Komoly versenyhátrányban vannak a legális pálinkafőzdék a piacon

Kategória: Agrárgazdaság, Élelmiszeripar | Szerző: Hajtun György, 2025/11/14

Barabás Attila
a Győri Likőrgyár Zrt.
vezérigazgatója

Mit tudhatunk Barabás Attila vezérigazgatóról, a Magyar Pálinka Lovagrend Nagymesteréről, a Pannonhalmi Pálinkárium vezetőjéről?

Vadnyugatról származom, kőszegi születésű vagyok, s itt végeztem a gimnáziumi tanulmányaimat is. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári mezőgazdaságtudományi karán agrármérnökként végeztem. Az egyetemen mikrobiológiával, élelmiszertechnológiával foglalkoztam. Az egyetem végzése alatt demonstrátorként dolgoztam. Szereztem még néhány végzettséget a diplomám mellé, így a pálinkával kapcsolatos minősítő oklevelet, szakközgazdász is vagyok, és egyetemi docens az óvári egyetemi karon.

Már a tanulmányi időszakban elkötelezte magát a pálinka és a szeszesital gyártása mellett. Gondolom, ezért kezdett dolgozni a Győri Likőrgyárban?

Jól látja, mert a végzettségem miatt itt, Győrben tudtam kamatoztatni az egyetemen megszerzett mikrobiológiai, élelmiszertechnológiai tudásomat. A gyárban 1988-ban kezdtem el dolgozni fejlesztőmérnökként, majd több vezetői ranglétrát megjárva voltam divízióvezető, kereskedelmi igazgató és vezérigazgató-helyettes is. Jelenleg a cég vezérigazgatójaként irányítom a gyártási folyamatokat, a termékfejlesztést és a piaci stratégiát. A családomról annyit, hogy feleségem pedagógus, a lányom állatorvos, a fiam pedig műszaki menedzser.

Jövőre lesz a gyár 142 éves. Hogyan változott a gyár tulajdonlása az elmúlt évtizedekben?

A Győri Likőrgyár Zrt. Magyarország egyik legrégebbi és meghatározó szeszesital-gyártó vállalata, melynek jogelődjét 1884-ben alapították Győrben. A gyár a története során többször állami és magántulajdonba került, és sok korszakot megélt, de a mai napig azonos telephelyen működik, ami a történelmi folytonosság egyik fontos alapköve. A gyár eredetileg szeszgyárként indult, ahol ipari alkoholt állítottak elő, amelyet többek között gyógyszer- és vegyipari alapanyagként használtak. 1914-ben kapta meg az iparengedélyeket a rum- és likőrgyártásra is. Az 1944-es bombázások után a gyárat újjá kellett építeni, majd új technológiával indult újra a termelés.

A vállalat 1993-ban kettévált: a Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. finomszeszgyártással, míg a Győri Likőrgyár Zrt. szeszesital gyártással foglalkozik. A privatizációs folyamat 1997-ben zárult le, amikor a részvények jelentős része magyar magánszemélyekhez került, többek között szakmai befektetők vásárolták meg. Jómagam 2002 óta töltöm be a vezérigazgatói posztot, mégpedig két tulajdonostársammal együtt résztulajdonosként. A modern technológiák bevezetésével a gyár folyamatosan fejleszti termelési kapacitását és termékkínálatát, hogy megfeleljen a piaci kihívásoknak.

Mit nevezhetünk a pálinkának? 

A Magyar Élelmiszerkönyv 2002. július 1-től érvényes, szeszesitalokra vonatkozó új előírásai a pálinka korrekt definícióját adták. Pálinka Magyarországon termett gyümölcsből és szőlőtörkölyből készült párlat, melynek cefrézését, főzését, érlelését és palackozását kizárólagosan hazánkban végezték. Feltétlen ismérve, hogy rózsaszín pálinkazárjegy van a palackján. Ha mindezekből valami hiányzik, legfeljebb párlat lehet.  A Magyar Parlament 2008-ban elfogadta a 2008. évi LXXIII. törvényt, az ún. „Pálinkatörvényt”, amely a pálinkával kapcsolatos minden lényegesebb paramétert, tényt már törvényerőre emelve rögzít, megszigorítva az uniós előírásokat. Ez a törvény a bolygó egyik legszigorúbb szeszesitalra vonatkozó előírása. 

Ön alapító tagja a Magyar Pálinka Lovagrendnek. Miért alapították a lovagrendet?

A pálinka a huszadik század második felében nem élvezett társadalmi megbecsülést, aminek hangot is adtam egy 1998-ban ÉFOSZ rendezvényen tartott előadásomban. Az előadásom lényege az volt, hogy a pálinkát hogyan lehetne nemzeti itallá fejleszteni. Az előadás nagy vitát váltott ki, de Piros László, az ÉFOSZ akkori főtitkára egyetértett velem. Az előadásom után 4 év múlva megszületett a pálinkarendelet, amelyben az akkori Földművelésügyi Minisztérium meghatározta, hogy mit nevezhetünk pálinkának. Innentől felgyorsultak az események, 2004-ben tizenegy, a pálinka ügyéért elkötelezett magánszemély megalakította a Magyar Pálinka Lovagrendet.

A célunk az, hogy a Magyarországon közfogyasztásra termelt minőségi pálinkák történelmi, kulturális, gyártási, fogyasztási múltját, hagyományait idehaza, és a határon túl is megismerjék. A lovagrend rendezvényeket szervez, támogat, hozzájárulunk az idegenforgalom fejlesztéséhez, népszerűsítjük a magyar gasztronómiát, és öregbítjük a pálinka hírnevét, egyben népszerűsítjük a mérsékelt, kulturált italfogyasztást.

Hogyan kapcsolódik a Pannonhalmi Pálinkárium a Győri Likőrgyárhoz?

A Pannonhalmi Pálinkárium a cégcsoportunk egyik termelő egysége. A története 1917-ig nyúlik vissza, amikor 164 alapító taggal megalakult a Pannonhalma Borvidék Gyümölcsértékesítő és Központi Szeszfőző Szövetkezet. A főzdét Győrszentmártonban (a mai Pannonhalmán) hozták létre, amelynek főtulajdonosa a Pannonhalmi Főapátság volt. A szövetkezet célja az volt, hogy a tagok gyümölcstermését lepárolják, feldolgozzák és közösen értékesítsék. A főzde a története során több tulajdonosi és működési változáson ment keresztül, államosítás után 1948-tól a községi tanács működtette. Az 1960-as években a Pannonhalmi Főzde része lett a Győr-Sopron Megyei Szikvíz, Üdítőitalgyártó és Szeszfőzde Vállalatnak. 1977-ben újjáépítették az épületet.

A főzde privatizációja 1991-ben kezdődött, ami akkor még lakossági bérfőzdeként működött. 2006-ban a Győri Likőrgyár vásárolta meg az épületet és a pálinkafőzést egy hagyományos és két modern egylépcsős lepárlási technológiával újraindítottuk. 2007-ben prémium kategóriás pálinkákat vezettünk be a piacra, és ekkor nyílt meg újra hivatalosan is a Pannonhalmi Pálinkárium. A Pálinkárium ma is őrzi a hagyományos technológiákat, de modern elemeket is alkalmaz, és kiemelten foglalkozunk a minőségi gyümölcsök feldolgozásával, a pálinkák házasításával, valamint a pálinka népszerűsítésével. A főzdében minden nap égő piros örökmécses állít emléket a gyümölcsök tiszteletére, amelyből a pálinka készül. Ez a hely nemcsak gyártóegység, hanem egyben múzeum és oktatóközpont is a pálinkakultúra számára.

Hogyan hatott a helyi gyümölcstermesztés a pálinkafőzés alapanyagaira?

Egy pálinkafőzde gyümölcsfelvevő körzete az első körben 30-50 kilométer. A pannonhalmi dombvidék elsősorban szőlőtermő vidék, de komoly gyümölcsültetvényekkel is rendelkezik. Nem a mi főzdénk lendítette fel a helyi gyümölcstermesztési ágazatot, mert mi évente kb. 500 tonna gyümölcsöt vásárolunk fel, ami nem befolyásolja nagyságrendileg a régió gyümölcstermesztését. Saját gyümölcstelepítésbe nem fogtunk bele, bár gondolkoztunk rajta, de meghagytuk a szakembereknek.

A klímaváltozás miatt az alapanyagellátás részben kritikussá vált. A hajdan híres sokorói málnatermő vidéken ma már csak mutatóban van ez a gyümölcsfaj. A klímaváltozás itt van, érzékelhető, hiszen látható jelei vannak. A barack tavasszal elfagy, ami ellen úgy lehet védekezni, hogy a késői érésű fajtákat kell telepíteni. A málna eltűnt a kézi munkaerőhiány és a klímaváltozás miatt. Olyan betegségek, kártevők is megjelentek az ültetvényeken, amelyekkel eddig nem kellett számolni. Nem szabad kihagyni azt sem, hogy a gyümölcs árak szezononként, de szezonon belül is rendkívül hektikusan változnak, idén például 30-40 százalékkal nőttek a gyümölcs beszerzési árai.

Mi az oka a hektikus gyümölcsáraknak?

Fontos kérdést tett fel. Kevesen tudják, hogy az elsődleges ok a magánfőzés, amely elszívja a pálinkafőzők alapanyagait. A 2010. évi XC. jövedéki törvénymódosítás bizonyos feltételek teljesülése mellett lehetővé teszi a magánfőzést. A magánfőző által évente legfeljebb 86 liter mennyiségben előállított párlat, ami nem pálinka, adómentes, amennyiben az kizárólag a háztartásban való személyes fogyasztásra szolgál. A gyümölcstermelők és a főzdék közötti integráció, együttműködés is erősen fejleszthető terület. 

Érdemes bemutatni a piaci szereplőket. A magánfőzők és zugfőzők, akik több mint százezren vannak, évente 20 millió liter párlatot állítanak elő. A bérfőzdék száma 600-ra tehető, akik évente 9 millió liter párlatot főznek. A kereskedelmi főzdék száma idehaza 150, s ezekben a főzdékben készül a jó minőségű, törvényi előírásoknak megfelelő, ellenőrzött pálinka, évente csupán 1 millió liter mennyiségben. Ezek elképesztő adatok! A határon túli főzdékben is csak párlat készül, míg Ausztria négy tartománya jogosult a pálinka előállítására (a Nagymester azonban csak egy ilyen kereskedelmi főzdével találkozott). 

A felsorolásból kiderül, hogy szakmailag csupán az utóbbi kettő főzdetípus felel meg a törvényi előírásoknak, így csak ezekben a főzdékben készülhet pálinka, míg a többiben csupán párlatról beszélhetünk, amelyet hatóság gyakorlatilag alig ellenőriz. Ebből adódóan brutálisan elszabadult a feketepiaci párlatértékesítés, mert a magán- és bérfőzők által előállított 29 millió liter párlattal (amit a családok nem tudnak elfogyasztani) szemben áll az egymillió liter pálinka, amely a törvényi keretek között értékesíthető. Olyan sok adóteher hárul a pálinka értékesítésére, hogy ez a piacon versenyhátrányba hozza a kereskedelmi főzdéket. A pálinka piacán komoly probléma az otthoni magánfőzésből származó jövedéki adó nélküli párlatok illegális forgalmazása, amely jelentősen visszaveti a kereskedelmi főzdék piacát. A magánfőzés önmagában nem probléma, még a jogi szabályozás is nagyjából megfelelő. Azonban a törvényi előírások rendszeres félreértelmezése és kijátszása, valamint a párlatok kereskedelmi forgalmazása speciális csatornákon szinte ellehetetleníti a zárjegyes, adózott pálinkák piacát.

Bemutatná a gyár termékpalettáját?

A gyár széles termékskálával rendelkezik, összesen több mint 400 féle termékkel jelenünk meg a piacokon. Kínálatunkban megtalálhatók a tradicionális és a modern szeszesitalok és a saját márkáink mellett más cégek számára is gyártunk úgynevezett private label termékeket. Folyamatosan bővítjük a termékválasztékot a vevői igényekhez alkalmazkodva. A kínálatunkban űrméret szerint is csoportosítjuk a termékeket, így 0,04 l; 0,05 l; 0,1 l; 0,2 l; 0,5 l; 0,7 l; 1,0 l kiszerelésben értékesítjük az italokat. A másik fontos csoportosítás az italok típusát jelöli: a legfontosabb a keserűlikőrök csoportja, ebből értékesítjük a legtöbbet. A második legnagyobb termékkör a vodka. De készítünk szeszesitalokat, likőröket klasszikus ízekkel (császárkörte, dió, meggy, őszibarack), és rumot, whiskyt, gint, pálinka és párlat termékeket. Különleges termékek közé soroljuk az aszalt gyümölcsből készült ágyaspálinkákat, krémlikőröket, ízesített vodkákat stb. Az utóbbi időben népszerűvé vált alacsonyabb alkoholtartalmú italok, long drinkek is megtalálhatók a palettánkon.

Milyen a Győri Likőrgyár jelenlegi belföldi piaci részesedése?

Évente 25 millió palack italt gyártunk, s ezzel a belföldi piaci részesedésünk 5-7 százalék. Jellemzően a hazai szeszesitalpiacon értékesítünk, ahol jelentős a verseny, de a gyár a változatos termékpalettájának köszönhetően sikeresen bővíti piaci részesedését. Azt azonban látni kell, hogy a hazai szeszesitalpiac egyharmada az zug- és magánfőzésből származik, amit 50 százalékra növel a bérfőzés mennyisége. A jövedéki adó ezeken a termékeken nulla. Nincs még egy termékféleség, amelynek a piaca így oszlana meg. A zárjegyes, adózott szeszesitalok aránya az összfogyasztás 50 százalékát alig éri el. A valódi adózott pálinka az összfogyasztás 2-3 százalékát teszi ki.

A piaci folyamatokban kettős prés van. Az egyik prés az, hogy csökken a fogyasztás, elsősorban a generációváltás, és a fogyasztási szokások változásai miatt. A másik prés a már említett brutális mennyiségű magánfőzés és zugfőzés, ami piackorlátozó tényező.

Az alkoholfogyasztási szokások változásai erősen befolyásolják a cég üzletpolitikáját. A magas alkoholtartalmú, égetett szeszesitalok iránt drámaian csökken a kereslet az új generációk esetében. Nekünk az italféleségeinket is úgy kell változtatni, ahogy a fogyasztási szokások változnak. Előtérbe kerültek az alacsonyabb alkoholtartalmú vagy alkoholmentes italok, a long drinkek, miként a sör, és a bor esetében is. Az alkoholfogyasztás ellen számos negatív reklámot olvashatunk, pedig az emberiség 4-5 ezer éve együtt él az alkohollal. Az alkohol a kultúránk, a történelmünk, a szocializációnk részévé vált.

Mindig hangsúlyozzuk, hogy az alkohol kulturált fogyasztásánál a mérték a lényeg, mert kis mennyiség nemhogy nem károsítja, de segíti az egészséges életmódot. Ami jól esik, az nem árt, tehát a határ a mértékletesség.

Milyen konkrét beszállítói és adópolitikai kockázatok fenyegetik most a szeszesitalipart?

Ez is fontos kérdés. Jelen pillanatban szerencsére nincs beszállítói kockázat, de ha van kockázat, akkor azt nagyon nehéz elhárítani. Jelenleg nyugodt a beszállítói piacunk, minden alapanyag, szolgáltatás beszerezhető. Az orosz-ukrán háború kitörésekor például nem volt elegendő mennyiségű ukrán üveg a piacon. Ukrajnában sok üveggyár volt, s az ukrán üveggyárakat nyugati cégek vásárolták fel, s a háború kitörése után két hónappal a gyárakat bezárták.

Akkor mi 70 százalékban Ukrajnából szereztük be a szükséges üvegmennyiséget, s ma is csodálkozom azon, hogyan tudtunk új piacokról, igaz, sokkal magasabb áron üveget beszerezni. Ami a mostani problémát okozza, hogy a szolgáltatások áraiban elszabadult az infláció.

Jelenleg különböző jogcímeken 25 féle adót fizetünk, ami nagyon sok terhet jelent az iparágnak. Egyrészt a környező országokhoz képest sokkal nagyobb az adóteher. A szeszesitalnál a jövedéki adó fizetése nem volna gond, ha nem volna az adózatlan magán és bérfőzés. Az az érzésünk, hogy ma az adópolitika tudatosan sújtja azt az iparágat, ahonnan a költségvetésnek bevétele származik, ugyanakkor annak a termékkörnek a gyártását, fogyasztását preferálják, amely nem adózik. E kettősséggel van a gond.

Milyen társadalmi felelősségvállalást tud egy partvonalra szorított iparág megtenni?

A társadalmi felelősségvállalás fontos dolog, de a pálinkaipar esetében árnyalnám a képet azért, mert az iparág a gazdasági fennmaradás határán mozog. Egy éven belül rengeteg főzdebezárás volt, és ma nem a fenntartható termelés az elsődleges szempont. A kulcskérdés a fennmaradás. A pálinkaiparág válságban van a már fent elmondottak miatt. A fenntarthatóság viszont olyan kérdés, amit a jó érzésű vállalatvezetésnek szem előtt kell tartania.

A Magyar Pálinka Lovagrend tevékenysége azonban kiterjed a segítségadásra, mivel a lovagi lét lényege mások segítése, ami a lovagrendünk alapelve. A lovagrendünk minden év december 6-án a Pálinka Napján kiválaszt egy támogatandó szervezetet, amelynek több millió forintot adományozunk. Olyan szervezeteket támogatunk, amelyek önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került embereket támogatnak.

Végezetül: milyen évjáratra számítanak az idei évben?

A pálinka esetében – nem úgy, mint a bornál – nem tartjuk számon az évjáratokat. Ennek két oka van. A pálinkafőzés bonyolultabb ipari művelet, mint a borkészítés, ezért az évjárati különbségek jobban eltűnnek. A másik, hogy egyes gyümölcsök esetében 3-4 évjárat kieshet, ezért, ha nem tartalékolunk, és a korábbi évből nem raktározunk pálinkát, akkor nem tudjuk a piaci igényeket kiszolgálni, és be kellene zárni a boltot. Valójában a gyümölcsárakhoz igazítjuk az év sikerességét, és miután idén 30-50 százalékkal emelkedtek a gyümölcsárak, ezért nem számítok jó évre.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai