Sertés Szakmai Nap: középpontban a malacok takarmányozása

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: G.P., 2015/03/18

Malacokra fókuszálva

A napi program malacokhoz kapcsolódó előadásokkal indult. A rendezvényen résztvevő sertéstenyésztők elsőként egy hollandiai szaktanácsadó, Peter Jan Maas előadását kísérhették figyelemmel. Az új tendenciák a korai malactakarmányozásnál – a tartási és takarmányozási stratégia gyakorlati megvalósítása volt a téma.

A szakember elmondta, hogy a jó indítás már fél siker a malacnevelésben. A sertés teljesítménye előre meghatározható, harminc százalékban a születéskor, harminc százalékban a választáskor, és negyven százalékos arányban a malacnevelés 14. napján – vázolta fel a szakember

Beszélt többek között a magasabb választási tömeg hozadékáról. Hangsúlyozta, hogy a magasabb születési súly és magas választási tömeg, valamint a nagy tömeggyarapodás a választás utáni első héten mind jelentősen befolyásolják a későbbi eredményeket.

Felsorolta a számszerűsített célokat a malacnevelésben, és azt is elmondta, miként érjék el ezeket a sertéstenyésztők. Megemlítette a malacok növekedését limitáló tényezőket is. Előadásában említést tett a béltraktus fejlődéséről, és megjegyezte, hogy nem jó megoldás az egyfázisú táp etetetése. Végezetül elmondta, hogy a kezdet mindenképp meghatározza a jövőt. Szükség van az extra takarmányozásra a fiaztatóban. Magas minőségű és emészthetőségű malactakarmányt kell etetni, és mindenképp többfázisú takarmányozást kell alkalmazni ahhoz, hogy megfelelő eredmények szülessenek.

A malactakarmányozás aktuális kérdései kapcsán a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. új fejlesztésű malactakarmányait Czompó Krisztián receptgazdálkodási vezető mutatta be.

A szakember előadását azzal kezdte, hogy az elmúlt tíz évben jelentősen, mintegy 20 százalékkal emelkedett az élve született malacok száma, ami új kihívás elé állítja a sertéstenyésztőket. Beszélt a kocatakarmányozással szembeni kihívásokról, és megemlítette a nutrigenomika jelentőségét is, valamint szólt arról is, hogy mire van szükség a malacok sikeres felneveléséhez.

Elmondta, hogy mit lehet tenni a kocatakarmányozáson keresztül a malacokért, majd részletesen ismertette a cég saját fejlesztésű takarmányaival kapcsolatban malacokkal végzett kísérletek eredményeit.

Problémákat okozó mikotoxinok

A harmadik előadás témája a mikotoxinok köré épült. „Mikotoxin-helyzetkép a sertéstakarmányokban: kártétel és védekezési lehetőségek” címmel tartott érdekes előadást Vida Orsolya termékfejlesztő mérnök.

A mikotoxinok okozta problémák sajnos világszerte egyre nagyobb gondot jelentenek az állattenyésztési ágazatokban. Figyelemmel kell lenniük az állattenyésztőknek arra, hogy elkerüljék a mikotoxinok jelenlétét, vagy legalábbis csökkentsék előfordulásukat a takarmányláncban.

Mint Vida Orsolya elmondta, több mint 400 miko­toxin ismert. Ezek humán- és állategészségügyi szempontból kis koncentrációban is komoly veszélyforrást jelenthetnek.

Előadásában felvázolta a sertésállományokban súlyosabb problémákat okozó mikotoxinokat, ezekből kettőre különösen felhívta a figyelmet.

Kiemelte a Deoxynivalenol (DON) mikotoxin előfordulását, ami 1–2 ppm koncentrációban takarmány-visszautasítással járhat. Magasabb mennyiség esetében pedig az állatok hányása is előfordulhat. A másik komoly gondot okozó toxin a zearalenon, amely szaporodásbiológiai rendellenességeket okozhat.

Sertésállományokban a toxinok okozta károk közül megemlítette a gyógyszerre és takarmányra fordított összeg növekedését és a spermaköltség emelkedését. Azt is elmondta, hogy nő a selejtezések és visszaivarzások száma. Csökkenő alommérettel és kisebb választottmalac-súllyal találkozhatunk.

Beszélt arról is, hogy tévhit az, amikor azt gondolja egy sertéstartó, hogy a mikotoxikózis kialakulását, a termelési károkat kizárólag a takarmány mikotoxintartalma okozhatja.

Megemlítette, hogy mélyalmos technológiával történő sertéshízlalás során az összes takarmányfogyasztás 10–15 százalékát is kiteheti az elfogyasztott alomszalma. Kocák esetében még nagyobb arányról számolt be. Ezzel kapcsolatban egy ausztrál kutatást is megemlített, amelyben a vizsgált alomszalmák nyolcvan százaléka mikotoxinnal fertőzött volt.

A mikotoxikózis kialakulását befolyásoló tényezők között felsorolta a genotípust, az ivart, a telep állat-egészségügyi státuszát és a menedzsmentet is. Valamint a korcsoportokat is, hiszen a fiatalabb állatok fogékonyabbak lehetnek a toxinokkal szemben. Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy a legnagyobb veszélyforrás a felhasznált takarmány lehet.

Kísérleti eredményeket mutatott be a DON-toxinnal kapcsolatban arra vonatkozólag, hogy természetesen a szennyezett takarmányok etetése milyen hatással volt a hízósertések termelési eredményeire és vérparamétereire.

Arról számolt be, hogy a májfunkciók romlása 1, illetve 2 ppm DON-szennyezettség esetén is megfigyelhető volt. A gazdasági kártétellel kapcsolatban az eredmények azt mutatták, hogy a testtömeg-gyarapodás 10 százalékos csökkenése volt megfigyelhető 2 ppm DON szennyezettségű takarmány etetése során. Amikor ez az érték 0,5 és 1 ppm között volt, az etetett takarmányokban a 70–128 kilogrammos sertések között nem volt szignifikáns különbség a testtömeg-gyarapodásban. 2 ppm DON-szennyezettség esetében a testtömeg-gyarapodás 10 százalékos csökkenése a megfelelő toxinkötő alkalmazásával két százalékra mérsékelhető – derült ki a bemutatott eredményekből

A kísérletekben kapott eredményeket a cég folyamatosan beépíti a fejlesztett termékekbe, amivel megoldást tudnak nyújtani a partnerek számára felmerülő problémáik kezelésére és megoldására – mondta Vida Orsolya

Sertésintegrációs szerep

A szakmai nap második felében a Bonafarm Csoport hosszú távú sertéságazat-fejlesztési és integrációs stratégiájáról Ádám János vezérigazgató beszélt. Előadásában ismertette a világ sertéstenyésztésének jellemzőit az elmúlt öt év távlatában. Ebben rámutatott arra, hogy kialakultak a teljesen zárt tartásrendszerek gyakorlatilag termőföld nélküli formái. Az ilyen jellegű telepekhez kapcsolódtak a sertéstrágyát fermentációval bioenergiává alakító technológiák. Megjegyezte, hogy ma már ilyen telepeken állítják elő a világ sertéshús-termelésének több mint ötven százalékát.

Részletezte a Bonafarm sertéságazatának vertikumát. Előadásában felvázolta, hogy a világ sertéshús iránti igénye az elkövetkező 6–7 évben 10 millió tonnával növekedhet. Ehhez kapcsolódóan pedig a cég célkitűzéseit és hazai szerepét is kiemelte. Mivel az előadásban hallható volt a tény, hogy a Bonafarm integráció adottságai és a makrokörnyezet jó lehetőséget biztosít a piaci igény részbeni kielégítésére. Ehhez a rendelkezésre álló hátteret is pontokba szedve ismertette az igazgató.

Fontos az innováció a sertés­tenyésztésben

A nap utolsó előadásában Dr. Tossenberger János, egyetemi tanár, intézetigazgató a Kaposvári Egyetemről az innováció szerepéről beszélt a sertéstakarmányozás vonatkozásában.

A nem konvencionális takarmánynak nevezett alapanyagok hazai felhasználásáról is szólt. Rámutatott arra, hogy külföldön jóval magasabb a különböző melléktermékek felhasználási aránya a sertések takarmányozásában, ez akár a harminc százalékot is elérheti.

Felhívta a sertéstartók figyelmét arra, hogy olykor felül kellene bírálni a berögzült szemléleteteket. Megjegyezte: Az „eddig is így csináltuk… eztán is jó lesz…” elvet alkalmazó sertéstenyésztők nem biztos, hogy jó úton járnak.

Attól még, „hogy hosszú ideje alkalmazunk valamit a gyakorlatban, lehet, hogy azzal rosszabbat teszünk, mintha változtatnánk. Mind a környezet, mind pedig a sertés jelentős változáson ment át az idők alatt, és a lecövekelt állapot gátja a fejlődésnek. Ezért a versenyképességhez elengedhetetlen az innovációra való igény és szándék” – hangsúlyozta az intézetigazgató.

Előadásában Dr. Tossenberger János elmondta még, hogy nem vagyunk kellően innovatívak a sertéstenyésztésben, valamint a takarmányozásban sem. Példaként hozott fel a múltból egy összehasonlító tesztet, amelyben még a Ka-hyb hibridsertésünk szerepelt a legjobbak között. Amikor tízmilliós sertésállományról beszélhettünk, akkoriban volt nagy szerepe a hazai hibridsertésnek, amely mára szinte feledésbe merült. Érzékelni lehet, mekkora jelentőséggel bír manapság egy-egy hibridsertést tenyésztő vállalkozás, amit korábban nekünk is meg kellett volna tartani és fejleszteni, ehelyett ma már mást veszünk – hangzott el az előadásban.

Miért is elkerülhetetlen maga az innováció? Többek között azért, mert az évek alatt a reprodukciós kapacitás közel kétszeresére nőtt. A sertések növekedési teljesítménye az elmúlt évtizedekben megduplázódott. Ahhoz, hogy az elérhető eredmények felszínre jussanak, nem árt átgondolni, mennyire vagyunk nyitottak a megújulásra. Összegezve az elhangzottakat, a sertéstartóknak mindenképp érdemes számításba venni az új megoldásokat, ha tartani akarják a lépést a versenytársakkal.

A versenyképességhez elengedhetetlen az innovációra való igény és szándék

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai