Gyökeres változások az agrártámogatásokban

Kategória: Agrárgazdaság | Forrás: Agrárium-info, 2015/03/10

Tavaly a vidékfejlesztési ügyek felügyelete átkerült a Lázár János irányításával felálló új Miniszterelnökséghez. A helyzet eljárási ügyekben is különleges viszonyokat teremtett, hiszen az uniós támogatásokért felelős intézménynek (Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatalnak) az európai uniós klauzula szerint mind működéséért, mind személyi kinevezéseiért a tagország agrárminisztere felel. Az átszervezés formai hátterét az uniós agrártámogatási rendszer jelentős változása adja. Lényege szerint a szinte kizárólag intenzív, nagy területeken növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok lényegesen kevesebb automatikus támogatáshoz jutnak, mint korábban. Az elvonás nem marad a közösségi kasszában, a tagországok vidékfejlesztési, környezetgazdálkodási és ágazati fejlesztésekre használhatják majd fel. A helyzetet ugyanakkor árnyalja, hogy a normatív támogatások összege maga is csökken, de egy bizonyos területhatárig a tagországok más forrásból kiegészíthetik a keretet úgy, hogy a kis- és középgazdaságokat ne érje veszteség.

Nagyjából tíz éve, a magyar csatlakozást lehetővé tevő nagy közösségi bővítés után hamar kiderült, hogy a belépők agrártermelésének szubvenciói még a szakaszos, lépcsőzetes bevezetéssel is alaposan bezavarnak a már akkor sem acélosan működő rendszerbe. A pénzügyi terheket még csak elbírta a közösségi büdzsé, de a termelés szerkezete a kényelmes és szinte bombabiztos bevételt hozó növénytermesztés irányába mozdult el. A belépő gazdák nagyon hamar rájöttek, milyen nagy lehetőségről van szó: aki húsz hektárnál nagyobb területet használ (akár úgy is, hogy nem vet bele semmit), az milliós nagyságrendű támogatást kasszírozhat. A tavalyi évben Magyarországon egy hektár normatív támogatása ugyanis nem egészen pontosan 230 euró (68 ezer forint) volt. A közösség egészét tekintve visszaszorult az állattenyésztés, tejtermelés és az olyan kézimunka-igényes ágazatok produktuma, mint például a zöldség-gyümölcs termesztés.

Mindeközben az uniós élelmiszerpiac az egyre intenzívebben nyomuló tengerentúli, távol-keleti importőrök célterületévé vált – ráadásul egyre aggasztóbb statisztikák jelentek meg a közösség vidéki foglalkoztatási helyzetéről. Ráadásul ezek a számok azt is mutatták, hogy az európai gazdatársadalom folyamatosan öregszik, a kényelmes szubvenciós rendszer miatt pedig a vállalkozók szinte kizárólag a nagy hozamú és kevés kockázatot hordozó gabonatermesztésre álltak be. Az pedig kevés munkaerőt igényel, ráadásul környezetgazdálkodási szempontból sem kedvező.

Hosszas viták után végül olyan döntés született, hogy a tavaly egy átmeneti évvel kezdődő, 2020-ig tartó költségvetési ciklusban másként lesznek a dolgok. Az alaprendszer változatlan marad, de a pénzt ezután máshogy számolják.

Határok

A legtöbbet vitatott elem az úgynevezett degresszió. Ez a „háromlábú” uniós támogatási rendszer (normatív termelési szubvenciók, vidékfejlesztési források és a – kis mértékben – nemzeti kiegészítések) eddig legstabilabb eleme volt, és túlnyomó többségében a földalapú támogatások tették ki. Ennek most lesz felső határa, mégpedig gazdasági egységenként 150 ezer euró. Az ezen felüli részt a tagországoknak minimum 5 százalékkal csökkentenie kell, de akár az egész különbözetet is elvonhatja (ez lesz nálunk). Az összeghatáron túl csak az úgynevezett „zöldítés” után jár földalapú támogatás, ebből az kap, aki vállalja, hogy a területén többféle kultúrát termeszt. Ez a normál földalapú támogatásnak mintegy 30 százaléka lesz Magyarországon. Tehát aki 1200 hektárnál nagyobb területet művel, vagy egyéb normatív támogatásával átlépi a 150 ezer eurót, az lényegében csak ezt igényelheti. A 150 ezer eurós elvi határt egyébként 1037 hektáros üzemméretnél lehet meghúzni, és ez azt jelenti, hogy a kabinet hektáronként 144–146 eurós alaptámogatással számol (ehhez jön a zöldítési 30 százalék). Ennek az 5 százalékát vonnák el 1037–1200 hektár között, száz százalékát pedig 1200 hektár felett.

A mostani területalapú támogatás jövőbeni összege tehát elvileg kevesebb lesz, a jelenleginek mintegy kétharmada, de kiegészíti a „zöldítésért” járó komponens. Ezen felül részesülhetnek még termeléshez kötött támogatásban az állattartók, illetve a zöldség-gyümölcs termesztők. Szintén termeléstől függő támogatásban részesülhetnek a cukorrépa-termesztők, valamint a fehérjenövényeket termesztő gazdák. A 40 évesnél fiatalabb, termelésbe kezdő gazdák bizonyos területhatárig (90 hektár) emelt összegű területalapú támogatásban részesülhetnek, a kisgazdaságok pedig maximum évi 1250 euróig kaphatnak egyösszegű támogatást

Nem csökken

Mindent összevetve kimondható: a nagy, tízezer hektáros nagyságrendben gazdálkodó cégek súlyos bevételkieséssel számolhatnak. Maga a kormány azzal számol, hogy az 1200 hektár feletti termelőktől évente legalább 20 milliárd forintot vesz el, a 43–45 ezer forintos hektáronkénti összegből az is adódik, hogy a száz százalékos támogatásleépítés 500–600 ezer hektárt érinthet. A hazai termelők összesen 4,8–5 millió hektárra kapnak területalapú támogatásokat, így az 500–600 ezer hektárnyi terület ennek 10–12 százalékát teszi ki. Az érintett gazdaságok azonban – amelyek száma 525-re tehető – egyes felmérések szerint jóval több, összességében egymillió hektárt művelnek, de ebből ugyebár 1037 hektárig teljes egészében megkapják a támogatásokat, 1037–1200 hektár között pedig annak 5 százalékáról kell lemondaniuk. Ugyanakkor a nagyüzemektől degresszióval elvett pénzeket vidékfejlesztésre lehet fordítani, azaz a közvetlen kifizetéseken belül felszabadított összegek a vidékfejlesztési kasszába, Lázár János felügyelete alá helyezhetők át. A kormányzati nyilatkozatokban szereplő, legalább 20 milliárd forintos éves elvonás 70–75 millió eurónak felel meg, amellyel 2015-től 2020-ig, vagyis hat éven át összesen 420–450 millió euróval bővül a vidékfejlesztési kassza, amelynek forrásai így alig csökkennek majd.

Zöld részletek

A tagállamnak a támogatási borítékja (kerete) 30%-át kötelezően a környezeti célok megvalósítását segítő intézkedésekre kell felhasználnia, amelyek célja a víz, föld minőségének, a biodiverzitásnak, valamint a vidéki táj megőrzésének, illetve a klímaváltozásnak a megakadályozása és az ahhoz történő alkalmazkodás. Ez lesz az ún. zöldítés, melynek összege előreláthatóan hektáronként 81 euró lesz (ez az összeg a gazda minden hektárjára jár). Ezért az összegért cserébe azonban a zöldítés 3 feltételét teljesíteni kell (mindenkinek azokat, amelyek rájuk vonatkoztathatóak). Lesznek azonban olyan gazdaságok, amelyek különböző okokból mentesülnek egy vagy több intézkedés alól.
Az ökológiai gazdálkodást folytató üzemnek az az egysége, amely ilyen gazdálkodást folytat, automatikusan mentesül a zöldítés alól.
Alapesetben a zöldítésnek 3 követelménye lesz: terménydiverzifikáció, ökológiai célterület létesítése (EFA) és az állandó legelők arányának megőrzése.

Diverzifikáció (csak szántóföldön kell teljesíteni!):
 - 10–30 hektár közötti méretű szántóföld esetében, amely nem teljes egészében esik árasztásos művelés alá, legalább 2 különböző növényt kell termeszteni. Egy növény maximum 75%-át foglalhatja el a szántóföldnek.
 - 30 hektár szántón felül legalább 3 különféle növényt kell termeszteni. A főnövény ez esetben is maximum 75%-át foglalhatja el a szántóföldnek, 2 növény pedig maximum 95%-án terülhet el.
A maximális területhatárt nem kell alkalmazni azokban az estekben, amikor a főnövény több mint 75%-ban gyep, szálastakarmány vagy ugaroltatott terület. A fennmaradó területre azonban továbbra is érvényes, hogy a főnövény nem foglalhat el nagyobb területet, mint 75%, kivéve, ha gyep, szálastakarmány vagy ugaroltatott terület.
Az őszi és tavaszi vetésű növény két külön terménynek minősül, még abban az esetben is, ha egyazon fajhoz tartoznak.

Állandó gyepterület:
Az állandó gyepterületek mértékét tagállami/regionális szinten meg kell őrizni. Ehhez 2015-ben a tagállam egy referenciaértéket állít fel a 2012-es és a 2015-ös állandó legelőként bejelentett területnagyság alapján, amelyhez képest maximum 5%-kal csökkenhet a gyepek aránya. Állandó gyepnek számít minden olyan állandó legelő, amelyet 2012-ben annak jelentettek be, illetve minden 2015-ben állandó gyephasznosítású területként megjelölt terület, még ha azt 2012-ben nem is állandó gyepként jelentették be. Az így meghatározott terület nagyságát a 2015-ben jogosult mezőgazdasági terület nagyságához kell viszonyítani. Az így kapott érték legfeljebb 5 százalékponttal csökkenhet.
Amennyiben a megengedett érték alá csökken a gyepterületek aránya, a tagállam üzemszintű döntést hoz, hogy azok a gazdálkodók, akik felszántották legelőiket, alakítsák vissza. (Ez alól kivételt képez, ha a csökkenés abból ered, hogy a szántóföldek nagy arányát erdősítették be – de nem rövid vágásfordulójú fás szárú vagy gyors növésű energiaerdő vagy karácsonyfa –, hiszen az erdősítés jelentős környezeti hatást eredményez.)
Ökológiai célterület (EFA – csak szántó esetén kell teljesíteni!):
Amennyiben a szántó területe 15 hektárnál nagyobb, annak legalább 5%-ának megfelelő méretű területen 2015. január 1-jétől EFA-t kell létrehozni (ez az üzem más területén is lehet, nem feltétlenül a szántón kell kialakítani, csak annak mértékében van megjelölve). A Bizottság 2017. március 31-ig hatástanulmányt készít, amely alapján ezt az értéket 7%-ra emelheti.

Ökológiai célterületbe az alábbi elemek számíthatóak be, eltérő súlyozással (pl. fasor: 10/méter, azaz a fasort méterben mérik, 1 métere 10 m2 ökológiai célterületnek felel meg):
 - ugaroltatott terület;
 - teraszok; illetve
 - tájképi elemek, még ha azok nem támogatott területen helyezkednek is el (sövény: 10/méter; különálló fa 30/darab; fasor 10/méter); tó (1,5/m2); vízfolyam (6/méter); vagy
 - határsávok, amelyek lehetnek gyeppel fedettek, amennyiben jól elkülönülnek a szomszédos jogosult területtől (9/méter);
 - mezőgazdasági erdősített területek, amelyek agrártámogatást kapnak (1/m2); erdő menti határsávok, amelyek jogosult területek;
 - olyan rövid vágásfordulójú sarjerdő, amelyen nem használnak műtrágyát vagy növényvédő szert (0,3/m2); köztes növények vagy zöldtakaró, csíráztatásra használt terület, ültetvény (kizárólag súlyozva, 0,3/m2); nitrogént megkötő növények (0,7/m2).

Az EFA-nak az üzem mezőgazdasági területén kell elhelyezkednie.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai