Kategória: Agrárgazdaság, Gépesítés | Szerző: B. K., 2025/11/05
Az idei nyár ismét az aszályról szólt, és többször hallhattuk azt is, hogy szemléletváltás történt a vízgazdálkodásban, így a víztöbbletre – az esetleges belvizekre és árvizekre – már nem, mint levezetendő veszélyforrásra, hanem mint lehetőségre tekintenek. A vízmegtartásra külön program indult, valamint a támogatáspolitikában is honorálandó tevékenységnek számít, és az öntözésfejlesztési beruházások ösztönzése is a kormányzati cselekvés része maradt.

Már tavasszal egyértelművé vált, hogy a korábbi évek aszályai után a téli szárazság, valamint az első tavaszi hónapok csapadékhiánya olyan mértékű csökkenést okozott a felszín alatti vízkészletekben, hogy idén az ország nagy területén nőtt a kritikus szárazság veszélye. Az Agrárminisztérium (AM) összefoglalója szerint a kormány is érzékelte ezt a helyzetet, és már május elején stratégiai döntéseket hozott: kihirdette az aszályveszély-helyzetet, valamint megalakította az Aszályvédelmi Operatív Törzset. Utóbbi felállításával egy gyorsan reagáló, összehangolt intézkedéseket hozni képes ágazatközi testület jött létre. A törzs együttműködik a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottsággal, amelynek hosszabb távú stratégiai feladatai vannak, mégpedig elsősorban az öntözési infrastruktúra fejlesztésében, a vízvisszatartás ösztönzésében és a vízmegosztás racionalizálásában.
A kormány ekkor 8,1 milliárd forint azonnali pénzforrást szabadított fel arra, hogy az állam 2025-ben átvállalja a mezőgazdasági termelők vízszolgáltatási díjait. Ezzel a gazdálkodók nagy segítséget kaptak likviditásuk megőrzésében, egyben ösztönözték azt, hogy ahol van rá lehetőség, öntözzenek is. Emellett a kabinet további 10,2 milliárd forintot biztosított azonnali beruházásokra, hogy a nyári hónapok aszálya ne érje felkészületlenül sem a gazdálkodókat, sem a vízügyi rendszert.
Ebből is látszik, hogy a vízmegtartás preferálása mellett továbbra is kiemelt cél maradt az öntözésfejlesztés. Az előző uniós költségvetési ciklusban a Vidékfejlesztési Program keretében az AM több mint 1300 termelői vízgazdálkodási projektet támogatott, összesen 178 milliárd forint összegben. A tárca adatai szerint pedig a beruházások eredményeként 32 ezer hektárral nőtt a magyarországi öntözött terület nagysága, és több korszerűtlenné vált, vagy használhatatlan infrastruktúrát is felújítottak. A termelői közösségek alakításának ösztönzése az öntözésfejlesztésben is célja a tárcának, így a VP keretében több mint 130 öntözési közösség nyert el vissza nem térítendő támogatást csaknem 10 milliárd forint összegben.
A jelenlegi uniós költségvetési ciklusban már a KAP stratégiai terv szabályai alakítják a támogatásokat. E program már a vízmegtartó gazdálkodási gyakorlatok alkalmazásának ösztönzésére helyezte a hangsúlyt, ezért a pályázati felhívások azokat a műszaki megoldásokat helyezik előtérbe, amelyek figyelembe veszik a felszíni és felszín alatti vízkészletek szűkösségét, és ennek megfelelően maximális víztakarékossággal járnak. A megváltozott klimatikus viszonyoknak kitett, művelés alatt álló területeken a fő cél a víz utánpótlásának biztosítása a vízvisszatartás, a vízkészleteinkkel való fenntartható gazdálkodás és a takarékos öntözési technológiák elterjesztése révén. Ezek ösztönzésére két pályázati felhívást is meghirdetett a tárca. Az első két beadási szakaszban összesen 308 támogatási kérelmet nyújtottak be a gazdálkodók, akik együttesen 91 milliárd forint támogatást igényelnek.
Az AM szerint a klímaváltozás hatásainak kezelésében a vízvisszatartás az egyik legfontosabb tényező. Ennek Magyarországon különösen kritikus szerepe van, mivel az elmúlt évek aszályai, a csapadék egyenlőtlen eloszlása, valamint a történelmi folyószabályozások miatt kialakult gyors vízelvezetés miatt a talajvízszintek jelentős mértékben csökkentek. Ezek folyományaként romlott a termőterületek vízellátottsága is, ami miatt a gazdálkodók egyre gyakrabban kényszerülnek szembesülni tartósan vízhiányos időszakokkal.
A vízmegtartást a támogatható területek körének bővítésével ösztönzi az agrártárca. Ezzel a lehetőséggel 2023-tól szántóterületen, 2024-től a szántóterület mellett a gyepterületen, 2025-től pedig az állandó kultúrák területén levő vagy ott időszakosan jelen levő kis vizes élőhelyek területe is támogathatóvá vált. A szemléletváltást jelzi az a felismerés is, hogy az aszály elleni legfontosabb védekezési forma a csapadék helyben tartása, annak hasznosítása, valamint a vízveszteségek minimalizálása.
A kormány ezért idén tavasszal 4,7 milliárd forintot különített el tározók, holtágak és csatornák feltöltésére, víztározási képességük helyreállítására. Az intézkedések eredményeként nyárra országszerte 150–200 millió köbméter többletvíz állt rendelkezésre.
Fontos cél a vízvisszatartó kapacitás hosszabb távú növelése, így a tervek szerint 2025 végére Magyarországon már hárommilliárd köbméter csapadékot lehet majd visszatartani. Ez nagyjából másfél balatonnyi vízmennyiségnek felel meg. Ehhez csatornakotrási programokat, műtárgyfelújításokat, új vízkivételi pontok kialakítását, valamint a természetes vízmozgásokat figyelembe vevő élőhely-rekonstrukciókat hajtanak végre. Az elmúlt tíz évben országosan 33 vízvisszatartási projektet vittek végbe 170 milliárd forintértékben. A következő években pedig a kormány további 242 milliárd forint értékű vízgazdálkodási beruházást készít elő.
A tárca adatai szerint idén május végéig a Tisza-völgyön keresztül több százmillió köbméterrel kevesebb víz folyt ki az országból, mint amennyi érkezett. A holtágfeltöltési program részeként 90 millió forintból öt holtágba juttatnak többletvizet. Ezek legjelentősebbje a költségvetés kétharmadát felemésztő 12 kilométer hosszú, csaknem 100 hektáros Gyova–mámai Holt-Tisza vízpótlása, amely a holtág szintjét körülbelül két méterrel emeli meg.
A május végi állapotok szerint a tározókban, holtágakban betározott vízmennyiség közel 32 százalékkal növekedett, ami a halastavak és az aszályvédelmi akcióterv keretében történő feltöltésekből adódott. A Tisza-tóban tározott vízmennyiség ugyanakkor közel 2,5 százalékkal csökkent, ami a természetes fogyásból és a gravitációsan tölthető rendszerek feltöltéséből adódik.
A vízhiányos időszakok hatékony kezeléséhez az infrastrukturális beruházások mellett a gazdálkodási gyakorlatok átalakítása is szükséges, a kormány ezért támogatja a természetközeli, vízmegtartó szemléletű mezőgazdasági megoldásokat is. E célból jött létre a 2023-ban elindított Agro-ökológiai Program (AÖP), valamint a hozzá szorosan kapcsolódó Vizet a tájba program. Az AÖP célja, hogy a mezőgazdasági termelők olyan technológiákat alkalmazzanak, amelyek elősegítik a víz helyben tartását, a talaj nedvességének megőrzését, valamint a víz környezeti hasznosulását.
Vizet a tájba programot idén év elején az Országos Vízügyi Főigazgatóság koordinálásával hirdették meg. Ez azt célozza, hogy a csapadékot és a folyóvizekből származó vízkészletet a lehető legnagyobb mértékben a tájban tartsák – akár ideiglenes, akár állandó vízborítás formájában. A gazdálkodók önkéntes alapon ajánlhatják fel a víz visszatartására alkalmas földterületeiket. Az ezeken a területeken megtartott víz egyrészt szolgálja az agrártermelést, másrészt pedig szélesebb körben hat: ökológiai és klimatikus szerepet is betölt azzal, hogy hűti a környezetet, csökkenti a párolgást, és elősegíti a talajvíz szintjének emelését. Nyár elejéig több mint 600 gazdálkodó, illetve gazdálkodói közösség csatlakozott a programhoz, és együtt már több mint 104 ezer hektár területet fednek le. A szakemberek abban bíznak, hogy az időszakos vízvisszatartás hatására feltöltődnek a vízkészletek, javul a talaj vízháztartása, ezek pedig összességében pozitívan hatnak a növények fejlődésére.
A klímaváltozás negatív hatásaira legérzékenyebb térség a Duna–Tisza köze, azon belül is a Homokhátság, amelyet az ENSZ már félsivatagos területként tart nyilván. Az elmúlt évtizedekben a felszíni vizek eltűntek, a természetes vízfolyások kiszáradtak, a talajvízszint csökkent. Ez súlyosan veszélyezteti a mezőgazdasági termelést, a természetes élőhelyeket és a vidéki életminőséget.
Erre válaszul indította el az Országos Vízügyi Főigazgatóság a „Duna–Tisza-közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítása” című, több éves komplex programot, amelynek célja a vízpótlás és vízvisszatartás műszaki feltételeinek megteremtése a térségben. A projekt hatóköre óriási: 11.788 négyzetkilométert, 171 települést, 800 ezer lakost, 4 vármegyét érint.
A térséget hét célterületre osztották, ezek közül négy helyszínen indul el a kivitelezés már 2025-ben, összesen 67 milliárd forintértékben. A Szikrai és Alpári Holt-Tisza vízpótlása (a 4. célterület) keretében Tiszaalpár térségében új szivattyútelepet létesítenek, kotorják a csatornát, valamint ökológiai tározó és több új vízgazdálkodási műtárgy is épül. A beruházás 6400 hektár hatásterületet érint, értéke 6 milliárd forint.
A 2. célterület a Duna-menti síkság vízpótlása. Ennek keretében a Duna-völgyi Főcsatorna térségében, a Kunsági Nemzeti Park területein civil szervezetek és gazdálkodók bevonásával sekély árasztásokat, csatorna-rekonstrukciókat valósítanak meg és új duzzasztókat építenek. Itt a tervezett beavatkozások több mint 1500 hektárt érintenek.
A 7. célterület a Közép-Homokhátsági szikes tavak vízpótlása. A 25,1 milliárd forint értékű projekt célja a szikes tavak (például a Kurjantó, a Kondortó és a Kolontó) vízpótlása egy 20 kilométeres nyomócső és duzzasztóművek segítségével. Az érintett terület 6000 hektár, ahol 20 ezren élnek.
Az 5-6. célterület a Dél-Homokhátság vízpótlását célozza. A 32,8 milliárd forint értékű projekt keretében a Duna-völgyi főcsatorna vizeit több szivattyútelepen és nyomócsövön keresztül juttatják el Kunfehértó, Kiskunhalas és Harkakötöny térségébe. A vízpótlás hatása 23.760 hektáron lesz érezhető, ahol a lakosság száma 62,5 ezer fő.
A Homokhátság vízpótlása program célja nemcsak a mezőgazdaság vízellátásának javítása, hanem a természetes élőhelyek helyreállítása, a mikroklíma kedvezőbbé tétele, és a vidék megtartóerejének megerősítése. A beruházások döntő része 2025–2027 között valósul meg, a kivitelezések ütemezetten indulnak, részben már 2025 második felében.
A tárca szerint fontos új elem a vízgazdálkodás szemléletváltásában, hogy még idén meghirdetnek egy pályázati felhívást a természetközeli élőhelyek kialakítását elősegítő nem termelő beruházások megvalósítására és azok fenntartására. Többek között part menti vízvédelmi pufferzónák és vizes élőhelyek létrehozásának támogatása is tervben van, kifejezetten magas támogatási összegek mellett. A minisztérium tervezi egy, a hosszú távú vízmegtartást ösztönző, kompenzáló támogatási intézkedés bevezetését is. Ezekhez szükséges az Európai Bizottság hozzájárulása is.
A klímaváltozáshoz történő alkalmazkodásban fontos szerepet játszik a mezőgazdasági vízgazdálkodás eddigi gyakorlatának megváltoztatása, a gazdálkodói szemléletformálás és a hosszú távon fenntartható módszerek elterjesztése is. A KAP stratégiai tervben biztosított támogatások mellett az AM további aszály elleni intézkedéseket is tett. Az agrártárca támogatásával a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Környezettudományi Intézetének Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóközpontja (MATE ÖVKI) olyan térinformatikai térképet készített, amely alapján kiválaszthatók a vízvisszatartásra a gyakorlatban is alkalmas területek.
Mivel a vízvisszatartási program önkéntes, a gazdálkodók nélkül nem megy. Ezért felmérték azt is, hogy a körükben mekkora a hajlandóság a víz visszatartására, valamint azt is, hogy milyen ismeretekkel rendelkeznek ezzel kapcsolatban. Erre a felmérésre alapozva négy vármegyében összesen öt mintaterületet jelöltek ki, ahol a termelők a vízügyi igazgatóságok szakmai iránymutatása mellett valósíthatják meg a vizek visszatartását egyes gyengébb minőségű termőföldeken, amihez a NAK is szakmai támogatást ad. Az AM a szemléletformálás jegyében megjelentette az „A vízmegtartó gazdálkodás” című kiadványt is, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának bevonásával pedig folynak a fenntartható mezőgazdasági vízgazdálkodás a gyakorlatban tématerületű képzések is.
Ajánlott kiadványok
Dr. Hajdú József:
A 21. század traktorai
Dr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatósága
Dr. Bai Attila (szerk.):
A biogáz
Bai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása
Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomag
A lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai
A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.
Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.
A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra
Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.
« vissza