Meg kell mentenünk a talajainkat - Talajtakarás, forgatás nélküli művelés és hasznos mikroorganizmusok kijuttatása

Kategória: Agrárgazdaság, Gépesítés, Növénytermesztés | Szerző: B. K., 2025/12/04

Az országot járva általános tapasztalat volt a nyár közepén, amikor az aratás derekán jártunk, hogy az út egyik felén már meghántott és rendesen lezárt tarlót látunk, míg az út másik oldalán nemrég mentek el a kombájnok, és sajnos a szalmabálákat is elvitték ahelyett, hogy szétszórták volna – osztotta meg tapasztalatait az Agráriummal Daoda Zoltán, a Kukorica Kör Egyesület ügyvezető igazgatója. Úgy véli, tízből egy olyan kombájn volt, amelyik nem rendre rakta a szalmát, hanem szétterítette, így ez a fajta talajtakarás a terület nagy részén elmaradt.

A talajtakarás jelentősége

Utóbbinak pedig a jelenlegi klimatikus körülmények és talajállapotok közepette lassan alapfeladatnak kellene lennie. Ráadásul, mivel idén a kalászosoknak a magassága is viszonylag alacsony volt ahhoz, hogy megközelítőleg hasonló szalmamennyiséget tudjanak lehozni a táblákról a termelők, sokkal alacsonyabb tarlót hagytak, és sokan szinte talajszinten vágták a kalászost. Ez az 5-10 centiméter, pluszban elvitt szalmaszár is fog hiányozni a talajból, és már nem tud pozitívan hatni a jövő évi termésre – tette hozzá. (Az, hogy ez tápanyagban mit jelent pontosan, azt a táblázatunk jól mutatja.)

Vagyis, ha úgy nézzük, a termelők megtermelik szárított zöldtrágya formájában, amit, ha a területen tartanak, akkor ez az adott termőterületen jól tud hasznosulni. Ha nem tartják helyben, akkor a megtermelt szerves anyag máshol hasznosulhat. Az ügyvezető igazgató szerint azt „pozitív vargabetűnek” tekinthetjük, ha állattartó telepekre viszik a szalmát, ahol alomanyagként hasznosítják. De a bálázás mértékét ez nem magyarázza: az idei aratás után is látszott, hogy a magyar állatállomány szükségletének legalább a négy-ötszörösének megfelelő szalmát báláztak be. Ott, ahol állattartó telepre viszik a szalmát, a bálák hamar lekerülnek a földről. De ha augusztus végén még ott vannak a termőföldön, az azt jelenti, hogy bár arra spekulált a gazda, nem sikerült eladnia a szalmát. Akkor inkább otthagyja, és nem foglalkozik vele. Sajnos sok helyen lehetett ilyet látni idén is – mondta Daoda Zoltán.

Fontos a szalma- és szervesanyag-menedzsment

Ezzel szemben az is előfordul, hogy az osztrák gazdák innen Magyarországról még azért is visznek ki szalmát, hogy a sajátjuk tetejére rászórják, majd később bedolgozzák a talajba. Erre egyébként nekünk is van eszközünk, a Kukorica Kör egyik webináriumán például volt egy szalmaborona-bemutató, amellyel azt szemléltették, hogy a betakarítás követően a szétterített szalmát háromszor-négyszer is megboronálják, amivel nem csak elegyengetik a szalmát, hanem a gyommentesítésben is segítenek. Ezzel egy jó vastag szalmatakarót tudunk menedzselni, amit később az utóvetemény számára hasznosíthatóvá lehet tenni – magyarázta Daoda Zoltán. Mégpedig a művelési módoknak megfelelően, hiszen ez a technológia beleillik a no till talajművelésbe, de alkalmazható forgatásos művelési módnál is. Ugyanis nem kell azonnal megforgatni a talajt, azzal ráérünk, különösen a nagy melegben.

Az elmúlt évek időjárása arra ösztökéli a gazdálkodókat, hogy kezdjenek el hosszútávon gondolkodni, mert a forró és száraz időszakok minden jel szerint időről időre visszatérnek, ezért a napi, aktuális megoldásokat már ebbe a folyamatba illeszthetően kell végrehajtani. Vagyis, a szalmamenedzsment, a szervesanyag-menedzsment nem megkerülhető – tette hozzá. Ehhez tartozik az is, hogy a talaj állandó bolygatása és forgatása az állandó oxidáció révén égeti a talaj szervesanyagát, vagyis ezt nagyon át kell gondolnia mindenkinek, aki még ezt nem tette meg – mondta az ügyvezető igazgató.

A kulcs a gazdaságosság

Daoda Zoltán szerint, akik az aratás után szétterítették, majd bedolgozták a szalmát, jól járhatnak, hiszen a betakarítás közepén jött jelentősebb csapadék, és el lehet mondani, hogy országosan is mindenhová került víz a talajba, illetve a július vége is esős volt. Ennek köszönhetően, azokon a helyeken, ahol szalmával takarták a tarlót, ideális állapot alakult ki a bedolgozott szalmamaradványok lebomlására. Főleg, ha megfelelő cellulózbontó és talajoltó termékekkel segítik a lebomlást, és ott, ahol nitrogénkötő baktériumok is vannak. Ezeken a területeken ezekkel a szalmamaradványokkal az őszi alaptrágyázást egy az egyben ki lehet váltani – állította Daoda Zoltán. Ez pedig jelentősen növeli a termelés gazdaságosságát, és termőtalaj oldaláról évről évre erősíteni lehet a termésbiztonságot. A gazdaságosság kérdése a Kukorica Körnél is központivá vált, hiszen az általuk meghirdetett versenyek is a hagyományostól eltérő megközelítésűek: nem a terméshozam, hanem az eredményesség jelenti a legfontosabb elbírálási szempontot.

Ez a személet a vetésforgónál is nagyon fontos, illetve az is, hogy folyamatosan takarónövények legyenek a területen. Arról, hogy melyik gazdálkodónak milyen takarónövény-keveréket érdemes vetnie, a termesztett kultúrák, az adott terület adottságai, az időszak, a talajtípus, illetve a tervezett utóvetemény ismeretében az adott területre szabottan kell dönteni, amiben több cég megbízható szaktanáccsal tud szolgálni.

Vannak jó példák

Talajaink folyamatos befektetés igényelnek, amit viszont már nem lehet tovább halogatni – nyomatékosította az ügyvezető igazgató. Erre ösztönözheti a gazdálkodókat az is, hogy láthatják: akik már tudatosan művelik a talajt a megfelelő szervesanyag-menedzsmenttel, azoknál a szélsőségek ellenére van termés, megfelelő mennyiségben és minőségben. Akik viszont nem lépnek, azoknak nem lesz esélyük a gazdaságos termelésre. Az ő eredményük tavaly is gyenge volt, idén is az lesz, a következő években pedig végképp az lesz, mert a talajaik gyakorlatilag, és eredményesség szempontjából terméketlenné válnak.

A Kukorica Kör ügyvezető igazgatója felidézett egy történetet 2004-ből, ami egy viszonylag meleg év volt, amikor egy alföldi szántóföldi bemutató, egy repceföldön zajlott, dr. Eőri Teréz fajtájával. A neves nemesítő mondta akkoriban: figyeljük meg, hogy 20 év múlva gyakorlatilag nem lesznek biztonságosan termeszthetőek a tavaszi vetésű növények, és át kell állni az őszi vetésű kultúrákra a fehérje-, a gabona- és az olajos növényekben egyaránt. Sajnos vagy nem sajnos, de Teri néninek lassan igaza lesz – mondta Daoda Zoltán.

Ennek gyakorlati példájaként említette, hogy először 15 éve Németországban találkozott őszi borsóval, majd 5-10 éve Szlovákiában, most pedig már itt van Magyarországon is, vagyis jön lefelé az őszi borsó. Ez ugyanúgy konzerv-alapanyag, csak a termesztésében kimaradnak a tavaszi kockázatok, vagy más fenotípusos állapotban lévő növénynél jelentkeznek. Ugyanez igaz mondjuk az őszi mákra, vagyis jelennek meg ezek az új növények. Így nem véletlen itthon a kalászos túlsúly, és az, hogy a kukorica termőterülete csökken, az őszi búzáé pedig ismét növekszik, mert a termelők is látják a kockázatokat, látják, hogy mi az, amiből gazdaságosan tudnak termelni, és mi az, amivel nem okoznak maguknak veszteséget.

A kukorica és az öntözés

Persze, vannak olyan területek, ahol a kukoricát is viszonylag nagy biztonsággal, komoly terméseredményekkel lehet megtermelni, mert olyanok a földrajzi, illetve a mikroklimatikus adottságok. Így például az észak-alföldi és az észak-magyarországi régiók egyes részein akkor is volt termés a tavaszi vetésű növényekből, amikor az Alföldön mindent felperzselt az aszály.  

Tehát kukoricát tényleg csak azokon a területeken szabad termelni, amelyeken a gazdálkodók, vagy a természet tudja biztosítani a szükséges feltételeket. A Kukorica Kör egyes tagjainak tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy a kukoricát igenis megéri öntözni, a számok ugyanis azt mutatják, hogy az öntözött és az öntözetlen körülmények közötti termelés hozamaiban nagyon nagy a különbség, és néhány éven belül megtérül akár egy komolyabb öntözési beruházás is. Vannak viszont olyan talajok, amelyeket előbb öntözhetővé kell tenni, mert sok területen ma vétek a mesterséges vízpótlás, mert nem tartja meg a vizet a talaj. Ehhez megint csak a talajművelési módszerek változtatása, a takarónövények használata, a talaj szervesanyag-tartalmának növelése a kulcs.

A talajon keresztül a növények rendkívül sok hatást kaphatnak, amit mikrobiológiai készítményekkel lehet szabályozni. Így például a nitrogénkötést, a foszfor-, illetve kálium-mobilizálást vagy a biokontroll hatást, amelynek lényege, hogy nem engedik szaporodni például a gombákat. De léteznek vízmegőrző, a párolgást csökkentő mikroorganizmusok. Ezek a technológiák és termékek körülbelül 30 éve a gyakorlatban is jelen vannak Magyarországon is, vagyis van már tapasztalat, rengeteg a mért adat, de a felhasználásukra nagyon oda kell figyelni. Ezeket az élő mikroorganizmusokat ugyanis a teljesen száraz talajba nem szabad kijuttatni, mert olyan körülmények között elpusztulnak, és nem tudnak hatni.

Jól dolgoznak a takarónövények

A takarónövények szerepének fontosságát támasztja alá a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani Intézet (HUN-REN ATK TAKI) közlése, amely a szőlősorok közötti talajművelés vizsgálatának eredményeit taglalja. A kutatók három éven keresztül vizsgálták egy ökológiai szőlőültetvényben, hogyan változik a talajnedvesség, ha egy gyepes sorkezelést összehasonlítunk egy olyan sorközműveléssel, ahol a gazdálkodás tárcsázással indult, majd fokozatosan átállt takarónövény-használatra.

A vizsgált két sor közül az egyikben állandó gyep borította a sorközt, a másikban az első évben tárcsáztak, a második évben a tárcsázás után takarónövényt vetettek, majd a harmadik évben a takarónövény már magától vissza nőtt.

A tapasztalatok szerint a talajnedvesség mélységi eloszlása idővel szignifikánsan változott. A gyepes sorhoz képest a takarónövényes sorban a második és a harmadik évre a talaj mélyebb rétegei – 40 centiméterig – több vizet tároltak, ami jóval kedvezőbb a szőlőtőkék szempontjából, főleg szárazabb időjárás esetén.

Azt is megfigyelték, hogy ugyanakkor az első évben, a tárcsázás után a felső 15 centiméteres talajréteg több talajnedvességet tárolt, mint a takarónövényes sorban, amit a kisebb csapadékok akadálytalan beszivárgása okozhatott, ugyanis a növénnyel borított területek felfoghatják a lehulló csapadékok egy részét. Viszont aszályos időszakban a felszínközeli víz gyorsabban elpárolog, ha nincs záró növénytakaró és fedettség hiányában a nagyobb csapadék esésekor a talaj eróziós kitettsége is jelentősen megnő. Mindezek mellett pedig a rendszeres talajbolygatás is ronthatja a talaj szerkezetét – szól a kutatók konklúziója.

A szőlőtőkék állapota (vagyis a lombfelület, a levélborítottság, a fotoszintetikus aktivitás) a takarónövényes kezelés harmadik évére javult a gyepes sorokhoz képest – vagyis az átállás pozitív hatása egyértelműen megmutatkozott magán a szőlőtőkéken is. A kísérlet tapasztalatai szerint tehát a tárcsázásról a takarónövényre való átállás időt igényel, de már a második évtől kedvezően befolyásolja a talajnedvesség mélységi megoszlását, és hozzájárul a tőkék jobb kondíciójához. Bár a gyep is segít a talaj védelmében, a takarónövények mélyebb gyökérzete és változatos fajösszetétele hatékonyabban támogatja a vízmegtartást és a talajéletet, valamint a pillangós növények esetében a takarónövények használata a talajok tápanyag-ellátottságát is segíti.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai