Szárítani pedig muszáj lesz

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Agrárium-info, 2015/03/18

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) tavaly azzal a kéréssel fordult a Kormányhoz, hogy a gazdasági tárca kezdeményezze a gázellátás piaci szabályzását ellátó Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatalnál a kedvezményes árú gázkvóta felhasználása határidejének 2014. december elsejéről 2015. január 31-re történő módosítását. A javaslat a NAK tagságának kezdeményezésére született meg. Az akkori indoklás szerint a betakarítási időszak csapadékos, viszonylag hűvös időjárásának következtében a kukorica, a napraforgó és a szója betakarítása elhúzódott. Ez pedig azt eredményezte, hogy a gázkvótával rendelkező, elsősorban terményszárítással foglalkozó mezőgazdasági termelők sok esetben az igényelt gázmennyiség felhasználásának december elsejei határidejét – önhibájukon kívül – nem tudták betartani. (A kedvezményes árú gázkvótát a nagyobb, terményszárítót működtető mezőgazdasági cégek vehetik igénybe a nedves termény szárítására. A kedvezményes gázkontingens felhasználására azonban csak egy adott időintervallumon belül van lehetőség a szerződés szerint. A cégek azért kérték a határidő meghosszabbítását, mert a termény is csak később került a magtárba a csapadékos időjárás miatt.)

Fejlesztés kell

A gazdasági kormányzat döntése ugyan csak részlegesen (utóelszámolással) tette lehetővé a kedvezményes elszámolást, de a kezdeményezés önmagában is jelzi a gondot: Magyarország terményszárító kapacitása finoman szólva fejlesztésre szorul. Nem lesz mindig száraz kánikula az aratási csúcsidőszakokban. Különösen igaz ez a kukoricára, amelyből az elmúlt szezonban rekordokat döntő hozamokat regisztrálhattunk. A nagy tömegben érkező áru viszont nedves volt, márpedig a nedves tengerivel valóban nem lehet „kukoricázni”.

A kukorica egyébként is meglehetősen fura növény, agronómusok és könyvelők csak együtt dönthetik el, mi is legyen vele a betakarítás után. A kukorica önmagában képes lenne a víztartalmát a vetéstől számítva a következő naptári év márciusáig-áprilisáig leadni, viszont a télen keletkező fagykár és vadkár eredményeképpen közel 40%-os terméskiesésre számíthatnánk, így jóval kedvezőbb a tél beállta előtt a terményt learatni, leszárítani és tárolni. A gabonatárolás is óriási fejlődésen ment át, nagyon korszerű silótárolási technológiák, „kukoricasilók” állnak rendelkezésre, ami biztosítja a minőség megóvását. A magas szárítási és tárolási költségek mellett is, így a leggazdaságosabb a kukorica termesztése.

A fajta-, illetve génkísérleteknek köszönhetően a kukorica legtöbb energiáját a termés növelésére használja fel és nem a szár vastagítására. A télre kint hagyott, vágatlan kukorica a hóterhelés miatt a megdől, így a terméskiesés akár a 80%-ot is elérheti.

Napjainkban a termény szárítása elengedhetetlen egy átlagos esztendőben, a terményszárító üzemek egyre nagyobb teret foglalnak el a magyar mezőgazdaságban. A fektetett technológiával készült szárítóknak köszönhetően már a kis gazdaságoknak is elérhető a jó minőségű terményszárítás. A szárítóüzemeknél kiemelt fontosságú lesz a minőségi és energiatakarékos szárítás. Ezért vitathatatlan a fontossága, hogy milyen áron tudjuk a jó minőségű terményt előállítani.

Biztonság

Szárítani tehát kell. A gabona élő dolog, és az életfolyamatok mindig a mag belsejében mennek végbe. Ezek közül a legfontosabb a nedvességtartalom csökkenése és a nedvességeloszlás megváltozása. Ha a gabona belsejében lévő nedvesség lecsökken, vagy lehűl, akkor ezek a folyamatok nagyon lelassulnak vagy teljesen befejeződnek.

A termény szárítása befejeződhetne a termőföldeken, természetes időjárási viszonyok között, de akkor a terméshozam csökkenne, és a termény belső sérülése nőne. A szárítás a gabonafélék és az egyéb mezőgazdasági termények tartós tárolásának nélkülözhetetlen feltétele. Ez igen lényeges, mert a betakarítás és a felhasználás időpontja nem esik egybe. A terményt célszerű betakarítani akkor, amikor annak magas a nedvesség tartalma.

A betakarítást követően a terményt mechanikusan úton kell szárítani, így megakadályozzuk annak károsodását. A kukorica betakarítás utáni tárolása 15%-os nedvességtartalom felett nem biztonságos, mert nagyobb nedvességtartalom esetén a magvak élettevékenysége tovább folytatódik, az enzimek lebontják a vegetáció során beépült tartalék tápanyagokat, továbbá azok a gombák, amelyekkel a magvak a szántóföldön fertőződhetnek, élettevékenységüket a raktározás során is folytatni tudják.

Relatív páratartalom

A terményszárítás során a termény higroszkópikus képessége miatt a nedvesség kicserélődik a környező levegővel, ezért nekünk csak annyit kell tennünk, hogy a száraz levegőt a terményen keresztül átfújatjuk, és a víz eltávozik. A higroszkóposság miatt a gabona és a környezetében levő levegő egymással kölcsönhatásban van. Ennek mértékére hat a levegő relatív páratartalma, hőmérséklete, valamint a gabona víztartalma és hőmérséklete.

A relatív páratartalom azt jelenti, hogy a vizsgált hőfokon hány százalék nedvesség van jelen a levegőben a telítettséghez viszonyítva. Ezért a relatív páratartalmat mindig százalékban adjuk meg. Minél alacsonyabb a levegő relatív páratartalma egy adott hőmérsékletnél, annál gyorsabb a szárítás mértéke. Ez az egyik tényező, melyet figyelembe kell vennünk, amikor a terményt gyorsan szárítjuk. A szárítólevegő hőmérséklete a másik fontos tényező a szárítási képesség és a szárítási idő meghatározásánál.

Amint a levegő keresztül megy a terményen és felveszi annak nedvességét, úgy csökken a terményben lévő víz sűrűsége. Ez ugyanaz a hatás, mint az emberi test lehűlése az izzadtság bőrön keresztül történő elpárolgása mellett.

A betakarítást követően, a gabonaszárítás korai szakaszaiban a relatív páratartalom nem olyan fontos. A termény kezdetben nagyon nedves, és a szárítás jól halad nagyon magas relatív páratartalomnál is. Azonban ahogy a termény nedvesség tartalma közelít a 16%-hoz, a relatív páratartalom annál fontosabb tényezővé válik.

Fontos tényező, amelyre emlékeznünk kell a szárítás folyamatában, hogy korlátozott a napok száma, hogy elraktározzuk és szárítsuk a gabonát, mielőtt annak megromlása bekövetkezne.

Jöttek a mobilok

A szárítás azonban üzlet is, mégpedig kemény. A szárítási folyamatok során a termény súlya az elvont víz súlyával jelentősen csökken, ezért gazdasági szempontból nem mindegy, pontosan mennyire van leszárítva az adott termény, hiszen a felvásárló minden esetben a beszállított, bruttó súly alapján számlázza ki felénk a szárítás költségét, illetve mindig levonásra kerül a termény mennyiségéből az elvont víz súlya. Bár a termény, amennyiben a levegő relatív páratartalma megengedi, 15%-os nedvességtartalom mellett is kitűnően tárolható huzamosabb ideig, elszámolásunkon szerepelni fog a 13% nedvességtartalomra történő leszárítás vesztesége.

Felmerül a kérdés, honnan tudhatjuk, hogy a terményünket valóban leszárították a megadott %-ra? Sehonnan. Az egyetlen módja annak, hogy a szárítás költségeit valós szinten ismerjük, az, ha vásárolunk egy saját berendezést. Az eddigi évek gyakorlatában ez egy jelentős összegű beruházás volt még akkor is, ha esetleg sikerült megnyerni valamelyik gépvásárlási támogatást. Mára azonban a mezőgazdaság feldolgozó részének ezen ága is hatalmas változáson ment keresztül. Ma már létezik többféle szárító berendezés, legelterjedtebb volt eddig a régi TSZ-telepeken található tornyos szárító. Az utóbbi néhány évben Magyarországon is előtérbe került a sokkal kisebb ráfordítással megvásárolható és üzemeltethető úgynevezett mobil terményszárító.

Már kisebb termőterülettel rendelkező gazdák is meg tudják vásárolni, hiszen létezik egészen kicsi, 9 tonna töltőtömegű berendezés is, vagy épp akkora, amely egy egészen nagy telepen is bátran megállja a helyét. Telepítésük, kezelésük végtelenül egyszerű, és mivel mobilak, könnyen mozgathatóak, ideális megoldást nyújthatnak azoknak a gazdaságoknak is, amelyek több telephellyel rendelkeznek.

A mobil terményszárítókat különböző égőfejekkel gyártják, létezik gázolaj, földgáz vagy tartályos PB-gáz falhasználására alkalmas berendezés, illetve attól függően, hogy rendelkezésre áll-e a szárító meghajtásához szükséges elektromos áram, elektromos vagy kardán meghajtású is. Utóbbi esetben a működéshez szükséges elektromos áramot egy külön generátor biztosítja.

A mobil terményszárító berendezésekhez nem szükséges külön elő- és utótisztítás, ezeket a munkaműveleteket maga a berendezés egy szárítási ciklus alatt elvégzi. Értelemszerűen ezek a berendezések szakaszos üzeműek, így a szárítás befejeztével a felmelegedett terményt visszahűti, majd ezt követően tárolják ki. Általánosságban elmondható, hogy 24 óra alatt a terményszárítók 5 ciklust képesek leszárítani 22%-os nedvességtartalomról 13%-ra kukorica esetében. A szárítók hatékonysága tovább fokozható hűtősiló alkalmazásával, a teljesítmény így mintegy 20%-kal növekszik.

Cikkünk elkészítéséhez köszönjük a székesfehérvári ÁBER Kft. segítségét.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai