Vége a nagy nyári munkának, átalakulóban a vetésszerkezet

Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés | Szerző: B. K., 2025/09/10

Július végén az őszi búza aratásának gyakorlatilag a végén jártak a gazdálkodók és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) összesítése szerint a kenyérgabona a terület 98 százalékának learatása után 5,52 tonnás hektáronkénti termésátlaggal kerülhetett a magtárakba. A learatott termény mennyisége pedig a teljes, 976,8 ezer hektár aratási munkáinak befejezése után közelítheti az 5,4 millió tonnát. Egy évvel ezelőtt az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) összesen 5,01 millió tonna őszi búzáról számolt be, az 5,8 tonnától csak minimálisan elmaradó termésátlaggal.

Az idei termés összesített mennyisége tehát meghaladja az elmúlt évit, ráadásul most lényegesen nagyobb a jobb minőségű búza aránya. A szakmabeliek a beérkező információk alapján a tavalyi mintegy 20 százalék után most a malmi búza 60-70 százalékos arányáról beszélnek.

Jó árakban bíznak a gazdálkodók

A nagy kérdés minden szezonban az, hogy a gabonatermelők milyen áron tudják értékesíteni a terményt. Már az aratás idején megfigyelhető volt, hogy az elmúlt év hasonló időszakára jellemző áraknál 10-15 százalékkal többet adtak búzáért. A piacon elsőként az őrlési szükségletük egy részét beszerző malmok és a gyengének kinéző kukoricatermés miatt a tengeri egy részét búzával kiváltó takarmánykeverők jelentek meg felvásárlóként. A körülbelül 3 millió tonnás belföldi felhasználási igényen felül a kétmillió tonnát meghaladó exportárualap iránt - a Gabonatermesztők Országos Szövetségének közlése szerint - olasz vevők érdeklődnek. A termény jó minősége megfelelő alapot ad arra, hogy az olasz piac jelentős felvevője legyen a hazai búzának, de az aratás vége felé még úgy tűnt, közelednie kell egymáshoz a világpiaci és az annál magasabb belföldi áraknak. Sokak szerint a tőzsdei kontraktusokban meghatározott minőségi paramétereknél jobb hazai tételek adják meg az esélyt arra, hogy az exportüzletek jó áron köttessenek.

A minőségi paraméterek közül a hektolitersúly volt az, amelyikre azt mondták a piaci szereplők, hogy gyengébb lett a szokásosnál. Ez a nyári nagy hőséggel magyarázható, amely következtében kisebbek lettek a szemek, amelyeken belül pedig arányaiban több lett a héj, így a magvak beltartalma is alacsonyabb. A malmosok ennek ismeretében azt vetítették előre, hogy az őrlés is nehezedik, és egységnyi mennyiségből az átlagoshoz képest 2-3 százalékkal kevesebb lisztet tudnak „kihozni”.

Őszi kontra tavaszi vetés

A NAK július végi adatai szerint akkorra az őszi árpa, a repce és a magborsó betakarításával a teljes területen végeztek a gazdálkodók, míg a rozsnál és a tritikálénál 7-7, a zabnál pedig a terület 18 százaléka volt hátra. Az őszi árpa 5,45 tonnás országos termésátlagával az idei időjárási körülmények között elégedettek voltak a termelők. Ez egyébként nem sokkal maradt el a tavalyi 5,71 tonnás hektáronkénti hozamtól

Fontos tapasztalata az elmúlt évek visszatérő aszályainak, illetve a forróságnak, hogy az őszi vetésű növények jobban viselik ezt az időjárási szélsőségeket, mint a tavaszi vetésűek. Az őszi búza vetésterületének már beindult növekedése sokak szerint trend marad, és a kenyérgabona újra az első számú szántóföldi növénnyé válik. Gabonapiaci szakemberek egyre többször vetik fel, hogy túl sok búzavetőmag-fajtát lehet elérni Magyarországon, viszont piaci szempontból a minőség emelése, illetve stabilizálása mellett a fajtájában is homogénebb búzatermés lenne a kívánatos, mert így jobb árat lehetne elérni a terményért. Erre az export jelentős részét most is felszívó olasz piac különösen alkalmas lenne, az ugyanis nem csak logisztikai szempontból előnyös a magyar exportőrök számára, hanem az olasz tésztagyártás is igényli a magas minőségű búzát.

Visszaszorulóban a repce

Történelmi rekordot jelentő alacsony, 144,7 ezer hektáros területről aratták az őszi káposztarepcét, összesen 415,7 ezer tonnát, 2,89 tonnás hektáronkénti átlaghozammal. E növény vetésterületének elmúlt évekbeli visszaesése látványos: 2018-ban még 330 ezer, 2022-ben pedig már csak 200 ezer hektár volt. A termelői kedv ilyen látványos mértékű hanyatlása hátterében részben a klímaváltozás áll, az aszályos időszakokat ugyanis nem jól tűri a repce. Ezek mellett az sem kedvez a növény termelőinek, hogy az Európai Unióban bevezetett hatóanyag-kivonások miatt nagyon megnehezült a növényvédelem. Mindezek mellett pedig a termelés gazdaságosságát nem csak ezek a tényezők rontják, hanem a piac is, ami a termelők számára kedvezőtlenül alakult.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai