2026. 11. 16., hétfő
Ödön
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

A kukorica nem tűnik el, de nem mindenhol marad meg

Kategória: Agrárgazdaság, Növénytermesztés | Szerző: B. K., 2026/11/04

A klímaváltozás és az egyre szélsőségesebb vízellátás alapjaiban rendezi át a kukoricatermesztés lehetőségeit Magyarországon. Daoda Zoltán, a Növénytermesztők Köre (a korábbi Kukorica Kör) ügyvezetője szerint nem magával a kukoricával van baj, hanem azzal, ha olyan területeken próbálják termelni, ahol a növény vízigényét már nem lehet gazdaságosan kielégíteni. A kukorica ugyanakkor továbbra is fontos növény marad, csak egyre inkább az alkalmas termőhelyekre koncentrálódhat. A Kukorica Kör névváltoztatása mögött pedig az áll, hogy az egyesület a szemléletét már nem egyetlen növényre, hanem a teljes növénytermesztésre szeretné kiterjeszteni.

A kukorica hosszú időn keresztül a magyar szántóföldi növénytermesztés egyik legkedveltebb növénye volt. A termelési rendszerek, köztük az IKR által kialakított technológiák, sokat tettek azért, hogy a termelékenység növekedjen és a kukorica nagy területeken is gazdaságosan termeszthető legyen. A gazdák pedig – amikor a körülmények kedvezően alakultak – szerették ezt a növényt – mondta Daoda Zoltán. Mint hozzátette: ma sem a kukorica szeretete múlt idő, a termőhelyi adottságok azonban sok helyen megváltoztak. Az elmúlt évek szélsőséges időjárása egyre világosabban mutatja meg, hol lehet és hol nem érdemes kukoricát termelni.


Daoda Zoltán
ügyvezető

Nem a kukoricával van a baj

Sok olyan hely van már az országban, ahol termőhelyileg már nincs jó helyen a kukorica – fogalmazott az ügyvezető. Ezeken a területeken a vízhiány miatt a termesztés komoly veszteségeket és egyre több kudarcot okoz. A megoldás szerinte nem feltétlenül az, hogy újabb technológiai elemekkel próbáljuk megmenteni a termelést, hanem először azt kell eldönteni: egyáltalán van-e értelme kukoricát vetni az adott területen.

ontos tényező, hogy a kukoricára Magyarországon továbbra is komoly kereslet van. Feldolgozóipari, élelmiszeripari és takarmányozási oldalról egyaránt szükség van rá, ezért az itthon megtermelt kukoricának biztosítható a hazai piaca. A termelő azonban a világpiaci árakat nem tudja befolyásolni. A költségekre, a technológiára, a munkafolyamatokra és a termőhely megválasztására viszont a döntései hatással vannak. Ezért a jövő kukoricatermesztőjének minden eddiginél több szempontot kell mérlegelnie: hol termel, milyen körülmények között, milyen technológiával, milyen költséggel, és milyen piacra. Ha ezekre megvan a megfelelő válasz, továbbra is van helye a kukoricának – de nem mindenhol.

Ez, illetve a változás igénye nem magyar sajátosság. Daoda Zoltán egy korábban is felidézett példát említ: Spanyolországban a kukorica termőterülete jelentősen visszaesett, miközben az átlagtermés nem omlott össze. Azok a termőhelyek maradtak meg, ahol a növény biztonságosan és gazdaságosan termeszthető – ez történik most Magyarországon is.

Növekvő termőhelyfüggés

Az idei vetésterület már jól mutatja a változás irányát. Az országban valamivel több mint félmillió hektáron vetettek kukoricát, és Daoda Zoltán szerint a következő évben sem várható érdemi növekedés. Sőt, az idei év sok termelőnek még a csökkentett területen is jelentős veszteséget okozott, ami további visszalépést eredményezhet. Az országon belül ugyanakkor egyre pontosabban kirajzolódnak azok a térségek és táblák, ahol továbbra is van létjogosultsága a kukoricának. Ezek a területek az elmúlt három, öt vagy akár tíz évben megfelelően felkészültek a szélsőségesebb körülményekre. Jó a talajállapotuk, biztosabb a vízellátásuk, vagy öntözéssel képesek mérsékelni az időjárási kockázatokat. Ahol viszont tartósan szűk keresztmetszet a víz, ott a Növénytermesztők Köre ügyvezetője szerint akár több évre is érdemes lehet felhagyni a kukoricatermesztéssel.

De ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy végleg le kell mondani róla. A termőhelyhez igazodó vetésszerkezet azonban egyre fontosabb gazdasági döntéssé válik. A napraforgó sem helyettesítheti korlátlanul a kukoricát, és a kapásnövények aránya sem növelhető a végtelenségig. A változás egyik fontos jele ezért az őszi vetésű növények szerepének növekedése lehet.

Daoda Zoltán egy 2004-ben elhangzott megállapítást is újra időszerűnek lát. Dr. Eöry Terézia, a mosonmagyaróvári agráregyetem egykori növénytermesztési tanszékvezetője akkor arra figyelmeztetett: két évtized múlva a kapásnövények helyzete annyira leromolhat Magyarországon, hogy szinte csak az őszi vetésű növényekben lehet majd biztonságosan gondolkodni. „Akkor ezt sokan nem vették komolyan, most viszont egyre inkább látjuk, hogy mit jelentett ez az előrejelzés” – mondta.

Nem elég vizet tenni a tájba

A kukoricatermesztés jövőjének egyik kulcskérdése a víz. A vízmegtartás fontossága ma már nem vitatott, szerinte azonban a megoldást komplexebben kell értelmezni. A „vizet a tájba” szemlélet fontos, de önmagában nem ad közvetlenül vizet a növényeknek. A táj vízháztartásának javítása mellett arra is szükség van, hogy a lehulló csapadék minél nagyobb része a talajban maradjon. „Kellene mellé egy víz a talajba program is” – fogalmazott.

A talaj vízmegtartó képességének javítása azonban hosszú, legalább három-öt éves fejlesztési folyamat. Ebben szerepet kap a talajművelés, a szervesanyag-gazdálkodás, a talajszerkezet javítása és a megfelelő növénytermesztési rendszer kialakítása. A cél az lenne, hogy minden hektár termőföld egyben egyfajta víztárolóként is működjön.

Meg kell fogni a csapadékot

Daoda Zoltán szerint különösen nagy probléma, hogy a talajművelési döntések sok esetben még mindig megszokás alapján születnek. Ha eljön szeptember első hete, tárcsázni kell. Ha esett néhány milliméter eső, lehet menni a földre. De mi történik utána a talajban lévő vízzel? Sokszor sajnos az, hogy ha a gazda megkapja a várva várt 6-7 milliméter csapadékot, elvégzi a tárcsázást, majd utána nem zárja le megfelelően a talajt, így a víz jelentős része újra elpárologhat. A talajművelésnek ezért nem önmagában kell elvégeznie egy műveletet, hanem az adott helyzethez kell igazodnia. Az ügyvezető szerint a termelők jelentős részének ráadásul még mindig nincs elegendő információja saját talajáról. A precíziós gazdálkodás terjedése önmagában nem oldja meg ezt a problémát. 

A termelőnek ismernie kellene a mélyebb rétegek állapotát, a talaj ellenálló képességét, szerkezetét és vízgazdálkodását is, szinte személyes kapcsolatban kellene lennie a saját földjével. „Most viszont boldog-boldogtalan hozzányúlhat a földhöz, mindenféle komolyabb információ, tudás és szakismeret nélkül, szokás alapon” – vetette fel.

Pedig a talajállapot alapvetően meghatározza azt is, hogy az aszálytűrő fajta, a megfelelő tápanyag-utánpótlás vagy a korszerű növényvédelem végül képes-e elfogadható termést adni. Az öntözött területeken ugyancsak sok múlik azon, hogyan alkalmazzák az öntözést. A víz ugyanis önmagában nem old meg mindent.

A Növénytermesztők Köre által szervezett versenyek tapasztalatai is ezt támasztják alá. Azokon a termőhelyeken, ahol a termelők kedvezőbb adottságokkal rendelkeznek, illetve megfelelően felkészítették a talajt, idén is értékelhető eredmények születhetnek. A legérdekesebb tapasztalatok azonban nem feltétlenül a rekordtermésekhez kapcsolódnak, hanem azokhoz a gazdaságokhoz, ahol évek óta következetesen változtatnak a termesztési rendszeren. 

A regeneratív gazdálkodásban már vannak olyan példák, ahol hosszú idő alatt alakították ki a talaj, a növényegészségügy, a tápanyagellátás, a szervesanyag-gazdálkodás és a vízmegőrzés egyensúlyát. Az ilyen területek a szélsőséges években is másképp viselkednek. Daoda Zoltán szerint az igazán látványos különbség sokszor éppen a leginkább kiszáradt táblákon figyelhető meg: azokon belül is vannak zöld foltok. Ezek mögött sok esetben nem valamilyen csodatechnológia áll, hanem az, hogy a gazdálkodó már évekkel korábban elkezdte másképpen kezelni a talajt, annak pedig hosszabb távon látszik az eredménye. Különösen akkor, ha a gazdálkodó egész termesztési rendszerben gondolkodik.

Névváltoztatás és ami mögötte van

Éppen ez a gondolkodás áll a korábbi Kukorica Kör névváltoztatása mögött is. A Növénytermesztők Köre elnevezés is jelzi, azt szeretnék, ha a korábban kialakított közösség immár nem csak a kukoricatermesztésben adna kapaszkodót a gazdáknak. A változás ugyanakkor közvetlenül is összefügg a kukorica helyzetével. Két versenyző jelezte, hogy a jövőben már nem kíván kukoricát termelni, ugyanakkor továbbra is szerettek volna kapcsolatban maradni a közösséggel. Innen jött a gondolat: ha a kukorica már nem minden gazdaságban meghatározó növény, akkor a közösségnek sem kell kizárólag a kukoricához kötődnie.

A Kukorica Kör egyébként a kezdetektől fogva több volt, mint egy kukoricatermesztési verseny. A cél az volt, hogy a kukoricán keresztül olyan gondolkodásmódot és információátadást alakítsanak ki, amelynek segítségével a gazdálkodók nyereségesebben tudnak termelni. Nem feltétlenül az volt a cél, hogy mindenki lemásolja a rekordtermést elérő gazdaság technológiáját.

Ugyanez a gondolkodás érvényes a kalászosokra, a napraforgóra és más növényekre is. Ha a termelő megtanulja egy növényen keresztül értelmezni a termőhely, a talaj, a technológia, a költségek és a piac összefüggéseit, ezt a tudást más kultúrákra is át tudja vinni. Ezért már idén meghirdették a versenyt napraforgóban is, és a későbbiekben az őszi vetésű növények felé is tovább kívánják bővíteni a kört.

A nyereség számít

Nem változott, hogy a versenyeik filozófiája eltér, a klasszikus termésversenyekétől. Nem kizárólag azt nézik, ki tudja a legtöbb tonnát betakarítani egy hektárról. A cél az eredményesség összehasonlíthatósága. Ehhez naturális adatokat gyűjtenek, amelyeket megfelelő árakkal lehet egységesen értékelni. Ez azért fontos, mert a felvásárlási árak és az értékesítési lehetőségek termelőnként eltérhetnek. Más árat kaphat egy nagyobb tételt értékesítő gazdaság, más feltételekkel dolgozhat egy kisebb termelő, és az sem mindegy, mikor kötötte meg az üzletét. A versenyben ezért nem az a döntő kérdés, hogy ki mennyiért adta el a termését, hanem hogy mennyi termést állított elő, milyen költségszinten, és mekkora gazdasági teljesítményt tudott kihozni a területéből. 

A hozam is fontos, hiszen a biológiai potenciált is meg kell mutatni, de önmagában a rekordtermés nem feltétlenül jelent rekordjövedelmet. Az ügyvezető szerint ez a szemlélet különösen fontos egy olyan időszakban, amikor a termelők egyre kevésbé tudják befolyásolni a terményárakat, miközben költségeik, vízellátásuk és termelési kockázataik nagyon is eltérőek.

A kukorica magyarországi jövője ezért nem feltétlenül a termőterület további növeléséről szól. Sokkal inkább arról, hogy a növény ott maradjon meg, ahol a termőhely, a talajállapot, a vízellátás és a technológia együtt képes gazdaságos termelést biztosítani. A szélsőséges időjárás már nem egyszeri kivételként jelentkezik. A sok és a kevés csapadék váltakozása, a hőhullámok és az aszály egyre inkább a termelési környezet részévé váltak. Erre pedig nem lehet minden évben egy újabb technológiai „tűzoltással” reagálni.
A termelőnek előre kell gondolkodnia. Nem csak arról kell döntenie, hogy mit vet tavasszal, hanem arról is, milyen állapotban lesz a talaja öt év múlva, mennyi vizet képes megtartani, milyen növények illenek hozzá, és milyen költségszinten tud majd termelni.

Daoda Zoltán szerint az alkalmazkodás elkerülhetetlen. A kérdés már nem az, hogy bekövetkezik-e a változás, hanem az, hogy a gazdaságok képesek-e időben alkalmazkodni hozzá. A kukorica ebben az új rendszerben is fontos növény marad, csak már nem mindenáron és nem mindenhol – fogalmazott a Növénytermesztők Köre ügyvezetője.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktorai
Dr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatósága
Bai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása
Harasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai

Hírlevél feliratkozás

Legfrisebb cikkekből ajánljuk

Nem elég túlélni a tejválságot: három ponton kell új alapokra helyezni a magyar tejágazatot
Manapság ritkán találkozni olyan szakemberrel, aki a problémákra megoldásokat is javasol. Dr. Sziráki Bence, a Dózsa Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgató-helyettese ilyen ember, akinek koncepciója szerint a magyar tejágazat hosszú távú stabilizálásához három területen egyszerre van szükség változásra: kiszámíthatóbb termelői ár-képzésre és erősebb termelői alkupozícióra, versenyképesebb és magasabb hozzáadott értéket előállító hazai feldolgozóiparra, valamint a magyar tejtermékek iránti tudatos fogyasztói kereslet megerősítésére. A három pillér egymásra épül, ezért egyik sem képes önmagában tartós megoldást adni. Sziráki Bencével beszélgettünk.
MOHOSZ: a reformprogram megvalósításának az útján
A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) vezetése – élén a MOHOSZ Választmánya által megválasztott új elnökséggel – komplex érdekvédelmi, közfeladatellátási, gazdasági és sportszakági feladatokat lát el a több mint egymillió hazai horgász és a tagszervezetek érdekében. Az új elnökség stabil gazdasági helyzetű, de egy strukturális és szemléletbeli paradigmaváltásra szoruló szervezetet vett át a korábbi vezetéstől. Puskás Norbert MOHOSZ elnökkel és prof. Dr. Urbányi Bélával, az Országos Horgászszervezeti Szolgáltató Központ (OHSZK) főigazgatójával beszélgettünk.
A baromfiágazatban sok a jövőt érintő kérdőjel
Új helyre, a Fehér útra költözött a Baromfi Termék Tanács (BTT), mivel a székhelyüknek korábban helyt adó épületet annak tulajdonosa értékesítette. A nyári költözést követően, már az új irodában ültünk le beszélgetni Dr. Csorbai Attilával, a BTT elnök-igazgatójával. A hazai baromfi ágazat szempontjából számos negatív hatást érzékelhettünk az elmúlt időszakban: geopolitikai bizonytalanságok, harmadik országokból származó importnyomás, aszály és következményei, valamint régi és új járványos megbetegedések. Az igen gyenge (mennyiségben, minőségben) kukoricatermés miatt a termelésnek jelentős változtatásokat kellett végrehajtania a takarmány beszerzésekben és receptúrákban is. E nehézség ellenére a baromfihús termelése szép jövő előtt áll, mert mind európai, mind világszinten nő a fogyasztása. Jelenleg ez az emberiség legkedveltebb húsfélesége és egyik legjelentősebb fehérjeforrása.
Új a kuratórium, de a munka a megkezdett úton folytatódik
Miután az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium, mint alapítói joggyakorló 2026. július 3-án tett közzé pályázati felhívást a kuratóriumi és felügyelőbizottsági tisztségekre. a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány kuratóriumában új, öt fős testület kezdte meg a munkát a szeptemberi tanévnyitó után. A kuratórium elnökének Umenhoffer Pétert választották, akivel az új megbízatása kapcsán beszélgettünk.
Versenyképesség változó környezetben: a magyar agrárium előtt álló kihívások és lehetőségek
A magyar mezőgazdaság működési környezete az elmúlt években alapvetően megváltozott, így a korábban eredményesen alkalmazott termelési és üzleti modellek egyre kevésbé képesek megfelelő választ adni a növekvő környezeti és piaci kihívásokra. Az agrárium szereplői ma már nem elszigetelt problémákkal szembesülnek, hanem egy átfogó szerkezeti átalakulás közepén találják magukat, amely egyszerre érinti a növénytermesztést, az állattenyésztést, a finanszírozást, a technológiai fejlesztéseket és a vidéki gazdaság jövőjét.
Az idén drasztikusan csökkent a fémzárolt vetőmagfelhasználás
A hazai vetőmagágazat az idén vegyes és kihívásokkal teli szezont zár, amire elsősorban az időjárás extremitása (a nyári hőhullámok és aszály), a gazdálkodók óvatosabb növényvédelmi és inputanyag-vásárlási stratégiája nyomja rá a bélyegét. A hazai vetőmagágazat összességében több mint 200 milliárd forintos értéket képvisel, ám a jövőben a termelékenység megtartásához a szektor egyre inkább az öntözésfejlesztésre, az új nemesítési technológiákra (precíziós és szárazságtűrő fajták előállítására), nem utolsó sorban a fémzárolt vetőmagok használatának növelésére fókuszál. Perczel Péterrel, az Isterra Közép-Európa Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk.

Találja meg az Önnek való tartalmat

2014-2026 © Agrárium7   –   Minden jog fenntartva.

Tanulmány letöltése X

A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.

Tanulmány letöltése » feliratkozás X

« vissza

Tanulmány letöltése » ellenőrzés X

Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.

A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra

Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.

« vissza