni, és veszteséget voltak kénytelenek elszenvedni. Ez aztán 2024-re is igaz volt, hiszen az élelmiszerek átadásiár-indexe 2 százalékkal csökkent az előző évhez képest, a fogyasztói árak viszont majdnem 3 százalékkal nőttek. Ez az 5 százalékos marzs növelés egyértelműen a hatósági intézkedések veszteségeit kompenzáló és a szabályozás alá nem tartozó termékek esetében alkalmazott lépés.
Eközben azért főleg az élelmiszeripart érte kritika, hogy nem elég hatékony.
Igen sokszor elhangzott a sajtóban és némely politikusi megnyilvánulásban is, hogy a magyar élelmiszeripar gyenge hatékonyságú és ezért drága a magyar élelmiszer. Úgy látom, hogy a hazai élelmiszeripar az e körül a mondat körül kialakult hangulat elszenvedője, és inkább nézzük meg, miért is nevezik drágának a magyar élelmiszert. Az Eurostat szerint a magyarországi élelmiszerárak 2023-ban érték el az uniós átlagot. Ha megvizsgáljuk a fogyasztói árakat, láthatjuk, hogy azok három nagy tételből állnak össze. Az első a mezőgazdasági alapanyag, ami ágazatonként eltérő mértékű, a tőkehúsnál akár a 70-80 százaléka is lehet a teljes önköltségnek, de még egy magasabb feldolgozottságú termék esetében is 50-60 százalékos a mezőgazdasági alapanyag részesedése. Márpedig a mezőgazdasági termények árában az unión belül azért már nincs olyan nagy különbség, tehát ha abból indulunk ki, hogy egy magyar élelmiszeripari cégnek körülbelül ugyanannyiba kerül az alapanyag, mint bármelyik más uniós versenytársának, akkor azzal nem állunk messze a valóságtól.
A második önköltségi tényező a gyártás költsége. Ebben két döntő költségelem van, az egyik a munkabér, a másik meg az energia. A munkabérben még nyilván a magyar feldolgozóknak van előnye, de azért ott is megy szép lassan a felzárkózás. Az energiaköltségeket nézve pedig az Európai Bizottság adatai szerint, bár való igaz, hogy a háztartások számára a gáz és a villamos energia az egyik legolcsóbb, de az ipari szereplők számára az egyik legdrágább költség. A munkabérelőnyt pedig ezt messze kompenzálja. És akkor erre jön rá a fogyasztói árban a harmadik meghatározó tényező, a különböző adóteher. Az áfa, ami az élelmiszereknél néhány terméket leszámítva a nálunk a legmagasabb a világon. A 27 százalékot ráadásul jelenleg megfejeli egy 4,5 százalékos kiskereskedelmi különadó, az egyik legmagasabb európai EPR-díj, és az ilyen széles termékkörre és ilyen nagy teher mellett sehol nem alkalmazott népegészségügyi termékadó. Ebből kiindulva viszont Magyarországon éppenséggel a legdrágábbnak kellene lennie az élelmiszereknek, nem pedig az EU-átlag szintjét elérni.
Kérdezhetjük, hogy akkor mi hiányzik a rendszerből? A válasz egyszerű: az eredmény, más nem hiányozhat, mert minden más ott van. Vagyis nem drága a magyar élelmiszer, hanem olcsó ahhoz képest, hogy milyen terheket kapunk rá. Ez egyébként egy természetes következménye annak, hogy a magyar költségvetés bevételi oldalának szerkezete úgy alakult át az elmúlt évtizedben, hogy a fogyasztási adók váltak meghatározóvá, míg más adóterhek (Szja, örökösödési adó stb.) érdemben csökkentek.
Ha nem is ebben az összefüggésben fontos, de a munkaerő is hiányzik a magyar élelmiszeriparból.
Erre az egyik kényszerű válasz a külföldi munkások behozatala. Ez a folyamat az élelmiszeriparban az elmúlt években felgyorsult, jelentős számú harmadik országbeli vendégmunkás érkezett, bár most egy kormányzati döntés miatt szűkül a potenciális küldő országok köre. A másik válasz pedig a fejlesztés, ezért vagyunk kénytelenek robotizálni, automatizálni. Azokat a jelentős fejlesztési támogatásokat, amelyekre pályázni lehetett, azokat azért a cégek jelentős része már nem csak arra használja fel, hogy a harminc-negyvenéves eszközöket modernebbre lecserélje, mert ezen nagyrészt már túl vannak. Most a modern robotizációs, automatizációs megoldások használata következik, már csak azért is, mert egyszerűen ki kell váltani a munkaerőt.
Nagyot változott az utóbbi években a világ: még emlékszem arra, hogy tizenöt-húsz évvel ezelőtt én is több olyan beruházástervezést láttam az élelmiszeriparban, ahol a beruházó úgy döntött, nem veszi meg a csomagológépet, mert húszéves a megtérülése, és mert ott van az a négy ember, akik majd csomagolják és pakolják a terméket. Most sok helyen nincs négy ember, sőt kevesebb sincs, ezért az élelmiszeripari vállalkozások kénytelenek olyan területeken is automatizációs megoldásokat keresni, amelyeken korábban nem. A másik oldala pedig ennek a változásnak, hogy kevesebb, de szakképzettebb munkaerőre van szükség.
De nem csak a jelentkezők számával, hanem a képzettségével is gondok vannak...
A fejlesztések eredményeként abban is előre lépünk, hogy be tudjuk mutatni: ezek a modern, automatikus megoldások már normális munkakörülményeket teremtenek az emberek jelentős részének, amelyek jóval vonzóbbak lehetnek, mint az a kép, ami az élelmiszeriparról kialakult. Egyébként ez már most is sok helyen megvan, hogy mást ne mondjak, vannak olyan megoldások, amelyeknek köszönhetően nem kell a dolgozóknak a hideg hűtőraktárba bemenniük, mert a robotok szépen elintézik ezt a feladatot.
A jelenleg elbírálás alatt álló beruházási támogatási pályázatoktól tehát ez ügyben is sokat várnak. Miben segít még ez a nagy – és a jelek szerint a nagy projektekre keretként eredetileg megjelölt 150 milliárd forintnál is bővebb – támogatási forrás?
A támogatások már eddig is sokat javítottak az élelmiszer-termékpályák hatékonyságán. Gondoljunk csak arra, hogy már eddig is jelentős források mentek az állattenyésztésbe, aminek eredményeként például a sertéstenyésztésben nem csak nőtt az állománylétszám, hanem a naturális mutatók is érdemben javultak az egy kocára jutó született malacok számától a fajlagos takarmány-felhasználásig. Ennek köszönhetően vannak már Magyarországon is olyan nagy integrációk, amelyek a nyugat-európai felső 25 százalékának számadatait teljesítik. A beruházási támogatásokra nagyon nagy a túligénylés az élelmiszeriparban, és ezek között is biztos vannak olyanok, amelyeket ki kell szűrni, részben mert vágyalapú tervezésen nyugszanak, vagy azért, mert többen is hasonló fejlesztéseket képzeltek el, az összes megvalósítására viszont nem lenne piac.
El kellene kerülni a veszteséges tevékenység leplezését szolgáló irracionális beruházásokat is, és szükség van egy mérethatékonysági szempontra is, annak kiszűrésére, hogy a széles körben elérhető, commodity (árucikk, alapanyag) termékeket a megfelelően nagy üzemméretben próbáljanak meg előállítani. Nagy a döntéshozó felelőssége, mi mindenesetre abban bízunk, hogy a második félévben megszületnek a döntések és a jövő év elején megkezdődnek a beruházások megvalósítása.
Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása
Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai
A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.
Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.
A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra
Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.
« vissza