Termelői szemmel a tejpiaci válságról

Kategória: Agrárgazdaság, Élelmiszeripar | Szerző: H. Gy., 2026/05/01

Dr. Sziráki Bence
operatív igazgató

Igazgató úr, több, mint egy évtizede ismerjük egymást, így pontosan tudom, hogy Ön az elmúlt években az állattenyésztésben, a haltermelésben, valamint az agrárágazati érdekképviseleti munkában is szép eredményeket ért el, és jelentős vezetői tapasztalatokat szerzett. Mióta dolgozik a Dózsa Mezőgazdasági Zrt.-nél?

Hat hónapja operatív igazgatóként dolgozom Bács-Kiskun vármegyében, a Dózsa Mezőgazdasági Zrt.-nél, ahol csaknem 2000 hektár növénytermesztési terület és egy 900 egyedet számláló tejelő szarvasmarha-ágazat működését irányítom. Termelőként a válság egészen más perspektívából látszik, mint a statisztikákból. Az elmúlt évtizedben a mezőgazdaság több területén is dolgoztam, de ilyen gyors és mély piaci visszaeséssel még nem találkoztam. A jelenlegi helyzet egyértelműen válságmenedzsmentet igényel a gazdaságok részéről.

Kik, melyik termelők vannak a legnehezebb helyzetben?

A legnehezebb helyzetben azok a tejtermelők vannak, akiknek már 2025 végén lejárt a feldolgozókkal kötött szerződésük. De komoly bizonytalanság előtt állnak azok a gazdaságok is, amelyeknek a szerződése most, március végén fut ki. A még érvényben lévő szerződések sem jelentenek valódi biztonságot, hiszen a felvásárlási árak ezekben az esetekben is folyamatosan csökkennek. A szerződések jelentős részét az EU–27 nyerstejárakhoz kötött képletek alapján számolják el, így a piaci árzuhanás néhány hónapos késéssel ezekben a konstrukciókban is megjelenik majd.

Mi okozta ezt a lejtmenetet, negatív hullámot?

A jelenség mögött alapvetően az európai tejtúltermelés áll. Az Európai Unióban jelenleg több tejet termelnek, mint amennyit a belső piac és az exportpiacok képesek felvenni. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy Kína 2025 végén (a kínai autókra kiszabott uniós vámok ellentételezéseként) 21,9–42,7 százalék közötti ideiglenes vámot vetett ki egyes európai tejtermékekre, ami jelentős mennyiségű exportárut tartott vissza az EU piacán. Az így kialakult készletfelhalmozódás további nyomást gyakorolt az árakra. Egyelőre nem látszik a válság vége, ezért egyre világosabb, hogy a helyzet kezeléséhez európai uniós szintű piaci beavatkozásra is szükség lesz.

Milyen árak alakultak ki?

A spot ár alakulása jól mutatja a trendet: 2026 első negyedévében a milánói spot piacon a nyerstej ára 0,22–0,27 euró/liter körül alakult, és az EU-27 átlagos felvásárlási ára – néhány hónapos késéssel – jellemzően követi ezt a pályát. A magyar termelők számára ez azt jelenti, hogy sok gazdaságban a ténylegesen realizálható ár – a szállítási költségek levonása után – 60–70 Ft/liter körül alakulhat, ami az önköltségi ár mindössze 35–40 százaléka. A probléma ráadásul nem pusztán az árakról szól. Több feldolgozói szerződés lejár, és egyes gazdaságok számára már az is kérdés, hogy egyáltalán átveszik-e a megtermelt tejet áprilisban. Ez a bizonytalanság az egész ágazat működését alapjaiban érinti.

Gondolom, a klímaváltozás is beleszól a gazdálkodás eredményének alakulásába…

Természetesen. A klímaváltozás negatív hatásaival már évről-évre meg kell küzdeni, s ez szintén sok bizonytalan tényezőt generál a mezőgazdasági termelésben. A termelési környezetet tovább nehezíti, hogy a téli csapadék ellenére a talajból továbbra is jelentős mennyiségű víz hiányzik, ami a takarmánynövények termesztését is bizonytalanná teszi a 2026-os szezonban.

Mit tesznek a károk csökkentése érdekében?

Az elmúlt hónapokban a vállalatnál átfogó racionalizálási folyamatot indítottunk el. Ennek célja kettős: egyrészt az azonnali költségcsökkentés, másrészt a hosszú távú versenyképesség megőrzése. A folyamat több területet érint: racionalizáljuk az állatállomány méretét, szerkezetét, felülvizsgáljuk a takarmányozási rendszert, javítjuk a termelési folyamatok hatékonyságát, és persze mindent megteszünk a költségcsökkentésért is.
Ezek a lépések sok esetben nehéz döntésekkel járnak, de jelen piaci környezetben elkerülhetetlenek. Egy tejtermelő gazdaság jövedelmezősége ma már sokkal inkább a hatékonyságon múlik, mint valaha. Ma már nem az a kérdés, hogy ki tud több tejet termelni – hanem az, hogy ki tud hatékonyabban.

Önök mit gondolnak a fejlesztésekről? Elhagyhatók-e vagy sem?

Szó sincs a fejlesztések elhagyásáról, mert a válság idején sem szabad lemondani a fejlődésről. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a racionalizálás nem jelent visszavonulást. Éppen ellenkezőleg. Azok a gazdaságok, amelyek a jelenlegi helyzetben feladják a fejlesztési terveiket, hosszú távon még nehezebb helyzetbe kerülhetnek. A Dózsa Zrt.-nél 2024-ben adtuk át az új fejőházat, amely jelentős technológiai előrelépést jelentett az állattenyésztési ágazat számára. Az ilyen beruházások nemcsak a termelési hatékonyságot növelik, hanem javítják az állatjóléti és munkaszervezési feltételeket is. A jövőbeni fejlesztési terveinkről sem mondtunk le. Ellenkezőleg: „csőre vannak töltve” azok a beruházások, amelyek a termelékenység növelését szolgálják.
Az agráriumban ugyanis a versenyképesség kulcsa a folyamatos modernizáció és a hatékonyság növelése. A következő években azok a gazdaságok maradhatnak stabilak, amelyek képesek növelni az egy állatra jutó termelést, képesek optimalizálni a takarmányfelhasználást és csökkenteni az egységnyi termékre jutó költséget. A technológiai fejlesztésekkel javítani kell a munkaerő hatékonyságát. Aki nem fejleszt, és nem növeli a hatékonyságot, az a jelenlegi piaci környezetben könnyen lemaradhat.

A beszélgetésünk elején már említette, hogy inkább előbb, mint utóbb a helyzet kezeléséhez európai uniós szintű piaci beavatkozásra is szükség lesz. Mire gondolt?

Arra, hogy a tejpiaci válság nem kizárólag a termelők problémája, hiszen az egész élelmiszerláncot, a feldolgozóipartól a kereskedelmen át a fogyasztókig érinti a tejválság. Az utóbbi időszakban a kiskereskedelem erős árversenyt kezdett a fogyasztókért, amelynek következtében a bolti magyar 1,5%-os UHT tej ára sok esetben tíz évvel ezelőtti szintre csökkent. Nem ritka a 200 forint alatti literenkénti ár. Miközben a fogyasztók számára ez kedvező, a termelői oldalon komoly bevételkiesést okoz. Ezért különösen fontos, hogy a tejágazat szereplői – termelők, feldolgozók és kereskedők – párbeszédet folytassanak a fenntartható működés érdekében. Emellett a fogyasztói döntéseknek is van jelentőségük: a hazai tej és tejtermékek választásával közvetlenül támogatjuk a magyar tejtermelő gazdaságok megmaradását.

Ön szerint mikor látható a válságalagút vége?

A következő hónapok kulcsfontosságúak lesznek az európai tejágazat számára. Ha a túltermelés és az exportpiaci problémák nem rendeződnek, több gazdaság számára a 2026-os év komoly próbatételt jelenthet. Ugyanakkor a mezőgazdaság története azt mutatja, hogy az ágazat képes alkalmazkodni a legnehezebb helyzetekhez is. A tejtermelés hosszú távon továbbra is stratégiai jelentőségű élelmiszer-termelési ágazat marad. Én hiszek abban, hogy termelőként a jelenlegi válság ellenére sem adjuk fel a terveinket. Dolgozunk, racionalizálunk, fejlesztünk – mert hisszük, hogy aki képes alkalmazkodni és hatékonyabbá válni, az a következő konjunktúra idején erősebb pozícióból indulhat.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai