A talaj az alap, építeni és védeni kell a stabil és fenntartható termelés érdekében

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: B. K., 2026/05/06

Milyennek látja ma a talajok állapotát, és hogyan nézett ki ez mondjuk tíz vagy harminc évvel ezelőtt?

Ha az elmúlt harminc évet vizsgáljuk, megállapítható, hogy hosszú időn keresztül nem következett be érdemi szemléletváltás a talajokhoz való viszonyulásban. A mezőgazdasági gyakorlat elsősorban a hozamok maximalizálására törekedett, ami ugyan rövid távon eredményes volt, ugyanakkor a talajok fokozatos kimerüléséhez vezetett. Napjainkban gyakran úgy fogalmazunk, hogy elértük a határainkat. A talajok vízgazdálkodása és vízmegtartó képessége számottevően romlott, amit az utóbbi évek szélsőséges időjárási viszonyai egyértelműen felszínre hoztak. Egy súlyosabb aszály esetén a növények sok esetben már a fennmaradásra sem képesek, így a megfelelő terméshozam biztosítása is ellehetetlenül. A talaj humusztartalma nem elegendő a víz hatékony megőrzéséhez, és a talajszerkezet sem megfelelő. Ennek következtében a növények gyorsan stresszállapotba kerülnek. Bár elméletileg akár zúzott köves közegben is folytatható növénytermesztés, ez lényegesen költségesebb megoldás, ráadásul a terméseredmények is elmaradnak az optimálistól.

Umenhoffer Péter
cégvezető

Ma tehát mindenki tisztában lehet vele, hogy leromlott szerkezetűek, kizsigereltek a talajaink.  Van-e egyetlen, üdvözítő módszer a talajok állapotának javítására?

Nincs egyetlen, minden körülmények között alkalmazható „csodamódszer” a talajok állapotának helyreállítására. A talajdegradáció összetett folyamat, amely fizikai, kémiai és biológiai tényezők együttes romlásából adódik, ezért a megoldás is csak komplex, integrált szemléletben képzelhető el.
Nem várható el, hogy egyetlen technológia vagy megoldás önmagában képes legyen minden problémát kezelni. Cégünk mikrobiológiai készítményeket kínál a gazdálkodók számára, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a mikrobiológia önmagában nem jelent teljes körű megoldást. Ugyanakkor kulcsfontosságú eleme a rendszernek, amely hozzájárul ahhoz, hogy a mezőgazdasági gyakorlat fenntarthatóbbá és hatékonyabbá váljon. A mezőgazdaságban nagyon sok tényező hat egyszerre: az időjárás, az energiaárak, a gazdasági környezet, a talaj állapota, a technológia és még sorolhatnám. A mostani magas energia- és üzemanyagárak nyilvánvalóan befolyásolják a gazdálkodói döntéseket. A magas gázolajárak mellett érthető, hogy felmerül a kérdés: valóban indokolt-e ugyanazon a táblán akár tizenkétszer is végig haladni különböző műveletek elvégzése céljából. Sok esetben kiderül, hogy egy menetben több dolgot is meg lehet oldani, és ezzel rengeteg időt, energiát és költséget lehet megtakarítani.

Mi az, amit most egy gazdálkodó mindenképpen megtehet a talaj állapotának javítása érdekében?

A jelenlegi helyzetben a gazdálkodók számos olyan, azonnal alkalmazható beavatkozást tehetnek, amelyek jelentősen hozzájárulnak a talaj állapotának javításához. Ezek alapvetően a szervesanyag-tartalom növelésére, a talajszerkezet javítására és a talajbiológiai aktivitás fokozására irányulnak. Mindezek mellett elengedhetetlen a saját agro-technológiai gyakorlat kritikus felülvizsgálata is, beleértve annak mérlegelését, hogy valóban szükséges-e minden évben a szántás alkalmazása.
Én nem vagyok teljes mértékben szántásellenes, mert azért ma Magyarországon a jelenlegi növénytermesztési struktúrában, a jelenlegi növénykultúrák összetételét tekintve – vagyis, hogy jó részt a kalászosok, a kukorica, a napraforgó és a repce foglalja el a földeket – azért igenis néha kell szántani, viszont nagyon fontos, hogy a talajainkat mindig zárjuk le. Véleményem szerint a sávos művelés az egyik leghatékonyabb megoldás. Bár a no-till rendszerekkel kapcsolatban vannak fenntartásaim, fontos hangsúlyozni, hogy az általuk képviselt irány alapvetően pozitív. Már az is előrelépés, ha egy gazdálkodó elindul egy tudatosabb talajhasználati gyakorlat felé, és minden gazdaságnak meg kell találnia azt a módszert, amely a saját adottságaihoz leginkább illeszkedik. A kulcs az, hogy a talaj bolygatását minimalizáljuk, miközben megőrizzük annak kedvező szerkezetét.

Sokszor szóba kerül a szármaradványok kérdése, ebben most hol tartanak a gazdálkodók?

Ez kulcskérdés, a szármaradványok a talaj szempontjából rendkívül értékesek. Ha ezeket eltávolítjuk vagy elégetjük, akkor értékes szerves anyagot veszünk el a talajtól. Az én nézetem szerint a szármaradványokat ott kell hagyni a táblákon, vissza kell forgatni a talajba, azzal nagy támogatást nyújtunk a talajéletnek. Mindig rossz érzéssel tölt el, amikor azt látom, hogy szalmabálákat visznek el a tábláról, különösen akkor, ha ez nem az állattartás almozási igényét szolgálja. Még aggasztóbb, amikor azt tapasztalom, hogy ezeket a bálákat egyszerűen elégetik.

Van-e megfelelő állami eszköz a szemléletváltás segítésére?

Az Agro-ökológiai Program jó példája ennek a törekvésnek: előremutató kezdeményezés, amely a fenntarthatóbb gazdálkodási gyakorlatok felé tereli a termelőket. Ugyanakkor kérdéses, hogy a részvétel pusztán a pontszerzés motivációjából történik-e, vagy a gazdálkodók valóban megértik és alkalmazzák a mögöttes szemléletet is.
Ha valaki valóban a talaj javítása érdekében alkalmazza ezeket a módszereket, akkor a program hatása sokkal nagyobb lesz. Jó dolog, ha egy gazdálkodó támogatást kap vagy pontokat gyűjt bizonyos programokban, de ezek a módszerek valójában nem ezért születtek. Az igazi értékük abban van, hogy hosszú távon segítik a talaj állapotának javítását és a termelés stabilitását. Amennyiben valaki kizárólag a támogatás miatt vezet be egy adott technológiát, fennáll a veszélye annak, hogy nem a leghatékonyabb módon alkalmazza azt. Ezzel szemben, ha tisztában van azzal, hogy miért lényeges a talajélet erősítése vagy a talajszerkezet javítása, akkor egészen más, tudatosabb szemlélettel közelíti meg a gyakorlatot.

Vannak-e már pozitív példák a gyakorlatban, és számszerűsíthetőek az eredmények?

Egyre több pozitív példa figyelhető meg: vannak gazdálkodók, akik már hosszú ideje tudatosan ezen az úton haladnak, és ennek kézzelfogható eredményei is megmutatkoznak. Mindez nemcsak kisebb gazdaságokban, hanem nagyobb szereplőknél is megfigyelhető, például a Talentis Agro esetében, ahol szintén komolyan veszik ezt a szemléletet. Ott már egyértelműen kimutatható javulás tapasztalható a talajszerkezetben, a növényegészségügyi állapotban és a termésbiztonság terén. Emellett egyre több gazdaságban állnak rendelkezésre mérési adatok is, amelyek alátámasztják ezeket a kedvező változásokat. Sok esetben azt látjuk, hogy kevesebb inputanyag felhasználásával is magasabb termést lehet elérni, és hektáronként egy-két tonnával nagyobb termésátlaggal tudnak termelni például kukoricában vagy más kultúrákban. Még ennél is lényegesebb, hogy a termelés kiegyensúlyozottabbá válik, és csökkennek azok a szélsőségek, amelyek az elmúlt évek aszályos időszakaiban jelentkeztek. Nem feltétlenül a rekordtermésekre kell törekedni, hanem arra, hogy a ráfordított költségekhez képest minél jobb eredményt érjünk el.

Bár említette, hogy önmagukban nem oldanak meg mindent, de a mikrobiológiai megoldások hol jelenthetnek segítséget?

A mikrobiológia nagyon sok területen tud pozitívan hatni a folyamatokra. Az egyik ilyen a mikrobiológiai csávázás. Ez már a növény életének legelején védelmet nyújt bizonyos kórokozókkal szemben, és segíti a tápanyagok felvételét. A másik fontos terület a talajoltás. Ez segít javítani a talajszerkezetet és a talajéletet, ami a növény egész életciklusa során pozitív hatással lehet a fejlődésére. A harmadik terület a lombkezelések alkalmazása, például virágzáskor. Ilyenkor a mikrobiológiai készítmények biostimulátorként segíthetik a termékenyülést és a termésképződést. Emellett bizonyos gombás betegségekkel szemben is védelmet nyújthatnak, amelyek az utóbbi években egyre nagyobb problémát jelentenek. Számunkra nagyon fontos, hogy a munkánkat független kutatóintézetek is vizsgálják. Együtt dolgozunk a Debreceni Egyetemmel, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemmel, és hamarosan a Pécsi Tudományegyetemmel is. Ilyen háttérrel, ezen intézmények kutatásaira és vizsgálataira alapozva mondhatom, hogy ezeknek a mikrobiológiai készítményeknek valóban mérhető és pozitív hatásuk van.

A hagyományos növényvédelem mennyire tud ezekre a problémákra reagálni? 

Egyre nehezebben. Az elmúlt években sok hatóanyagot kivontak a forgalomból, és emiatt a gazdálkodók eszköztára folyamatosan szűkül. Ez is egy olyan tényező, amely a biológiai és mikrobiológiai megoldások felé tereli a mezőgazdaságot.

Sokan örültek a téli csapadéknak, amiből az elmúlt években nem sok jutott, idén viszont volt néhány jó hét ebből a szempontból. Ez mennyit segíthetett? 

Valóban, az idei tél csapadék szempontjából kedvezőbb volt, mint az előző évek. Sok helyen 100–120 milliméter csapadék hullott, ami mindenképpen pozitív. A vetések viszonylag jó állapotban jöttek ki a télből, de azért nem szabad elbíznunk magunkat. A kalászos növények az aratásig még hosszabb ideig a területen maradnak, ezalatt pedig számos tényező befolyásolhatja a fejlődésüket. Ráadásul a tavaszi vetéseknek is jól jönne még a csapadék, miközben jobb vízmegtartó-képességű talajba kell kerülniük. Fontos elmondani, hogy a gazdálkodóknak előre kell gondolkodniuk, a mezőgazdaság ma már nem működik rövid távú döntésekkel. A talaj egy élő rendszer, és ha tönkre tesszük, akkor nagyon nehéz helyreállítani. Ha viszont tudatosan építjük és védjük, akkor hosszú távon stabil és fenntartható termelést biztosíthat.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai