„A falugazdászok vannak a frontvonalban”

Kategória: Kamara | Szerző: SZB, 2015/03/10

Darabos Tamás,
általános
főigazgató-helyettes

– Kérem, mutassa be eddigi pályáját, kapcsolatát az agráriummal!

– Korábban banknál, biztosítónál és egyéb szolgáltató szervezeteknél dolgoztam tanácsadóként, felsővezetőként. Sok-sok területét láttam már ennek a szegmensnek, de magát a mezőgazdaságot, mint ágazatot nem ismerem. Ennek ellenére, amikor január elején először volt lehetőségem találkozni a megyei kamarai vezetőkkel – akik mind gazdálkodók vagy az agrárium valamilyen szervezetein, cégein keresztül az ágazathoz szorosan kapcsolódnak –, nagyon kedvesen fogadtak. Elfogadták azt a fajta megközelítést, amelyet már Győrffy Balázs elnök úrnak is kifejtettem, hogy úgy képzelem el a kamarát, mint a magyar zászlót:

A legalsó szín, a zöld, a szakmaiság. Az a fajta mezőgazdasági szaktudás, amit a kamarának hoznia kell ahhoz, hogy partnerként tekintsenek rá a gazdálkodók. Azt gondolom, ezen a téren nincs hiány a kamarában. Nagyon jól felkészült szakemberekkel dolgozunk, akik valóban értenek a mezőgazdaság valamennyi területéhez.

A középső színt, vagyis a fehéret a menedzsment képviseli. Ez tudja megmondani, mi kell ahhoz, hogy egy közel ezer fős szervezet hatékonyan és gazdaságosan működjön, hogy az tényleg eljuttassa azt a tudást az emberekhez, ami a birtokában van. Ez az a feladat, amit én magaménak érzek, ezt a réteget kell megfelelően kialakítani, megerősíteni. Azt gondolom, ehhez megvan a hátterem, korábban vezettem már ilyen nagy szervezetet, sőt belülről láttam, hogyan, milyen módszerekkel irányítanak ennél nagyobbakat is.

A trikolor harmadik színe pedig a piros, a társadalmi felelősség és politika, amelyek az elnöki, elnökségi tisztségekhez kapcsolódnak. Az országos elnöknek és alelnököknek, illetve a megyei elnököknek a dolga az, hogy a megfelelő társadalmi, politikai támogatottságot biztosítsák a kamara részére ahhoz, hogy egyrészt át tudjuk adni a politika felé azokat a gazdasági, társadalmi impulzusokat, igényeket, amelyeket a kamara tagsága támaszt, másrészt a politika felől jövő igényeket, elvárásokat, iránymutatásokat el tudjuk juttatni az emberekhez, és meg tudjuk értetni azoknak a létjogosultságát.

Mivel tizenhárom éves pályafutásom során leginkább informatikával, szervezetfejlesztéssel, működés-átalakítással foglalkoztam, azt gondolom, hogy ami a kamarában előttünk áll, egy számomra testhezálló feladat. Nagyon bízom benne, hogy sikerül megnyernem magam mellé azokat az embereket, akik hordozzák a szakmai tudást és a szervezeti öntudatot, és így együtt jó eredményeket tudunk majd elérni. Ez így kicsit inkább ars poétika lett, mint bemutatkozás, de talán nem is baj. Magamról még annyit, hogy nős vagyok, két gyermek édesapja, és Budapesten élek.

– Az eddigiek alapján, hogyan látja a kamara jelenlegi felépítését, és melyek azok a feladatok, amelyeket főigazgatóként el kell majd végeznie?

– A kamara, mint szervezet, amikor megkapta a falugazdász- hálózatot mind fenntartásra, mind pedig feladatvégzésre, azt hiszem, túl gyorsan nőtt, és ezzel a gyorsasággal a szervezet nem tudott lépést tartani. Elsőként tehát azokat a folyamatokat kell rendbe raknunk, amelyek magának a kamarának az üzemeltethetőségét, működtethetőségét jelentik. Hogy miként tervezzük a költségvetésünket, milyen leosztásban, ki mivel gazdálkodhat. A történeti előzmények okán a működési folyamatok nagyon centralizálttá váltak az elmúlt két-három évben. Most ezt a centralizációt kell megfelelő lépésekben lebontani, és bizonyos döntési, gazdálkodási és irányítási jogköröket a megyékhez visszavinni. Elsőként most ezeket a területeket célozzuk meg a fejlesztés, az átalakítás során. A tervek szerint ez két-három hónap múlva meg is történik, és azután tudjuk megnézni, hogy mi zajlik körülöttünk a külvilágban, mi mindennek kellene megfelelnünk.

– Mi lehet ezután a folytatás?

– Mint megbízott főigazgató, én abban látom a feladatomat, hogy az ügyintéző szervezetet megfelelő hatékonyságúvá fejlesszem. Abban, hogy értékelhető és értékes szolgáltatásokat tudjunk nyújtani a tagjainknak. Abban, hogy elszámoltatható gazdálkodást folytassunk. Abban, hogy a tagjainkkal való kapcsolatban partneri együttműködést tudjunk kialakítani. Sajnos úgy tűnik, hogy a mostani szervezetben alapvetően hivatalnoki szemlélet érvényesül, ami persze sok aspektusban visszavezethető az emberek korábbi előéletére: a falugazdász-hálózat a kormányhivataloktól átvett emberekből áll, és a kamarák is, amíg kicsik voltak, sokkal inkább hivatalként tudtak működni, mert a hivatali irányítási rend 10–50 fő között tökéletesen hatékonyan tud működni. Ezt a fajta szemléletváltást érzem a legnagyobb feladatnak. Ha ezt meg tudjuk oldani, akkor a kamara mindenre képes lesz. Ez azonban másfajta eszközöket igényel, mint amit eddig használtak. Meggyőződésem – és számomra ez a siker kritériuma –, hogy 2018-ra, amikor a kamarai választások lesznek, a tagjaink azt mondják, hogy megéri tagja lenni a kamarának, és nemcsak a törvény erejénél fogva fizetik majd be a kamarai tagdíjat, hanem mert úgy is gondolják, hogy megérik nekik azok a szolgáltatások, amelyeket cserébe kapnak.

– Melyek azok a szolgáltatástípusok, amelyekről úgy gondolják, hogy záros határidőn belül ki lehet alakítani?

– A legnagyobb nehézséget ott érzem, hogy maga a szervezeti működés nem elég hatékony. Most az a legfontosabb, hogy ebből a helyzetből kihozzuk, megerősítsük. Vannak lehetőségek, szolgáltatáskezdemények. Amennyire én a mai magyar gazdatársadalmat látom, alapvetően olyan, a mezőgazdaságra fókuszáló társadalmi rétegről beszélünk, amelyet a mezőgazdasági termelésen kívüli világ egyes aspektusai kevésbé érdekelnek. Jó lenne mindazt elvinni hozzájuk, ami az ő látómezejükön kívül van, de fontos lehet a számukra, legyenek azok pénzügyek, adminisztráció, olyan jellegű technológiai fejlesztések, amelyek nem egy lépésben hatnak, tehát a közvetlen hatásuk nem érzékelhető. Azt gondolom, hogy a kamarának ez a fajta tudásközvetítés az egyik alapvető feladata. Ebben az irányban tapogatózunk, a szolgáltatás fejlesztésében, a támogatások, az adminisztráció, a pénzügyek és beruházások kérdésköreiben. A választék nagyon széles, gyakorlatilag minden, ami a mezőgazdaság működése köré épül, az nekünk potenciális területünk.

– Lapunk januári számban Győrffy Balázs elnök úr is célzott arra, hogy szervezeti változások, átalakítások is várhatók. Körvonalazódott-e ez a dolog már annyira, hogy lehet róla beszélni.

– Igen. Olyannyira, hogy mikorra ez lapszám megjelenik, addigra ezek már remélhetőleg eldöntött tények lesznek. Azt látni kell, hogy minden ilyen jellegű változtatás elnökségi hatáskörben dől el, az országos elnökségnek kell bizalmat szavazni ezekhez a változtatásokhoz. Ezeknek két fő iránya van. Az egyik a kiegyensúlyozás, a másik az erősítés.

A kiegyensúlyozás alatt a kamara és a tagok, illetve a megyei igazgatóságok és a központ kapcsolatának a kiegyensúlyozását értjük. Én most abba az irányba próbálom terelni a kollégákat, hogy tagjaink minimum egyenrangú partnerek velünk. Ha valami nem működik, azt elronthatták a tagok is, de elronthattuk mi is.

Ugyanez a helyzet a megyei igazgatóságokkal. Fontos, hogy Vas megyétől Hajdú-Bihar megyéig ugyanazon szabályok mentén működjön minden megye, de ezeket a szabályokat úgy kell kialakítani, hogy a megyei igazgatóknak, megyei elnököknek beleszólása legyen. Amikor az átfogó szabályokat létrehozzuk, akkor lehet vitatkozni, de ha már kialakítottuk, onnantól kezdve mindenkire nézve kötelező. Ez az a szemléletváltás, ami a kiegyensúlyozást szolgálja.

A megerősítés pedig alapvetően a központ megerősítését célozza. Olyan szervezeti átalakítást tervezünk házon belül, ami megfelelően megjeleníti egyrészt a szakmaiságot, másrészt a szolgáltatásorientációt. Most minden mindennel össze van gyúrva, nincsenek elkülönítve a feladatok, felelősségek. Ezeket a feladatköröket szeretnénk egy kicsit széthúzni, szeretnénk a szervezeti képességeinket markánsan megjeleníteni. Nincsenek például olyan egységeink, amelyek a szervezet folyamatos fejlesztését végeznék. Elengedhetetlen, hogy ilyen kompetenciákat megjelenítsünk a szervezetben, különben nem tudunk továbblépni. Fontos a központi szervezet megerősítése, hogy valóban érdemben irányt tudjon mutatni a megyei igazgatóságoknak, magába tudja gyűjteni a tudást, és azt át is tudja adni.

Meglepően sokan várják a változást. Ez nagyon pozitív jel. Ugyanakkor, aki jól ért a mezőgazdasághoz, nem feltétlenül ért jól szervezetfejlesztéshez. A szervezeti változtatásnál legkevésbé a szakmai területek felépítésébe, működésébe nyúlunk bele, sokkal inkább a gazdaság, a humánerőforrás-gazdálkodás, a marketing és kommunikáció lesznek az érintett területek.

Ez egy folyamatosan változó struktúra kell legyen. Elvégzünk egy nagyobb átalakítást, utána folyamatosan, havonta-kéthavonta újabb és újabb változtatásokat szeretnénk végrehajtani, ahogy finomodik a szervezet működése. 2017-re talán beáll az a fajta modell, amivel a szervezet hatékony működésre képes.

– Az elnöki interjúból az is kiderült, a kamara tagsága nagyobb, mint amire előzetesen számítani lehetett. Mekkora többletterhet jelent ez a több mint 360 ezer fős tagság?

– Én, amikor idekerültem, már a 360 ezer fős tagsággal találkoztam, nekem tehát ez a természetes. A legnagyobb tagjaink olyan saját apparátussal rendelkeznek, hogy nekik nehéz bármi új szolgáltatást kiajánlani. A legkisebbeknek pedig maga a mezőgazdasági tevékenység is akár csak érintőleges, nekik meg azért nehéz. Nekünk tehát azt a derékhadat kell megcéloznunk, amelyik aktív gazdálkodó, amelyiknek a fő tevékenysége a mezőgazdasághoz kötődik. Ez a célpiacunk, a célközönségünk mindenféle kamarai szolgáltatásra. Az, hogy akik kilógnak ebből a sávból, azokat hogyan kell kezelni, nyilvántartani, egyáltalán tagként kiszolgálni, az egy jövőbeli kérdés.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai