Szerbtövis fajok

Kategória: Növényvédelem | Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök, 2015/03/10

A fajok alaktani leírása

Szúrós szerbtövis: Egyéves, orsógyökerű, általában 20–40 cm magas, szúrós növény. Szélsőséges viszonyok között előfordulhat, hogy csak 10 cm-esre nő, illetve akár a 100 cm-es magasságot is elérheti.

Szára felálló, dúsan elágazó, levelei rövid nyelűek, zöld színűek, fonákjuk fehér vagy ezüstösszürkés, molyhos. Tövükön 1–2 elágazó, körülbelül 3 cm hosszúságú tövis található. A levelek válla ék alakú, lemezük hosszúkás – lándzsás, általában 3 karéjú. A középső karéj a leghosszabb.

Egylaki növény. A virágok fészekvirágzatba tömörülnek. A porzós virágú fészkek gömbölyűek (5 mm átmérőjűek), az ágak csúcsán helyezkednek el. A termős virágok a levelek hónaljában foglalnak helyet.

A magok terméságazatban (kettős kaszatban) találhatók. A terméságazat tojásdad alakú, 8–15 mm hosszú, 5–6 mm széles, két rövid, egyenes tüskeszarvval. Felülete hátrahajló, horgas tüskékkel borított, színe kezdetben sárga, később vörösesbarna.

A magvakból mindkét végükön elkeskenyedő, hosszúkás elliptikus sziklevelű csíranövények fejlődnek. Az első lomblevelek kezdetben öblösen fogazattak, a későbbiek hasogatottak. A csíranövény mérgező (1. ábra).

Olasz szerbtövis: Egyéves, erős orsógyökerű. Magassága 25–100 cm. A növény sárgászöld, érdes, bibircses, erős szagú. Szára felálló, erőteljes, gyakran foltos (piros vagy barna).

Hosszú nyelű levele elliptikus vagy tojásdad, levágott vagy ékvállú, háromkaréjú, egyenlőtlenül karéjos, fogas. Mind a színén, mind a fonákján sárgásbarna mirigyekkel borított.

A porzós fészekvirágzat 6–8 mm széles, kúp alakú, mirigyes, zöld színű. Egylaki növény.

A magvak kettős kaszat terméságazatban fejlődnek ki. A sárgásbarna kaszattermés 20–25 mm hosszú, 7–10 mm széles elliptikus, tojásdad. Tövisei egyenesek, 5–8 mm hosszúak, csúcsukon horgasak, sűrűn elállók, tövükön bozontos szőrűek. A termés szétálló két szarvának hegye ívesen, fogószerűen egymáshoz görbült.

A magvakból hosszúkás elliptikus, mindkét végén elkeskenyedő sziklevelű csíranövény fejlődik. Az első lomblevelek durván fogazott szélűek, hosszúkás tojásdadok (2. ábra).

Bojtorján szerbtövis: Egyéves, szürkészöld, orsógyökerű, szagtalan, szőrökkel fedett növény, mely akár a 150 cm-t is elérheti. Szára felálló, dúsan elágazó.

Levelei nyelvesek, alakjuk a háromszögű tojásdadtól a széles oválisig változhat. 3–5 karéjú, egyenlőtlenül fogas szélű levele durván szőrös a színén és a fonákján is. Egylaki növény, külön porzós és külön termős fészekvirágzatokkal rendelkezik. A több virágú, gömb alakú 5–7 mm hosszú, porzós fészkek közös pikkelyörvben zártak. Virágaik aprók, zöld színűek, pártájuk csöves, tölcséres, mirigyes. A termős fészkek kétvirágúak, levélhónaljban állók, egész felületükön horgas tövisekkel borítottak.

Kaszattermései kétmagúak (kettős kaszat terméságazat) 10–15 mm hosszúak, csúcsukon két egyenes szarvval. A termés egész felülete horgos tüskékkel fedett, szőrös és mirigyes. A kaszatban két mag található. A felső mag nyugalmi állapota erősebb, mint az alsóé.

A magvakból hosszúkás elliptikus, mindkét végükön elkeskenyedő, hegyes sziklevelű csíranövények fejlődnek. Az első lomblevelek tojásdadok, hegyes csúcsúak, szélük a levélalapnál érdesen fogazott. A magok és csíranövények xanthostrumarin nevű mérgező anyagot tartalmaznak (3. ábra).

A fajok elterjedése

A három faj közül a bojtorján szerbtövis eurázsiai, a szúrós szerbtövis dél-amerikai, míg az olasz szerbtövis észak-amerikai származású. Utóbbi két adventív faj európai megjelenése az Amerika felfedezése utáni időszakra tehető (XVII. század).

Magyarországon a szúrós szerbtövis az 1820–30-as években jelent meg. Az 1848–49-es szabadságharc idején terjedése (a lovak szőrére tapadva) rohamossá vált. Az olasz szerbtövist az 1920-as években a Tisza mentén találták meg.

A szúrós szerbtövist inkább a réteken, legelőkön lehetett fellelni, míg az olasz és bojtorján szerbtövis a folyó menti árterek, ruderáliák jellemző növénye volt.

Napjainkban mindhárom faj szántóföldi jelentősége megnövekedett, különösen a kukorica növényállományában károsítanak. A IV. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (1996–97) idején a bojtorján szerbtövis a 20., míg az olasz szerbtövis a 32. helyet foglalta el az 517 előforduló gyomfajból. Borítási értékeik alapján az elsőrendű fontosságú gyomfajok csoportjába kerültek.

Ugyanakkor a szúrós szerbtövis a 73. helyet foglalta el, és ennek alapján a másodrendű fontosságú fajok csoportjába tartozott.

Kukorica terüle­teken fordul elő a legnagyobb mennyiségben, irtása ebben a kultúrában jelenti a legnagyobb gondot

A fajok ökológiai igénye

Mindhárom faj egyéves. Az Ujvárosi-féle életformarendszer szerint T4-es fajok, vagyis a nyárutói egyéves gyomok csoportjába tartoznak.

A közömbös kémhatású és tápanyagban gazdag talajokat kedvelik. A szúrós szerbtövis nitrogénigényes. Ezt a termőhelyi elterjedése (legelők, karámok környéke) is jelzi. Az olasz és a bojtorján szerbtövis vízigényes, ezért kezdeti megjelenésüket a folyóparti árterekben tapasztalták.

A felszaporodásukban szerepet játszó tényezők:

1. A kaszattermést jellemző morfológiai bélyegek:

• a változatos alakú és nagy mennyiségű horgas tövisek,
• a kaszat kétmagvú.

2. A mag fiziológiai jellemzői:

• a mag héja féligáteresztő (szemipermiabilis ) hártyával rendelkezik;
• az alsó magvak jobban csíráznak, mint a felsők;
• a felső magvakban csírázás- és növekedésgátló anyagok találhatók;
• a felső magvak héja nehezen engedi át a csírázáshoz szükséges oxigént;
• 27 °C feletti hőmérsékleten egyidejű oxigéncsökkentéssel nyugalomba kerülnek.

Mind a morfológiai, mind a fiziológiai bélyegek szorosan összefüggnek a fajok szaporodásával, elterjedésével. A kaszat morfológiai bélyegei a csírázást, illetve a vegyszer (herbicid) hatáskifejtését akadályozzák. A kaszatban található két mag a csírázás elhúzódását biztosítja, a szerbtövisek túlélését segíti elő, ezáltal a fajok rohamos térnyerése válik lehetővé. A magok azt követően tömegesen kelnek, amikor a herbicid hatása erőteljesen lecsökkent, illetve amikor a gyomirtó szer teljesen elbomlott.

Szántóföldjeinken – Dr. Németh Imre 1983-ban végzett felmérése szerint – a Xanthium nemzetség előfordulásának fajonkénti megoszlása a következő: 58%-ban az olasz szerbtövis, 13%-ban a bojtorján szerbtövis és 29%-ban egy pontosan nem azonosítható hibrid gyomosít. A szúrós szerbtövis tömeges felszaporodását sehol sem tapasztalták.

A szerbtövis fajok korábban elsősorban ruderális területen, utak mellett, táblaszéleken, ártéri gyomtársulásokban fordultak elő. A ’70-es évektől kezdődően egyre nagyobb területen jelentek meg a szántóföldeken is.

A szerbtövis többnyire csak a talaj felmelegedését követően csírázik, a kukoricával azonos vagy 1–2 °C-kal alacsonyabb hőmérsékleten. Megfigyelésünk szerint nemcsak a talaj felső 5–8 cm-es rétegéből, hanem jóval mélyebbről (10–20 cm) is kihajt. Nagy szikleveleivel gyorsan áthalad a gyomirtó szerrel kevert felső talajrétegen.

A szántóföldeken először a táblaszegélyeken vagy a mélyebb fekvésű, vizenyősebb foltokon jelenik meg. Később a művelő- és betakarítóeszközök segítségével terjed el az egész táblán. Kezdeti növekedése rendkívül gyors, ezért azonos időben kelve minden kultúrnövényt képes elnyomni. Egy db növény négyzetméterenként a kelés időpontjában még jelentéktelennek tűnik, de a későbbiek során jelentős gyomborítást eredményez.

Védekezés

A szerbtövis fajok ellen a nem művelt területeken mechanikai eszközökkel vagy totális hatású herbicidekkel – a glifozát hatóanyagú készítményekkel vagy a Finale 14 SL-lel lehet védekezni. Mind a mechanikai, mind a vegyszeres védekezést a virágzást megelőzően kell elvégezni, ezzel megakadályozhatjuk a mag beérését.

A szántóföldi kultúrákban alapkezelésre használt gyomirtó szerek még megfelelő mennyiségű csapadék esetén is csak részleges hatást adnak, ezért ilyen gyomokkal fertőzött területen szinte minden esetben kiegészítő állománykezelésre van szükség.

Kalászosokban, jól beállt növényállományban a szerbtövis nem tud gyomosítani, mivel kelésének időpontjában a gabona már bokrosodásának végén van, így könnyen elnyomja a kelésben lévő gyomnövényeket.

Kukorica területeken fordul elő a legnagyobb mennyiségben, és irtása ebben a kultúrában jelenti a legnagyobb gondot. Kukoricában az alábbi gyomirtó szer hatóanyagok és hatóanyag-kombinációk eredményesen alkalmazhatók a gyomnövény ellen:

• topramezon
• topramezon + dikamba
• tritoszulfuron + dikamba
• klórmezulon (szulkotrion)
• mezotrion + terbutilazin
• proszulfuron
• proszulfuron + dikamba
• rimszulfuron + dikamba
• tembotrion + izoxadifen-etil
• izoxaflutol + ciproszulfamid
• izoxaflutol + ciproszulfamid + tienkarbazon-metil
• 2,4 D
• 2,4 D+dikamba
• bromoxinil + terbutilazin
• dikamba
• floraszulam + 2,4 D
• floraszulam + mezotrion
• foramszulfuron + izoxadifen-etil
• foramszulfuron + izoxadifen-etil + jodoszulfuron-metil-Na
• foramszulfuron + tienkarbazon-metil + cipro­szulfamid
• izoxaflutol + ciproszulfamid
• izoxaflutol + tienkarbazon-metil + cipro­szul­fa­mid

A kontakt hatású készítmények közös tulajdonsága, hogy a 2–6 valódi leveles gyomnövények zöld részeit elpusztítják, de meleg, párás időben azok képesek újra hajtani és magot érlelni. Felhasználásuk ezért elsősorban kombinációkban javasolható.

A szulfonilurea hatóanyagú készítmények önmagukban csak a fiatal 2–4 leveles gyomnövények ellen adnak megfelelő eredményt, a fejlettebbek a kezelés után gyakran újrahajtanak. Közepesen, erősen fertőzött területeken ezért csak kombinációban javasolható felhasználásuk.

A hormonhatású készítmények magasabb dózisban a fejlettebb gyomnövények ellen is jó hatást biztosítanak, felhasználásuk elsősorban évelő kétszikű gyomnövényekkel (mezei acat, apró szulák, sövény szulák) is fertőzött területen javasolható.

Hagyományos napraforgóban a szerbtövis fajok ellen igazán hatékonyan pree-post eljárással tudunk védekezni, ami azt jelenti, hogy egy korai magágykészítés során megvárjuk a gyomnövény kelését, majd a gyomos táblába vetve a napraforgó kelését megelőzően valamilyen glifozát hatóanyagú készítménnyel végzünk kezelést.

A preemergensen alkalmazható flurokloridon és oxifluorfen hatóanyagú készítmények csak részleges hatást biztosítanak a gyomnövény ellen.

Új fejezetet jelentett a védekezés terén az imidazolinon (IMI), valamint tribenuron-metil (SUMO) rezisztens hibridek megjelenése amelyekben imazamox, illetve tribenuron-metil hatóanyagú készítményekkel eredményesen védekezhetünk a szerbtövis fajok ellen.

Cukorrépában a szerbtövisek ellen nagyon szűk a szerválaszték, hatékonyan klopiralid, trifluszulfuron-metil hatóanyagú készítmények alkalmazhatók.

Borsóban szintén viszonylag szűk szerválaszték áll rendelkezésünkre, a gyomnövény ellen bentazon, imazamox, MCPB hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk eredményesen.

Szójában számos korábban engedélyezett készítmény (Blazer, Galaxy, Pivot) visszavonásra kerültek, így a szerválaszték itt is leszűkült. Hatékonyan állománykezelés formájában bentazon, imazamox, tifenszulfuron-metil hatóanyagú készítmények alkalmazhatók.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai