Az aprószulák és sövényszulák elleni védekezés

Kategória: Növényvédelem | Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök, 2015/03/18

Az aprószulákot (Convolvulus arvensis) a második legjelentősebb gyomnövényünknek tekintjük, bár a magas tőszámmal termelt kukorica- és napraforgó-állományokban egyre kevésbé találja meg a helyét, az országos gyomfelvételezések alapján mégis az első 10 faj között szerepel mindig, de ugyanilyen előkelő helyet foglal el a világ más, fejlett mezőgazdasággal rendelkező országaiban is (pl. USA, Franciaország). A sövényszulák (Calystegia sepium) az utóbbi 10 évben az ország minden részén rohamosan terjed.

Az aprószulák az országos gyomfelvételezések alapján mindig az első 10 faj között szerepel

Biológia és morfológia

Mindkét faj évelő, az aprószulák szaporítógyökeres (G3), míg a sövényszulák tarackos (G1) életforma csoportba sorolható. A megtelepedés fázisában a magról történő, valamint a vegetatív szaporodás a két faj esetében egyforma jelentőségű, míg egy adott táblán a megtelepedést követően, a felszaporodás során, a vegetatív forma a jelentősebb.

Az aprószulák tokterméssel rendelkezik, amely gömbölyded, kúpos, kétüregű 2–2 maggal. A mag visszás tojásdad alakú, csúcsa tompa, köldöke töve kissé duzzadt és ferdén levágott. Magprodukciója alacsony, 300–550 db növényenként. Magvai kemény héjúak, csírázóképességüket több évig megtartják. Életképességük 87–99% között ingadozik. Egész nyáron folyamatosan csírázik.

A sövényszulák szintén kétüregű tokterméssel rendelkezik, üregenként 1–2 maggal. A mag 4,5–5,0 mm hosszú, 3 mm széles, szabálytalan tojás alakú, három oldalú, sötétbarna színű. A magja nagyon hasonlít az apró szulák magvaihoz, de nagyobb, háti része domborúbb, és csúcsa jobban lekerekített. Sík oldalain kissé bemélyedt. A köldök háromszögű, világos színű, duzzadt peremű. Egy főhajtáson 100–400 magot képez. A csírázás szintje a kemény héjúság miatt rendkívül alacsony.

Mindkét faj esetén a kemény héjúságot az alternáló hőmérséklet, valamint a maghéj kémiai vagy mechanikai megsértése segítségével lehetett feloldani. A kemény héjú magvak átlagban 10–15 évig tartják meg életképességüket a felső 20–40 cm-es talajrétegben. Gyakorlati szempontból érdemes hangsúlyozni azt a törvényszerűséget, hogy az alternáló hőmérséklet, valamint a vízellátás mértéke (stresszhatások) nagymértékben befolyásolják a gyommagvak primer (elsődleges vagy belső = innate) nyugalmi állapotának hosszát.

Reproduktív stratégia

Magról történő terjedés, csíranövény:

Mivel mindkét faj magvainak jelentős hányada kemény héjú, ezért a talaj gyommagkészlete viszonylag lassan ürül ki. A magvak nagy mérete lehetővé teszi a 10–15 cm talajmélységből való gyors csírázást. A csírázás ezen talajmélységekből is rendkívül erőteljes, ami a herbiciddel kezelt felső talajréteg gyors áttörését, és ezen keresztül a csíranövény túlélését teszi lehetővé.

Az aprószulák csíranövényeinek sziklevelei szív alakúak, a csúcsi része félkör alakúan kicsípett. Az első lomblevél kopasz, a válla nyilas.

A sövényszulák sziklevelei nagyok, lekerekített négyszögletesek, csúcsukon kicsípettek, alapjukon vállasak. A hipokotil sötétvörös, a sziklevelek erős illatúak.

Kifejlett növény:

Aprószulák – A hajtások 30–200 cm hosszúak, a talaj felszínén kúsznak vagy a kultúrnövényekre kapaszkodnak, hengeresek és végig levelesek. A levelek változó alakúak: dárda, tojásdad, elliptikusan ék, nyilas vagy füles vállúak, lekerekített csúcsúak. Virágai a hosszú kocsányon egyesével vagy párosával ülnek a levelek hónaljában. A kocsány közepén két kis murvalevél található. Tölcséres pártájú virágai fehérek vagy rózsaszínűek, illatosak.

Sövényszulák – A növény fényigényes, és a hajtások május végére 20–30 cm hosszúak, a kultúrnövényre felkúsznak. A lomblevelek nagyok, 5 cm hosszúak, nyelesek, mélyen szíves vállúak, háromszögűek, hegyes csúcsúak és az alapi részen mindkét oldalon kettős csúcs figyelhető meg. A virágok a levelek nyeleinél jóval hosszabb kocsányon, egyesével ülnek a levelek hónaljában. Öt lándzsás vagy tojásdad cimpájú csészéjét két nagy, széles, mintegy 2 cm hosszú előlevél (murvalevél) takarja, melyek tojásdadok.

Vegetatív szaporodás

Aprószulák – A föld feletti hajtások gazdagon elágazó szaporítógyökér rendszerből fejlődnek, melyek 70%-a a talaj felső 60 cm-es szintjében helyezkedik el.

Morfológiailag megkülönböztethető egy viszonylag mélyebb rétegekig behatoló főgyökérzet, valamint szaporodást biztosító, járulékos rügyekkel rendelkező, ún. laterális (oldal) gyökérzet. Átlagos talajviszonyok mellett a laterális gyökérzet 70%-a a felső 15–30 cm mélységben helyezkedik el. Április, május és június elején legintenzívebb a hajtásképzés és szeptember hónapban a legalacsonyabb.

A hajtásképzést a fejlődés kezdeti szakaszában főként a gyökérzetben tárolt tartalékanyagok (elsősorban szénhidrátok) biztosítják, így a szénhidrátok mobilizációja szintén fontos tényezője a növény életciklusának. A szaporítógyökerekben a szénhidrátszint májusban éri el a minimumot, míg a fotoszintézis feltöltő hatása révén október, november hónapokban a maximumot.

Sövényszulák – A gyomnövény tarackos életformájú. A tarackok csomóin (nóduszain) oldalrügyek találhatók, melyek elsősorban a kora tavaszi kihajtást és a növény megtelepedését biztosítják.

Miután a növény stabilizálta helyzetét egy adott élettérben, közvetlenül a talajfelszín felett a gyökérnyak és a hajtás találkozásánál képzett járulékos rügyekből intenzív oldalhajtás-képzést indít el. Ezen hajtások hossza elérheti a 2–3 m hosszúságot. A hajtások fényigényesek és az óramutató mozgásával ellentétes irányban kúsznak fel a kultúr- és gyomnövényekre. Amennyiben a hajtások a talajfelszínre kerülnek, a hajtáscsúcs tarackcsúccsá alakul és a tarackokra jellemző funkciók jellemzik, ezután így működik tovább.

Agrotecnikai védekezés

A szulákfajok irtása szempontjából a legrosszabb helyzet a sekélyművelésnél alakul ki, mert itt akarva akaratlanul a szulákfélék szaporítását végzi a gazdálkodó ember. De más évelő és magról kelő gyomok elterjedésének is ez a művelésmód „felel meg” a legjobban. A szulákfajok és más évelők terjedéséhez kitűnő életfeltételeket nyújt a gabonafélék művelőutas technológiája is. Természetesen az említett technológiáknak előnyei is vannak, de a gazdásznak, gazdának a gyomfelszaporodást elősegítő tényezőket sem szabad figyelmen kívül hagyni.

A szakszerűtlenül végzett ugaroltatás vagy parlag szintén kedvez a szulákfélék terjedésének.

A szulákfajok ellen bevethető agrotechnikai eljárások a következők: Normális mélyszántással eredményesebben tudunk védekezni, mint gyomirtó szerekkel. A szakszerű talajművelés állandó, stabil védelmet; míg a gyomirtó szerek időszakos védelmet nyújtanak a szulákfélék ellen.

Az őszi mélyszántás rossz életfeltételeket, a sekélyszántás, tárcsázás kitűnő életfeltételeket biztosít a szulákfajoknak.

Az optimális növénysűrűség kalászosokban és kukoricában megfelelő védelmet nyújt az aprószulák ellen, mert az árnyékolást nem szereti – de a sövényszulákot ilyen mértékben már nem befolyásolja (fényre törő, a kukorica címeréig is felkúszik).

A szulákfélék elleni védekezésben fő kultúráinkban, a kalászosoknál és kukoricában az agrotechnika félmegoldásai (sekélyművelés) a legköltségesebbek. Tisztább megoldásnak tűnik a direktvetés, ahol állománysűrűséggel és vegyszerrel, vagy a hagyományos, mélyszántásos művelés, ahol elsősorban agrotechnikai úton védekezünk a gyomok fontossági sorrendjében előkelő helyen álló aprószulák és a nem kisebb veszélyt jelentő sövényszulák ellen.

Szántóföldjeinken a jó vetésforgó nagy védelmet nyújthat mindkét szulákfaj ellen, így a sűrű állományú, jól árnyékoló kultúrák vetése, telepítése (szálastakarmányok, mustár, repce, napraforgó, csicsóka, ez utóbbi természetesen csak kis gazdaságokban).

Ültetvényekben az igen gyakori kapálás legyengíti, ki is irtja a szulákot, de erre csak kis területen van kapacitás, ezért itt a füvesítés, mulcsozás, feketefóliás takarás jöhetnek számításba, mint agrotechnikai módszerek. A ritka kapálás csak szaporítja a gyomfajt.

Vegyszeres védekezés

A szulákfajok elleni vegyszeres védekezésnek gondos talajművelés és okszerű vetésváltás esetén kisebb szerep jut. Sekélyművelés, direktvetés esetén és a nem sortakart szőlő- és gyümölcsültetvényekben viszont a gyomirtó szerrel való védekezés szinte az egyedüli lehetőség. A modern ültetvényekben újszerű agrotechnikai praktikák is ismeretesek, amire már kitértünk, ebben az esetben mellőzni lehet a vegyszeres gyomirtást.

A szulákfajok eredményes vegyszeres irtásában döntő szerepe van a herbicidek megfelelő, vagy optimális fenológiai állapotban való alkalmazásának.

Mindkét szulákfajnál lényeges, hogy a gyomirtó szeres kezelés idején minél nagyobb levélfelülettel rendelkezzenek. Ha ezt a kultúrnövény fenológiai érzékenysége megengedi, akkor a szulák virágzás előtti, virágzás kezdeti állapotában célszerű kijuttatni a gyomirtó szereket.

A kultúrnövény fejlettsége is erősen befolyásoló tényező. Szántóföldi kultúráknál legtöbb posztemergens gyomirtó szert csak bizonyos fejlettségi állapotig lehet kijuttatni – és ez az eredményes védekezés korlátja lehet (pl. dikamba kukoricában 20 cm-ig; MCPA szőlőben a bogyók sörétborsó nagyságától). Kevés herbicid van, amely viszonylag tág fenológiai határok között juttatható ki, de ilyenre is van példa (fluroxipir hatóanyag őszi búzában nagy fenológiai intervallumban kijuttatható).

Kalászos gabonafélék

Kalászos gabonavetésekben elsősorban az aprószulák okoz gondot. A sövényszulák kalászosokban nem szerepel az elsőrendű fontosságú fajok listáján.

Helyi problémát ezen túlmenően okozhat, mert a fertőzött táblákon dzsungelszerű szövevényével ledönti a kalászosokat, ezáltal betakaríthatatlanná teszi az állományt.

Kalászosokban mind az aprószulák, mind a sövényszulák ellen számtalan készítmény áll rendelkezésünkre.

A szulákfélék ellen kalászosokban elsősorban a 2,4-D, MCPA, mecoprop-P, diklórprop-P, dikamba, valamint fluroxipir hatóanyagú készítmények és ezek kombinációi alkalmazhatóak.

A fluroxipir nagyfokú szelektivitása mellett a gabonafélék másik legveszedelmesebb gyomfaját, a ragadós galajt is mindent igényt kielégítően, minden fenológiai állapotban elpusztítja.

Kukorica

A kukoricában alkalmazható preemergens kezelések nem írtják, vagy jobb esetben is csak depresszió alatt tartják a szulákfajokat.

Kukoricában a szulákfajok elleni védekezés kulcskérdése lehet, hogy a posztemergens kezeléseket úgy kell időzíteni, hogy a szulákfajoknak minél nagyobb levélfelülete legyen. Ez úgy is elérhető, hogy a vetés előtt legalább egy héttel már nem végzünk talajmunkát, így az aprószulák, valamint a sövényszulák korábban kihajt. Ez a technikai fogás még fokozottabban érvényesül az ülepedett magágyba való kukoricavetés pree/poszt kezeléseiben, illetve a direktvetésű kukoricában.

Kukoricában mind az aprószulák, mind a sövényszulák ellen a következő gyomirtószer-hatóanyagok, valamint kombinációik alkalmazhatóak eredményesen: 2,4-D, dikamba, fluroxipir, topramezon, tritoszulfuron, rimszulfuron, floraszulam.

Szőlő- és gyümölcsültetvények

Az ültetvényekben, különösen szőlőben és almatermésűekben az azonos típusú gyomirtó szerek tartós, több éven át történő használata következtében a monokultúrás kukoricatáblákhoz hasonló gyomflóra alakul ki. A gyomszelekciós folyamatok különösen kedveznek az aprószulák, valamint a sövényszulák felszaporodásának.

Az aprószulák-fertőzés legérzékenyebben a bogyós gyümölcs ültetvényeket érinti (málna, szeder, piros-és fekete ribizli, egres, földi eper). Ezekben a kultúrákban körülményes, de nem megoldhatatlan a vegyszeres védekezés.

Irányított permetezés formájában megfelelő technológiai fegyelemmel kijuttathatók a gyomnövények ellen hatékony herbicidek.

A glifozát, glufozinát-ammónium hatóanyagú gyomirtó szerek egyike sem szelektív, ezért a kultúrnövény zöld növényi részeire nem kerülhet a permetlé. Ugyanez a helyzet a csonthéjasoknál, a meggy, cseresznye, szilva, ringló, kajszi- és őszibarack ültetvényekben is fokozottan tartsuk be az irányított permetezés szabályait.

Almaültetvényekben a fluroxipir hatóanyagú készítmények is bővítik a választékot.

Szőlőültetvényekben az MCPA hatóanyagú készítmények eredményesen és nem utolsó sorban olcsón alkalmazhatók. A technológia lényege, hogy az MCPA hatóanyagú készítményeket a szőlőbogyók sörét–zöldborsó nagyságánál, fürtzáródás előtt kell kipermetezni az aprószulák virágzásának kezdetén.

Természetesen az MCPA hatóanyagú készítményeket a legnagyobb körültekintéssel a zöldmunkák elvégzése után, és csak magas művelésű szőlőben lehet alkalmazni.

Az MCPA hatóanyagú készítmények hatása az évelő kétszikű gyomfajokon túlmenően a legtöbb magról kelő gyomfajra is kiterjed. Tartamhatásuk elhanyagolható, ezért évenként legalább két védekezésre van szükség az szőlőállomány gyommentességének megőrzésére.

Árugyümölcsöseinkben és szőlőültetvényeinkben a szulákfajok túlzott elszaporodását évenként 2–3-szori célzott herbicides védekezéssel meg lehet akadályozni, de azokban a korszerű ültetvényekben, ahol a sorokat talajtakarással, mulcsréteggel, feketefóliával védik a gyomoktól, a sorközöket művelik vagy gyepesítették feleslegessé válik a gyomirtószerek használata.

Ajánlott kiadványokZsigó György:
Dísznövények növényvédelmeDr. Radócz László - Szilágyi Arnold:
A kukorica integrált növényvédelmeZsigó György:
Védekezés a betegségek és kártevők ellen a gyümölcsösökbenZsigó György:
Védekezés a kórokozók és kártevők ellen a szőlőben Havasréti Béla - Varga András:
Növényvédelem a zöldségeskertekben

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai