Egy versenyképes ágazat fenntarthatósági küzdelmei

Kategória: Agrárgazdaság, Állattenyésztés | Szerző: (Hajtungy), 2026/03/07

Mint minden évkezdetkor, ez úttal is az elmúlt évi események értékelésével kezdtük a beszélgetést. Ha a 2025-ös évet jellemezni kell, akkor felemás évet zárt a baromfiágazat, jelentette ki az igazgató. Felemás volt, mert az év madárinfluenza járvánnyal indult hazánkban is, ami az Európai Unió több országában is komoly gondot okozott. A legnagyobb termelő, Lengyelország igen komoly influenza és párhuzamosan pestis járványt szenvedett el, ami április elejétől felborította az uniós piac egyensúlyát. Komoly kereslet alakult ki mind a pulyka-, mind a csirketermékek iránt, ennek következtében ezek a termékpályák komfortos, keresleti piacot éltek meg.

Sertéspiaci hatások

Szeptemberre viszont a lengyelek megoldották a problémákat és komoly volumenű árualappal jelentkeztek a piacokon, s innentől kezdve megkezdődött az árak csökkenése. A keresleti piac átfordult, s szinte azonnal kínálativá vált a csirkehús estében. Ezt tovább rontotta, hogy az őszi madárinfluenza járvány (és pestis) ismét megjelent a lengyeleknél, akik igyekeztek „mihamarabb” szabadulni az élőállattól - ez további extra mennyiségeket jelentett az addig is túltelített piacokon. Mindezek hatása idén januárban még érződik, a meghatározó piaci szereplők szerint a jelenlegi helyzet húsvétig kitarthat.

A sertéspiaci problémák szintén hatással voltak a baromfiágazatra, az áresés negatív hatásai begyűrűztek a baromfipiacra is, hangsúlyozta az igazgató. A kínai vámháborúba „belekeveredett” európai sertéságazat komoly értékesítési problémákkal és válsággal küzd, hiszen az eredetileg kínai piacra szánt jelentős mennyiségű sertéshús „bennragadt” a kontinensen, Ez már önmagában is komoly válságot okoz, melyeket tovább nehezítenek az állategészségügyi problémák (afrikai sertéspestis) és azzal kapcsolatos bizonytalanság. A sertéshús értékesítési problémái hatással vannak a baromfihús termékpályára is. Ha ugyanis alacsony a sertéshús ára, akkor a baromfihús árát sem lehet emelni, hiszen a két hústermék egymásnak konkurenciát jelent, s ezért is érzékelnek kínálati piacot a magyar termelők az új év elején.

A pulyka érdekes kivételt jelent, melynek egyik valószínűsíthető oka, hogy nehéz időket élt meg a termékpálya, mivel a termelés és a vágás volumene jelentősen csökkent. Mindemellett a hosszú nevelési idő (az azzal együtt járó nagyobb járványügyi kockázat és érintettség) szintén szerepet játszhatott abban, hogy a csirke és pulykanevelésre alkalmas lengyel gazdaságok elsősorban a csirketermelésre álltak át. Ez pedig keresleti piacot teremtett, melynek következtében mind a termelés, mind a feldolgozás számára még mindig eredményes gazdálkodást tesz lehetővé. A pecsenye kacsa viszont még mindig szenved az olcsó kínai, elősütött kacsa import dömpingje miatt. Az igazgató szerint sürgős intézkedésre volna szükség a kínai import megfékezésére, mert az akár rövidebb távon is tönkre teheti az uniós kacsa termelést. S amit kevesen látnak a kínai import mögött az, hogy már nem csak elősütött kacsa jön be Kínából, az import csaknem fele csirkehús. És bár a kínai import ma még nem olyan jelentős csirkehúsból (az ukrán, a brazil, a thaiföldi import mennyiségek jóval nagyobb volumenűek), de mindenképpen intő jel, amire már most oda kell figyelni, mutatott rá Csorbai Attila.

Dr. Csorbai Attila 
a BTT elnök-igazgatója

Csökkent a víziszárnyas állomány

A madárinfluenza járvány a hazai baromfiágazatban elsősorban a víziszárnyas és a hízott ágazatban okozott nagy pusztítást, a termelésben komoly mennyiségű csökkenés következett be és további csökkenés is várható. Ennek oka, hogy a járvánnyal sújtott nagy telepsűrűségű területeken az Agrárminisztérium „de minimis” támogatást hirdetett, mely egyfajta „bánatpénz” azoknak, akik vállalják, hogy három évig szüneteltetik a termelésüket. A támogatást közel kétszáz víziszárnyas tartási hely igényelte, ahol 2025. december 31.-ével leáll a termelés, ez nagyobb arányban a hízott ágazatot érinti negatívan, de a pecsenye kacsa termelés is csökken. 

A hízott máj előállítás második fázisa kifejezetten kézimunkaerő igényes és komoly szakértelmet igényel, így az igazgató szerint akár egyharmaddal is csökkenhet a hízott liba állomány. A hízott kacsa állomány sem áll jól, ott is az állomány egynegyedének csökkenésével kell kalkulálni, míg az igazgató a pecsenye kacsa érintettségét 5-10 százaléknak becsüli.  Mindezek következtében az idei évben komoly változások várhatók a hazai baromfipiacon, hiszen a csökkenő termelés termékpálya zsugorodást idéz elő – ami komoly kihívásokat fog jelenteni a vágó-feldolgozó üzemeknél is. 

A kukorica „végnapjai”?

Szólni kell a takarmányozási helyzetről is. A kukorica 5-6 évvel ezelőtt még takarmány alapanyagnak számított, ám a klímaváltozás, az aszályos évek, és a gyenge terméseredmények miatt a kukorica termesztése a gazdáknak nem rentábilis. Megmutatkozik ez a vetésterület csökkenésében is, hiszen 5-6 évvel ezelőtt még 1,2 millió hektáron vetették a kukoricát és takarították be a terményt, míg tavaly csupán 770 ezer hektár kukorica vetésterületet regisztráltak. Ez a csökkenés az aszály, a toxinfertőzések és a gazdasági tényezők miatt következett be, miközben más növények, mint a napraforgó területe nőtt (717 ezer hektár). Az aszályos nyár hatására a tavalyi kukoricatermés 4 millió tonna körül alakult (ez 5,6 tonna/hektárt jelent), ami jóval alacsonyabb a 2023-as 6,3 millió tonnánál, amikor 8,2 t/ha volt az átlag.

A kukorica vetésterület- és termésmennyiség-csökkenése komoly kihívásokat teremtett a magyar takarmányiparnak is, mivel a kukorica a takarmányok alapanyagának 50-60 százalékát adja. A termés a minőségi problémái (aszály, aflatoxin-szennyeződés) miatt csak korlátozottan volt felhasználható, így a takarmánygyártók a tavalyi termésből a szokásos 1,6-1,7 millió tonnás igényből csak kb. 800 ezer tonnát tudtak feldolgozni. Szükség volt az importra, de ez a kukoricahiány 10–20 százalékos áremelkedést okozott a takarmánykeverékekben, mert a gabonaárak 74–80 ezer Ft/tonnára nőttek, ami közvetlenül tovább hárult a kész takarmányokra.

Fordulat a takarmánygyártásban

A drágább takarmány csökkenti a haszonállat-tenyésztés jövedelmezőségét, hangsúlyozta az igazgató, különösen az olyan termékpályákon, mint a sertés- és baromfiszektor, ahol a takarmányköltség a kiadások 60-70 százalékát teszik ki. Hosszabb távon a kukorica felhasználásában diverzifikáció várható, a baromfiágazatban a kalászos gabonák használata nőtt meg a takarmányokban. Csorbai Attila szerint a baromfiágazat által használt takarmányokban a kukorica aránya jelentősen (a felére?, 30 százalékra?) csökkent. A takarmánygyártásban tapasztalt fordulat is jelzi, hogy a klímaváltozás további kockázatot jelent a kukoricatermesztés jövőjére, s azt is, hogy a takarmányiparban is sürgetővé vált az alapanyagváltás, s a kukorica alternatív növényeinek a receptúrákba történő beépítése is.

A kukorica vetésterületének csökkenése a vándormadarak vonuló útjára is hatással lehet. Az igazgató úgy véli, hogy az őszi madárvonulások alkalmával a kukoricatarlók kiváló terülj-terülj asztalkát biztosítottak a vándorló madaraknak. Ám, ha szűkül ez a terület, akkor a madárinfluenza járvány is enyhébb szinten jelentkezik, magya-rán kevesebb a vonuló madár és kisebb a fertőzés veszélye. Tavaly már 400 ezer hektárra teszik a kukorica vetésterületének a csökkenését, amit az aszályos időszak is előidézett. Az aszály következtében csökkent azon vizes élőhelyek, vad területek száma is, amelyek korábban leszálló, telelő, védett helyként szolgálták a vándormadarakat is. 

Ezért is hangsúlyozta az igazgató, hogy mintha a vándorlási útvonalakban is történtek volna változások, aminek pozitív következménye, hogy lényegesen kevesebb volt a madárinfluenza járvány kitörés. Nyilván az is befolyásolja a kevesebb kitörést, hogy a nagy sűrűségű, koncentrált telepviszonyok fokozatosan megszűnnek, ami a támogatásnak is köszönhető. A negatív következmény viszont az, hogy a termékeket illetően a víziszárnyas termékpályákon csökkenés várható 2026-ban.

A tojástermelés vitatott kérdései

Tavaly, egy év alatt 20 százalékkal nőtt a tojás ára, s az átlagár már elérte a 89 forintot, mivel a termelők jelentős áremelést hajtottak végre. A drágulás egyik fő oka a madárinfluenza újabb hulláma, amely miatt az európai piacon több millió tojótyúkot vágtak ki, így a kínálat is szűkebb, s a piac keresleti. Ennek következtében stabil, jó ára volt az étkezési tojásnak. Ugyanakkor ismét fellángolt a vita az „end of the cage age”, azaz a ketreces tojástermelés megszüntetésének a kérdéséről. 

A szélsőséges állatvédők által generált vita továbbra sincs nyugvóponton. A BTT és a Tojás Szövetség párbeszédet kezdeményezett a hazai kereskedelmi áruházláncokkal arról, hogy a fogyasztó döntse el, hogy melyik tojást vegye le a polcról. Legyen a fogyasztónak választási lehetősége a termékből, ugyanis az a tapasztalat, hogy a fogyasztók a drágább alternatív tartásmódban előállított tojás helyett az olcsóbb hagyományos termelésben előállított (ketreces) tojást keresik. Megítélése szerint egy ilyen technológia váltásnak „piac-vezéreltnek”, nem pedig „ideológia vezéreltnek” kell lennie. Azaz döntsék el a fogyasztók, hiszen eddig sem volt tilos alternatív előállítású tojást sem termelni, sem fogalmazni, sem pedig vásárolni… 

Ma Magyarországon a tojástermelés 80 százalékos önellátási szinten van, amelynek a 70-75 százaléka az EU-konform technológiákban történik, vagyis a ketreces tojás aránya 55 százalék. Ezt a termelést pedig nem lehetséges egyik napról a másikra átállítani egy másik, alternatív technológiára. A Tojásszövetség azért is védi a ketreces tartást, mert ez a technológia környezetkímélőbb (alacsonyabb vízfogyasztás, gázkibocsátás, takarmányigény) és erőforráskímélőbb, mint az alternatív technológiák, s ezáltal olcsóbb is. Nem mellesleg kisebb az élelmiszer-biztonsági kockázata és nem utolsó sorban lényegesen kevesebb tojótyúk tartható ugyanakkora területen. Csorbai Attila szerint egy fokozatos átállást – amennyiben azt a piac és a fogyasztó valóban igényli - hosszabb, 10-15 éves távlatban lehetne megvalósítani.

A Mercosur megállapodás hatásai

Az egész európai baromfiiparnak komoly csalódást okoz az EU és a Mercosur megállapodás, mert a szabadkereskedelmi egyezmény súlyos károkat okozna a magyar mezőgazdaság és az Európai Unió egészének, és az agrár-élelmiszeripara számára. Az igazgató a baromfiágazatot érintő import nyomás miatt nem először hangoztatta, hogy érthetetlen, hogy az Európai Bizottság ennyire figyelmen kívül hagyja az európai agrárágazat, gazdák érdekeit. A megállapodás jelenlegi tartalma kifejezetten hátrányosan érinti az uniós, ezen belül a magyar baromfiágazatot, mert kevesen tudják, hogy az állati termékek közül nagyságrendi különbség van a baromfihús import és más termékek import mennyisége között. Jelenleg a brazil csirkemell import mennyisége 300 ezer tonna, amit az egyezmény alapján további 180 ezer tonnával növelnének, így csaknem félmillió tonna brazil csirkemell jelenne meg az EU piacán.

A legkomolyabb probléma, hogy az Unió saját jogrendjében rögzített elemeket (környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági, állatjóléti előírások) nem követeli meg és nem ellenőrzi azok teljesülését. Az megállapodásban rögzített többlet 180 ezer tonna vámmentes baromfihús összesen 480 ezer tonnát tesz ki a korábbi vámmal sújtott termékkel, ami szinte kizárólag mellfilé, ami egyben azt is jelentené, hogy Európában minden negyedik (!) elfogyasztott mellfilé importból származna – úgy, hogy azok nem teljesítik az uniós előírásokat. Az inkorrekt verseny már középtávon súlyos következményekkel járhat az EU piacain, mely veszélyeztetheti az ellátásbiztonságot és az élelmiszer önrendelkezést, de élelmiszerbiztonsági aggályokat is felvethet.

Az igazgató ismételten felhívta a figyelmet, hogy kizárólag mellfilé importjáról van szó, ami, ha fagyasztott módon beérkezik az európai piacra, annyi élő állatot vált ki, ami több ország termelését fedi le, és fogja kiszorítani az európai piacról a saját termelőit. Hibásak azok a számítások, amelyek arról szólnak, hogy a 180 ezer tonna vámmentes csirkemell/baromfihús kvóta az EU teljes baromfipiacának kb. 1,3-1,4 százalékát teszi ki évente a 14 millió tonnás fogyasztásból. A mellfilé a legértékesebb testrésze a madárnak, s az import termék mennyisége az uniós termelés 25-30 százalékát teszi ki, ezért is jelent a brazil import súlyos veszélyt az uniós baromfitermelésnek. Az igazgató bízik abban, hogy a valós számokkal az Európai Parlament képviselői meggyőzhetők arról, hogy az uniós baromfiágazat versenyképessége jelentősen csorbul az importtal szemben, így a megállapodásban szereplő mennyiségeket nem fogadják el. Egyébként az AVEC most készíti el azt a tanulmányát, amelyben az ágazat versenyképességi helyzetét értékelik az import termékek előállításához mérten.

Új kutatás az állatszállításban

Már tavaly is írtunk arról, hogy a BTT a debreceni egyetemmel közösen kitűnő tanulmányt készített a baromfiszállítás „reformjának” a negatív hatásairól. Csorbai Attila ebben a témakörben további kutatást szorgalmaz több hazai agráregyetemmel összefogva annak érdekében, hogy a meglévő adatokat milyen módon lehetne még jobban érvekkel alátámasztani. A közeljövőben konkrét mérésekkel erősítenék meg a meglévő eredményeket, ami persze nem egyszerű feladat. Az újabb kutatás során giroszkópot építenének be a szállító járműbe, amivel egy adott útszakaszon lehetne nyomon követni, hogy milyen erőhatások érik az állatokat. A kutatás anyagi része, forrása még nem áll rendelkezésre, a terv megvalósítása egyébként az Európai Bizottság érdeke, feladata lenne, és nekik kellene a kutatást finanszírozni. Egy uniós jogszabályi döntéshez ugyanis a hatástanulmány elkészítése elengedhetetlen.

Végül az EU következő támogatási ciklusának a tervezetéről szólva Csorbai Attila elmondta, hogy hibásnak gondolja azt az elgondolást, mely a támogatások elvonásával feladja saját térségének élelmiszerrel való ellátásának önrendelkezését. Ez egy nagyon rossz üzenet, és ezt akkor lehet megtenni, ha van miről lemondani. Ám, ha a döntések következtében az unió alapanyagtermelő és élelmiszeripara leépül, akkor Európa az importáló országok kénye kedvére lesz kiszolgáltatott. „Az Avec elnöke, Gert Jan Oplat egyszer úgy fogalmazott, hogy az élelmiszer és az ivóvíz a jövő legfontosabb stratégiai fegyvere. Elképzelhető, hogy ötven év múlva azok az országok lesznek a világ meghatározó szereplői, amelyek megfelelő mennyiségű ivóvízzel és élelmiszerrel rendelkeznek. Ha Európa leépíti az agráriumát és élelmiszeriparát, akkor nem lesz a bolygó meghatározó szereplői között, ezért inkább élelmiszer-biztonsági, stratégiai szempontból kellene az európai agrártérségre gondolni, hogy legalább az önellátást tudjuk biztosítani” - mondta végezetül Csorbai Attila.  

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai