Vetőgépek szójához

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Fűzy József, 2015/03/10

A gyakorlatban széles körben használt kukoricavető gépek alapvetően a szemes (áru-, hibrid-, csemege-) kukoricák vetésére készültek, de azok a vetőelem „felszereltség” cseréjével (részegységeik: csoroszlyáik, vetőtárcsáik/cellás kerekeik stb. kicserélésével) a napraforgó, cukorrépa és babfélék (szójabab, szárazbab), valamint egyes zöldségfélék magvainak kivetésére is alkalmazhatók. A vetőgépek kiválasztását alapvetően nem a szója vetése (annak vetésterülete) határozza meg, mivel a gazdaságokban termesztett kukorica és napraforgó vetésterülete jelentősen nagyobb, mint a szójáé, így a vetőgépet – a nagyobb volumenű ágazatok vetési gépkapacitási-igényeinek megfelelően – már adottnak kell tekinteni. A szója vetésére a kisebb termelőknek célszerűbb a ~60 kW motorteljesítményű erőgépekkel is üzemeltethető (kisebb tömegű), 6–8 soros függesztett szemenként vető gépeket használni, míg nagyobb bevetendő szójaterület és nagyobb erőgép-teljesítmények esetén a szója vetésére a 12 vagy többsoros (függesztett/vontatott) kukoricavető gépek alkalmazása kerül előtérbe.

A vetőgépekkel szembeni követelmények, előírások

A szántóföldi szemenként vető gépekkel szemben támasztott agrotechnikai, üzemelési és műszaki követelményeket az MSZ 19104/1-79 Országos Szabvány tartalmazza, amelyek közül a szója vetését is elvégző kukoricavető gépekkel kapcsolatosan a legfontosabbak:

• A gépek szemenként és megfelelő vetéspontossággal vessék ki a különböző méretű és ezermagtömegű szójavetőmagokat. A hiányhelyek (magkihagyások) és kettős vetések aránya együttesen maximum 5% lehet.
• A sorok tőtávolságnak megfelelő szakaszaiban 1–2 db mag legyen, a nulla magot és a kettőnél több magot tartalmazó szakaszok aránya külön-külön ne haladja meg a 10-10%-ot.
• Az egyszemes vetések aránya min. 95% legyen.
• A vetőgépek a magvakat a talaj állapotának megfelelően beállított vetési mélységben helyezzék a tömörített nedves barázdafenékre és aprómorzsás, porhanyított talajréteggel takarják be azokat. A beállított vetési mélység 1 cm-es sávjában legyen az elvetett magvak min. 95%-a, és a vetési mélység 3–7 cm között több fokozatban (legalább 1 cm-enként) legyen beállítható.
• A gépek munkaszélessége, illetve sortávolsága a termesztéstechnológiák más (sorközművelő, betakarító) gépeihez igazodjon.
• A vetőgépek a kívánalmaknak megfelelően széles skálán biztosítsák a kivetendő mag tőtávolságának (szójánál a 2–8 cm közötti) beállítási lehetőségeit.
• A vetőszerkezet által okozott magsérülés aránya maximum 1% lehet.
• Az igényektől függően a vetőgépek rendelkezzenek a vetéssel egy menetben talajfertőtlenítő szer és/vagy starterműtrágya kijuttatására is alkalmas adapterekkel.
• A vetésre alkalmas talajon a gépek maximum 5%-os lejtésig legyenek üzemeltethetők.
• A gépek legyenek alkalmasak a nagyobb (6–12 km/h) munkasebességekkel is végezhető vetésre, így a nagyobb területteljesítményekre.
• A technológiai és műszaki üzembiztosság min. 0,95; míg az összesített üzembiztosság min. 0,90 értékű legyen.

Az előzőekben – a szója vetésére – felsorolt követelményeket a mai korszerű szemenként vető gépkonstrukciók még nehezebb üzemeltetési feltételek és körülmények között is képesek teljesíteni. Ezeken túlmenően külön gazdaságossági előny az, hogy ugyanazon vetőgépekkel más-más szántóföldi növények magvainak kivetésére is lehetőség nyílik.

A vetőmagvak és vetőszerkezetek kapcsolata

A szója termesztésekor az általában 100–200 gramm/ezermagtömegű, min. 98%-os tisztaságú és min. 80%-os csírázóképességű vetőmagokat ~400–650 ezer db/ha magsűrűséggel, 3–5 cm mélységben vetik a talajba. Így az általánosan alkalmazott (45–50 cm) vetési sortávolságok esetén a különböző szójavetőmagok ~50–130 kg/ha vetőmagnormával, ~3,0–5,5 cm-es magtávolsággal kerülnek kivetésre. A vetőmagvak szempontjából a szója a nagy magvú hüvelyesek közé tartozik. A szója oltóport vagy már a vetőmag fémzárolása előtt, csávázással viszik fel a vetőmagokra, vagy a vetőmag előállítók biztosítják magjaikhoz az oltóanyagot is.

A jelenleg használatos szemenként vető gépek vetőszerkezetei kétféle rendszer szerint épülnek fel: azok mechanikus, illetve pneumatikus kialakításúak lehetnek. A gépek egyes vetőelemein (a vetőkocsikon) belüli vetőszerkezetek kialakítására is a kivetendő magvak alakja, nagysága, térbeli kiterjedése, valamint azok ezermagtömege alapján került sor. A gépek vetőszerkezetein belül a szója vetőmagvak mérete/alakja/ezermagtömege különböző gépbeállításokat kíván meg, amelyek az egyes szerkezeti elemeknél külön-külön is jelentkeznek. Ezek többek között a következők lehetnek:

• vetőtárcsák/vetődobok furata/cellamérete (a szója vetése esetében ezek a vetőtárcsák – a kivetendő szójamag méretéhez igazodva – általában 3,5–4,5 mm furatátmérőjűek);
• furatok/cellák száma, azok elhelyezése (a szója vetőtárcsák – a kisebb tőtávolság, illetve a kivetendő több százezres magszám miatt – a legtöbbször 60–72 furatsorosok);
• az egyszemes és a magkihagyás nélküli szemenként vetések érdekében a maglesodrók (magterelő ujjak, íves fogaslécek stb.) beállítása vetőelemenként is különböző beállításokat kíván meg;
• a mag kiejtésének helye, illetve annak talajtól való távolsága (ez akár ~8–50 cm közötti lehet);
• a pneumatikus vetőszerkezeteknél a levegőnyomás/vákuum értékének megfelelő beállítása;
• a megkívánt tőtávolságok és a magadagolási intenzitás nagysága (ez is a beállítástól függ).

A kivetendő szójamag mennyisége

A szójamagvak vetésének megkezdése előtt az egyik legfontosabb feladat a hektáronként kivetendő magszám (az állománysűrűség vagy tőszám) – még helyesebben: a soron belüli magtávolság – meghatározása, illetve annak beállítása. Kiemelendő, hogy ez a vetőgépen való gépbeállítást jelenti, nem pedig a tőszám (vagy magtávolság) meghatározását! A szükséges tőtávolság (ill. az ebből adódó tőállomány) meghatározása alapvetően agronómiai feladat, amelynek alapján a műszakiaknak a betakarításkor elérni kívánt hektáronkénti (termő) növényszámból visszaszámolva kell meghatározni az egyes gépbeállítások alapértékeit (a szójavetőmag csíraképessége, a talajállapot, a magágy minősége és esetleg még az alkalmazott üzemeltetési sebesség függvényében) az adott vetőgéptípus esetében. Az így meghatározott, hektáronként kiadagolandó magszámot, illetve a sortávolságot is figyelembe vevő, elérendő tőtávolságokat már a felszíni próbavetésnél könnyen ellenőrizni lehet.

A kivetendő mag mennyiségének (a vetőmagtömegnek) kiszámítására több módszer szerint nyílik lehetőség. A vetőmagzárjegy-címkéjének alapján meghatározható a vetőmagvak használati értéke (Hé) a magtisztaság (T) és a csírázó képesség (Cs) alapján:

A betakarításkor megkívánt optimális szója tőállomány alapján a kivetendő magvak száma (db/ha) a következők szerint számítható ki:

vagy a kivetendő magvak mennyisége (kg/ha) a vetőmagok ezer­mag­tömege alapján:

A vetőgépen beállítani kívánt tőtávolság (magtávolság), valamint a vetés leellenőrzése szempontjából lényeges a folyóméterenként elvetendő magszám ismerete is, amelynek számítási képletei a következők

vagy

A kapott érték reciprokja a tőtávolság („b”) értéke, amelynek nagyságát a vetés előtt az adott vetőgép (adattáblája alapján) kapcsolóművén lehet és kell beállítani:

vagy egy másik módszer szerint:

A szója vetésénél (szinte) általánosan elfogadott szabály, hogy a kivetendő magmennyiséget a betakarításkor megkívánt (termő) tőállomány értékéhez igazítva határozzák meg, ami plusz 10–15%-kal megnövelt kivetendő magmennyiséget jelent, vagyis ennyivel több magot kell kivetni, hogy a termőterületen a betakarítás idejére optimális tőszámú növényállomány legyen. A gyakorlati tapasztalatok alapján ez a „többlet” magkivetés a következők miatt szükséges: a meghajtó talajkerekek csúszása (szlipje) rontja és csökkenti a tőtávolság egyenletességét; a csírázóképes magvak 6–8%-a nem kel ki; egyéb okok miatt a tenyészidő alatt (kedvezőtlen magágy, kártevők, kórokozók) további 3–5%-os tőkipusztulással is lehet számolni. A vegetáció során a szója növényállományokban mechanikai sorközművelés(ek)re – a sorközök kultivátorozására – is sor kerül, így akár ~2–4% további tőállomány-csökkenés is felléphet.

A számítással meghatározott értékek leellenőrzésére az 1–2. táblázatok nyújtanak segítséget.

A gépbeállításoknál nem érdemes „kísérletezni”, ehelyett inkább a gyárilag javasolt értékeket ajánlatos alkalmazni, vagyis mindig az adott vetőgép gépkönyvében előírtak szerint kell eljárni! A gépek vetőszerkezetei által kiadagolt vetőmagvak tőtávolság értékeinek beállítására – az elektromotoros meghajtásúak kivételével – a meghajtó talajkerekek és a vetőtárcsa tengelye közötti áttételek szolgálnak. Az áttételek száma igen nagy, mégis a gyakorlatban csak ritkán adódik olyan áttétel, amely a kiszámított pontos tőtávolság-értéket adja ki. Ezért a kiszámított értékhez legközelebb eső beállítható értéket kell kiválasztani, ami gyakorlatilag nem okozhat számottevő eltérést a tervezett (tőszámú) vetéstől. A magas műszaki színvonalat képviselő, elektromotoros vetőszerkezeti meghajtású gépek esetében – bár ezek részaránya a többi szemenként vető géphez viszonyítva ma még elenyésző – a magtávolságok beállítása a fedélzeti komputereken végezhető el, és ez az egyes vetőgépek gépkönyvében megadottak alapján a műszakiaknak nem jelenthet lényeges problémát.

Üzembe helyezés előtti ellenőrzések

A vetőgépek sokféle típusa és különbözőségeik nem adnak lehetőséget arra, hogy minden egyes vetőgép felkészítésével külön-külön is foglalkozni lehessen, ezért azokra az általános vetés-előkészületi munkákra hívnánk fel a figyelmet, amelyek valamilyen vonatkozásban tulajdonképpen valamennyi szememként vető gép vonatkozásában érvényesek lehetnek:

• Új vetőgép esetében az első és legfontosabb feladat a géptípus megismerése, a gépkönyv áttanulmányozása, ezt kövesse a vetőgépek műszaki állapotának teljes körű felülvizsgálata:

– új gép esetében ellenőrizni kell, hogy a gép a szállítás során nem sérült-e meg; részegységei, tartozékai fel vannak-e szerelve; a csavarkötések meghúzása, gépelemek rögzítettsége megfelelő-e;

– egy használt gép esetében – feltételezve azt, hogy az elmúlt vetési idény után a gép és tartozékai megtisztításra kerültek (?) – ellenőrizzük a vetés technikai megvalósítása lehetőségének (talajkerék és lehajtás, lánckerekek és hajtóláncok, hajtóműszekrény állapota, feltöltöttsége stb.) meglétét. Ellenőrizzük az általános hidraulikus funkciók működését; a gumiabroncsok nyomását; a pneumatikus vetőszerkezetű gépeknél szüntessük meg az esetleges tömítetlenségeket, feszítsük meg a ventilátort meghajtó ékszíjakat a szükséges vákuum vagy túlnyomás biztosítása érdekében;

• Ellenőrizzük a vetőcsoroszlyák, magládák, maglesodrók, magkilökők állapotát; válasszuk ki a kivetendő szójamagnak megfelelő (méretfrakció, ezermagtömeg stb.) vetőtárcsákat (vetődobot/cellás kerekeket) és a gépkönyvekben leírtaknak megfelelően szereljük be azokat.
• A vetési sortávolságokat (45/50 cm) is ellenőrizzük, és ha szükséges, végezzük el az utánállításokat. (A sortávolság beállításánál mindig az erőgép geometriai középpontjából kell kiindulni, és az egyes sorok távolságát a vetőcsoroszlyák csúcsainál szükséges megmérni.)
• A starterműtrágyát, talajfertőtlenítő szert kiadagoló berendezések (meghajtás, tartályok, ejtőcsövek, adagolószerkezetek) ellenőrzése, beállítása; ügyeljünk arra, hogy az egyes tartályok a feltöltéseik előtt tökéletesen tiszták legyenek;

Gépbeállítások a szántóföldön, ajánlások és tanácsok

• Kereszt- és hosszirányban állítsuk vízszintbe a gépet; töltsük fel a magládákat, tartályokat.
• A gépkönyveknek megfelelően végezzük el az alapbeállításokat a következő helyeken:

– ventilátor fordulatszám, ill. a vákuum (vagy túlnyomás) megfelelő értéke;

– maglehelyező rendszer (maglesodrók/kettőzésgátlók helyzete; sornyitó csoroszlyák talajnyomása; magkilökők stb.) leellenőrzése, vetőelemenkénti beállítása;

– hajtóműszekrény fokozatainak, lánckerék-áttételeinek kiválasztása;

– műtrágya-, mikrogranulátum-kijuttató adapterek adagmennyiségének beállítása;

– vetési mélység beállítása (soronként, a magfajtától és a talaj állapotától függően);

– nyomjelzők beállítását mindenkor a traktorvezető szempontjából – soron vezetés traktorközépre vagy jobb első kerékre – szükséges elvégezni.

• Végezzük el a vetésellenőrző berendezés kalibrálását.
• A vetés megkezdése előtt – felszíni próbavetéssel – minden esetben ellenőrizzük az 1 folyóméterre kivetett magvak számát (valamint a tőtávolságokat), és a sortávolságból számítással meghatározható a hektáronként kivetett magvak mennyisége. Amennyiben szükséges, módosítsunk a gépbeállításokon.
• A vetési munkaműveletet a forgók „beszegésével” kezdjük (2–4 gépalj, ~24 sor).
• A vetés ajánlott munkasebessége: a vetőszerkezet korszerűségétől – és természetesen a magágy állapotától – függően 6–12 km/h közötti legyen (a korszerűtlenebb, régebbi gépek és nem megfelelő magágy-előkészítés esetén a sebességhatárok alsó értékét; technikailag korszerű, modern vetőszerkezetű gép és jó vetőágy esetében a nagyobb sebességértéket célszerű alkalmazni).
• A nagyobb sebességű vetésnél (és a kisebb tőtávolságok esetén) növekszik a magadagolási intenzitás, a járókerekek csúszása (szlip) miatt változhat a hektáronkénti tőszám, valamint megnövekedhetnek a magkihagyások értékei, így ezt a tőtávolságok beállításánál vegyük figyelembe.
• A jó minőségű vetés érdekében igen fontos a vetőszerkezetek működtetéséhez szükséges vákuum (vagy túlnyomás) értékek folyamatos ellenőrzése és betartása, mert az is befolyásolja a kettős vetések/magkihagyások arányát.
• Üzemeltetés közben folyamatosan ellenőrizzük a vetőelemenkénti egyenletes magfogyást, illetve a vetésellenőrző berendezés működését.
• A gépüzemeltetés feltételeit megfelelően szervezzük meg. A (vetőmag, talajfertőtlenítő szer, műtrágya) feltöltés-kiszolgálás jó munkaszervezése az időkihasználási tényezők javítását, a produktív idő alatti teljesítmény növekedését jelenti.
• Ne feledkezzünk meg a gépkönyvek által előírt (használatba vétel előtti, napi, 50 üzemóra utáni vagy időszaki) karbantartások elvégzéséről!

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai