Kukorica tápanyagellátása

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Nagy Margit fejlesztési vezető, Fertilia Kft., 2015/03/10

magas termésátlag elérésének egyik legmeghatározóbb tényezője azonban a megfelelő tápanyagellátás, az intenzív műtrágyázás. A kukorica nagy tápanyagigényű növény, 1 tonna szemterméshez a hozzátartozó vegetatív részekkel együtt az alábbi mennyiségű tápelemeket vonja ki a talajból:

• N: 20–28 kg/t;
• P2O5: 11–22 kg/t;
• K2O: 18–26 kg/t.

Nagy figyelmet kell fordítani a fajták eltérő műtrágya-reakciójára és tápanyag-hasznosítására, a termőhelyi adottságokra, ami egyedi, termőhely- és fajtaspecifikus termesztéstechnológiával használható ki.

A főbb tápelemek szerepe és optimális kijuttatási ideje az alábbiakban foglalható össze:

Nitrogén (N)

A kukorica a növekedés teljes időszakában veszi fel a nitrogént, amely fehérje alkotóelemként döntő szerepet játszik a kezdeti fejlődés, a hajtásnövekedés intenzitásában és a magas termésátlag kialakításában. A legnagyobb mennyiséget a 8–10 leveles állapotát követően szárba induláskor, illetve a szemtelítődés időszakában veszi fel.

Mivel a talajból felvehető nitrogén könnyen kimosódó nitrát- és ammóniumion formájában van a talajban, kijuttatása minden esetben tavasszal történjen, osztott technológiával. Célszerűen a számított mennyiség 60–70%-át vetés előtt legalább 1–2 héttel, a fennmaradó részt starterműtrágya részeként vetéssel egy menetben és fejtrágyaként a kukorica 8–10 leveles állapotában.

Foszfor

A generatív fejlődés és a növény energiaellátásának legfőbb eleme. A növényi anyagcsere-folyamatokban és az energiaháztartásban betöltött szerepénél fogva a foszfor a csírázás, a kelés és az intenzív hajtásnövekedés, valamint a szemtelítődés szempontjából alapvető.

A növény számára szükséges foszforforrást az alábbi összetevők nyújtják:

• a talaj ásványi anyagaiban kötötten és adszorbeált formában levő orto-foszfát vegyületek;
• szerves maradványok, humusz foszfortartalma;
• műtrágyával bevitt különböző foszforvegyületek – jelentős probléma a foszfátfixáció, amelynek mértékét a talaj pH-ja és agyagásvány minősége befolyásolja.

A növénytáplálás alapvető feltétele a talaj foszfortartalmának megfelelő oldhatósága, az oldódás sebessége és a hidrogénfoszfát ionok talajon belüli mozgása, az adszorbeált foszfátionok mobilizációja és a szerves formák mineralizációja.

A foszfátok talajon belüli mozgása rendkívül lassú, gyakorlatilag a kijutatott foszfor ott marad, ahová kijuttattuk. A növény gyökereinek folyamatosan a felvehető foszfor új zónáiba kell behatolni, hogy felvehessék. A foszfor nem mosódik ki, ezáltal a szántott réteg könnyen feltölthető magas ellátottsági szintre. Célszerű a számított foszfor 75%-át ősszel mélyműtrágyázással a gyökérzónába juttatni.

A fennmaradó részt pedig startertrágyaként kijuttatni a kukorica kelésének, valamint kezdeti fejlődésének elősegítésére.

Kálium

Termesztett növényeink közül különösen a kétszikűek érzékenyek a megfelelő káliumellátásra. A kálium jótékony hatású a fotoszintézisre, fokozza a növények aktív vízfelvételét, valamint csökkenti a párologtatást. A kiegyensúlyozott káliumellátás védi a növényt a szárazság stressztől, valamint fokozza a kórokozókkal szembeni ellenálló képességet.

Ásványi talajokban a növények számára hozzáférhető kálium mennyiségét és a káliumdinamikát alapvetően az ionok mozgása határozza meg a talajkolloidok–talajoldat–gyökér rendszerben. A talaj káliumszolgáltató képességét befolyásolja annak káliumpufferoló és -fixáló tulajdonsága.

A kukoricának a keményítőképzéshez sok káliumra van szüksége. A fő növekedési szakaszban maximálisan 12 kg K2O-nak megfelelő káliumot vehet fel hektáronként és naponként. A kálium növeli még a hideggel szembeni ellenállóságot, javítja a szárszilárdságot, elősegíti a csövek kialakulását.

Kijuttatási technológiája a foszforral megegyező.

Mezoelemek

Kiemelhető még a mezoelemek, kalcium és magnézium szerepe. A kukorica jó termést kalciummal telített talajokon ad. 5,6-os pH alatt növényünk életfolyamatai és tápanyag felvétele hiányt szenved – P-megkötődés, Mg- és K-felvétel akadályozott, mikroelemek toxikus koncentrációja –, de más agronómiailag jelentős tényezőket is kedvezőtlenül befolyásol. Magnéziumhiány léphet fel laza talajokon, káliummal jól ellátott területeken ionantagonizmus következtében.

Mikroelemek

Mikroelemek közül kiemelt figyelmet kell fordítani a cinkre. A kukorica cinkigényes növény. Klasszikus kukoricatermesztő területeink cinkben gyengén ellátottak. Ezen területek magasabb mésztartalma következtében kialakulhat relatív cinkhiány is. Ugyanilyen hatással van a nagyobb dózisú foszfortrágyázás is.

Magas cinkigényéből fakadóan számos mezőgazdasági területen mutatható ki az állományok kisebb-nagyobb Zn-hiánya, melyre a kukorica élénken reagál. Cinkhiány esetén a kukorica növekedése visszafogottá válik, az ízközök megrövidülnek, és az állomány „lemarad” az adott fenológiai fázisra jellemző növénymagasságtól.

A tünetek részletesen:

• Az idősebb leveleken a középér mellett mindkét oldalon fehéres-halványsárgás klorotikus csíkok keletkeznek. Ezek a levélalaptól egészen a csúcsig futnak, azonban a középér, a levélszélek és a levélcsúcs zöld marad. Az eleinte finom csíkozottság idővel egyre szélesebbé válik. Tartós hiány esetén a levél szürke, bronzszínű lesz, majd nekrotizál.
• A fiatal kukoricalevelek világossárgák, közel fehér színűek lesznek. Ezt a jelenséget „rügyfehéredésnek” nevezzük.
• A generatív szervek fejlődési rendellenessége is megfigyelhető. Krónikus cinkhiány esetén a virágképződés késik, sőt sok esetben el is marad. A virág- és termésképzési zavarok következtében erős hiány (torz, törpe, hiányos csövek).

Ha ezeket a figyelmeztető jeleket nem ismerjük fel, és nem orvosoljuk időben, akkor terméscsökkenésre számíthatunk, melynek mértéke néhány százaléktól (ablakos csővégek) akár a 80–100% termésveszteségig terjedhet, a hiány mértékétől függően.

Startertrágyázás

A fentiek figyelembevételével a kukorica termesztéstechnológia fontos része a startertrágyázás, amely még tápanyagokkal jól ellátott területen is segíti a növény induló fejlődését, növeli a termésszintet.

Mivel indokolható alkalmazása?

• Csírázáskor a magban tárolt tartalék tápanyagok nem elegendőek nagy felületű gyökérzet kialakítására, így a növény kezdeti fejlődéséhez korlátozott a tápanyagfelvétel, ami jelentős stresszhelyzetet okoz.
• Tovább rontja a helyzetet a talaj alacsony hőmérséklete, amely leginkább a gyökérképződést leginkább segítő foszfor felvételét gátolja.
• A vegetáció későbbi szakaszára is kihat a gyenge kezdeti fejlődés: könnyebben fertőzik meg különböző kórokozók, kártevők.
• A gyakorlatban alapvetően kétféle startertrágyázási technológia létezik, a kijuttatandó, tervezett N-P-K hatóanyaga, illetve a műtrágya dózisa szerint:

A szemenkénti kukorica és napraforgó vetőgépek műtrágyaszóróval vannak ellátva, szórószerkezetük a vetéssel egy menetben a mag mellé vagy alá juttatja ki a granulált műtrágyát, általában 150–200 kg/ha dózisban (sorkezelés).

Másik megoldás, amikor kis dózisú, 15–20 kg/ha, tökéletesen vízoldható mikrogranulátum műtrágyákat juttatunk közvetlenül a mag közelébe. Ennek akkor van szerepe, amikor a talaj foszforban és káliumban jól ellátott, s csak a csírázó mag gyökérindulását szeretnénk megtámogatni elsősorban a foszfor tápelem odahelyezésével,valamint ha a kezdeti fejlődés mikroelem-, kiemelten a cinkigényét kívánjuk biztosítani a kukoricanövényünk számára.

Gyakorlatban a kettő kombinációját is alkalmazzák, aminek eredményét, termésnövelő hatását (+8–10%) egy 2013-as, az MTA Martonvásári Kutatóintézetében végzett kísérlet diagramja szemlélteti (1. ábra).

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai