Várható növényvédelmi problémák 2015-ben

Kategória: Növényvédelem | Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök, 2015/03/18

A 2014 őszén elvetett kultúrnövényeink (őszi kalászosok, őszi káposztarepce) a lehullott őszi csapadéknak köszönhetően megfelelően kikeltek és megerősödtek. Az enyhe tél kedvezett a növényeknek, mert a hosszan tartó kemény fagyok 2015 januárjában, februárjában is elmaradtak, márciusban pedig tavasziasra fordult az időjárás sok napsütéssel.

A viszonylag meleg időjárás az átlagosnál jóval több csapadékot eredményezett. A 2015 február végi állapotfelmérés alapján országos szinten mintegy 45 belvízvédelmi szakaszban volt készültségi állapot, és közel 130 ezer hektár terület volt víz alatt, ebből 65 ezer hektár a szántó terület. A belvízben legsúlyosabban érintett területek Csongrád, Békés, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megyék. Csongrád megyében több mint 35 ezer hektár mezőgazdasági terület van jelenleg is víz alatt. A vízállásos területeken lévő kalászos- és repcetáblák helyzete kritikus, vannak területek, ahol a tavaszi talaj-előkészítő munkák megkezdése is kérdéses, és a belvizek levezetésének függvénye.

A gyenge tél természetesen a különböző fejlődési alakokban (tojás, lárva, báb, imágó) áttelelő károsító rovarok számára is kedvező volt. Felszaporodásuk, gradációjuk fokozott odafigyelést fog igényelni a 2015-ös gazdasági évben.

A mezei pockok gradációjával is számolni kell, a problémát fokozza a kémiai védekezések egyre szűkülő köre.

A gombakórokozók és a szaporítóképletek áttelelésének szintén kedvezett a gyenge és fagyszegény tél.

Őszi kalászosok (őszi búza, őszi árpa)

A kalászosok gombabetegségei a lisztharmat kivételével a fertőzéshez nedvességet igényelnek, ha a tavasz és a nyárelő hűvös, csapadékos, akkor számíthatunk a szeptóriás megbetegedések járványszerű elterjedésére, illetve egyes érzékeny fajtákban a sárgarozsda megjelenésére.

A lisztharmatfertőzés jelentősége az utóbbi egy-másfél évtizedben a rezisztencianemesítésnek köszönhetően visszaszorult. Számára kedvező időjárás esetén a kora tavaszi fertőzések után a betegség a legtöbb fajta esetében a felső két levélemeletet és a kalászt már nem fertőzi.

A rozsdabetegségek közül a Magyarországon domináns vörösrozsda, bár a nedves időjárást kedveli, de száraz években is fertőz. A fertőzést követően intenzív levélszáradást okoz, ezért a védekezést korai fertőzés (április vége, május eleje) esetén az első tünetek észlelése után végre kell hajtani.

A fahéjbarnafoltosság-fertőzésekre a kalászos előveteményű táblákon már március végétől, jó vagy közepes elővetemény után az első tünetek megjelenésére április második felében számíthatunk.

Védekezni általában 2–3 nóduszos állapottól a zászlós levél megjelenésével bezárólag szükséges.

Erős kalászfuzárium-fertőzésre akkor számíthatunk, ha az egyéb hajlamosító tényezők mellett a virágzás idején csapadékos az időjárás, illetve bőséges a harmatképződés.

A védekezést ezért a virágzás kezdetére kell időzíteni. Ha rövid távú meteorológiai előrejelzés szerint virágzás idején nedves, párás időjárás várható, a védekezéshez a rendelkezésre álló leghatékonyabb fungicidek közül válasszunk. A permetezés során olyan szórófejeket alkalmazzunk, amelyek a kalászon jó permetléfedettséget biztosítanak.

A kalászosok termésére a felső 2–3 levél, zászlós levél egészségi állapota van a legnagyobb hatással, ezért a felső levelek és a kalász védelme kiemelt feladat.

A védekezés, védekezések szükségességének eldöntésére és az optimális időpontjának meghatározását előrejelzési tevékenységgel alapozhatjuk meg. A kalászosok esetében az előrejelzési munkát megalapozza a meteorológiai adatok mérése, illetve a kapott adatok és a rövid távú meteorológiai előrejelzés elemzése.

A gombakórokozók mellett a rovarkártevők elleni védekezésekre is fel kell készülnünk.

A vetésfehérítő bogarak kártételére minden évben számítani lehet. Az imágók betelepedése a gabonatáblákra tavasszal történik, amikor a hőmérséklet napi maximuma tartósan 15 °C fölé emelkedik. Először a táblák szélén alakul ki nagy egyedszám, majd a hőmérséklet alakulásától függő tempóban történik a tábla benépesítése. Az imágók ellen a tömeges betelepedés idején kell védekezni, a védekezés akkor indokolt, ha az imágók még a szegélyzónában tartózkodnak, és itt több mint 8 bogár van egy m2 területen, vagy 10–15 bogarat találunk 10 hálócsapás után a rovarhálóban. Lárvák ellen akkor kell védekezni, ha a felső levelek 20%-án megjelennek a fiatal lárvák jellegzetes hámozgatási csíkjai, és még vannak tojások a területen.

A gabonapoloskákra jellemző a gradacióra való hajlam, amennyiben a május és június hónapok időjárása legalább két egymást követő évben meleg és száraz számíthatunk tömeges megjelenésükre. Már kora tavasszal tömegesen telepedhetnek be a gabonaföldekre és kártételükre egészen a viaszérésig számítani lehet. Amennyiben szárba szökkenés és kikalászolás idején 20–30 poloskát találunk 100 hálócsapásban, indokolt ellenük a védekezés.

A szalmadarázs felszaporodásának a monokultúrás termesztés mellett szintén kedvez a csapadékmentes meleg, száraz tavasz. Amennyiben 100 hálócsapásban 6–8 vagy több egyedet találunk, indokolt ellenük a kémiai védekezés.

A gyenge fejlettségű gabonaállományokban tél végén, tavasz kezdetén súlyos gabonalégykárok alakulhatnak ki. A gabonalégykárokkal szemben a botanikailag is optimális időben (Magyarországon szeptember vége–november eleje közötti időszakban) elvetett gabonaállományok a legvédettebbek.

A mezei pocok már ősszel betelepedhet a gabonatáblákra, egész évben károsít, nem alszik téli álmot, csoportosan kolóniákban él. Száraz időjárás esetén rendkívül szapora, az ellene való védekezés akkor indokolt, ha a lakott járatok száma tavasszal 1–2 db/100 m2.

Őszi káposztarepce

A gombabetegségek közül a szürkerothadás fertőzést elsősorban a magas páratartalom és az egyoldalú nitrogéntrágyázás váltja ki. A fertőzés szempontjából kedvező a 18–21 °C-os léghőmérséklet, a 18–19 órán át tartó felületi nedvesség. A gomba spóráival a légtér szinte állandóan telített, a kórokozó jelenléte állandóan biztosított, ezért, ha csapadékos az időjárás, biztosra vehető a fertőzés.

A fómás levélfoltosság jelentőségét növeli a repce vetésterületének növekedése, a vetésforgó elmaradása, a sűrű növényállomány. Pozitív napi átlaghőmérséklet és magas páratartalom esetén a kórokozó egész tél folyamán fertőzhet. Április–májusban a fómás betegség terjedését a szárormányosok is segítik, ezért az állományok rendszeres szemléje és a kártevők elleni védekezés is hozzájárul a kórokozó elleni hatékony védekezéshez.

A fehérpenészes rothadás polifág kórokozó, ezért a fertőzött elővetemény, a fertőzött gyomnövények meghatározó jelentőségűek a betegség nagyobb mérvű előfordulásában. A magas talaj – és levegőnedvesség 7–11 °C-os hőmérséklettel párosulva elősegítik a fertőzés tavaszi megjelenését. A fertőzésveszély különösen az átlagosnál csapadékosabb és mély fekvésű területeken nagy. A későbbiekben a betegség számára kedvező az alacsonyabb, 18–22 °C-os hőmérséklet.

A repce alternáriás betegségének a meleg, párás időjárás kedvez. A kórokozók jól fejlődnek már 20 °C-on is, de fejlődésükhöz legkedvezőbb a 33–35 °C-os párás időjárás.

A vegetációs időszak alatt a konídiumokat a szél, az esőcseppek, a rovarok viszik egyik növényről a másikra. A repce virágzásától egészen az éréséig számíthatunk a kórokozó megjelenésére.

A repce esetében a rovarkártevők okozhatják a legsúlyosabb terméskiesést kártételükkel.

A nagy repcebolha lárvái, imágói már ősszel károsítanak. A lárvák ősszel az alsó levelek nyelében furkálnak, az ilyen levelek enyhébben, majd erősebben sárgulnak, végül elfonnyadnak. Az elsárgult levél könnyen letörik a szárról, a növény rosszul telel, a kifagyás gyakoribb. Tavasszal a lárva a szárban, ritkábban a gyökérnyaki részben járatokat rág, ennek hatására a növény fejlődése lelassul, nehezen megy szárba, kényszerérett lesz. Elhúzódó kelés esetén, meleg őszön fokozott kártételükre lehet számítani, ami kedvező időjárás esetén tavasszal tovább fokozódik.

A repcedarázs lárvája már szintén ősszel, a repce 3–4 leveles állapotától elkezdi károsítását. A nyári 2. nemzedék a legnépesebb, ez okozhatja a legnagyobb kárt a repcében. A száraz, meleg idő kedvez mind az imágó, mind az álhernyó fejlődésének. A hűvös, csapdékos idő részlegesen vagy véglegesen véget vethet mind az imágók rajzásának, mind az álhernyók fejlődésének. Napfényhiányos időszakban, hűvös időben a talajrögök között húzódnak meg. A kártevő 3. nemzedéke meleg, száraz őszön lép fel erős kártétellel. Amennyiben m2-enként 2 db álhernyót találunk, a kémiai védekezés indokolt ellenük.

A nagy repceormányos, a repceszár ormányos felszaporodásának a száraz, meleg tavaszi időjárás (12–15 °C) kedvez. A betelepedést követő 2–3 hét alatt lehullott csapadék negatív hatással van a kártevőre. Tavasszal az első felmelegedést követően meg kell kezdeni a megfigyelést, mert amikor a termőhely hőmérséklete eléri a 7–9 °C-ot, az ormányosok mozgolódni kezdenek, 15 °C felett pedig tömegesen telepednek be a táblákra. Többéves tapasztalat alapján az egyedszámok már akkor elérik a védekezési küszöbértéket, ha a napi maximum hőmérséklet több napon keresztül 12–15 °C felett volt. Rajzásdinamikájuk nyomon követésére a sárga, vizes tálak a legalkalmasabbak.

Amennyiben az előrejelzés során legalább 15 db repceszár ormányos, 10 nagy repceormányos/csapda/3 nap az eredmény, a kémiai védekezés indokolttá válik ellenük.

A repcefénybogár elszaporodásának a párás, meleg tavasz és nyár kedvez. A száraz meleg vagy hűvös klímát nem kedveli. A táblára való betelepedése általában áprilisban 9–10 °C feletti hőmérsékleten indul meg, 13 °C- on erősödik, 15 °C felett tömegessé válik.

A kártevő a bimbós állapotban lévő növényen okozza a legnagyobb kárt a bimbók kirágásával. A károsított táblán 10–15%-os terméskiesést is okozhat.

Egyedszámuk hálózással jól ellenőrizhető, amennyiben 10 hálócsapásonként 50 db feletti az imágók egyedszáma, a védekezés feltétlenül szükségessé válik.

A repcebecő ormányosok megjelenése a hőmérséklettől függ, a repcetáblákat kora tavasszal repülve keresik meg az imágók. A párás meleg idő kedvez a felszaporodásuknak. A táblára történő betelepedés az időjárás melegebbre fordulásával, általában 10–12 °C feletti hőmérsékleten, a növények zöld- és sárgabimbós fenológiai állapotában kezdődik meg.

Kártételi küszöbértékük sárga tállal, fűhálóval egyaránt jól ellenőrizhető. 10 hálócsapásonként 15–20 bogár, sárga tálanként 10 egyed esetén a kémiai védekezés már szükséges ellenük.

A repce legjelentősebb magkártevője, amennyiben egy becőben 2–3 lárva rág, a termésveszteség akár 80% is lehet. A becőormányos a repcebecőgubacsszúnyog-fertőzésnek is utat nyit, mert az ormányosbogarak által fúrt becőkben sokkal nagyobb a szúnyoglárvák egyedszáma, mint a mechanikai úton sérült becőkben.

Az őszi káposztarepce és a kalászosok gyomviszonyai

Az őszi káposztarepce és a kalászosok gyomviszonyai között szoros összefüggés van, hiszen a repce a vetésforgóban többnyire a kalászosok után kerül, ezért a kalászosokban felszaporodott gyomnövények benne is károsítanak. Az őszi káposztarepce kitűnő talajszerkezet-javító növény, ezért a repce után is főleg kalászos, elsősorban őszi búza kerül.

A kora tavaszi gyomosodásnak elsősorban a rosszul áttelelt, foltos, részben kifagyott repcetáblák vannak legjobban kitéve.

A gabonatáblák egyik legveszélyesebb gyomnövénye a Galium aparine, amely 1950-ben a felvételezett gyomfajok között a 138. volt, míg mostanra az előkelő 10. helyre lépett elő a gyomfajok fontossági sorrendjében. A ragadós galaj különösen a Dunántúl nyugati, délnyugati részén gyakran együtt található mag a nagy széltippannal, mivel ökológiai igényük nagyon hasonló. A kalászosokon túlmenően az őszi káposztarepcében is az egyik legtöbb problémát okozó gyomnövényé nőtte ki magát. Repcében külön gondot okozhat a betakarítás megnehezítése („mackót fog a kombájn”) mellett az a tény hogy a galaj ezermagtömege 5,4–7 g, míg az őszi káposztarepce ezermagtömege 4,5–6,5 g között van. Gyakorlatilag azonos magtartományba tartoznak tehát, hasonló gömbölyű magvakkal, ezért mechanikai úton nem lehet hatékonyan szétválasztani a galajmagot a repcemagtól. Külön gond még, hogy a ragadós galaj magja 10 évig is megőrzi csíraképességét.

A galajon túlmenően az őszi búza–repce vetésváltásnak köszönhetően az Anthemis spp., Maricaria spp., Sisymbrium spp. (Descurainaia spp.) gyomfajok szintén gyakorta gyomosítják egészen a betakarításig a repce vetésterületeket. A repce gyomosodását vizsgálva jól látható, hogy a repce gyomnövényei nagyon hasonlóak a kalászosokéhoz, a repcével párhuzamosan kelnek, folyamatosan jelen vannak és ezzel már ősszel kárt okoznak. Ez az oka annak, hogy a jelenlegi gyomosodási viszonyok mellett a magyarországi repcevetések nagy részén szakmailag indokolt az őszi gyomirtások végrehajtása.

Az áttelelt kórokozók felszaporodása, gradációja fokozott odafigyelést fog igényelni 2015-ben

Az egyes kalászosokban károsító gyomfajok felszaporodásában egyértelműen fontos szerepet játszott az egyoldalú vegyszerhasználat. Az ún. „hagyományos” hormonbázisú gabona gyomirtó szerek, a fenoxi-ecetsavak (MCPA, 2,4-D) széles körű alkalmazása okozta a Galium aparine, Matricaria spp., Anthemis spp., Viola spp., Veronica spp., Fumaria spp., Sisymbrium spp., gyomfajok, valamint a magról kelő egyszikűek (Apera spica-venti, Alopecurus myosuroides, Avena fatua) felszaporodását. Ezek a gyomfajok az MCPA, 2,4-D gyomirtási spektrumából kiesnek, ezért kiszelektálódtak.

A fenoxi-propionsavak (diklórprop 2,4-DP, mekoprop MCPP) piaci bevezetése enyhítette a problémákat a fenti gyomfajokkal szemben, de az igazi áttörést a speciális készítmények bevezetése (pl. Galium aparine ellen a fluroxipir hatóanyagú készítmények (Starane 250 EC, Flurox 250 EC, Fluxyr 200 EC, Flurox 250 EC, Flurostar 200, Tandus 200 EC, Tandus 250 EC, Tomigan 250 EC, Barclay Hurler 200, Galistop, Star hozták meg. A Galium aparine életciklusa teljes mértékben a gabonafélék életciklusához alkalmazkodott, termései a búza érésével egy időben érnek és csépléskor jelentősen szennyezik azt. A nem fémzárolt, minősített vetőmagvak használata (rosszul értelmezett költségtakarékossági szempontokból) szintén fontos szerepet játszanak napjainkban is a fertőzés kiterjesztésében. Ma már gyakorlatilag nincs Galium aparine-mentes gabonatermesztő körzet, a fertőzések több mint kétharmada őszi búzában fordul elő, ezenkívül jelentős még a fertőzés őszi és tavaszi árpában is.

A gabonafélékben a vegyszeres gyomirtási eljárások bevezetésével a konkurens kétszikű fajok fertőzésének visszaszorításával megnövekedett a gyompázsitfüvek jelentősége. A kalászosokban az Apera spica-venti mellett az Alopecurus myosuroides, az Avena fatua és a Bromus fajok a legjelentősebbek. Sajnálatos tény, hogy az Avena fatua évről évre egyre jobban terjed, különösen az ország azon részein (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), ahol az amúgy is alacsony termésátlagok miatt az ellene való költséges gyomirtási eljárásokat az őszi búza nem bírja el. A vadzab elterjedésének számos biológiai és agrotechnikai oka van. A biológiai okok közül kiemelendő, hogy a vadzab nagyon egyenetlenül érik, ezért a termés egy része már a betakarítás előtt a talajra hullik, ezzel párosul az egyenlőtlen csírázás is. Terjedését elősegítette az is, hogy nem csírázik a nyári hónapokban, ezért tarlóhántással vagy más nyári talajműveléssel nem védekezhetünk ellene.

Az Apera spica-venti, valamint az Alopecurus myosuroides elleni kezelések alacsonyabb költségszinten is megoldhatóak, a Bromus-fajok, az Avena fatua elleni gyomirtási technológiák már a legmagasabb költségszintű gabona gyomirtások közé tartoznak.

Az évelő kétszikű gyomnövények közül kalászosokban a legtöbb gondot a Cirsium arvense okozza, erős fertőzés esetén a kalászosok betakarítását is ellehetetlenítve. Elterjedésének egyik fő oka a helytelen agrotechnika, a sekély talajművelés, amelynek hatására a tarackok felaprózódnak és a művelőeszközökkel a talaj felső rétegeiben szétszóródnak. Ily módon mesterséges úton szaporítjuk ezt a veszélyes évelő gyomnövényt. Kalászosokban való felszaporodásában szerepet játszott az egyoldalú szulfonilurea használat is, ezen készítmények a gyomnövény föld feletti részeit blokkolják, fejlődésben visszafogják, de a föld alatti szaporítóképletek ellen nem hatékonyak.

Az utóbbi években a hazai gyakorlatban is megjelentek az MCPA, 2,4-D, dikamba hatóanyagú készítményekre kevésbé érzékeny mezei acat populációk. Ezen egyedek vizsgálata bebizonyította, hogy nem rezisztenciáról, csak alkati toleranciáról van szó. A hormonbázisú készítmények rendszeres, egyoldalú használata mellett kiszelektálódtak azok az egyedek, amelyek levelein vastagabb a viaszréteg, erőteljesebben szőrözöttebbek, a sztómák (légcserenyílások) elhelyezkedése védettebb, számuk lecsökkent. Ezen populációkon morfológiai okokból nem tud megtapadni és a növénybe bejutni az alacsony nyomáson és nagy cseppméretekkel kijuttatott permetlé. Az új fejlesztésű adjuvánsok (tapadásfokozók) alkalmazásával (Trend, Extravon, Dash HC, Break-Thru, Mero, stb.), aprócseppes kijuttatástechnológiával ma már ezen egyedek ellen is hatékonyan tudunk védekezni.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai