Válságjelekkel indult az év a tejpiacon

Kategória: Agrárgazdaság, Élelmiszeripar | Szerző: B. K., 2026/03/16

Az elmúlt év első kilenc-tíz hónapjában a nagy tejtermelő régiók globális tejkínálata 1,6 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest, ezen belül az amerikai tejtermelés 2,1, az új-zélandi pedig 1,6 százalékkal tudott bővülni – jellemezte a globális helyzetet az Agrárium érdeklődésére Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója. A világ nagy tej- és tejtermék-exportőr országait vizsgálva pedig azt látjuk, hogy a tejkínálat – folyamatosan emelkedve – 4,4 százalékkal volt magasabb, mint az előző év kilencedik hónapjában.  

Harcz Zoltán 
a TTT ügyvezető igazgatója

Kevesebb tehén tejel többet

Az EU-27-ek tehénlétszáma mindeközben folyamatosan csökkent: az elmúlt 3 év alatt egymillióval lett kevesebb, míg ugyanezen időszak alatt a tejfelvásárlás 1,2 millió tonnával tudott növekedni. Az uniós tejfelvásárlás bővülése az elmúlt hónapokban vált igazán intenzívvé: az augusztusi 2,9 százalékos emelkedés után szeptemberben már 4,3 százalékkal több tejet vásároltak fel.

Az EU 27 tagállamának árai alapján számított uniós átlagár év eleje óta stabilan a kilogrammonkénti 53 eurocentes árszinten alakult, majd három hónapnyi mérsékelt emelkedést követően októberben – az Európai Bizottság becslése szerint – 0,9 százalékos csökkenés következett be. Az így kialakult tejár mindazonáltal még mindig 2 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbi szintet – emlékeztetett az ügyvezető igazgató. 
Voltak ennél jóval nagyobb kilengések is a piacon: az elmúlt év utolsó hónapjaiban az európai tejpiacon végig söprő változások hatására az azonnali (spot) piacon értékesített tejek, a német félkemény sajt, az olasz tejszín vagy például a német vaj árai közel 30 százalékkal csökkentek. 

A magyar tejpiac ezekre a változásokra érzékenyen reagált, de kicsit hosszabb időtávban vizsgálva az ágazat helyzetét ugyanakkor már jobb a kép: az elmúlt négy évben a magyar tejtermelés stabilan meghaladta a 2 milliárd kilogrammot, 2025 első kilenc hónapjában pedig a tejfelvásárlás 6,2 százalékkal bővült. (Az első 11 havi adatok ennél szerényebb, 4 százalékos növekedést mutatnak.) Magyarország 2024-ben az EU tejtermelésének 1,2 százalékát adta, miközben (tejegyenértékben kifejezve) a tejtermelés 46 százalékát exportálta.

Nőtt a sajttermelés

A Tej Terméktanács adatai szerint a fogyasztói tej termelése 2024-ben 520 millió kilogramm volt, ami 2025 első három negyedévében 4,5 százalékkal csökkent. A sajttermelés 92 ezer tonna volt ebben az időszakban, ami 7,7 százalékos növekedés, savanyított tejtermékekből pedig 108 ezer tonnát állítottak elő, lényegében ugyanannyit, mint 2024 azonos időszakában. 

A tavaly már érezhető válságjelek előtt 2024-ben még nyugodt volt a piac, a terméktanács adatai szerint a 12 legnagyobb árbevételű tejfeldolgozó 2024-es forgalma 1,8 százalékkal nőtt az előző évhez képest, miközben az adózás utáni eredményük közel két és félszeresére emelkedett. Az árbevételhez viszonyított jövedelmezőség viszont továbbra is alacsony a tejágazatban, mindössze 1–2 százalék.

Az, hogy a hazai tejpiac ennyire érzékeny az EU, illetve a világpiac történéseire, nem véletlen, hiszen a magyar tejtermelés az uniósnak csupán az 1,1-1,3 százalékát adja. A mintegy 350 ezer tonnás éves nyerstej-kivitel, valamint a jelentős sajt- és vajimport, illetve a savanyított termékek jelentős mértékű behozatala alapján elmondható, hogy a magyar tej- és tejtermék-piac rendkívül nyitott, az uniós folyamatok egyértelműen meghatározzák, hogy mi történik a hazai piacon. Ráadásul a piaci szereplőknek a nyerstej-kivitel és a késztermék-behozatal miatt az árfolyamra is nagyon kell figyelniük.

Vámháború áldozatokkal

Idén, az új felvásárlási szerződések kötésekor egyértelművé vált, hogy hosszabb távon is az önköltség alatti árak jellemzik majd a piacot. Az Európai Unióban tejfelesleg alakult ki, a tejtöbblet hatása pedig mindig az árak esését vonja maga után. Az árcsökkenés azonban még annál is nagyobb mértékű, mint amennyi a többlettejből következne, ezt pedig a kínai vámok okozzák. Kína ugyanis még tavaly december 23-ai hatállyal – 21,9-42,7 százalék közötti mértékben, válaszul az EU által a kínai elektromos autókra kivetett kereskedelmi korlátozásokra – ideiglenes védővámokat vezetett be az uniós tejtermékekre. 

A korlátozás nagy csapás az uniós tejtermék-exportnak, hiszen az EU – Új-Zéland után – a második legnagyobb tejtermék-beszállítónak számít Kínában. Az EU számára a sovány tejporban Kína a második, míg vajban és a teljes tejporban a legnagyobb felvevő piac. A kínai export kiesése elsősorban az EU erős tejfeldolgozó iparral rendelkező országait sújtja, mint például Franciaországot, Hollandiát és Dániát. Ugyanakkor a többi ország sem mentesül a negatív hatás alól, hiszen a korábban Kínába szállított termékek most Európán belül keresik a vevőt, lenyomva ezzel az árakat. A magyar piac nyitottsága és a hazai tejfeldolgozók uniós összevetésben mérsékelt versenyképessége miatt pedig jó terepe az ilyen fölöslegek elhelyezésének.

Itt az import

A magyar piacra már be is került az olcsó import, ami nyomja a belföldi árakat. Mégpedig a rosszabb forgatókönyv szerint: Magyarországra ugyanis a feldolgozott termékek érkeznek, az export zöme pedig nyerstej. A hazai piacot elárasztó termékek pedig olyan készletek, amitől a nyugat-európai feldolgozók minden áron szabadulni akarnak. 

A készletek pedig a hazai feldolgozóknak is felhalmozódtak. A tejpiaci válság következményeként akadtak olyan termelők, akik lejáró szerződéseit nem kötötték újra a feldolgozók, akik pedig hosszabbítottak, azoknál ezt 120-140 forintos kilogrammonkénti árakon tették meg. Eközben vannak még élő szerződések, jóval magasabb árakon, márpedig, ha ekkora árkülönbségű alapanyagokból készült termékek versenyeznek egymással, akkor felborul az egyensúly, ezért a feldolgozók a nem lejáró szerződéseiket is igyekeznek módosítani. A piaci közmegegyezés szerint a hatékonyan termelők önköltsége is valahol a kilónkénti 170 forint körül mozog, így most folyamatosan veszteséget termelnek a gazdálkodók. 

Nagy kérdés, meddig marad fenn ez az állapot, és mennyien lesznek kénytelenek bedobni a törölközőt. Sokan úgy vélik, hogy a megfelelően tőkeerős, tartalékokkal rendelkező tehenészetek egy évig is le tudják nyelni a veszteséget. Bár volt már az egyévesnél is hosszabb hullámvölgye a tejtermelésnek, most sokan abban bíznak, hogy az év második felében már érezhető lesz a piac helyreállása. Ha ez így is lesz, arra azért számítani lehet, hogy a kisebb, és főleg földterület nélküli tehenészetek ebben az időszakban feladják a termelést. Arra viszont nem lehet számítani, hogy a nagyok bővítenék tejelő állományukat. A piaci válság most különösen rosszkor érkezett a tejszektorba, ugyanis a termelés veszteségesbe fordulása fékezheti a fejlesztési pályázatok megvalósítását is.

Fejlesztések kontra terhek

Harcz Zoltán értékelése szerint a hazai tejágazat az elmúlt éveket tekintve jelenleg egyfajta átmeneti szakaszban van, amire jellemző, hogy bár a nyerstejtermelés stabil és látszanak a fejlesztések pozitív hatásai, de a piaci szereplők számára a működési költségek, az adók és egyéb terhek komoly nyomást jelentenek, egyben jelentősen rontják a jövedelmezőségüket. Az ágazat jövője nagyrészt azon múlik, hogy sikerül-e végrehajtani a modernizációt, javítani a hatékonyságot, átalakítani a feldolgozási folyamatokat és a termékszerkezetet, valamint, hogy a hazai termékek versenyképesek maradnak-e az importtal szemben – foglalta össze az ügyvezető.

További komoly kihívást jelent a munkaerőhiány, különösen a képzett munkaerő hiánya, amely nehezíti a hatékony működést és a fejlesztések megvalósítását. Emellett az energia-, a csomagolási és a szállítási költségek, valamint az alapanyag- (takarmány, illetve nyers tej) és a munkabérköltségek jelentős növekedése is súlyosan terheli a tejtermelőket és feldolgozókat egyaránt.

A magyar tejfeldolgozók működésére mindezeken túl további egyéb nehezítő tényezők is hatnak. Ilyen például a rendszerváltás óta felhalmozódott lemaradás a fejlesztésekben, elsősorban az energiafelhasználásban, az automatizálásban és a technológiában. Az alacsony jövedelmezőség mellett sújtja az ágazatot a német és lengyel piacról érkező, időszakosan dömping áras UHT-tej és félkemény sajtok piaci beáramlása. Ezek mellett a hazai tejfeldolgozók számára nagy nehézségeket okoznak az ellátási lánc végén alkalmazott, a szabad versenyt torzítható kereskedelempolitikai eszközök, mint például az árstop, az árrésstop, illetve az árfigyelés, valamint az uniós tőkeáramlást gátló stratégiai döntések. Ugyancsak rontják a magyarországi tejfeldolgozók piaci pozícióit a környező országokhoz képest magas ipari energia-, szennyvíz-, EPR- és útdíjak.

Fontos a fogyasztásösztönzés

A tejtermelőket érintő támogatási területeken – így például a termeléshez kötött vagy az állatjóléti kifizetésekben – az elmúlt években nem történt jelentős változás. Annak ugyanakkor rendkívüli jelentősége van, hogy a beruházási támogatások mind a tejtermelők, mind a tejfeldolgozók számára megnyíltak. A jelenlegi helyzetben ugyanakkor komoly aggodalomra ad okot, hogy a várható súlyos piaci változások sokak beruházási kedvét elvehetik. 

A terméktanács keresi a lehetőségeket a fogyasztók tájékoztatására, illetve a fogyasztás növelésére. Tavaly ismét elindította a „Van itthon tej!” című iskolai edukációs programsorozatát, amelynek keretében a tej és tejtermékek pozitív élettani hatásairól tartanak rendhagyó osztályfőnöki órákat az általános iskolások és a pedagógusaik részére. Kommunikációs kampányuk főszereplője a Trappista sajt, a kampány célja a hazai előállítású trappista sajt fogyasztásának ösztönzése, ismertségének növelése és jó hírnevének visszaállítása. 

A terméktanács több rendezvényen is folytatta edukációs tevékenységét, így az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron (OMÉK), a Mosonmagyaróváron megrendezett Óvári Sajt, Bor és Pezsgő Fesztiválon, a Kaposvári Állattenyésztési Napokon, a Martonvásáron megrendezett 13. Magyar Sajtmustrán, valamint a KidExpón. Ezeken kívül zajlik a Tejszív és a Rögös túró kampány kommunikációja is.

A kormány is lépett 

A válságos helyzetre való tekintettel a kormány decemberben az ágazati szereplőkkel tárgyalásokat kezdeményezett az Agrárminisztériumban, illetve a Nemzetgazdasági Minisztériumban az egyeztetésekbe a kereskedők képviselőit is bevonták. A szaktárca nyomatékosította: meg kell őrizni a hazai termelők fizetőképességét és versenyképességét, illetve az általuk előállított termékek bolti jelenlétét is meg kell erősíteni. Ezt célozta például a Magyar Élelmiszerkönyv tejtermékekről szóló előírásainak módosítása, amelynek tavaly novembertől hatályos rendelkezése azt mondja ki, hogy trappista sajtnak csak a kerek alakban a polcokra kerülő sajtokat lehet nevezni. 

Az ágazat rendelkezésére álló hazai és uniós támogatások mellett 50 milliárd forintos hitelkeretet is elkülönítettek a tejfeldolgozók számára a Demján Sándor Programon keresztül. Az agrártárca bejelentette azt is, hogy figyelnek a tejtermelők és a feldolgozók közötti szerződések tartalmára és lejáratára is, hogy minden termelő biztonságosan értékesíthesse a megtermelt tejet.

Trappista: a kerek a magyar

A magyarországi sajtfogyasztásban vitathatatlanul a trappista áll az élen, így nem csoda, hogy nagy vihart kavart a Magyar Élelmiszerkönyv trappistára vonatkozó módosítása. Az új szabályok lényege, hogy novembertől csak a korong alakú trappista sajtokat lehet ezen a néven forgalmazni. Ezzel szemben a jellemzően importból érkező, tömbsajtokból darabolt hasáb formájú sajtok nem forgalmazhatóak trappista néven. A szakmabeliek szerint az import sajtok az összetevőkben lévő különbségek mellett azért is tudnak olcsóbbak lenni a hazai trappistánál, mert rövidebb érlelési idő után kerülnek a piacra. Csupán egy kiskapu maradt a korábban trappista néven értékesített sajtoknak, ugyanis reszelt sajtként, valamint több összetevőjű élelmiszerek alapanyagaként árusíthatók, de ez már nem jelent akkora mennyiséget, amekkorának piaczavaró hatása lehetne. 

A hazai termelőket, feldolgozókat és kereskedőket összefogó terméktanács már jóval korábban megtette a javaslatát az élelmiszerkönyvi módosításra. A trappista sajtra vonatkozó előírások szigorítását azért tartották szükségesnek, mert jelentős mennyiségű, itthon trappistaként árult sajt érkezett olyan országokból, ahol az ilyen sajtot nem igazán ismerik, és nem is gyártják. Mivel a magyar feldolgozókban előállított trappista hagyományosan korong alakú, a szabálymódosítással azt kívánják megakadályozni, hogy a döntő hányadban import eredetű – és jellemzően olcsóbb – hasáb alakú sajtokat is ilyen néven lehessen forgalomba hozni. 

A választék emiatt nem szűkül, hiszen ezek a sajtok továbbra sincsenek kitiltva a magyar piacról. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy a hazai fogyasztók döntéseit az elnevezés mennyire befolyásolja, és valóban növekszik-e a hazai gyártású trappisták forgalma. A szabályozás mindenesetre nem csak a trappista sajt alakját határozza meg, hanem összetevőit, méretét és tömegét is, és még az érzékszervi jellemzőket is leírja. Utóbbiak szerint például a trappista íze kellemesen sós, enyhén savanykás, telt, sajtos, jellegzetesen zamatos, idegen íztől mentes.

A terméktanács szerint a hazai igények kielégítéséhez nincs szükség import trappistára, mert az elmúlt időszakban több hazai trappista sajtot gyártó feldolgozói kapacitást korszerűsítettek és bővítettek, a fejlesztések pedig nem álltak le. A hazai trappista-előállítás növeléséhez pedig megvan az alapanyag-háttér is, hiszen évente 300-350 ezer tonna nyerstejet szállítanak exportra.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai