Tudásalapú mezőgazdaságot kell építeni!

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Hajtun György, 2026/09/01

Több, mint három évtizede ismerjük egymást, számos cikket írtunk. Mindig elismertem a szakmai tudását, kreatív gondolkodását. Két éve ismét megjelent a politikai palettán, mégpedig Magyar Péter miniszter úr agrár szaktanácsadójaként. Három és fél hónappal a Tisza kormány hatalomba lépése után hogyan látja az agrárium helyzetét?

Sosem titkoltam, hogy Magyar Péternek számos szakmai anyagot, agrárpolitikai elképzeléseimet adtam át, s azt látom, hogy a Tisza Párt agrárkabinetje a javaslatokat szinte teljes egészében elfogadta és beépítette a párt programjába. A hatalmas győzelem után sem léptem be a pártba, maradok független agrárszakértő, mert akkor tudok pártatlanul nyilatkozni az agrár témákról. Politizálni nem akarok, de azt látom, hogy Bóna Szabolcs miniszter úr szemlélete szinte azonos az enyémmel, amit már legalább negyven éve képviselek. A miniszter úr ugyanis azt mondja, hogy az agrárpolitika legyen racionális, a hatékonyság, a felelősség, valamint a tudomány alkalmazása számítson a mezőgazdaságban, ami megalapozza a magyar mezőgazdaság versenyképességét. Miután Bóna Szabolcs maga is felelős gazdálkodó, és egy komoly céget vezetett, jól végezte a dolgát, ezért közöttünk nincs is nagy különbség. Én ugyanis ugyanúgy gazdálkodom, mint ő, ráadásul elég nagyban az országban, a szőlőtől a biokertészeten át az állattenyésztésig jól ismerem az ágazatokat.

Dr. Raskó György
agrárközgazdász

Bóna Szabolcs miniszter úr a kinevezésekor a Parlamentben, majd a hódmezővásárhelyi állattenyésztési napokon is elmondta a programját, amivel egyet érthettünk. De a napi megvalósításhoz azonban még idő kell. Ön is így gondolja?

Szerintem is több időre van szükség ahhoz, hogy az Orbán kormány hibás agrárpolitikáját felülírják. Mik voltak ezek a hibák? A legnagyobb kritikám a földhasználat, földtulajdon kérdésében fogalmazódik meg. Az előző kormány ugyanis nem segítette a professzionális vállalkozásokat. És itt most nem tennék különbséget a jogi személy és a családi, egyéni, magánvállalkozó között. Az Orbán kormány idegenkedett az innovációtól, a tudomány alkalmazásától, egyáltalán a biotechnológiától. Bízom benne, hogy Bóna Szabolcs komoly változásokat, személetváltást hoz ezen a téren. Ehhez az is szükséges, hogy ne kerüljön hátrányba a földhasználat terén az az agrárvállalkozó sem, aki pechjére jogi személyként végzi az agrárvállalkozói tevékenységét.

Fejtse ki részletesen is ezt a problémát…

Mindig őszintén megmondtam, hogy a földtulajdonnal sosem foglalkoztam. De, mint agrárvállalkozó kényszerből, fog csikorgatva veszem meg a földterületet, nem azért, mert földtulajdonos akarok lenni, hanem azért, mert az adott földterület szükséges ahhoz, hogy a gazdaságomat megfelelő színvonalon tudjam fejleszteni. Kényszer földvásárló vagyok, ám a földvásárlásra fordított pénz elvonja a fejlesztési lehetőségeket. Annak a híve vagyok, hogy a vállalkozásom minél modernebb, hatékonyabb legyen, ezért folyamatosan invesztálni kell, újabb és újabb beruházások szükségesek. Ha viszont földet veszek, az kidobott pénz.

Mindketten jól emlékszünk még a kisgazda párt által szorgalmazott kárpótlási törvény szlogenjére: magyar tulajdonba a magyar földet, s legyen azé a föld, aki megműveli.

Államtitkárként a mezőgazdasági törvénykezés során két lényeges esetben szorultam kisebbségbe a véleményemmel: a földet - szemben az elfogadott kárpótlási törvénnyel - csak a mezőgazdasági munkát főfoglalkozásban vállalók részére juttattam volna. S teljes egészében nem értettem egyet az átmeneti szövetkezeti törvénnyel sem, mert jobb megoldásnak gondoltam az üzletrészek szabad adás-vételét. Láthatjuk, hogy mennyire különvált a tulajdon és a földhasználat, ezért is mondom, hogy az használja a földet, aki hatékonyan, versenyképesen műveli, legyen az jogi személyiség vagy magánszemély. Itt kellene azt a védelmet megadni a földhasználóknak, akik professzionális módon piacra termelnek, lásd például a takarmánytermő területek védelme azok számára, akik tejtermeléssel foglalkoznak. Egy tejgazdaságnak hatalmas beruházási igénye van a versenyképesség megtartásához. De ha állandóan azt kell néznie, hogy ha lejár a bérleti szerződése, akkor hogyan tudja a már meglévő területeit megtartani, ez rengeteg plusz energiát, pénzt visz el tőle. 

Az Orbán kormány idején erre semmiféle jogi védelem nem volt, s emiatt történt az, hogy 2010 és 2025 között több mint 700 ezer hektár mezőgazdasági földterület használata elkerült a professzionális cégektől. Az is biztos, hogy ez a 700 ezer hektár nagy része a magánemberekhez került, akiknek a többsége nem érdekelt a hatékony termelésben, hiszen a támogatásokból fenn tudja tartani a gazdaságát. Azt gondolom, hogy a Tisza kormánynak feladata, hogy a földhasználatban nyújtson jogi védelmet azon földhasználóknak, akik nem a támogatásokra építik a gazdálkodásukat, hanem fejlesztenek, innovatívok, versenyképesek, hatékonyak, és erős piaci szereplők. Várom, hogy ez a szemlélet jelenjen meg a földjogi szabályozásban.

Úgy tudom, hogy társadalmi vitára fogják bocsátani a földtörvény módosítását.

Ha társadalmi vitára bocsátanak egy ilyen anyagot, és abba beleszólhat mindenki, hozzá nem értő emberek, akkor abból nem lesz jó eredmény. Az agrár érdekvédelmi szervezetek üljenek le egy asztalhoz, és találjanak konszenzust arra, hogy a magyar földtörvénynek a magyar professzionális termelői kört kell védenie, kiszolgálnia. Nem elvtelenül, hanem csak azokat, akiknél egyértelműen kimutatható a társadalmi hasznosság is. Az egy hektárra jutó értéktermelés Magyarországon olyan alacsony, hogy már az egész unión belül is a sereghajtók közé tartozunk. Micsoda szégyen, hogy a lengyelek is megelőztek bennünket, pedig 4-5 évtizede még fordított volt a helyzet. Szeretném, ha ezt a folyamatot az új agrárkormány megváltoztatná.

Jó volna, ha termékszerkezet váltás is bekövetkezne.

Abszolút egyetértek. Jó volna, ha az alapanyag termelésről elmozdulnánk, és a hozzáadott értéket növelnénk. Ha lehet, akkor helyben dolgozzák fel az alapanyagot, szövetkezve egymással, miként a lengyelek is ezt teszik. S ezzel az innovatív gondolkodás is terjedne, erősödne. Most jöttem haza Ausztriából, több helyi piacon láttam, hogy micsoda késztermékeket állít elő a helyi közösség. Itt valóban működik az integráció, így az alapanyagot helyben dolgozzák fel. Itt érdemes azt is hangsúlyozni, hogy csak olyan termékeket termesztenek, termelnek, amelyekre a piacnak szüksége van, és magas jövedelmet, jelentős hozzáadott értéket biztosítanak. Amelyik termék iránt csökken a kereslet, akkor gyorsan áttérnek egy másik, keresett termék előállítására, gyártására. Nekünk is ezt az utat kellene járnunk, és változtatni kellene az öt gabonaféle termesztésén. 

Ez viszont már a gazdálkodói felelősséget is felveti.  

Fel bizony. Nem biztos, hogy azokon a területeken, amelyek minden évben aszállyal sújtottak - így az Alföldön - a klasszikus szántóművelést kell folytatni, hanem jóval kisebb területre kell koncentrálni a termelést, és vissza kell engedni a természetnek a régi vizes élőhelyeket, hogy a helyi klíma változzon és talajvízszint újra emelkedni kezdjen. Úgy vélem, hogy az államnak sem feltétlenül kellene minden esetben támogatást, kártérítést fizetnie azoknak, akik eleve nagy kockázatú területen termesztenek például kukoricát. Szerintem a gazdálkodóknak nagyobb felelősséget kell vállalniuk saját döntéseikért. Annál is inkább, mert a klímaváltozás is kikényszeríti a változtatást.

Ma már nagy biztonsággal megmondhatjuk, hogy milyen évre számíthatunk, lesz-e aszály stb.

A korábban lecsapolt vizes élőhelyek egy részét vissza kellene adni a természetnek. Ez hosszabb távon javíthatná a helyi klímát és emelhetné a talajvíz szintjét. Az Alföldön több százezer hektárt érint a súlyos aszály, hiszen a talajvízszint már másfél méter alá süllyedt. Az igazi probléma tehát az Alföldön jelentkezik, az ország többi része több-kevesebb sikerrel, de megküzd a vízhiánnyal. Magyar Pétert 2024 nyarán elhívtam a Körösök vidékére, ahol korábban kilenc vízkiemelő rendszer működött. Ezek közül ma csupán egyetlen egy működik, a többit szétverték, elhanyagolták, nem működnek. Itt elmondtam, hogy az első lépés az, hogy a talajvízszintet vissza kell tölteni ahhoz, hogy a terület alkalmassá váljon az agrártermelésre. Ehhez viszont az szükséges, hogy márciustól novemberig ezekben a csatornákban állandó másfél méteres vízszint legyen azért, hogy a talajvízszint vissza töltődjék. Ez azonban állami feladat, s ez után jöhet az öntözés. Magyar Péter ezt a videót feltette a you tubera, amit több, mint másfélmillióan néztek meg.

Amiről Ön beszél, az vízgazdálkodás, amihez viszont a víz tározását is meg kell oldani. 

Pontosan! Víztározók létrehozása is szükséges ahhoz, hogy a talajvízszint feltöltése egy idő után állandósuljon és megmaradjon. Tudjuk, hogy a földnek van a legnagyobb víztározó képessége, ezért is jeleztem már, hogy vissza kell engedni a természetnek a régi vizes élőhelyeket. A másik fontos lépés, hogy alkalmazni kellene az okos öntözési rendszereket, amit a hollandok, az osztrákok, és már idehaza is alkalmaznak. Ennek az a lényege, hogy az intenzív szántóföldi zöldségtermesztéshez olyan perforált vízcsövet használnak fel, ami egy év múlva magától lebomlik. Ez annyiban forradalmi változás, hogy egy hektáron a hagyományos termékek értékének a többszörösét lehet megtermelni.

De a minisztérium hogyan tudja ösztönözni a gazdálkodókat a változtatásra?

Két javaslatom is van. Az egyik: az a gazdálkodó, aki hajlandó a területeinek egy részét vízzel elárasztani, vizes élőhellyé alakítani, azzal a gazdálkodóval szerződést kötnék egy egyszeri kompenzációra. A másik, hogy a kompenzációból viszont a gazda a megmaradt területén építse ki azt a modern vízutánpótlási rendszert, aminek része az öntözés, s amely területen a korábbi érték többszörösét is megtermelheti. Akár az osztrák gazda, aki nem gabonát, hanem hagymát, krumplit termeszt, és azt feldolgozva viszi a helyi piacra.  

Az osztrák kukorica 700 m magasaláthatóan jól érzi magát, miként agazdája is. Beérik szemesnek? - kérdezem.
Mostanában igen - mondja. Mióta? Kb. egy évtizede már, hogy beérik, jobban járok, ha eladom szemes kukoricaként.
Sose kell öntözni.
Helyszín: Drautal- Millstaetter See.

De egyáltalán, felkészültünk-e a klímaváltozásra?

Nem értem, hogy az előző kormány miért nem szólt az unió bizottságainál arról, hogy itt, a Kárpát-medencében annyira erős a klímaváltozás negatív hatása, hogy erre az unió készítsen külön olyan rehabilitációs programot, amiben komoly anyagi támogatást ad az itt dolgozó gazdálkodóknak. Ez a támogatás több országot érintett volna, bár szerintem most is lehetne ilyen kéréssel fordulni az unióhoz. Csak egy adat: 1980 és 2025 között 2,3 °C fokkal nőtt az átlag hőmérséklet, ami elképesztő változást hozott a klímában.  Ezen a területen nem lehet a normál szabályozást fenntartani, mert extrém esetről van szó. Más tagországokban a klímaváltozásnak pozitív hatásai vannak.  Átfogó programot kellene kidolgozni, amiben a vízmegtartásra, a modern gazdálkodási formák kialakítására helyeznék a legfőbb hangsúlyt.

Ön szerint, kellő tudással rendelkeznek-e a gazdák ahhoz, hogy a változásokra jó válaszokat adjanak?

A klímaváltozás hatásainak megválaszolásához olyan tudás szükséges, ami ma még nem terjedt el széles körben. Kellene egy olyan szaktanácsadói hálózat, amely sokkal többet segítene a gazdáknak a változtatás megtételéhez, mert az agrártermelés ma már olyan tudást igényel, mint mondjuk az autógyártás. Sőt, annál is többet, mert itt biológiával, élettel foglalkozunk. A hollandok is csak a tudásra, innovációra fókuszálnak.
Az egyik legnagyobb lemaradásunk az agrárképzésben van. A szakmunkásképzés szinte teljesen megszűnt az ágazatban, de az egyetemek sem piacképes tudással engedik útjukra a hallgatókat. Milliárdokat kellene invesztálni erre a területre. Az előző kormány annyira oktatás ellenes volt, hogy az megbocsáthatatlan. Az elvesztegetett időt már nem pótolhatjuk, pedig ez idő alatt a munkaalapú mezőgazdaságot felépíthettük volna tudásalapú mezőgazdasággá. De erre nem volt fogékony az agrárkormány, így a fiatal generációnál sem sikerült vonzóvá tenni az agráriumot. 

Miután sok területet érintettünk, és persze, nem értünk a végére, végezetül zárjuk a beszélgetésünkkel azzal a témával, amivel kezdtük. Ön szerint mennyi időre van szükség ahhoz, hogy az új minisztérium szemléletváltása érvényre jusson?

Szerintem egy-másfél év minimum szükséges a teljes átálláshoz. Az átállást – paradox módon – megkönnyíti, hogy a Fidesz média eltűnőben van. A Fidesz kormányzás alatt az agrár szakpolitikai területeken is sokan ön-cenzúrázták magukat, és nem mertek kritikát megfogalmazni. Most a média politikai körülmények is óriásit változnak, és az öndicséret helyett a valós feladatok kerülnek előtérbe. Az a primitív hozzáállás, ami a génmódosítás ügyében a múltban megjelent, az több mint kínos, inkább károsnak mondanám. 

Az Európai Unió 2026-ban hivatalosan is elfogadta az új génkezelési technikákra (NGT) vonatkozó új szabályozási keretet. A rendelet lényege, hogy a növényeket már nem az előállításuk módja, hanem a módosítás utáni genetikai jellemzőik alapján osztályozza. Két új szabályozási kategóriát, az NGT-1 és az NGT-2 kategóriát hoztak létre. Az NGT-1 kategóriába tartoznak azok a növények, amelyek genetikai változásai természetes mutációval vagy hagyományos növénynemesítéssel is létrejöhettek volna. Egy ellenőrzési eljárást követően ezek a fajták nagyrészt a hagyományos növényekkel azonos elbírálás alá esnek. Esetükben elmarad a szigorú GMO-kockázatértékelés. Az NGT-2 kategória az összetettebb genetikai módosításokat tartalmazó növényeket fedi le. Ezekre továbbra is a klasszikus, szigorú GMO-szabályok vonatkoznak, így kötelező marad a részletes kockázatértékelés, a nyomon-követhetőség és a címkézés. A génszerkesztéssel tehát, különösen a klímaváltozás miatt, élni kell. 

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai