Stratégiai ágazat az élelmiszeripar

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: Agrárium-összeállítás, 2014/03/10

Január elején született meg végső formájában a „Magyarország közép és hosszú távú élelmiszer- ipari fejlesztési stratégiája” című munkaanyag, amely a Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerfeldolgozási Főosztályának koordinálásával készült el. Részt vettek a munkában a Nemzeti Élelmiszerláncbiztonsági Hivatal (NÉBIH), a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH), valamint az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) – a VM háttérintézményei – illetékes munkatársai. A munkacsoport munkáját az ágazat egyes aspektusait (KFI, fejlesztés, finanszírozás stb.) kitűnően ismerő külső szakértők is segítették. Bár a tervezet finanszírozási hátteréről még nincs végleges kormánydöntés, az előzetes információk szerint a kabinet a következő években mintegy 500 milliárd forintos forráshoz kívánja segíteni az ágazatot.

konCentráCIó

A hazai élelmiszeripar gondjai több okra vezethetőek vissza. Ezek egyike az elmúlt két évtizedben bekövetkezett tulajdonosi szerkezeti átalakulás. A stratégiai dokumentum megállapítja: az élelmiszer-ipari vállalkozások többségét a kis- és közepes vállalkozások adják, ugyanakkor meghatározó az ágazat duális szerkezete, egyszerre vannak jelen a mikro- és kisvállalkozások rendkívül alacsony teljesítménnyel, és a kínálatot meghatározó nagyvállalatok. Az utóbbi 10 évben a mikro vállalkozások száma több mint kétszeresére nőtt – 2011-ben az élelmiszer-ipari vállalkozások több mint 70 százaléka mikrovállalkozás –, míg a nagyvállalkozásoké a felére csökkent. 2009 és 2011 között is jól látszik a mikrovállalkozások folyamatosan emelkedő száma, míg a többi kategóriában nincs jelentős változás. A vállalkozások számához képest – a kategorizálás jellegéből adódóan is – a legfőbb munkaadók elsősorban a nagy- és a közepes méretű vállalatok, miközben a mikrovállalatok az élelmiszer- ipari munkavállalók alig 8 százalékát foglalkoztatják, de megfigyelhető, hogy a vizsgált három évben a bővülés közel 1 százalékpontnyi volt.

Szakágazati szinten vizsgálva természetesen a tevékenység jellegétől is függ, hogy melyik szakágazatban jellemzően milyen méretű vállalkozások fordulnak elő – a vizsgált évtől függetlenül. Jellemzően kevés mikrovállalkozás fordul elő a dohányiparban, a margaringyártásban vagy a cukorgyártásban, annál jellemzőbb azonban ez a méret a bortermelésben, a kenyér és friss pékáru gyártásában vagy az egyéb gyümölcs- és zöldségfeldolgozásban. A kisvállalkozások jelenléte meghatározó a húsfeldolgozás- és tartósításnál, illetve – a mikrovállalkozások körében is meghatározó – bortermelésnél, a kenyér és friss pékáru gyártásnál. Közepes méretű vállalkozások elvétve fordulnak elő a halfeldolgozásnál, inkább a már említett húsfeldolgozás és -tartósításnál, vagy a haszonállat- eledel gyártásban. Számuk alapján a nagyvállalatok jelenléte meghatározó az állati termékeket feldolgozó szakágazatokban.

A kisméretű vállalkozások nagy aránya ellenére a nettó árbevétel és a hozzáadott érték jelentős koncentrációt mutat. A nagyvállalkozások (250 fő felett) adják nettó árbevétel és a hozzáadott érték több mint felét, a közepes vállalkozások (50 és 250 fő között) részesedése a nettó árbevételből és a kibocsátásból pedig közel egyharmad. Ezért ez a két vállalkozáscsoport felelős az árbevétel és a hozzáadott érték négyötödéért.

Az alkalmazottak száma azonban más képet mutat. Itt a nagyvállalkozások részesedése mindössze egyharmad. A kisvállalkozások részesedése (49 főig) azonban jelentősen meghaladja a nettó árbevételből, illetve hozzáadott értékből való részesedésüket. Ez azt mutatja, hogy a kisebb élelmiszer-ipari vállalkozások szerepe jelentős a foglalkoztatásban. Ugyanakkor a nagyvállalatok modern technológiával termelnek, ezért élőmunkahatékonyságuk meghaladja a kisebb vállalkozásokét.

Külföldi tőke

A nagyvállalkozások azonban jellemzően külföldi tulajdonban vannak, modern technológiával rendelkeznek, és ők adják az ágazat exportjának döntő többségét. Ezzel szemben a kis- és közepes vállalkozások nagy része elavult technológiával termel, tőkehiánnyal küzd, és kizárólag belföldön értékesít. Az export akadálya általában a kis üzemméret, és a versenyképesség hiánya. Ezért az agrárpolitikának további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy a kis és közepes, főként hazai tulajdonú vállalkozások technológiai helyzete és tőkeellátottsága javuljon, illetve hogy kiléphessenek a külpiacokra. Ez azért is hangsúlyos, mert amint a fentiek is mutatják, hogy ezeknek a cégeknek számottevő szerepe van a foglalkoztatásban, valamint a magyar mezőgazdaság fontos felvevőpiacát is jelentik.

Az ágazatban a külföldi tőke aránya meghatározó és jelentős. Az ágazat összes jegyzett tőkéjének több mint fele külföldről származik. 2005 és 2009 között kivonulás volt megfigyelhető, a külföldi tőke részaránya nem érte el az 55 százalékot, de 2009 után változott a tendencia, 2011-re pedig a teljes jegyzett tőke közel 60 százaléka ismét külföldiek kezében volt. Ennek oka a cukorgyártásban, a húskészítménygyártásban és a gyümölcszöldséglé gyártásban bekövetkezett tőkebeáramlás volt, ami egy-egy nagyobb cég kiemelt beruházásaihoz kapcsolódott. Az élelmiszeripar jegyzett tőkéjének alakulása 2009-ig nagyjából együtt mozgott a külföldi tőke változásával, mivel az élelmiszeriparból kivont nemzetközi tőkét nem pótolta a hazai befektetői, vállalkozói kör. Ezt tovább rontotta az a tény, hogy 2006 óta a belföldi társas vállalkozásoktól származó jegyzett tőke folyamatosan csökken.

Belföldi mínusz, növekvő export

2012-ben az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem forgalma 1,2 százalékkal csökkent az előző évhez képest. Az okok között első helyen kell említeni a vásárlóerő csökkenését. A magyarországi reálkeresetek a 2006-tól kezdődő megszorítások miatt már a gazdasági válság előtti években csökkenni kezdtek. Az egy főre eső reáljövedelem először 2007-ben mutatott visszaesést, a háztartások rendelkezésre álló jövedelme is ebben az évben csökkent először (az előző évinek 95,1 százalékára). 2008-ban a rendelkezésre álló jövedelem az előző évinek 98,3; 2009-ben 95,7; 2010- ben 95,5 százaléka volt.

A veszteség nem egyformán érintette az ágazat összes szereplőjét: a legkifejezettebben a nagyméretű cégek esetében volt tapasztalható. A kiskereskedelemben a pénzügyi eredmények romlásának legfőbb oka a beruházások magas értéke volt, ami nem térült meg az időközben kirobbant gazdasági válság és az erősödő piaci verseny (új diszkontláncok megjelenése a magyar piacon) miatt. A beruházások magas értéke − miként arra a bolthálózati statisztikai adatokból következtetni lehet − a kiskereskedelmi láncok terjeszkedésével függ össze. A kiskereskedelmi szektoron belül azok a szakágazatok, bolttípusok pénzügyi mutatói jobbak, amelyek nem ruháztak be ebben a kritikus időszakban, miközben a terjeszkedő cégek gyenge teljesítményt nyújtottak.

A magyar agrárium külkereskedelmi teljesítménye 2012-ben ismét rekordot döntött, az export megközelítette a 8,1 milliárd eurót, az egyenleg több mint 3,6 milliárd eurót tett ki. Sajnálatos viszont, hogy Magyarország agrár-külkereskedelmi egyenlege elsősorban a gabona- és olajos növények exportteljesítményének köszönhetően javult, mégpedig úgy, hogy 2006 és 2012 között gabonakivitelünk volumene alig változott. Ennek hátterében az áll, hogy a gabona és az olajnövények világpiaci árindexe az árrobbanás következtében körülbelül duplájára nőtt. A növekvő bevételeknek köszönhetően a magyar szaldó hat év alatt több mint 3,6 szorosára duzzadt.

Megoldást keresnek

Az európai uniós szabályozás a versenyszektorba sorolja az élelmiszeripart, ezért közvetlen támogatásra jelenleg nincs mód – mondta az Agrárium kérdésére Vadász Tibor pénzügyi elemző, tanácsadó. Jelentősebb fejlesztési forrást az egyes államok a bankrendszeren belül, speciális hitelkonstrukciók, illetve az adott országok belföldi beszállítóinak adott adózási és egyéb kedvezmények révén juttathatnak ebbe az ágazatba. Lapunk információi szerint napjainkban a kormányzat illetékesei éppen azokat a megoldási lehetőségeket keresik, amelyek ezt úgy teszik lehetővé, hogy az uniós szabályozás előírásait se sértsék meg.

Az exportszerkezetben az EU-csatlakozás után következett be markáns változás. Ha a termékek feldolgozottsága szerint vizsgáljuk a külkereskedelmünk szerkezetét, akkor azt látjuk, hogy a kivitel növekedése összességében mindhárom termékcsoportnál (mezőgazdasági alapanyag termelése, elsődleges és másodlagos feldolgozás) határozott volt, a mezőgazdasági alapanyagtermékek – ezen belül főként a gabonafélék – exportjának növekedése azonban messze meghaladta a feldolgozott termékekét. A mezőgazdasági termékek exportjának értéke 2000-ben még csak 756 millió euró volt, 2012-ben pedig már átlépte a 3 milliárd eurót. A feldolgozott (elsődleges és másodlagos) termékek aránya az élelmiszer-gazdasági kivitelünkből így összességében a 2000-es 69 százalékról 2012-re 62 százalékra csökkent.

Ugyanakkor évek óta visszatérő problémát jelent a külföldi gyártók termékeinek nagy arányú beáramlása a hazai piacra, illetve hagyományos export-értékesítési célterületeinkre. A stratégia egyik legfontosabb célja – a munkahelyteremtés és –megőrzés mellette – e trend fékezése, illetve megfordítása.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai