Hubai Imre Csaba: a mindig újrakezdő gazda

Kategória: Agrárgazdaság, Kamara | 2025/09/24

Hubai Imre Csaba, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Jász- Nagykun- Szolnok vármegyei elnöke

Napbarnított arcán ráncok nem ülnek, „esze mint a beretva”, egyenes derékkal ül a kényelmes karosszékben, amikor életének történetét emlegeti. Földművelő családban született, katona felmenők is voltak a szűkebb rokonságban, őt a színészet is érdekelte, de a sorsa, vagy inkább a nagypapa döntése úgy hozta, hogy gazda lett belőle. 1953-ban történt, amikor nagyapja hazatért a tanyáról, bepakoltak a kamrába, de a termény a szekéren maradt – meséli, és emlékezik, hogy megkérdezte nagyapját: az miért maradt  fönn a szekéren? Kell a beszolgáltatáshoz – volt az akkoriban gyakori válasz. A kisfiú rávágta: lóizé a seggükbe.     

Ezzel a határozott kiállással eldőlt a sorsa. Ez a gyerek viszi tovább a gazdaságot – döntött a nagypapa, s a Hubai családban a nagyapák döntése a szentírás. A családi gazdaság nem volt átláthatatlan, mindössze 20 holdat tett ki, de a biztonságos megélhetést fenntartotta a tősgyökeres kunhegyesi családnak. Voltak gazdagabbak is a Hubaiak, a dédszülők traktorral és cséplőgéppel is bírtak. Bíztak a jövőben, hitelre vették az eszközöket, de az 1930-as évek eleji világgazdasági válság miatt nem tudtak törleszteni, elárverezték a vagyont.

Keszthelyre, az alföldi településtől távoli városba tudatos döntéssel került Hubai Imre Csaba. Az volt a legtávolabbi város, ahol felsőfokú mezőgazdasági ismereteket lehetett szerezni, de már nem tudtak utánam nyúlni – mondja keserűen a hatvanas évek derekán szerzett tapasztalatokra hivatkozva. Nem csak növényvédelmi ismereteket gyűjtött a dunántúli városban, hanem feleséget is onnan vitt az Alföldre: Margit asszony az évfolyamtársa volt, és azóta is hűséges párja. Évtizeden át növényorvosként dolgoztak, majd Imre 1979-ben a Karcagi Május 1. Termelőszövetkezet főagronómusa lett. Kinevezése kurtán-furcsán történt. Az elnök behívatta a szobájába, le sem ültette, csak annyit mondott: mától maga a főagronómus. Tíz évig látta el ezt a posztot, a szövetkezet az elsők között volt a megyében.

A rendszerváltáskor a kommunisták kinyírtak. Nem dühösen, inkább mosolyogva emlékezik a történetre. Ebben része lehetett annak is, hogy a karcagi Kisgazdapárt vezetője Hubai Imre Csabáné, Margit asszony volt akkoriban. A négy diplomás mezőgazda nem esett kétségbe, szakmai ismereteinek biztos birtokában újrakezdte. Kárpótlási jegyekkel vásároltak földeket, gyarapították a birtokot, és 1993-ban megalapították a Nagykunsági Mezőgazdasági Ökoszövetkezetet. Rendkívül előre mutató és bátor tett volt ez a rendszerváltást követő években. A többségi tapasztalat és gyakorlat éppen az ellenkezője volt ennek. Az egykori tulajdonos gazdák bérmunkássá váltak a kolhoz típusú szövetkezetekben, s ahogy 1989-ben friss levegőhöz jutottak, menekültek a „közös” elől.

A kolhozról Hubai Imre Csabának is bőséges tapasztalata volt, de tanult gazdaként azt is tudta, hogy Nyugat-Európában léteznek valódi szövetkezetek. A szakmai köznyelv ezt dán típusú szövetkezésnek nevezi, amelyről Erdei Ferenc, az ismert agrárközgazdász számos cikket és könyvet publikált. Az összefogás lényege, hogy a föld és az eszközök magántulajdonban vannak, a beszerzést és az értékesítést közösen szervezik. A szövetkezést vállaló gazda mindenképpen jól jár, mert olcsóbban szerzi be a termeléshez szükséges alapanyagokat, és biztonságosabban, jobb áron értékesíthet. Erről a modellről írta Erdei Ferenc, hogy „a tőkés fejlődésben a szövetkezeti koncentráció a fő versenytársa, és egyben fékje is a tőkés nagyüzemi centralizációnak”. Az idézetet olvasva a szövetkezet elnöke is helyeslően bólint.

A karcagi példák ezt igazolják. Az ökoszövetkezet 18 taggal – akik Pásztótól Dévaványáig gazdálkodnak – már 3000 hektáron termel. Vannak közöttük kertészek, méhészek, növénytermelők, állattenyésztők, és valamennyien ökogazdák. A szövetkezet indulását ez is támogatta, hiszen az ökológiai termelést vállalók másoknál kiszolgáltatottabbak a piacon. Kiszolgáltatottságukat az ökoszövetkezők legyőzték, az egymilliárd forintos árbevételük tekintélyes részét külföldi cégek utalják a karcagi központba. Ezt persze megelőzi a rendkívül fegyelmezett tervezés és szolgáltatás. A szövetkezet vezetése dönti el például, hogy milyen  gyógynövényt, s annak melyik fajtáját kell valamennyi vállalkozó tagnak termelni, mert csak így tudnak kamion tételben szállítani a svájci piacra. A karcagi szövetkezet már erős versenytársa a Magyarországon is koncentrálódó üzemeknek.

Az egészséges táplálkozást támogató termelés alapértéke lett a szövetkezetnek. Amikor még az ökológiai gazdálkodást is kevesen vállalják hazánkban, a karcagiak már a biodinamikus megoldásoknál tartanak. A gazdálkodást a természet körforgásának részeként, önszabályozó egységként kezelik, s a talaj egészségét, termőképességének megőrzését tekintik elsődlegesnek. A genetikailag módosított élőlény – közismert nevén a GMO – elleneség is karcagi ötlet. A várost és annak határát GMO mentes övezetnek jelölték ki 2006-ban. Aztán összefogtak a néhai Kiss P. Ferenc Csongrád megyei gazdaköri elnökkel, és gyártottak egy cserépedényt, amely aranytojást tojó tyúkot ábrázolt, és a GMO mentesség emblémája lett. Történt, hogy Orbán Viktornak, az ellenzék akkori vezetőjének vidéki látogatásán átadták az emblémát, aki megígérte, hogy amikor kormányra kerülnek, nem vágatja le az aranytojást tojó tyúkot. Így is lett, a GMO mentesség kormányprogrammá vált, sőt az alaptörvénybe is bekerült.

Hubai Imre Csaba ismert és elismert ember Jász – Nagykun – Szolnok vármegyében. Mindkettőt az alapozta meg, hogy számos gazdasági és társadalmi feladatot vállalt és azokat folyamatosan teljesíti is. Alapító tagja és elnöke a Nagykunsági Mezőgazdasági Ökoszövetkezetnek, a megyei gazdaköröknek, a Karcagi Nagykun Vadásztársaságnak, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vármegyei szervezetének. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének országos alelnöke. Amire a legbüszkébb, a Szent Korona Szövetségnek is tagja, s amint megfogalmazza, egy katolikus szövetség a református karcagi embert is befogadta.

Ennyi funkciót csak szigorúan megtervezett és betartott napirenddel lehet viselni. Hajnal öt órakor kel, minden reggel fél órát tornázik, hogy átmozgassa izmait, beindítsa élettani funkcióit. Az első eligazítást hat órakor, a másodikat háromnegyed hétkor tartja az ökoszövetkezet berekfürdői központi telepén. Nem kell messze mennie, mert feleségével éven át a berekfürdői tanyán laknak, természetesen komfortos családi otthonban. Napközben járja a határt, a terepszemle nála folyamatos.

Heti rutin az agrárkamarai munka is. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Jász- Nagykun- Szolnok vármegyei szervezetének 20 ezer tagja van, 43 falugazdász támogatja a tagságot tanácsadással, és a gazdaember számára szokatlan bürokrácia leküzdésével. A kamara vármegyei elnökségének hét tagja van, minden kedden találkoznak, s a megyei igazgatóval kiegészülve beszélik meg az éppen aktuális feladatokat. A vármegye 78 településén működik a területi agrárgazdasági bizottság, amelyek földügyeket intéznek, képviselik a gazdák érdekeit, információkat küldenek a megyei elnökségnek.

A mezőgazdaságban járatlan emberek is kapásból rávágnák Jász – Nagykun – Szolnok vármegyére, hogy agrár adottságú a terület. Az utóbbi években az aszály tizedeli a termést, nehezíti az ágazat helyzetét, de a gazdák ezek ellenére is bizonyítják túlélő képességüket. A termőterület 35 százalékán gabonát, 32 százalékán olajos növényeket, 15 százalékán zöldséget és gyümölcsöt termelnek. Az állattenyésztés aránya a vármegye gazdaságaiban 20 százalék, az élelmiszer-feldolgozás csak az 5 százalékot éri el. A vármegye az ország bruttó hazai termékének – ismertebb nevén a GDP-nek -  2,4 százalékát adja, ehhez a mezőgazdaság 7,6 százalékkal járul hozzá. Látványos összehasonlítható mutató az is, hogy Magyarországon 2024-ben a bruttó hazai terméknek 2,37 százalékát adta a mezőgazdaság.

Aki soha nem fordult meg Karcagon, az is hallott a híres birkapörköltről; aki kóstolta, annak meg rögtön összefut a nyál a szájában, ha csak rágondol a karcagi birkapörköltre. A karcagi szó nem a várost jelenti ebben a gasztronómiai összefüggésben, hanem a főzési módot. Egykor a legeltető pásztorok egyben főzték meg a birkatestet öntöttvas lábasban, és a pörköltbe belefőzött birkafej a legtiszteletre méltóbb vendég tányérjára került. Kétségtelen, hogy a karcagi birkapörkölt a leghíresebb vármegyei étel, de az értéktárban tucatjával sorakoznak a hivatalosan is elfogadott termékek. A nagykörűi cseresznye kétszáz éves múltra tekinthet vissza, de a kevésbé ismert karcagi ferdinánd lakodalmas süteményt is száz éve tették az asztalra.

Hubai Imre Csaba az évek során felhalmozott tapasztalatokkal lendületesen irányítja a szövetkezetet, forog a megyében, gyakori résztvevő az agrárpolitika műhelyeiben is. Ahogy mondani szokás, lát a pályán. Látja például azt, hogyan küzdenek a kunsági gazdák az aszállyal. A nyolcvanas években, amikor karcagi főagronómus volt, a kukorica hozama hektáronként 14 tonna volt  a jó földeken, most öntözéssel is alig haladja meg a 10 tonnát, anélkül pedig 3-5 tonnát terem. Az utóbbi már biztosan veszteséges.

Ezt a megállapítást évek óta hallhatja ifj. Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára is a családi ebédeknél. Persze őt sem kell figyelmeztetni erre a vasárnapi húsleves mellett, mert korábban volt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke, a Jász – Nagykun – Szolnok vármegyei önkormányzat elnöke, járja a megyét és az országot. Nem is rejti véka alá a véleményét, vezető agrárpolitikusként megfogalmazza, hogy az ország kenyere megterem, de a gazdák jövedelme már kérdéses. Az elmúlt hat termelési ciklusból ötben az aszály rombolta a hozamokat, veszélyeztette nem csak a gazdák jövedelmét, hanem a magyarországi ökoszisztémák állapotát is. Víztakarékos talajművelési módokat, termelési szerkezet – és fajtaváltásokat sürget, amit összefoglalóan szemléletváltásnak nevezhetünk.

Édesapja megerősíti ezt, amikor azt mondja, hogy a magyar gazda mindenféle átállásra alkalmas, csak utat kell mutatni neki, ösztönözni kell őket. Ennek egyik módja lehet a szövetkezés. Azt kell termelni, amit mások nem tudnak – állítja, és az értékesítés csak közösen lehet sikeres. Példákat is sorol ehhez: Magyarországon elég volna 500 ezer hektáron kukoricát termelni, helyette előtérbe kerülhetnek a zöldségfélék, a vetőmagok, a felmelegedéshez igazodva a déli típusú gyümölcsök. Egy-másfél millió hektáron lehetne erdősíteni, fejleszteni az intenzív legelőgazdálkodást, juhot, szarvasmarhát tartani. Nem csak másoknak ad tippeket, száz hektár saját legelőt már elárasztott vízzel, s azon magyar tarka és szürke marha teheneket és szaporulataikat tartja.

Egyfajta szövetkezés az öntözési közösség is. Negyven éve annak, hogy a francia Provance megyében járt, ahol már akkor számítógépes vezérléssel 45-50 ezer hektár területet öntöztek. Ehhez szövetkeztek a francia gazdák. Főagronómus korában a karcagi térségben is 12 ezer hektár volt az öntözött terület, az akkori Szolnok megyében meghaladta a 100 ezret. A termőterület 25 százalékát most is lehetne öntözni az országban – teszi a meglepő kijelentést, amikor az évtizedes hivatalos terv is csak 8-10 százalék. Víz van hozzá – erősíti meg, csak megtartani, tárolni, ésszerűen hasznosítani kellene. A világ legjobb öntözési szakemberei Magyarországon vannak – sziporkázik, és egyebek között Kozák Miklós műszaki egyetemi professzor nevét említi, aki a nagybátyja volt.  

Hubai Imre Csaba nem csak Franciaországban portyázott, megjárta az ukrán földeket is a Szovjetunió idején. Egyszerű emberek az ukránok, a lányok csinosak, de ötven évvel voltak elmaradva mögöttünk, a saját élelmüket sem tudták megtermelni a jó földeken – emlékezik vissza. Az elmúlt évtizedben hollandok, németek, amerikaiak bérelték az ukrán földeket, amelyek most már a tulajdonukban vannak. Ha vége lesz a háborúnak, a jó földeken, nyugati technológiákkal rekordterméseket érhetnek el. A gabona ára pedig a nagy tőzsdéken dől el, ami ránk nézve nem kecsegtető.

Tengernyi funkciója, munkája mellett sokat olvas Hubai Imre Csaba. Különösen a történelmi témákat kedveli. Kun származására büszke, egészen a honfoglalásig követte vissza népének történetét. A pusztai népekhez tartozó kabar törzsszövetség 903-ban jelentkezett Árpád fejedelemnél, aki befogadta őket. A kabarokhoz tartoztak a törökök, az ujgurok, az osztják, az ugorok, a kazahok, a kunok és az alánok. Az utóbbiakat ma jászokként tiszteljük. A törzsszövetség 14 felvidéki várban harcolt a betolakodó németek ellen, védték új hazájukat. A jászok és a kunok ma is békében élnek egymás mellett Jász – Nagykun – Szolnok vármegyében. A katolikus jászok 18 településen, a református kunok 8 városban élnek. A kun befogadó nép – állítja határozottan Imre. Ha új menyecske vagy vő kerül a családba, és ha rendes, örömmel fogadják. Ha ennek az ellenkezőjét tapasztalnák, akkor jobb, ha nem is próbálkoznak a fiatalok a közös jövővel. A jászokat is dicséri, összetartó, szorgalmas népnek tartja őket, akik példamutatóan élnek. Közös sorsuk egybeforrasztotta őket, Szabó László néprajzkutató írása szerint kialakult a jászkun öntudat.

A két néphez elválaszthatatlanul tartozik a redempció – szabadon fordítva az önmegváltás – fogalma is. Lipót császár 1702-ben 500 ezer arany forintért eladta a német lovagrendeknek a Nagykunságot, a Kiskunságot és a Jászságot. A jobbágyi sorba taszított jászok és kunok nem törődtek bele szabadságjogaik elvesztésébe, 585 ezer rénes forintért, a kamatok megfizetésével együtt visszavásárolták jogaikat. Mária Terézia kibocsájtotta a Jászkun Kerületek redempcionális oklevelét.

A Hubai család törzsgyökeres kunnak tartja magát. A felvidéki Rimaszombati járás Hubo nevű falujából költöztek 1443-ban Jászapátiba. 1411-ben  Zsigmond király nemesi oklevelet adományozott a Huboi Hubai családnak.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai